Észak-Magyarország, 1993. január (49. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-14 / 11. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1993. Január 14., Csütörtök Folt esett... Miskolc (ÉM - B.I.)—írásunkban egy valódi, szemmel látható foltról van szó, amely örök nyomot hagyott egy kiscsizmán, és sajnos ennek okán egy szirmabesenyői olvasónk becsületén. Vagy mégsem az ő tisztességén? Döntsék el a kedves olvasók. Történt ugyanis, hogy az elmúlt hét keddjén a Borsod Volán AOB-127 forgalmi rendszámú, Miskolcról 12 óra 30 perckor induló járatára szállt fel kisfiával egy szirmabesenyői olvasónk, aki hazafelé tartott. Közvetlenül a sofőr mögötti ülésen foglaltak helyet, a gyermek az édesanya ölében ült úgy, hogy a bal lába a fűtőtesthez ért. Nos, ez a cseppet sem különleges testhelyzet okozta a galibát. A bal lábas, orkán kiscsizma ugyanis a fűtőtestből kiszivárgó gázolajjal olyannyira átitatódott, hogy az alatta levő zokni is erősen szennyezett lett. Az édesanya reklamált a sofőrnél, aki sajnálkozását fejezte ki, de mint mondta, nem tehet a dologról, az autóbusz délelőtt a szervizben volt. A hazatérők elmesélték az esetet a nagymamának, aki rögtön fogta a telefont és tárcsázta a Borsod Volán egyik számát. A panaszra azonban szokatlanul reagált az illetékes, mert ahelyett, hogy kivizs- gálta(tta) volna a történteket, meggyanúsította olvasónkat azzal, hogy a folt nem is a buszon esett. Sértő, kioktató hangnemben beszélt, amit megtoldott egy, jó tanáccsal”, miszerint pucolják ki kefével a lábbelit. Nos, emiatt kereste fel Papp Györgyné szirmabesenyői olvasónk szerkesztőségünket, s mesélte el a kedélyét felkavaró telefonbeszélgetést, megtoldva azzal, hogy a kiscsizmát lehetetlen a gázolajtól megtisztítani. Mint elmondta, nem az fáj neki, hogy a kártérítést megtagadták tőle, hanem az, hogy kétségbe vonták igazát, amit könnyen bizonyítani lehetett volna a sofőr meghallgatásával. Ez még most sem késő. Fényárban Egy kandeláberen, öt lámpabura. Az arány szokatlan —■ legalábbis Miskolcon —, a látvány tetszetős. Hozzáfoghatót nem is lehet másutt találni, merthogy e mutatós fényforrásból egyetlenegy készült a belvárosban. Fotó: Fojtán László Szeretetmunkások Kazincbarcika (ÉM) — A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Kazincbarcikai Csoportjának szeretetmunkásai naponta gyakorolják fáradságot nem ismerve az élő, igaz szeretetet. Igyekeznek a rászorulók napi gondjait enyhíteni, legsürgősebb igényeiket kielégíteni, lelki segélyszolgálattal, jogi tanácsadással segítségükre lenni. Bizony nem könnyű e fárasztó és nehéz munkát úgy ellátni, hogy az emberek megelégedéssel és megnyugodva távozzanak a „Gondoskodás Házából”. Mert mit is adhatnak ők? Természetesen csak azt, amit embertársaik jó szívvel rendelkezésükre bocsátottak, no és a lényükből fakadó kedvességet, figyelmet, egy mosolyt, azaz a mindennél fontosabb szeretetet a rászorulók részére. E lelki feltöltódés érdekében tartotta meg családias teadélutánját a közelmúltban a szeretetmunkások kis közössége. Az ifjúsági csoport, a cserkész fiúk és lányok vállalták a hangulathoz illő környezet megteremtését. Karácsonyfát díszítettek, mely alá saját készítésű ajándék került. Énekekkel, betlehemi játékkal kedveskedtek a jelenlévőknek, akik jó hangulatban, együtt fogyasztották el a magukkal hozott étkeket. A jól sikerült találkozó után, lelkileg megerősödve folytathatják 1993-ban is önként, szeretetból vállalt feladatukat. BODNÁR ILDIKÓ ROVATA Igazságtétel — a természetgyógyászatért Hivatalos statisztikák szerint a betegek 65 %-át nem orvosok, hanem természetgyógyászok kezelik bajaikban eredményesen, világszerte. Ugyanakkor hazánkban hatalmas vita bontakozott ki bizonyos körök részéről az újkori orvostudomány, vagy az alternatív gyógymódokat alkalmazó természetgyógyászat helyességét felvetőén. A háttérben az érdekek ütközése húzódik meg. Ennek szerény vetületei a sajtóban időnként megjelenő - utóbbi módszereket kritizáló - cikkek, amelyek kézlegyintéssel, vagy mosollyal kívánják a bonyolult kérdést elintézni. A cél: a természetgyógyászatba vetett általános hazai bizalom megrendítése. Az alábbi néhány sorban megkísérelem e témában az igazságtételt, a bizonyosságszerzést. Elsőként is a Nobel-díjas Alexis Carrel professzort idézem: „Bizony be kell vallani, hogy az orvostudomány diadalai még egyáltalán nem irtották ki a betegségeket. Nem halunk meg ugyan hirtelen fertőző betegségekben, de meghalunk lassan, sokkal fájdalmasabban degeneratív betegségekben, mint szívbajok, a rák, a cukorbetegség. Meghalunk vesebántalmakban, agybajokban, mindenféle szervi bajokban. Az orvostudomány nem csökkentette az emberi szenvedést annyira, mint gondoljuk.” Dr. Oláh Andor, a magyar természetgyógyászok nagy doyenje erről így ír: „Hatékonyabb, hu- mánosabb orvostudományra van szükség annál, mint amilyenné az orvosi gyakorlat és az orvostudomány az ipari civilizációban alakult, hagyományaival szakítva. A természetgyógyászat új szemléletet és új módszereket jelent, képvisel a betegségek gyógyítása és megelőzése terén. Helyesebben inkább újra felfedezett szemléletet és módszereket, mert a mai természetgyógyászat évezredek ősi, bölcs hagyományait foglalja magában, ezeket újabb kutatási eredményekkel egyesítve. A természetgyógyászat mai népszerűsége, keresettsége világszerte nem a betegek hiszékenységén alapul, eredményessége nem „placebó hatásosai, nem pszichés ráhatással magyarázható. Primitív leegyszerűsítés ez. A természetgyógyászat a gyógyítás és a megelőzés korszellemnek megfelelő, szükségszerű megújulását jelenti, valóban hatékony, komplex, testre, lélekre és szellemi személyiség dimenzióra ható holisztikus terápiát. Önnevelésre, életreformra apelláló megelőzést, olyan sikeres egészségprogramokat képvisel, melyek - elméletükben és gyakorlatukban - felülmúlják a hivatalos orvostudomány megelőző programjait.” A fentiekhez kiegészítésként hozzátehetjük, hogy a komoly és képzett természetgyógyászat nem bűvészkedő sarla- tánság, vagy múló divat. Szerteágazó, bonyolult tudományról van itt szó, mely többéves elmélyült tanulmányokat és holisztikus, a testre és lélekre egyidejűleg koncentráló szemléletet igényel. Ez szemben áll a válságba jutott újkori gyógyítás egy beteg szervre irányuló gyógyszer- és műtétközpontúságával. A bajbajutott beteg helyesen jár el tehát, amikor betegségével jól képzett, hiteles és korrekt természetgyógyászhoz fordul, aki sokoldalú tudományos módszerekkel - a táplálkozásszabályozástól a hipnorelaxációig, gyógynövény terápiától a vízgyógyászatig...-, bajaitól megszabadítja. (Név és cím a szerkesztőségben) „Sály a kultúrájával emelkedik ki” A budapesti Bartók Rádió az elmúlt év szeptemberének 21. napján a fenti szavakkal vezette be a miskolci stúdió készítette riportot az azt megelőzően lezajlott Sályi Napokról. E megállapítását nemcsak arra alapozta, hogy ennek a kis bükkaljai falunak Négyesi Szepessi Pál személyében kuruc vezére is volt, s valaha itt élt Eötvös József, Gárdonyi Géza, Szederkényi Anna, s nem is szólva a faluban született Terhes Sámuel költőről, Bállá Károly színművész-lapszerkesztőről, hanem arra, hogy ebben a faluban számon is tartják ezeket az értékeket, rendszeresen gyűjtik, publikálják népi hagyományaikat. Nemcsak könyvekben, folyóiratokban, hanem az élő előadás eszközével. Ennek a munkának a magva az a lelkes kis csapat, melyet Sályi Pávakor néven immár kerek 20 esztendeje hallgatnak úgy a faluban, mint az eddigi 170 fellépés, több mint 20 rádióadás által a községen, a megyén kívül, sőt még határainkon túl is. De Sályban is ez az éneklő közösség a mozgatója a kulturális életnek. Csak az őszön, a télkezdeten már olyan szereplések állnak mögöttük, mint az immár ötödször megrendezett Sályi Napok, melyen tudományos előadásokkal, folklór- műsorral, képzőművészeti kiállítással, sírkőgyűjtemény avatással, templomi hangversennyel hívták fel a figyelmet a falu értékeire. Decemberben pedig megtartották a már hagyományossá váló karácsonyi köszöntőjüket, megszólaltatva a legszebb karácsonyi népénekeket nemcsak kórusban, hanem iskoláskorú tagjaik hegedűs-furulyás-énekes kamarazenélésében, valamint egy karácsonyi pásztoijárás megjelenítésén keresztül. Munkásságuk mögött jelenlegi vezetőjük, dr. Barsi Ernő nyugalmazott főiskolai tanár, rendszeres népzenekutató, helytörténeti, etnográfiai gyűjtőmunkája áll, s ez biztosítja műsoraik sokszínűségét, idő- és alkalomszerűségét. A Sályi Pávakor széleskörű tevékenységéhez a községi önkormányzat a legnagyobb támogatást nyújtja. Próbáik kellemes körülmények között folyhatnak, legtávolabbi szerepléseikhez autóbuszt biztosítanak. Mindezeken túl az önkormányzat jelentős összeggel segítette a Herman Ottó Múzeumot a sályi monográfia megjelentetésében, saját erőből rendbe hozatta Gárdonyi Géza egykori iskolájának omladozó épületét, hogy abban állandó helytörténeti, iskolatörténeti és néprajzi kiállítást rendezhessenek, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. így aztán messzi tájakra is eljutnak a falu értékei és az ide látogatóknak is van mit megmutatni. Fekete Jánosné Sály Daluk nekem is szól Pótnagymama Olyan egyedülálló, magányos nénit keresünk, aki családba vágyik, akinek jólesne elbeszélgetnie, gondolatait másokkal megosztania. Aki szereti a gyermekeket, s részt is venne nevelésükben valamint a háztartási munkákban. Szükség esetén viszont mi segítenénk ügyei intézésében, betegsége esetén vállalnánk ápolását. Családunk vidéki városban él. Három gyermeket nevelünk, a legkisebb hároméves. Külön szobát tudnánk biztosítani részére, akinek így megoldódnának a saj át lakása fenntartásával járó problémái. Gyermekeink is szeretnének egy állandóan jelenlevő, velünk élő pótnagymamát, s ha egymásra találnánk, a néni is megértésben, szeretetben és meleg családi légkörben élhetne. (Név és cím a szerkesztőségben) Nyakig vagyunk a télben. Az emberek segítsége, jóindulata nélkül hasznos madaraink nagy része a tartós hideg és az éhezés miatt elpusztulna. Ne engedjük őket szenvedni, hiszen a róluk való gondoskodást a tavaszi, a nyári és az őszi hónapokban többszörösen visszafizetik, hiszen irtják a fákon, a gyümölcsösökben a kártevő rovarokat, férgeket ott is, ahová a permetező gép szórócsöve nem ér el. Gondoljunk erdeinkre, ligeteinkre, fasorainkra és rétjeinkre, amelyek permetezése gyakorlatilag szinte megvalósíthatatlan. A vegyszerek egyébként sem előnyösek az emberi szervezetre. Tehát elsősorban a hasznos énekesmadarak védelmével, számuk gyarapításával érhetjük el a legoptimálisabb növényvédelmet. Ám ha télen nem gondoskodunk róluk és éhen pusztulnak, vagy alultápláltságuk miatt a tél soraikat megritkít- ja, nem várhatjuk a rovarirtásban hasznos segítségüket, annál inkább a férgek szaporodását. Minden dicsekvési szándék nélkül írom le, hogy nagyon szeretem a madarakat, s ennek megfelelően rendszeresen gondoskodom e- tetésükról még akkor is, ha egy- egy ínyencemről le kell mondanom. így tavasszal és nyáron élvezettel és örömmel hallgatom éneküket, mert érzem, daluk nekem is szól, miként az is, amikor télen, az ablakomon kopogtatva jelzik, hogy eleségük elfogyott. Tarcsi Lajos Miskolc Halálmenet volt Lapozgatom és nem tudom már hányadszor olvasom Nemeskürty István „Rekviem egy hadseregért” című történelmi írásművét. Megakad a szemem egy tragikus végű dátumon: 1943. január 12. kedd. Ötven év, egy fél évszázad pergett le azóta, hogy a 2. magyar hadsereg tragédiája, pusztulása elkezdődött. Ötven év, egy fél évszázad hosszú idő, nagy idő. Mégis emlékezünk a mínusz 36 fokos, csontig hatoló hidegre, amikor a fegyverek is felmondták a szolgálatot, s amikor derékig érő hóban vánszorogtunk csonttá fagyott bajtársaink holtteste mellett. Halálmenet volt ez. Évtizedeken keresztül ökölbe szorított kézzel kellett hallgatnunk, mert bűnösöknek tartottak bennünket és magunkba fojtott fájdalommal gondoltunk elesett, hősi halált halt bajtársainkra, akik Uriv- Jekaterinowka-Verch-Márki dombos vidékein nyugosznak ismeretlen sírokban. Mi, akik életben maradtunk és éveket húztunk le hadifogságban, nem felejtjük a miskolci 13. honvédgyalogezred, a 19. tüzérezred hősi ha- lottait. Majd jött a rendszerváltozás, amikor már szabad volt a tragédiáról beszélni, de mi, doni bajtársak, volt hadifoglyok nem követelőztünk, nem döngettük a mellünket, hogy mi volt, hogy volt, hanem szerényen, csendben kopjafát avattunk bajtársaink emlékére. Török Géza _____________________Miskolc M agány ellen Az ÉM december 24-i számában megjelent „Magányosság” című írás nagyon meghatott. Jómagam is ott voltam az említett ünnepségen (nyugdíjas találkozó a Tudomány és Technika Házában - szerk.megj.-), mint az egyik jól működő miskolci nyugdíjasklub tagja. Szerettem volna a telefonálóval találkozni és az ünnepek alatt őt felkeresni. Úgy gondolom, ez még most sem késő. Azt vallom ugyanis: azért, hogy valaki egyedül van, még nem kell magányossá válnia. Szeretném a szerkesztőségbe telefonáló kedves hölgygyei felvenni a kapcsolatot, ezért kérem, ha soraimat olvassa jelentkezzen. Én jelenleg is patronálok idős, egyedül élő embereket. özv. N. I.-né, (Miskolc) (Pontos cím a szerkesztőségben) Iskolabővítés Örömünkre szolgál, hogy Aggtelek új értékekkel gazdagodik. Az önkormányzat folytatja a három évtizede megkezdett községfejlesztő munkát. Jelenleg a legfontosabb vállalkozása a 2 tantermes iskola új szárnnyal történő bővítése. A nyolc tanterem mellett kiszolgáló helyiségeket és tornatermet alakítanak ki, s így összességében egy komoly oktatási komplexummal büszkélkedhet majd Aggtelek. Az épület tető alatt van, kivétel a tornaterem, melynek alapozása már megtörtént. Húsz évi utaztatás után, a körzeti iskola helyett végre itthon tanulhatnak 5-8. osztályos gyermekeink is. Minden szülő álma, vágya ez. Bódis Istvánná Kultúra a hídon túl Miskolcon a fiatalok legtöbbje nem talál magának megfelelő szórakozást. így hát nem csoda, ha jó néhányan a kocsmázást választják, ami nemcsak anyagi okokra vezethető vissza. Nincs ez másként a Martintelepen sem, ahol semmilyen kulturális lehetőség nem adott. Igaz ugyan, hogy nyakra-főre nyílnak kisebb-na- gyobb igénytelen kocsmák, de a beígért kulturális központ már régen várat magára. Az egyetlen könyvtárban zömmel megviselt, régi kiadású könyvek találhatók. A fiatalok által létrehozott valamikori disco-klub helyén, most a szocialista párt irodája működik. A Fidesz nem töri magát, úgy látszik, a fiatal demokraták nem bánják, ha egyre több fiatal a kocsmákban erősíti szellemét, vagy éppen a skinhead-ek táborát. Tímár József
