Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
12 ÉSZAK-Magyarország Mindenes 1993. Január 6., Szerda Jópásztor otthon nyílt Kecskeméten Kecskemét (MTI) - Jópásztor otthon néven idősek szeretetotthonát nyitották meg kedden Kecskeméten. A Hunyadi Város 48. szám alatti épületben - amelyet a Jópásztor Nővérektől kapott a helyi Római Katolikus Főplébánia - 15 garzonlakást alakítottak ki. Az egyemeletes, manzárdtetős szép otthont olyan idős, egyedülálló emberek számára hozták létre, akik adományokkal és rezsitérítéssel is hozzájárultak az építéshez és működtetéshez vállalták a békés, szeretetteljes együttélést és egymás segítését. Tizenhárom garzonlakást már el is foglaltak az idős emberek, a fennmaradó lakásra is van jelentkező Budapestről, illetve Erdélyből. A valaha zárdaként, majd az államosítást követően lakóházként szolgált épületet 15 millió forintos beruházással alakították át. A költségeikhez a Népjóléti Minisztérium 7,5 millió forinttal járult hozzá - ezt az összeget a kecskeméti főplébánia pályázattal nyerte el -, további hárommillió forint támogatást nyújtott a kecskeméti ön- kormányzat. A fennmaradó pénzt az adakozók és az egyházközség teremtették elő. A passzív is szív London (MTI) A passzív dohányzás csaknem 140 ezer ember halálát okozza Európában. A dohányfüsttel kapcsolatos halálesetek jórészt a szív- és érrendszeri betegségek miatt következnek be - állapította meg egy kedden nyilvánosságra hozott brit vizsgálat. Eszerint a dohányfüst következményeként fellépő levegőszennyezés a legelső környezeti ártalom, amelyet a nemdohányzók kénytelenek elszenvedni, s a cigarettafüst is a legjelentősebb az emberiség történelme során ismertté vált, tömegesen rákkeltő anyagok közül - állította a nemdohányzók jogaiért küzdő brit szervezet, amely a tanulmányt közzé tette. A 140 ezres adat nem tartalmazza a pasz- szív dohányzás okozta károk miatt meg nem született gyermekekkel, illetve az ezen okból bekövetkező csecsemőhalálozásokkal kapcsolatos számokat. A tanulmány szerzői radikális megoldást ajánlanak: a dohányzás betiltását minden olyan zárt helyiségben, ahol a nemdohányzók bármilyen módon ki vannak téve a dohányfüst ártalmainak. Ugyanakkor sürgetik, hogy a cigarettás dobozokon a dohányzás veszélyéről elhelyezett figyelmeztetést olyan a felirattal váltsák fel, amely tájékoztatja a doboz felhasználóját: milyen károkat okoz tevékenységével a passzív dohányosoknak. Thomas és Sophie az élen 3 (MTI-Panoráma) - Charles ugyan jóval megelőzte Dianát, de Thomas és Sophie volt a két legnépszerűbb keresztnév 1992- ben Nagy-Britanniában - olvasható a The Times minapi számában. A Thomas keresztnév 1964 óta első ízben vette át a vezetést Jamestől az újszülött fiúknál. A lányoknál Sophie csupán e- gyetlen névadással került Charlotte elébe, s az 1991. évi első helyezett, Emily így a harmadik helyre szorult. Az első tíz fiú keresztnév: Thomas, James, Alexander, William, Oliver, George, Charles, Edward, Henry és Nicholas. A lányoknál ez a sorrend: Sophie, Charlotte, Emily, Olivia, Lucy, Alexandra, Harriet, Hannah, Alice és Georgina. A The Times a sorrendet a lapban megjelent születési értesítések alapján állította össze. Japánban is csak álom a lakás Tokió (MTI) - Jelenleg a japán munkások közel 90 százaléka nem hiszi, hogy a keresetéből a századfordulóig lakást tudna vásárolni - derül ki egy friss szigetországi közvéleménykutatásból. Pedig Mijadzava Kiicsi kormányfő megígérte, hogy az áprilisban kezdődő ötéves tervidőszakban a lakásköltségeket összhangba hozza a városi munkások lehetőségeivel. A johanniták Magyarországon Dr. Csonkaréti Károly A johanniták II. Géza idejében telepedtek le hazánkban. Hamarosan szép birtokállománnyal dicsekedhettek. Első rendházaik Esztergomban, az akkori királyi központban, Székesfehérvárott és Budán épültek. Esztergomban három konventjük, (azaz szavazati joggal bíró rendtag- gyülekezetük, tehát kolostoruk) is volt. Közülük az elsőt 1150- ben II. Géza telepítette Eszter- gom-Szentkirályra, amelyet Szent István főkonventnek, a másodikat Szent Erzsébet kon- ventnek, míg a harmadikat a Szent Keresztről elnevezett kon- ventnek hívtak. A johanniták maguk építették szentkirályi főkolostorukat és háromhajós templomukat. Buda-Felhévízre ugyancsak II. Géza telepített J ános-lovagokat. A veres barátok A johanniták voltak a királynéi harmincadvám gondozói, pénz- gazdálkodásunk fejlesztését segítették elő. A szentkirályi jo- hannita konventeket népes települések övezték. Zsidód révénél a Szent Tamás és Szent András egyház, továbbá johannita birtok Tát, Dorognál Ugan-földe, a Zsidódi-sziget, a balparti Ebed és Kesztölc, ahol a mai Klastrompuszta románkori romjai johannita építkezések maradványai. II. Géza Jeruzsálemben templomot és vendégfogadót építtetett s a johanniták kezelésére bízta. Halála után, kívánságára, a johanniták székesfehérvári kolostorában temették el. Pártfogolta a János-lovagokat III. Béla is. Még herceg korában, 1170-ben 10 000 bizánci aranyat adott a rendnek, sz'entföldi birtokvásárlásra. 1195-ben az esztergomi főkolostorhoz négy dunántúli megyében összesen 56 birtoktest tartozott. III. Béla első felesége, Antiochi- ai Anna az esztergomi Hévíz- fürdőt, az ország első közfürdőjét adta a János-lovagoknak, akik mellette kórházat alapítottak. Johannita erőd Szíriában — Krlt des Chevaliers Ugyancsak bőséges adományokat kaptak a johanniták Imre királytól (uralkodott 1196-1204) és II. Endrétől (uralkodott 1205- 1235), ekkor vált önálló tartománnyá a János-lovagrend maA johanniták pecsétje gyarországi szervezete. Első, név szerint ismert perjele Pontius de Cruce, a második Rembaldus volt. II. Endre egy 1217-ben adott ajándékozásért kikötötte, hogy valamennyi férfi leszármazottja tagja lehessen a János lovagrendnek. Magát II. Endrét a johannita lovagrend fehér keresztes, vörös köpenyében temették el. IV. Bélát a mohi csatában a templomosokkal karöltve a johanniták védték és kísérték. A nép által vörös köpenyük miatt „veres barátoknak” nevezett János lovagok rendházai legnagyobbrészt a Dunántúlon és a Dráván túli részeken feküdtek. Felső-Magyarországon csak néhány, Erdélyben egy volt, Torda mellett. A Duna-Tisza közén és az Alföldön nem volt kolostoruk, csupán ispotályuk Szegeden. A rend jelentőségét hiteles hely szerepe példázza, ilyenek Esztergomban, Székesfehérvárott, Buda-Felhévízen, Csurgón és Tordán működtek. A hazai hiteles helyek között az első helyen álltak, amit az mutat, hogy pl. az 1222-ben kiadott Aranybulla hét példányából az elsőt a pápa, a másodikat a johanniták kapták. A XIV. században, az eltörölt Templomos lovagrend birtokait a Johanniták kapták. Közülük a vránai konvent szerepe nőtt meg a legjobban, amennyiben az itteni perjel 1347-ben egyesítette a johannita tartományfőnöki és vránai perjeli címet s így ez lett az új johannita központ Esztergom helyett. A Nagy Lajos halálát követő trónharcban a johanniták II. Kis Károly mellé álltak s Palisnai János vránai johannita perjel híveivel elfogatta Erzsébet királynét (Nagy Lajos özvegyét) és leányát, Mária királynőt, majd Erzsébetet 1387-ben meg- fojtatta. A török hódoltság alatt a János lovagok utolsó magyarországi rendházukat, a sopronit, 1636- ban átadták a jezsuitáknak, ezzel itteni tevékenységük hosszú időre megszűnt. Milyen földet találnak a honfoglalók? Benedek Elek Minő képe lehetett annak az országnak, melynek földje, füve, vize oly nagy örömet fakasztott honfoglaló őseink szívében? Nincs erről egykorú rajzunk, de segítségünkre jőnek későbbi leírások... Németek, morvák és bolgárok urai ez időben a mai magyar földnek s ezek a népek akkor már mind a keresztény hitet vallják s terjesztik alattvalóik közt is. De a német és morva verseng a hatalomért. Arnulf, a németek császára, a Szvatopluk, a morvák nagyfejedelme közt életre-halálra folyik a harc, s e harcok nyomán elpusztulnak az egykori Pannónia templomai, várai, községei, városai, csupán a jó utak maradnak meg, a római műveltség emlékeiként. Egyébként sűrű, rengeteg erdők, ingoványok, mocsarak borították a mai Dunántúlt; azok borították még századok múlva is. Ilyenforma képe lehetett a Dunán innen eső területnek is. A Duna-Tisza közének homokos földjén csekély számú avar, szláv, bolgár népség tengődött. Máramarostól TVencsénig a Kárpátok vidéke csaknem járhatatlan rengeteg erdő vala. Ilyenforma képe volt a Székelyföldnek, ilyen a Királyföldnek is, hová századok múltán a szászok telepedének. Erre a földre lépett a honfoglaló Árpád az ő maroknyi népével. Igazán maroknyi nép volt ez: száz-kétszázezerre becsülhető. Ennek a maroknyi népnek mindössze 20-25 ezer a fegyverforgató katonája. A hosszú vándorlások, az örökös háborúkban számban megfogyatkozott, de a maga jövendőjében erős hitű nép ez: bizonyság rá a honfoglalás fenséges műve. Árpád nem ábrándozik világhódításról: hazát, állandó hazát akar szerezni az ő népének. Kitűzi maga elég a nagy célt s lelkének, testének minden erejével e célt szolgálja, mígnem valósággá válik az. * A vereckei szoroson 895 végén kelnek át a honfoglaló magyarok, ezen a szoroson vezeti át népét Árpád a Felsó-Tisza vidékére. Csekély számú szláv népet találnak itt, s honfoglalás könnyűszerrel kezdődik: a szláv nép meghódol Árpádnak, s ez a meghódolt nép segítségére van a hódítás további munkájában, a távolabb eső vidékek viszonyainak ismeretével. A bolgár törzseken volt most a sor, s a viszálykodó bolgár törzseket egymásután verik le. Nevezetesebb harcok nélkül haladnak a Duna-Tisza közére, a Maroshoz, s meghódítják a mai magyar föld e részét egész Orsováig, tehát az Al-Dunáig. A bolgárok, akik e csatában el nem estek, vagy elmenekültek az Al-Dunán és Száván túli Bolgárországba, vagy meghódoltak és beolvadtak a magyarságba. így megszaporodva és erősödve némiképp, folytatja Árpád népe a honfoglalás nagy művét. Bejárják a Dráva-Száva közét, a mai Dunántúl déli részét, elkalandoznak Olaszországba, ott dicsőséggel hadakoznak, de visszakerülnek a mai magyar föld nyugati és északnyugati részébe, végét vetik a morva és német uralomnak: kétségtelen tény, hogy a 895-906 közé eső években már be van fejezve a nagy munka... A magyarok hadviseléséről Bölcs Leo császár írásaiban maradt ránk a leghitelesebb ismertetés: ő neki közvetlen alkalma volt megfigyelni az ő egykori szövetségeseit. „Férfiakban bővelkedő és szabad ez a nemzet - írja a császár -, nem sokat törődik élvezettel és kényelemmel, csak arra törekszik, hogy vitézül viselkedjék ellenségeivel szemben. A fáradtságot és munkát hatalmasan tűrik, forróságot és fagyot egyaránt elviselnek, és minden nélkülözésnek alávetik magokat. Nagy szorgosan kilesik az idő alkalmatosságát, nemcsak kézzel és erőszakkal harcolnak, hanem cselvetéssel, hirtelen támadással és az élelem elzárásával is szorítják az ellenséget. Fegyverük a kard, dárda, nyíl és vért. Miért is a legtöbb közülük a csatában kettős fegyvert használ: vállán dárda, kezében íj, szükség szerint egyiket vagy másikat használja, de ha űzik, szívesebben nyúl az íjhoz. Nemcsak ők magok vannak vértezve, de az előkelők lova is elől vassal van fedve. Nagy gondot és munkát fordítanak a lóhátról való nyilazásra. Követi őket a lovak és barmok sokasága, részint élelem és tej nyerése végett, részint, hogy nagy sokaságnak képzeljék őket. Árpád nemzetsége, a Magyar nemzetség, mely nevet adott a nemzetnek, a mai Fejér- és Pestmegyében ütötte fel sátrát, s Árpád hol Székesfejérváron, hol a Csepel-szigeten tartotta udvarát. Itt, Csepelszigeten volt Árpád palotája, itt tartotta kincseit, itt volt a ménese, itt töltötte családjával az esztendő nagy részét. Észak, kelet s dél felől semmi veszedelem nem fenyegette az új hazát: Árpád nyugodtan végezhette nagy munkáját, népének állandó megtelepítését. Am a nép hadakozó részét nem lehetett mindjárt a röghöz kötni: a harc volt az élete. Szilaj vére nem engedé pihenni. Egyes csapatok nyugat felé menve elkalandoznak, beütnek Itáliába, 899 tavaszán feldúlják Lombardia síkságait, tönkreverik Berengár király roppant seregét. Ez a győzelem további kalandozásokra bátorítja, s néhány száz főnyi csapatok óriási területeket kalandoznak be. Amerre járnak, rémület s iszonyat fogja el a népek lelkét. Ez az igazán maroknyi nép rettegésben tartja Nyugat-Európát, ennek szárazföldi részét, s mert szervezett haderővel alig találkoznak, jóformán ellenállás nélkül pusztítanak, rabolnak s kincsekkel megrakodva térnek vissza-vissza az új hazába. Kincsekkel és rabszolgákkal. Legtöbbet a szomszéd bajor hercegség szenvedett a portyázó magyaroktól, mígnem a bajorok német segítséggel maguk is támadólag léptek fel: 907-ben hatalmas sereg nyomult be az új hazába. Árpád, ki személyesen nem vett részt a külsőországi kalandozásokban, összegyűjtötte hadait s Bánhidánál (Komárom megye) tönkre verte a bajorok s németek óriás hadseregét. Sok ezer ember vére festette a harc mezejét s a magyarok nem elégedtek meg a győzelemmel, kiűzték az ország területéről a bajor és német haderőt, űzték, hajtották a Lech vizéig, s amerre gyors lábú lovaikon száguldottak, kő kövön nem maradt. Ezzel a fényes győzelemmel fejeződött be valóképpen a honfoglalás nagy műve. Ebben a véres csatában mutatta meg Nyugat felé is Árpád az ő népének igazi erejét.
