Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-22 / 67. szám
Megyei Körkép 1993. Március 22., Hétfő 4 ÉSZAK-Magyarország Politikai szövetségek körvonalai Miskolc (ÉM) — Az MSZP és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének vezetői a közelmúltban elfogadott szakszervezeteket érintő törvényekről, valamint a jövő évi országgyűlési választások előkészítéséről tanácskoztak. Horn Gyula, a szocialista párt elnöke a megbeszélésekről hangsúlyozta, hogy mindketten rendkívüli fontosságot tulajdonítanak az üzemi tanácsi és a társadalombiztosítási önkormányzatok megválasztásának. Mindent el kívánnak követni azért, hogy a választópolgárok 25 százaléka - ennyi szükséges az érvényes szavazáshoz - az urnák elé járuljon. A párt elnöke kezdeményezte a megbeszélésen, hogy a MSZOSZ, valamint a munkáltatói szervezetek folytassanak megbeszéléseket a gazdasági fellendülés érdekében, hogy a piacgazdasági átmenet ne járjon elviselhetetlen feszültségekkel. Horn Gyula kijelentette: pártjuk stratégiai szövetségeseit a szakszervezetekben keresi, ezért már a mostani találkozón is tárgyaltak az 1994-es választásokról. Hangsúlyozta továbbá, hogy az MSZOSZ- nek kulcsszerepe volt a szakszervezetek és a kormány megállapodásában, ami a társadalmi béke fennmaradásának fontos kritériuma. Nagy Sándor az MSZOSZ elnöke a megbeszéléseket summázva hangsúlyozta, hogy az MSZP és az MSZOSZ együttműködése egyik fél számára sem zárja ki azt, hogy más demokratikus pártokkal is tárgyaljanak. Vásárhelyi István a tudós remete Miskolc (ÉM - PT) — „Évekig tartottam egy hatalmas erdei siklót a szobámban, macska helyett. Éjszakánként, ha az egeré- szést elvégezte, rendes tartózkodási helye apárnámalattvolt..."Valamit bizonyítandó írja le mindezt az erdei siklóról. A kétéltűek és hüllők hasznáról, káráról című könyvében. Ugyanígy, ily közvetlen, valóságos élmény alapján adja közzé a tudnivalókat minden más lényről is, a békákról, halakról, kígyókról, rókákról. A gyíkocskák bükki, garadnai házának udvarán füttyére,kocog- tatására hozzá futottak, hogy átvegyék az élelmet, a szoba ablakát tavasztól őszig tilos volt becsukni, mivel a fecskék a benti csilláron fészkeltek, hosszú ideig a kamrában porosodó darálót sem volt szabad használni, mivel oda a rozsdafarkú tanyázott, a vadászgörény meg úgy cikázott az udvaron, a konyhában, mint egy macska. Mert Vásárhelyi István -gyakorta leírtuk róla, hogy a Bükk tudós remetéje- egész életét a természet figyelésével élte le és azok közé a különösségek közé tartozott, akik látó szemmel látták is mindezt, mi körötte történik, él, mozog. Sohsem fejthető meg a titok, hogy a nagyranőtt, erős, nem éppen irodalmi finomkodású nyelven beszélő embernek miért vált barátjává a kígyó, a gyík, a teknős, a cinke és a körötte mozgó sok-sok más lény. Figyelte, látta és igenis értette őket, amit pedig megtudott róluk, közzé tette rengeteg cikkben (német lapok sokat átvettek tőle) sok könyvben. Különleges olvasmányok, még azoknak is, aki nincsenek úgy oda például a békákért. Majd „oda lesznek”, ha elolvasták, kicsit talán meg is szeretik őket. Sok-sok publikációja, főként a szakmában ismert neve ellenére ó sem lehetett próféta a saját hazájában. De a már említett németeken kívül az angolok is észlelték. Csontváz gyűjteményéért (emlősök) a British Múzeum ajánlott fel gáláns összeget, többezer angol fontot, de a bükki remete legyintett. Ugyan minek neki ennyi pénz? A gyűjtemény pedig jó lesz majd ingyen a magyar Természettudományi Múzeumnak. (Agyúj- temény a háborúban megsemmisült.) Tekintélyes psigagyűjteménye is volt. Vajon hol van? És hol van nálunk ennek az embernek a helye? Egyáltalán: van helye? Patakok,_ tavak, erdők, rétek...Ez volt az ő világa. Éppen 25 évvel ezelőttig. Akkor költözött át abba a Másik Világba. Oda, ahol nem kell mázként viselnie hangos beszédét,' erős taglejtéseit. Viselheti valós mivoltját: csodás emberségét, minden élőlény iránti nagy-nagy szeretetét. Fotó: a szerző Felújítják, átalakítják a lillafüredi Palotaszállót A folyosón rögtönzött műhely: készül az álmennyezet Nagy József Lillafüred (ÉM) — Egy csendes hétköznap délutánján jártunk Lillafüreden a Palotaszállóban, amikor nem töltött ki minden zugot a folyosói beszélgetés, a vidám társalgás kellemesen szétáradó nesze, nem szűrődött át a zene sem a termekből. Utána vagyunk már a farsangi mulatságoknak és innen még az igazi szezon kezdetén. Ilyenkor a vendégvárók idejét a készülődés köti le és ez itt sincs másként. Fent az egyik emelti folyosó irányából halk kopácsolás hallatszik. A zajok irányát követve el is jutunk az állványokból ösz- szehozott munkapad mellett lambéria anyagot méricskélő- szabdaló karbantartókhoz.- Egy ilyen hatalmas épületben a nagy felújítások között is minden nap akad munka bőven, igazítani, csinosítani való. Hol ez, hol az romlik el, mint mindenütt, ahol erős a használat - magyarázza Fekete Gyula a szálló igazgatója. - Egy hét tagú karbantartó csoport itt folyamatosan talál magának elfoglaltságot. A mérés, a fűrészelés beszélgetésünk ideje alatt sem szünetel. Kós Sándor lakatos és Varga Géza villanyszerelő jól összeszokott mozdulatokkal készíti elő az álmennyezet anyagát. Munkájukon látszik, hogy nem ez az első szoba, amelyik megszépül a kezük alatt. Az pedig, hogy a vízvezetékszerelő, az asztalos éppen csempézést végez, itt mindennapos. Sok esztendő alatt ezt így fogadták el, ám a kész munkájukat egyáltalán nem ez minősíti, annyira magas követelményeket állítanak maguk elé. Tudják, hogy jönnek ide Amerikából, Németországból, Angliából éppúgy, mint a Dunántúlról és a kényelem, a jó közérzet, elképzelhetetlen a hibátlanul működő berendezések nélkül. Azt is tudják, hogy a Palota vezetői azért ragaszkodnak hozzájuk, mert a karbantartó csoport tagjai mind aranykezűek. Fekete Gyula igazgató- Harminchat szoba, illetve apartman vált kezük nyomán olyanná, hogy immár a legjobb ízlésúek is szívesen foglalnak itt helyet maguknak - teszi hozzá az előbbiekhez az igazgató - és ha nehezen hihető is, igaz, hogy ezeket a komfort fokozatukat tekintve jobb szobákat inkább keresik, pedig ezek a drágábbak. Vendégeink nagy része belföldi, főleg az alföldiek jönnek ide szívesen, nekik igazán élmény a hegyekben járni, túrázni. Megfigyeltük azt is, hogy e kényszerű átalakítás alatt, melynek során a szobákban fürdőszobát, wc-t alakítunk ki, burkoló és egyéb munkákat végzünk, a vendégeink sohasem panaszkodnak a zaj miatt. Hozzáteszem, mi is igyekszünk, hogy ilyesmire ne adjunk okot. Ez a munka u- gyanis a szálló sajátosságából, a pénzügyi lehetőségeinkből fakadóan még évekig eltart. Ám nem mondhatunk le róla, mert ellenkező esetben a jövőnkről kellene lemondanunk. Fotók: Laczó József Az elegánsan megterített Mátyás terem Amikor „kakukk” volt a Fészekben Miskolc (ÉM - ÍGY) — Régi, ám igaz históriák kelnek életre egy- egy levéltári iratkötegből, mint ez is, amelyre ráillik a mondás: „Kakukk volt a fészekben”. Csakhogy e történetben a „fészek” egy hajdani mozi nevét jelenti, a „kakukkot” pedig a városban volt szovjet hadsereg egyik parancsnoksága. A katonai parancsnokság az élet újraindulásában nagy szerepet tulajdonított a mozik működésének. Gálffy polgármester 1944. december 17-én rendeletet adott ki a moziüzemek megnyitásáról. A Fészek mozi városi kezelésbe vételéről 1945. január 10-én tartott átvételi eljárás jegyzőkönyve tanúskodik. Megállapították, hogy a Fészek a Koronával azonosan, üzemképes állapotban maradt és a hadi események következtében a felszerelésekben keletkezett hiányok pótlására megtörténtek az előkészületek. A város mérnöki hivatala egy 1945. május 23-án kelt átiratában azt állapította meg, hogy az épületnek mozivá történt átalakítása alkalmával a fafödémet szakszerűtlenül készítették el, amelynek sürgős helyreállítására a tulajdonost kötelezték. Az épület tulajdonosa ez ellen 1945. június 10- én fellebbezett és előadta, hogy a Felsővárosi Egyházközség, mint tulajdonos, a bérleti szerződésben megengedte, hogy a „Szent István u. 4. szám alatti Kultúrház- ban a bérlők” mozgófényképüze- met rendezzenek be és amúgy is az egyháztól a város a mozit saját kezelésébe vette. A városbíróság a Felsővárosi Egyházközséget az elvégzendő munkák alól mégsem mentesítette, holott a tulajdonlásra vonatkozó tényekkel tisztában volt. A műszaki osztály 1945. június 29- én a polgármesternek jelentést tett, amely szerint az elrendelt munkaiatok még nem történtek meg., ,A f.hó 2-án tartott helyszíni szemle alkalmával, folytatódik a jelentés, a Déryné utcai orosz kórház egyik őrnagya és kapitányi rangban lévő mérnöke az épületet ugyancsak megvizsgálta. A mérnök kijelentette, hogy az épület veszélyes része éppúgy leszakadhat holnap, mint öt év múlva. Ennek ellenére saját veszélyükre tovább játszanak az esetben is, ha a mozgószínházat a hatóság bezáratja. Természetesen a játszási időtartam alatt a helyreállítási munkák elvégzését nem engedélyezik, illetőleg ilyen természetű akadályoztatást nem tűrnek.” Az „aktatologatás” még jó ideig eltartott, mígnem a mérnöki hivatal 1946. szeptember 4-én jelentette, hogy a munkálatokat a kötelezett elvégeztette, egyben javasolta „az eljárás további beszüntetését”. A jelentést elfogadva 1947. január 13-án az iratok „további intézkedést nem igényel” záradékkal irattárba kerültek. A helyi újságokban a Fészek-mozi neve sokáig nem volt olvasható, ám egy 1953. november 6-i cikkben ismét felbukkan: „Mozit kapnak a felsóváros dolgozói is”. Az idén ismét az épület átalakításáról adtak hírt a lapok, amelynek iratai éppúgy hozzátartoznak a várostörténetünkhöz, mint a felidézett régebbi levéltáriak. Tavaszodik a folyók mentén Miskolc (ÉM - K.L.) — Más években március elején már „kipakolnak” a halászok a természetes vizekre, most azonban még nem tették ezt meg - tájékoztatott Csikós József, megyei halászati főfelügyelő. Nehezen megy el a jég a folyókról, s így még nem ívtak a legkorábban termékenyülő halak, a csukák, süllők sem. Mintegy két hetet késik a kitavaszodás, s elmaradt, illetve kitolódott a hagyományos „Mátyás-csukáinak” ívása. „Pang” a horgászat is. Jég alól már nem lehet fogni a halat, mert az megkásásodott, rámenni veszélyes, de a varsákat sem tudják kihelyezni még. Ám, ha a természet nem is kegyes a halászokhoz - azonban folyamatosan váltják a halászjegyeket. Eddig már mintegy 400-an váltották azt ki - köztük jelentős számban újat is. Elsősorban a Sajóra, a Tiszára, valamint a Bodrogközbe adtak ki új halászati engedélyeket. Azonban nem csak halászok, horgászok kedvelik a borsodi vizeket. Jelentkeztek már a ví- zibolházók is. Ezt a parányi ál: latot a Szerencsi Cukorgyár szennyvizéből „halásszák” ki, s megszárítva elsősorban az akváriumok aranyhalainak táplálására árusítják. U- gyancsak jelentkeztek már s kiváltották engedélyüket a rákászok is. Ők mindenekelőtt a Raka- cai-tavat keresik fel, s az ott található kecskerákokat, valamint a húsosabb nemesrákokat fogják ki, s értékesítik. A vizek hasznosításának ezeket a „melléktevékenységeit” azonban még nem annyira az időjárás, mintsem a vizek állapota miatt még nem kezdték meg, mert hiszen a felületeket több helyen még jég borítja. Sírhelyre az áfát Miskolc (ÉM) — Jelen rövid kis írás címe nem azt jelenti, amire először gondolunk, hogy tudniillik legjobb lenne elfelejteni az á- fát. Pedig megérdemelné, mert az áfa mindenütt jelen van, átszövi nemcsak életünket, halálunkat is. Miskolc város képviseló-testü- lete legutóbbi ülésén ugyanis arról döntött: drágábbak lesznek a város temetőiben a sírhelyek. Nem azért, mert a képviselők azt akarják, ezen is nyerjen a város, hanem mert a rendeletek szerint ezentúl a síhelyekre is rá kell testálni a hatszázalékos forgalmi a- dót, ami köztudottan állami bevétel. Furcsa, különösen ha a szót ízlelgetjük, mert nevében ott áll a „forgalmi” kifejezés. Lényeg a lényeg, hogy március 15-től 6 százalékkal többet kell leperkálni az elhunyt hozzátartozóinak a sírhelyért. A legmagasabbak az árak a Szentpéteri kapui városi köztemetőben: egy egyszemélyes most már 3 ezer forint, a kétszemélyes 5300. Vásárolhatunk immár díszsírhelyet is, amelyet most kiemelt kategóriaként jelöl a felsorolás - ez 32 ezer forint. Végigfutva az ártáblázatot nem nehéz megállapítani: napjainkban nemcsak élni, de meghalni is nagyon költséges. _____ R endőrt támadtak Szikszó (ÉM-FB) —Anapi bűnügyi j elentések között egyre gyakrabban találkozunk olyan esetekkel, amikor a betörők, rablók, ga- rázdálkodók szembeszállnak a törvény őreivel, megtámadják, lefegyverezik, megsebesítik őket. A legtöbbször mégis ők húzzák a rö- videbbet... Az alábbi hírünkben egy ilyen esetről számolunk be. Lopási ügyben intézkedett március 18-án 19.40 órakor a szikszói rendőrőrs egyik szolgálatot teljesítő törzsőrmestere, a Kuruc utcában. Miközben a rend őre feladatát teljesítette, öt férfi támadóan lépett fel ellene. Közülük egy, hogy nyomatékot adjon érveiknek farudat ragadott. Ä rendőr, hogy a támadást kivédje két figyelmeztető lövést leadott, majd ezt követően az öt férfit előállította. Három személy órizetbevé- tele, további két társuk szabadlábon hagyása mellett csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak miatt az encsi rendőr- kapitányság eljárást folytat.
