Észak-Magyarország, 1993. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
EkvKURZES 4 ESZAK-Magsarország 1993. Március 18., Csütörtök Levél, nem csak a postahivatalról Olvastam az Észak-Magyarország című napilap hasábjain (március 4.) a Válaszol a polgármester című írást, amely semmiféle megnyugvást nem ad a Hejőcsabán élő lakosságnak. Jómagam is néhány héttel ezelőtt éppen azért pocsékoltam el egy jó fél papot, hogy erről a súlyos problémáról és még másik kettőről a polgármesteri fogadóórán beszámoljak. A hejőcsabai postahivatal hozzávetőleg 20- 30 ezer ember igényét elégítette ki, de ezután, ha valakinek szüksége van egy levelezőlapra, netán egy bélyegre, hát barangolhat jócskán - Avas, belváros - beszerzésükért. Másik észrevételem az volt, hogy e városrészben szinte hajításnyira található autósbolt, alkatrészkereskedés, szerviz, kocsma, stb., de ha valaki kenyeret szeretne vásárolni, legalább egy - másfél kilométert kell érte gyalogolnia. Harmadik felvetésem az volt, hogy a különböző vállalatok munkáját miért nem koordinálják, hiszen ha ezt tennék, nem fordulna elő, hogy az egyik évben a vízvezeték, a másik évben a gázvezeték építése miatt ássák fel az utat, míg a harmadik évben a szennyvízcsatorna okán „szántanak”, az itt élők pedig taposhatják a sarat és káromkodhatnak a fejetlenségeket újra és újra megtapasztalván. Felvetődik a kérdés, hogy a törvények, rendeletek alkalmazásán túl a polgármesteri hivatal mit tesz a lakosság boldogulásáért? Visszatérve a postahivatalra. Üresen álló helyiség van a volt tanácsháza épületében, vagy a hajdani moziban, ami kong az ürességtől. Hát miért nem sajátítj a ki közérdekű célra az erre hivatott hatóság és adja át a posta kezelésébe? Talán azzal, hogy a hivatal felajánlott egy telket a postának, megtette kötelességét? Aligha, hiszen az építés hosszú évekre elhúzódhat, a lakosságnak pedig most van szüksége postahivatalra. Nem is tudom ezek után hova fordulhatunk mi, szerencsétlen állampolgárok a társadalmat, a lakosságot érintő problémák megoldásáért? Lukács János Miskolc Tárkányi utca Egy foghíjas telek Miskolc belvárosában. Egy parányi zöld terület, ahol a szemét az úr. Fotó: Fojtán László Jogvédő liga Miskolc (ÉM) — Mint arról február 25-i számunkban hírt adtunk, a budapesti székhelyű Jogvédő liga újabb megyei szervezettel gyarapodott, melynek alakuló ülését március 3-án tartották meg Miskolcon. Boda Tibomé megyei szervező rövid bevezetőjében tájékoztatta az érdeklődőket a liga célkitűzéseiről, a helyi szervezet megalakulásának fontosságáról. Majd Bányai Péter, az országos ügyvivő testület elnöke szólt az egyesület eddigi működéséről, s a jövőbeni tervekről. Ismertette a jelenlegi peres ügyeket, amelyeket a liga indított az állampolgárok kérésére a lakáshitelkamatok egyoldalú megemelése miatt. Kihangsúlyozta az aláírásgyűjtések fontosságát, hogy ne a tömeges perek oldják meg az építkezők, az eladósodottak problémáját, hanem a parlament a törvény újratárgyalásával. Mindezen túl a liga minden olyan ügyet, panaszt felvállal, ami az állampolgárok jogait sérti. Az alakuló ülés a helyi ügyvivő testület megválasztásával zárult. BODNÁR ILDIKÓ rovata Vágják a fát alattunk Vágják a fát hűvös halomba úton s útszélen, alattunk pedig már jó pár éve. A mi kontónkra hatalmas összegeket felemésztve pártokat hoztak létre, melyek azóta osztódással szaporodnak. Tehetik bátran és merészen, mert az állam anyagi támogatását élvezheti. (Szabályos időközönként nekem is pártalapítási kényszerképzeteim támadnak. Létrehoznám a Kék Pártot, aminek alapgondolata a „Komolyodni és dolgozni kék” lenne.) Kérem, miért nem tagdíjakból, adományokból és egyéb tevékenységből tartják fenn magukat ezek a csoportosulások?! Jobb lenne, ha mindenki a maga kezével verné a csalánt és nem a máséval. Aztán itt vannak a kárpótlások, valamint eleink jórészének meg nem érdemelt magas jövedelme (mert ugyebár negatív eredményért nem jár puszi), majd azojc további emelése, ami szintén a mi zsebünkből történik. Nem olyan régen egy nagyhangú politikusunk nyilatkozatában szerepelt az az okos megállapítás (olvasása közben jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat), hogy ez a magyar nép, mely úgyis hozzászokott a nélkülözéshez, egy-két cél érdekében még tovább tudna tűrni. Emlékszem erre az úrra, hiszen a média a múlt rendszerben is sokat foglalkozott vele, mivel - csodák nincsenek - akkor is a tűz körül forgolódott, és nem is eredménytelenül. Csak az ülepére nem került állami pleesni. Egy szerény kikötés ellenében hajlandó vagyok egyetérteni vele. Ha jövedelmet cserélünk! Ez aztán egyfajta igazságtétel is lehetne. Mert a múltat „agyba- főbe” kutattuk, elemeztük, nem dicsértük, csak szidtuk és újra szidtuk, de a jelennel is kellene végre foglalkozni. (Akkor még nem tettünk említést a jövőnkről, mely számunkra ugyanúgy fontos tényező. Utána mélyrehatóbban, akár nagyítóval is vizsgálhatjuk történelmünk nagy dúlá- sait. A tatárdúlást, törökdúlást és felszabadulást). Ugyanis embertelen megoldásnak tartom, hogy kohászok, bányászok - és egyéb ászok - önhibájukon kívül - csak azért, mert politikusok kerültek gazdasági szakemberek helyére - utcára kerüljenek egy viszonylag rövid ideig tartó esetleges alkalmi segéllyel. Ez pedig települések, városok további sorsát is meghatározná. Holott ők tanultak, becsülettel dolgoztak, egészségüket (voltak, kik az életüket is) áldozták tevékenységükért, mely abban az érában - amiben MINDANNYIAN (!) éltünk - az ország építéséhez szükségeltetett. (Nem beszélve arról, hogy akik ma beléjük gázolnak, annak idején belőlük éltek.) Most meg sehol sincs helyük? Régen azért kívántak egymásnak jószerencsét, ne szenvedjenek balesetet, ma azért - ki ne rúgják őket. Erre mondják: változnak az idők, változnak a jelentések. (Csak aje- lentgetők nem változnak!) Tessenek mondani ott, Odafont! Bocsánat, nem Szent Péterre gondoltam, attól azért kicsit lejjebb. Nekik miért nem jár kárpótlás? Hol van itt az igazságtétel?! És hol van az a nagy múltú és hangú szakszervezet? Meddig akar még a bányászbékában gyönyörködni? Eszembe jutott az öreg magyar esete, ki elindult lámpással keresni az igazságot a világ nagy városaiba, majd miután útja sikertelen maradt, visszatért. Itthon már csak a lámpását kereste. Remélem, nekünk még van világító eszközünk, mely nem lehet más, mint maga a demokrácia. Csak tudnunk kell e lehetőséggel élni, mert ma még a széles fejsze rajtunk mosolyog. Kletz László Miskolc „Petőfi Napok” a kollégiumban Március 11-én színvonalas záróünnepséggel sikeresen befejeződött a „Petőfi Napok” rendezvénysorozata, amely a miskolci Petőfi Sándor Középiskolai Kollégium történetében az első ilyen ünnepi alkalom volt. Amint a záróünnepségen Varga Albert igazgató ünnepi beszédében hangsúlyozta, sikerült olyan ünnepséget szerveznünk, amely hagyományteremtő lesz a jövőben. A négy napon át tartó sport, kulturális és művészeti programok megmozgatták a kollégium tanárait, diákjait, mozgalmas, pezsgő életet teremtettek a közösségben. A „Petőfi Napok” fő célja a hagyományteremtésen túlmenően az eddigi elszigeteltségből való kilépés, a társintézményekkel, kollégiumokkal, iskolákkal való kapcsolatfelvétel, az együttműködés fejlesztése volt. A rendezvények idején kapcsolatba kerültünk a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolával, amely fúvószenekaréval, kamaraegyüttesével emelte ünnepünk színvonalát, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola Kis- bojtár tánckarával, valamint a Tehetséggondozó Szakkollégium sportolóival. Az ünnepek végeztével a szorgos hétköznapok következnek. Legfontosabb feladatunk továbbra is a tanulmányi munka segítése. Az egyéni korrepetálások mellett egy-egy évfolyam tanulói részére csoportos korrepetálásokat szervezünk, amelyeken a tananyag legfontosabb részeinek megértéséhez adunk segítséget. Fontosnak tartjuk a szabadidős elfoglaltságok választékának bővítését is. Tervezzük a második sportudvar megnyitását, ami az eddig művelt sportágakon kívül újabbakkal gyarapítja majd a sportolási lehetőségeket. Folytatjuk a kondicionáló terem kialakítását is. Terveink megvalósításához anyagi segítségre is szükségünk van, amit pályázatok benyújtása útján, valamint szponzorok keresése révén akarunk megszerezni. Dobos Károly igazgatóh elyettes Kálvária, hiányos tájékoztatás miatt Türelmes, kitartó ember vagyok. S hogy ítélni sem ítélek elhamarkodottan, igazolják az alábbi sorok. Sláger e a „Sláger”? - foglalkoztat hónapok óta a kérdés. Tudom, én voltam a hibás, amikor azt az elhatározásomat, hogy áthúzom a háromrészes ülőgarnitúránkat, tett követte. 1992. augusztusának egy verőfényes napján a miskolci Sláger Ruházati Kereskedelmi Kft. Széchenyi u. 89. sz. alatti üzletében, a polcra kitett méteráruk közül megvásároltam hozzá az anyagot. Ott kezdődött az én kálváriám, no persze erről akkor még mit sem sejtve. Örömöm akkor kezdett felhősöd- ni, amikor egy-két hét használat után a sötétkék alapú anyag először szürkéssé, majd bolyhossá kezdett válni. Panaszommal október elején kerestem meg a bolt vezetőjét, aki azonnal el akart utasítani azzal, hogy mit képzelek én a méteráru cserével kapcsolatban és különben is hogy mostam ki a azt?! Sehogy - feleltem. „Akkor meg pláne, milyen kifogásom lehet.” Hazaérve kádban, kézzel, Tomi Brill mosóporral a huzatot átmostam, majd visszavittem, mivel a csomók csak szaporodtak rajta. Ismételt reklamációmra azt a választ kaptam, hogy majd kapcsolatba lépnek a szállítóval, de mivel nem történt semmi, november 12-én otthagytam a huzatot, KERMI-vizsgálatot kérve. Jöttek-mentek az ünnepek, s én december végén, érdeklődésemre megtudhattam, hogy a KERMI egyszer már bevizsgálta ezt a méterárut, s e szerint én nem jól használtam, mivel ez sötétítőnek alkalmas, nem bútorhuzatnak. Ha augusztusban kapok árutájékoztatót, biztos nem használom az anyagot másra - közöltem, mire azzal nyugtattak meg, hogy utánanéznek, mit tehetnek. (Immáron sokadszor.) Kérték, vigyem el az anyagot, mert ellenőrzés során, ugyan hogyan magyaráznák meg, hogy mit keres náluk. Természetesen nem hoztam el, hiszen az ügy ezzel nem volt lezárva. Január 7-én azzal az elhatározással mentem az üzletbe, hogy amennyiben még nem történt intézkedés, beírom panaszom a vásárlók könyvébe. így a tényállást, időpontokat előre rögzítve kerestem fel a vásárlás helyét. Most már volt árutájékoztató - 5 hónap elteltével -, ami a boltvezető szerint csak azt igazolja, hogy nem arra használtam az anyagot, amire gyártották. Kértem a vásárlók könyvét, s a „nem erre való a vásárlók könyve, valakivel előre megíratta” megjegyzések kíséretében beírtam észrevételemet a 848717 és 848718-as lapszámokon. A huzatot, bár felszólítottak elhozata- lára, ismét otthagytam. Azóta eltelt két hónap. Intézkedés semmi. Ezért ezúton üzenem, tudok írni, sót olvasni is. Éppen ezért szívesen olvasnám az illetékes válaszát. (Név és cím a szerkesztőségben) Környezetünk A város egyik legkiesebb helyén, a Kálvária domb felett, a Perczel Mór utca végén társasházak épültek. Szemet gyönyörködtető kilátás a városra. Tiszta időben Tokajig, Tiszaújvárosig is ellátni. A Bükk felől érkező légáramlás tiszta, szennyezetlen levegőt szállít. Elkeserítő és érthetetlen, hogy az építkezés kivitelezője, a BÁÉV - értékesítője az Ingatlan RT - miért nem távolíttatta el az építkezés során felgyülemlett szemetet. 1-2 még ott lévő bódé és illemhely szeméttengerben éktelenkedve fertőzi a környezetet. A csinos épületek környékét - a Kálvária dombot, a szőlőterületek garádját - a jótékony szelek miatt akár szemétlerakóhelynek is nézheti az odalátogató idegen. Megdöbbentő látvány! A környezetszennyezés kirívó példája! A higiénia követelményeinek lábbal tiprása! Lassan, de rövidesen itt a tavasz. Zöld növényzet és virágok helyett éktelenkedő, fertőző szemét. A város vezetői egy-egy pártvillongás szünetében, felüdülésként elsétálhatnának az említett helyre. Kíváncsian várjuk véleményüket! Illés Endre Miskolc A pofon háttere Az ÉM február 12-i számában „Pofozkodó polgárőr” címmel megjelent írásra reagálva kérem, jelenjen meg rövid levelem. Nemrégiben sorozatos bosszúságok értek vasárnaponként, amíg a templomban tartózkodtam. A szent mise ideje alatt ,jótét lelkek” kiengedték kerékpárom kerekeiből a levegőt. Mondanom sem kell, hogy minden alkalom- maljócskán megkésve értem csak haza. Kíváncsi voltam, vajon kik lehetnek a tréfacsinálók, ezért megkértem egyik ismerősömet - aki mellesleg a cikkben említett polgárőr -, hogy figyelje meg, ki szórakozik velem. Természetesen a tetten ért „úri emberek” megkérdezték tőle, hogy rendőr- e, mert ha nem, úgy húzza el a csíkot. Ismerősöm korban nagyapjuk lehetne, így nem csoda, hogy felháborította a vele szemben tanúsított viselkedés. Úgy gondolom, ebben az esetben a szülő nem éppen a jó ügy mellé állt. Gulyás József Mezőkövesd Baráti találkozó Rendszeres baráti találkozónkat a múlt hónapban a mezőkövesdi Keleti Károly utca 22:ben tartottuk. A Mezőkövesdi Öregdiákok Baráti Körének tagjain kívül a miskolci Görgey Artúr (13.) gyalogezred volt katonái is megjelentek abból az alkalomból, hogy Görgey Artúr születésének 175. évfordulóját ünnepeltük. Dr. Sárközy Zoltán öregdiák tartott igen nívós, tudományos előadást Görgeyről, aki újkori történelmünk legnagyobb hadvezére volt, s akihez csak a középkori Hunyadi János mérhető. Görgey Artúr nem volt áruló. Ezt a vádat ellene elsőnek Kossuth Lajos fogalmazta meg 1849. szeptember 12-én írt vidini levelében. Tábornok társait nem tudta megmenteti. A nemzeti fájdalom - nem először történelmünk során - bűnbakká tette meg mérsékelt politikai felfogású, tragikus sorsát férfias büszkeséggel viselő, nagyszerű katonai teljesítményeket produkáló hűséges fiát. Illő, hogy mi, a megváltozott körülmények közepette helyreállítsuk emberi becsületét, elismerjük katonai érdemeit és a jövőben példaként említsük-ót a hazáját szerető magyar nép előtt. Aradi Tibor ügyvezető elnök J ogsegélyszolgálat Ma, március 18-án, csütörtökön délután 4 - 6 óra között jogsegély- szolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lsjos ügyvéd.
