Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-06 / 4. szám

1993. Január 6., Szerda Kertbarát Január a gyümölcsöskertekben Borral az infarktus ellen Francia kutatók bebizonyítot­ták, hogy az infarktus elleni vé­dőhatás a szőlő, illetve a bor procianidin-vegyületeinek tulaj­donítható. E vegyületek más gyümölcsökben, gyümölcslevek- ben is megtalálhatók, de a bor­hoz viszonyítva sokkal kisebb koncentrációban. A prociani- dinek egyrészt a vérkeringés­ben, másrészt az érfalakban fej­tik ki kedvező hatásukat. A vér­ben a procianidinek meg­gyorsítják a koleszterin kiürülé­sét. (E folyamathoz a C-vitamin- ra is szükség van, a szterol epe- sawá alakításához.) A procianidinek az érfalakra is hatnak. Stabilizálják az érfalak rugalmasságát biztosító kol­lagén rostokat. Ez a jelenség a polipeptid láncok közötti hidak kialakításával magyarázható. Másrészt meggátolják a HD (hisztidindehidrogenáz) enzim tevékenységét, s így meggá­tolják az érfalak túlzott perme- abilitását okozó hisztamin képződését. Tehát, a bor procianidinjei „kar­bantartják” az érfalak rugal­masságát és szilárdságát (ennek következtében nem alakulnak ki a vérkeringést akadályozó ki­türemkedések az érfalakon). A procianidinek ugyanakkor meg­gátolják a zsírszerú anyagok lerakódását az érfalakon oly mó­don, hogy csökkentik a vér ko­leszterinszintjét és az érfalak permeabilitását. A szívinfarktus elleni harcban a bort nem tekinthetjük gyógy­szernek, de kétségtelenül a le­hető legjobb élettani hatású ital. A procianidinkutatások legújabb eredményeit a borkészítési gyakorlatban is figyelembe kell vennünk. A kutatások során a továbbiakban meg kell ismer­nünk a köztermesztésben lévő szőlőfajták fürtalkotórészeinek (kocsány, szőlőhéj, bogyóhús, szőlőmag) procianidinkoncentrá- cióját, valamint meg kell hatá­rozni a különböző borkészítési eljárásokkal előállított borok procianidintartalmát. Első eredmények szerint a borkészítési eljárásoknak nagy szerepük van a procianidinkon- centráció alakulásában. A vizs­gálatok szerint a procianidintar- talom fajtafüggő tulajdonság, e- gyes fajták nagy mennyiségben, mások csak kisebb koncentrá­cióban tartalmazzák e nagyon fontos vegyületeket. Távolság a telekhatártól A kertszomszédok között a legtöbb vita abból származik, hogy nem tartják meg a telek­határra vonatkozó előírásokat. Pedig a mezsgye közelébe már csak azért sem érdemes gyü­mölcsfát, díszbokrot, díszfát, szőlőt ültetni, mert a jogaiban sértett szomszéd ezt nem sokáig tűri el. Az pedig egyáltalán nem kellemes, ha a gyümölcsfa ágát esetleg a szomszéd szüreteli le vagy követeli az áthajló ág levá­gását. A telekhatártól való távolság megtartására pontos szabályok vannak, amelyek különbséget tesznek belterület, külterület és zártkert között. Belterületen és zártkertben például a szőlőt, a 3 méternél magasabbra nem növő gyümölcs- és díszfákat legalább egy méterrel kell a kerítéshatá­ron belül elhelyezni. A maga­sabbra növő fákat legalább két méterre kell a telekhatártól ül­tetni. Külterületen a szőlővel, a köszmétével, a ribiszkével, a málnával legfeljebb 80 cen­timéterre szabad a kerítést meg­közelíteni. De például az ószi- barackfának már 2,5 méterre, a cseresznyefának 5, a dió- és gesztenyefának 8 méterre kelle­ne lennie a kerítéstől. E szabá­lyokat a helyi önkormányzat módosíthatja. A községben, városban, üdülőte­rületen érvényes előírásokról is a helyi önkormányzat ad a tele­píteni szándékozóknak felvilágo­sítást Január a mélynyugalom ide­je. Ilyenkor a gyümölcsfák és -bokrok téli pihenőjüket tartják, élettevékenységük a minimálisra csökken. Alig lélegeznek, s a táplálkozá­suk, tápanyag-előállító tevé­kenységük is leáll. A mély­nyugalmi szakasz azonban mégsem jelent teljes tétlen­séget, / teljes pihenést a gyümölcsfák számára. A hideg hatására ugyanis ek­kor a gyümölcsfák rügyei élettani átalakuláson men­nek keresztül, amelynek so­rán alkalmassá válnak a ta­vaszi kihajtásra. A nálunk termesztett gyümölcstermő növényeknek - alkalmazkod­va az évszakok változásához - szükségletévé vált a hideg hatása is. Az ennek kö­vetkeztében beálló hormo­nális változások teszik to­vábbfejlődésre és kihajtásra éretté a rügyeket. Az egyes gyümölcsfajok mély­nyugalmi időszaka eltérő hosszúságú. Vannak olyanok, amelyek rövidebb, mások hosz- szabb pihenést igényelnek. A csonthéjasok általában hama­rabb befejezik a mélynyugalmat, az almatermésűek esetében hosszabb ideig tart ez az állapot. Általában azonban ez az időszak minden gyümölcsfajnál január végén befejeződik, s képessé és alkalmassá válnak a kihajtásra. Ez azért nem következik be i- lyen korán, mert a hőmérséklet még alacsony, s kényszerből pi­hennek tovább a fák és bokrok. A nyugalomban levő gyümölcs­fákon sokféle munkát könnyeb­ben elvégezhetünk, mint kihaj­tás után. Ezért érdemes nyugal­mi szakaszban végrehajtani az olyan fontos beavatkozásokat, mint a metszés vagy kéregápo­lás. Januárban azonban rend­szerint olyan szigorú, fagyos idő­járás uralkodik, hogy ilyenkor még legfeljebb csak megkezdeni lehet a gyümölcsfák ápolását. Mégsem kell tétlenkednie a ker­tésznek, mert akad olyan ten­nivaló, amelyet a gyümölcsös érdekében ekkor is végezhet. Nyúl elleni védelem Mindenekelőtt - különösen, ha nagyon havas vagy hófúvásos az időjárás - ellenőrizzük a nyulak elleni védelem hatékonyságát. Kerítés nélküli gyümölcsös ese­tében meg kell vizsgálni, hogy a bekötött fák védőanyagát nem rongálta-e meg az időjárás, nem pusztította-e el a hó, a szél. Ha igen, akkor a hibákat azonnal ki kell javítani. Bekerített gyümöl­csösben azt is érdemes megvizs­gálni, hogy a kerítés alatt nem keletkeznek-e nyílások, ame­lyeken a nyulak beférkózhetnek. Az esetleges hófúvás következ­tében a kerítés tetején is kelet­kezhetett valamilyen „bejá­rat”.Ezek megszüntetéséről fel­tétlenül gondoskodjunk. Ha vas­tag a hótakaró, célszerű a fák törzsének környékéről is eltaka­rítani, így megakadályozható az a súlyos kár, amit akár egy-két éhező nyúl is okozhat a gyümöl­csösben. Tervezés, karbantartás A januári hideg időjárás alkal­mas arra is, hogy a kertész fel­mérje és megtervezze az évi fej­lesztést, telepítést, vagy számí­tásba vegye az ápolási munkák­hoz, növényvédelemhez szüksé­ges anyagokat és eszközöket. Ez az időszak alkalmas arra, hogy megállapítsuk az ültet­vényhez szükséges műtrágyák, növényvédő szerek típusait, mennyiségét, s azokat időben beszerezzük. így nem töltünk időt vele tavasszal, a nagy mun­kák idején. A januárt fel lehet használni a szerszámok (met- szóollók, fűrészek, fakaparók, kapák; ásók, stb.) rendbeho­zatalára és a kisgépek karban­tartására vagy kijavíttatására. A telepítés vagy bővítés átgon­dolt megtervezésekor szükséges számba venni, hogy milyen gyü­mölcsfajt, vagy -fajtát akarunk telepíteni. Ez azért is fontos, mert idejében célszerű tájé­kozódni az oltványok, egyéb sza­porítóanyag beszerzési lehetősé­gei iránt; ez tavasszal már rend­szerint nehezebb, körülménye­sebb. A faj- és fajtaösszeállításon túl meg szükséges határozni a kí­vánt koronaformát, illetve fa­alakot. Döntsük el, hogy közép­magas törzsű, sudaras, vagy kombinált koronát, illetve ter- mókaros orsót, avagy sövényt akarunk-e kialakítani. A koro­naforma ugyanis befolyásolja a sor- és tótávolságot, s így a szükséges oltványmennyiséget is. Az általános részben meg­találhatók a különböző művelési módok, illetve koronaformák esetében alkalmazható sor- és tótávolságok méretei. A te- nyészterület nagyságára, illetve a fák elrendezési módjára be­folyással van a talajművelés, s a növényvédelem tervezett alaku­lása is. Ha a talajmunkát, nö­vényvédelmet kézi munkával látjuk el, a kisebb sortávolság is megfelel. Motoros kisgépek használata esetén azonban bi­zonyos mértékig növelni kell a sortávolságot, hogy a gépek a korona teljes kifejlődése után is tudjanak mozogni a gyümölcsös­ben. A tervezéskor - különösen ha egy gyümölcsfajjal (monokultú­rásán) telepítünk - nagy gondot kell fordítani a fajták összeállí­tása során a termékenyülési feltételekre is. Azokhoz a faj­tákhoz ugyanis, amelyek nem öntermékenyülők, megfelelő ide­gen, úgynevezett porzófajta köz­beültetése szükséges. Álta­lánosságban: az almafajták majdnem kivétel nélkül idegen beporzást igényelnek. Az almához hasonlóan a körtefaj­ták is túlnyomórészt idegen virágporra szorulnak. A csont­héjasok közül a kajszifajták többsége öntermékenyüló, de e- gyes újabb fajták már ugyan­csak idegen beporzást igényel­nek. Az ószibarackfajták ál­talában öntermékenyülők (az e- gyik gyakori kivétel a J.H. Halle fajta). A legtöbb és legértéke­sebb cseresznye-, illetve meggy­fajta idegen beporzást kíván, de az újabbak között már talál­hatók öntermékenyülők is. A szilvafajták legtöbbje önma­gában telepítve is jól kötődik. A héjasok közül csak a mandula szorul, idegen beporzásra. A dió és gesztenye öntermékenyüló. A bogyós gyümölcsűek közül a szamóca és málna - de a pirosri- biszke-fajták is általában - jól teremnek idegen beporzás nél­kül. Ezzel szemben a feke- teribiszke-fajták között vannak öntermékenyülők és idegen beporzásra szorulók is. A kösz­métefajták egyedül ültetve is jól kötnek termést. A növényanyagon kívül meg kell tervezni a gyümölcsöshöz szük­séges járulékos létesítményeket is, például a kerítést, támberen- dezést, épületet, kutat stb.-t. A kerítés a tulajdonos erejéhez mérten lehet egyszerűbb vagy gazdagabb kivitelű. A törpe vagy alacsony törzsű fákhoz a kerítés feltétlenül szükséges, mert csak ezzel lehet megóvni a növényeket a különböző vad- kártételektől (esetleg emberi rongálástól is). A támberendezés a sövényformák kialakításához szükséges. A kisgazdasági ter­mesztésben az egyszerűbb, ol­csóbb - de a célnak megfelelő - támberendezés javasolható. A kút hivatott a növényvéde­lemhez, illetve az öntözéshez a vizet szolgáltatni. Az épület a tulajdonos és szerszámai vé­delmét szolgálja. Tervezéskor mindezek számítás­ba vétele után ítélhető meg, hogy ki-ki milyen ütemben, és módon végezheti a telepítését vagy felújítását, más szóval ki­nek „meddig ér a takarója”. A hónap végén - ha az időjárás engedi - enyhébb napokon meg lehet kezdeni a gyümölcsfák és bokrok metszését. Ez annál is inkább hasznos, mert a tavasz beálltával nem torlódnak össze az esedékes munkák. Ilyenkor a metszés formái közül főként a ritkítómetszés végezhető el. Elsősorban az idősebb gyümölcs­fák ritkítását kezdjük meg, na­gyobb méretű koronából a sű- rűsítő elágazásokat, koronaré­szeket távolítsuk el. A ritkító­metszéskor ügyeljünk, hogy ne elsősorban a koronavázat adó vastag ágak kerüljenek levágás­ra, hanem a napfény behato­lását ténylegesen gátló, a koro­na peremén elhelyezkedő, sűrű- sító gallyrészek. Ez a meghatá­rozás elsősorban a közepes tör­zsű, nagyobb koronát fejlesztő fákra vonatkozik, de bizonyos mértékig érvényes a termőkaros orsó típusú fákra is. Az utóbbiak esetében a ritkítómetszés sok vonatkozásban azonosul vagy egybeesik a termórészifjító met­széssel, amelynek célja a már le­gyengült vagy felkopaszodó fél­ben levő karok leváltása fiata­labb részekre. A sövényeken még kevésbé szükséges ritkító­metszés, illetve csaknem telje­sen egybeesik ez a termőrész- ifjító metszéssel. Ritkítómetszés A hónap végén meg lehet kez­deni a ribiszke- és köszméte­bokrok ritkítómetszését is. Ennek során a három évesnél idősebb részeket távolítjuk el, u- gyanis a feketeribiszke mindig az egyéves, a pirosribiszke és köszméte pedig a két-három éves vesszőkön hozza a termőrü­gyeit a legnagyobb számban. A ritkítómetszés arra irányuljon, hogy minél több termórész le­gyen, lehetőleg egyenletesen elosztva a bokrokon. Ugyan­akkor a felkopaszodás megaka­dályozása, a bokrok levegőssé tétele végett is szükséges bi­zonyos ritkítást elvégezni. A cél, az idősebb részek tőben való eltávolításával érhető el és ez iíjítást is jelent. Az idős részek rendszeres eltávolítása után a ribiszke és köszméte legvesze­delmesebb kártevője, a pajzstetű nem talál alkalmas búvó-, il­letve szaporodóhelyet. Végül a jól végzett ritkítómetszés elő­segíti a permetlé tökéletesebb behatolását a bokrok belsejébe. A január végi ritkítómetszéssel egyidejűleg elvégezhető egyes almafajtákon - elsősorban a Jo­natánon - a szükséges vesszó- visszakurtítás is. Ennek célja a lisztharmatos csúcsok, végek el­távolítása, s ezzel a gombakár­tevő áttelelóhelyei - ahonnan a tavaszi fertőzés megindul - szüntethetők meg. A ribiszke- és köszmétebokrok ritkításával is összekapcsolható a vesszők végeinek rövid vissza- metszése. Ennek a beavatkozás­nak is elsődleges célja - különö­sen a köszméte esetében - a lisztharmattal fertőzött gócok megszüntetése. Előnyös azért is, mert a felső, a vesszők végén levő rügyek rendszerint fejletlenek, s így fö­lösleges őket meghagyni. Januárban megkezdhető a rit­kítómetszés az almatermésűek - alma-, körtefákon -, a csonthéja­sok közül pedig a kajszi- és a szilvafákon. A cseresznye és meggy - s rész­ben a kajszi - ritkítómetszését helyesebb ősszel elvégezni. Az őszibarack metszését viszont későbbre helyes halasztani, amikor a fagyok már elmúltak. Ilyenkor télen ugyanis még nem lehet az esetleges fagykárt (az érzékeny őszibaracknál gyakran előfordul) megállapítani, illetve további fagykárt okozó lehűlésekre is lehet számítani. Ezért előfordulhat, hogy a korai metszés következtében csak kevés ép rügy marad a fákon. Az őszibarack és a kajszi metszését legújabban bizonyos veszélyes kórokozók fertőzésének elke­rülése céljából, a rügypattanás utáni időszakban javasolják. Az erre vonatkozó pontos javasla­tok kidolgozása még több kísér­letet igényel. A héjasok, a dió és mandula metszését a fagyok megszűnése után célszerű elvégezni. É S Z AK-MAG YARORSZÁG 11 Nárcisz Fotó: Dobos Klára Ovidius Metamorfózisában találjuk a ro­mantikus történetet: Narcissus, a gyö­nyörűséges, de bátortalan ifjú visszautasí­totta az érte epekedó nimfa, Ekho sze­relmét. A nimfa bele is pusztult viszonzat­lan érzelmeibe; csontjai sziklákká váltak, és csak a hangja - a visszhang - maradt meg. Aphrodité, a szépség és a szerelem szigorú istenasszonya azzal büntette meg Narcissust, hogy amint a tiszta erdei for­rás vize fölé hajolt, és a víztükörben meglátta saját képmását - beleszeretett. Képtelen és reménytelen szerelme a halálát okozta, de holtteste virággá válto­zott. Ezt a virágot róla, nárcisznak ne­vezték el. Később az önimádatot, az ön­maga szépségében, önerényeiben való tet- szelgést nevezték el narcizmusnak. A nárciszt már a régi görögök is ter­mesztették és kedvelték; nem annyira szép virágjáért, mint inkább a belőle készíthető, bódítóan illatos olajért. A történelem során sok más nép is megkedvelte és sajátjának fogadta a nár­ciszt. Méltán, mert sok országban teijedt el. Csodaszép virága a havasi réteknek és legelőknek. Az angolszász népek egyik kedvenc virága, amely éppen úgy jellemzi számukra a tavaszt, akár a rózsák és az íriszek nyílása a nyár közeledtét vagy a krizantémok megjelenése az ősz idejét. William Wordsworth: Táncoló tűzliliomok (The Daffodils) című költeményének első versszaka így hangzik Szabó Lőrinc fordításában: „Sétáltam, mint felhő, amelyet szél hajt, céltalan, könnyedén, s egyszer csak egy sor, egy sereg aranyliliom tűnt elém a tó partján, a fák alatt ringtak, táncoltak álmatag.” A nárcisz hagymát nevelő, keskeny, szálas tőleveleket fejlesztő, évelő növény, amelynek jelenleg 25-30 faját tartják a termesztésben. Nemesített fajtáinak a számát nyolcezerre becsülik. Ángliában számtalan nárcisztársaság működik, ame­lyeknek a tagjai elhivatott kedvelői, ter­melői és lelkes nemesítői ennek a szép virágnak. A nárciszok alakban, méretben, színben és virágzási időben meglehetősen-vál­tozatosak. Színük többnyire fehér vagy különböző árnyalatú sárga. A hibridek között akadnak rózsaszínűek és pirosak is. * A nárciszhagymák kiválóan alkalmasak hajtatásra is. Erre a célra a szép, erőteljes hagymákat válogassuk ki, és november­ben ültessük cserébe úgy, hogy a hagy­mák félig legyenek a földben. Nagyobb cseréptálba több hagymát is ül­tethetünk. Az így elkészített edényt tartsuk mérsé­kelten nyirkosán, körülbelül 10 Celsius- fokos helyiségben. Nincs szükség sötétítésre, mert ebben az időszakban a hagymák még csak gyöke­reiket fejlesztik ki. Február végén vigyük edényünket legalább 15 Celsius-fokos állandó hőmér­sékletű, tehát fűtött és világos szobába, a- hol a hagymák életműködése felgyorsul, és a növények egy hónap alatt kivirágza- nak. Mielőtt az elvirágzott hagymákat az edényből kiszednénk, várjuk meg a leve­lek visszahúzódását, mert különben a hagymák elpusztulnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom