Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
1992. Szeptember 26., Szombat ÉSZAK-Magyarország 9 ÉM Hétvége/ Látókör A tokaji írótábor húsz éve Hegyi Imre A tokaji írótábor kuratóriuma felkért, mint alapítót, hogy a huszadik írótáborban a kezdetekre emlékezzem. Az időben 1940 Pünkösd vasárnapjára és 1942 kora nyarára kell visszamennünk, az akkor Szabolcs vármegyéhez tartozó ezerötszáz lakosú taktaközi községbe, Tiszaladányba. (1950- ben csatolták Borsod-Abaúj- Zemplén megyéhez.) Élt itt egy Győri Elek nevű kovácssegéd, ős- tehetség festőművész. Budapesten megismerkedett Somogyi Imrével - Abonyból indult el - akit Veres Péter a Kert-Magyarország biciklis apostolának tisztelt. Darvas József Orosházáról származó evangélikus tanító, író, újságíró - mindkettőjük jó barátja - volt a harmadik szervezője a Móricz Zsigmond-vezette 1940-es tisza- ladányi író-paraszt találkozónak, amelyről Móricz a Rádióban, Kovács Imre pedig a Szabad Szóban tudósított. Túl voltunk a népi írók kezdeményezte Márciusi Front 1937. március 15-i alakulásán és sikeres tevékenységén. Hitler 1940 nyarán lerohanta Nyugat- Európát. 1942-ben a magyar csapatok a Donnál harcoltak. Itthon a Történelmi Emlékbizottságban, 1942. március 15-én Buda|iesten a Petőfi szobornál, majd 1945-ben Szárszón, néhány nappal utána Diósgyőrben, majd a miskolci Korona-szálló Fehér termében Bajcsy-Zsilinszky Endre gyűlésén a másik Magyarország volt jelen. A háborúból való kilépési követelték és a majdani demokratikus Magyarországról folytattak eszmecserét. A tiszaladányi találkozókat is ide sorolhatjuk. Ezekre emlékezve szerveztük meg 1972. augusztusában a tokaji •rótábort. A szerző a délborsodi Bogácson, szülőfalujában újságolvasó és könyvet szerető emberek körében nevelkedett, Budapesten egyik tanárával járt irodalmi estekre, ő adta kezébe a népi írók könyveit. Megismerkedett Kovács Imrével és Szabó Pállal. Árpád Géza néven szövetkezeti cikkei jelentek ■Tteg a Szabad Szóban. Olt volt a Márciusi Front alakulásánál. 1939. augusztusa óta tagja a Nemzeti Parasztpártnak. A megyei Nemzeti Bizottságban és a Hazafias Népfrontban alelnök, majd megyei titkár, reformidőben képviselő volt. 1956-57-ben több újságban cikket írt-, bírósági tárgyaláson kiállt harcostársai mellett. A magyar progresszió-haladás jelesebb megyei eseményeinek méltó ápolására törekedett. így volt ez 1960. tavaszán is, amikor javasolta Darvas Józsefnek, hogy meg kellene emlékezni a tiszaladányi író-paraszt találkozóról. A 20. évfordulót 1968. augusztus 28-án ünnepeltük meg. Az irodalmi délutánon jelenlévő hatszáz ladányi- nak Darvas megköszönte, hogy 1944 nyarán „egy embererdő védte őt és családját”. Győri Elek sírjánál arra kérte a ladányiakat, hogy énekeljük el a 90. Zsoltárt. Darvas: „Részeg eső” c. drámája - Völgycs-Tiszaladányon játszódik - ezzel kezdődik. 1972. tavaszán - még reform- időben - Darvassal az Alkotmány-módosítás során elhangzott parlamenti felszólalásokról is beszélgettünk. Ebben azt mondotta: „A Hazafias Népfront ne legyen a politika háztájija”. Az olvasó népért mozgalom, a művelődő kisközösségek is ez időben indultak, fejlődtek az ő irányításával. Fábián Zoltán és Molnár Zoltán volttik a segítői. Ez időben mulatták lie Miskolcon „A térképen nem található" c. Riportdrámáját, amiért a megyei vezetők, még inkább az érintett szabolcsiak nehezteltek rá. Falun a szövetkezetek, a háztáji és a kistermelés erősödtek, sok új lakás épült, az infrasthiktúra terebélyesedett. A szövetkezetekben érezhető nagyobb demokrácia segítette a tanácsokban az önkormányzati elem fejlődését. Elmondtam, hogy üzenlek Tiszaladányból, jó volna ismét beszélgetni. Szóba hoztam a tízéves Napjainkat is, és ennek kapcsán az 1969-es lillafüredi írótalálkozót. A Napjainkban a megyebeli írókon kívül egyre többet publikáltak az elszármazottak: Fekete Gyula, Gergely Mihály, Bihari Sándor és mások. Támogatta az összejövetelt egy szárszói jellegű táborozás formájában. Az egy hétig tarló táborozás egy napján a Napjaink „kibővített szerkesztőségi ülésén” Gulyás Mihály főszerkesztő volt a házigazda, Zi- monyi Zoltán a Napjaink jövőjéről, holnapjáról beszélt. E mellett a léesztagok részvételével a faluról, a művelődésről folyt eszmecsere. Tiszaladányban az 1940-42-es találkozó helyi szervezői és a falu új vezetői folytattak eszmecserét. Prügyön Móricz Zsigmond halálának harmincadik évfordulóján Fekete Gyula mondott emlékező beszédet. Ez volt a tokaji írótábor kezdete. A kezdetekről különböző mendemondákat hallani, majd az irodalomtörténet eldönti, hogyan kezdődött. Biztos akad majd valaki, aki azt mondja: Nem úgy volt. Vannak, akik bírálják az elmúlt tizenhét évet, mintha 1990-ben kezdődött volna itt a világ. Ekkor én egyetértettem azzal a célkitűzéssel, hogy legyen az egyetemes magyar irodalom fóruma, írók találkozója. A 17 év alatt erre is volt törekvés. A népi irodalom is része az egyetemes magyar irodalomnak, bár korábban egy párt- határozattal igyekeztek kiszorítani. Mindezeket cl kell mondanom, hogy tudják, ismerjék; Sáray Lászlóval kelten vettük váltunkra a szervezés, a lebonyolítás olykor legapróbb gondjait is. Mellettünk Zimonyi Zoltán volt a legaktívabb. Gulyás Mihály az első. Serfőző Simon az utóbbi években serénykedett. Papp Lajos a Napjainkban segített. A tábor meghatározó egyénisége Fekete Gyula volt. Tarján Tamás mindvégig a témához kapcsolódó szépirodalmi alkotásokat ismertette. Megyaszói Pásztor József és Tóbiás Áron, valamint a megyei-miskolci lapok, a miskolci rádió, újabban a városi televízió munkatársai voltak a hűséges krónikásai az írótábornak. Tiszaladányban Nagy Ferenc tsz-elnök és különösen Bényei Miklós tanácselnök, mostani tsz-elnök, Tokajban L.eskó István tanácselnök, újabban Májer János polgármester, kezdettől Papp Miklós ny. múzeumigazgató, Tenkács Tibor festőművész és Nagy Antal ny. iskolaigazgató volt hűséges segítőtársunk. Az elhaltakra Tiszaladányban Somogyi Imrére (90 éves lenne), Darvas Józsefre (80 éves lenne), Móricz Zsigmondra halálának 50. évfordulóján emlékeztem. A temetőben pedig virágot helyeztem: Győry Elek, M. Csikai László, M. Csikai Miklós, Jeney László, Cserés Julcsa néni. Sári Gyula és Kovács Gábor sírjára. Darvast, mint minisztert és írószövetségi elnököt lehet szidni, de a tokaji írótábor létrehozásának támogatója volt. Az előadók közül kiemelkedő volt: Bíró Zoltán, Czine Mihály, Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kosári Domokos, Pozsgay Imre és Vitányi Iván. 1986-ban az azóta elhalt Csengey Dénes, Csurka István egy művelődési miniszter- helyettesnek címzett válaszlevelét olvasta fel. A hatalom ezt a tábort az írószövetség őszi közgyűlése előkészítésének minősítette. A születési évfordulókra - II. Rákóczi Ferenc, Károlyi Gáspár, Kazinczy Ferenc, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Bartók Béla, Bajcsy-Zsilinszky Endre - való emlékezés és az irodalmi és történelmi emlékhelyeken telt zarán- dokutaink a helyi civil társadalmi önszerveződést, a demokrácia előmozdítását segítette. A lakótelepekről szóló eszmecserére építő művészeket, mérnököket, szociológusokat hívtunk meg. A két táborozás közötti időben irodalmi tájegységi esteken, a képző- és zeneművészekkel együtt szerepeltek a táborban részt vett írók. Mindezeket jó volna tovább folytatni. Eleink ötven-ötvenkét évvel ezelőtt a feudalizmus, a fasizmus ellen, a demokratikus Magyarországért küzdöttek. Jó volna, ha ezekre emlékezve népiek és urbánusok a huszonegyedik alkalommal erre is gondolnának. Az idei találkozó feljogosít erre. A félszázada elhunyt Móricz Zsigmond emlékezete Kiss Gyula Ötven éve - az iszonyatok előestéjén - halálával örökre és visszavonhatatlanul az ’ országé lett. A hazáé. Míg engedte egészsége: az ország volt az övé. Á haza. Járta széltébcn-hosszában, mélyen ülő, a nyáját őrző pásztor figyelő szemével. Ahol kiváltképp sok elmaradt tennivalóra lelt, oda később vissza-visszatért. A számadó juhász felelősségével? Bizonyára. „No, lássuk, mire vitték azóta?” - gondolhatta. A matyó ősvilág ne vonzotta volna? De bizony! Tőle, írásából tudjuk, a nagy háborút megelőző esztendőben, 1913-ban járt először Mezőkövesden. Nem tudott betelni a föltárulkozó népviselet színes, pompás látványával. Lidércfényként ez hívta, csalogatta vissza ezután is Mezőkövesdre? Igen. Másfél-két évtized múltán is. Ő maga vallja be későbbi, itt keletkezett írásaiban. Járta a község girbe-görbe utcáit, közeit, a gimnázium tudós és művész tanáraival, a jótollú helyi lap- szerkesztő református tiszteletes úrral barátkozott s vitázott is bizonyára. Sebe bácsi meséit hallgatta s je- gyezgette szorgalmasan napokon át. A végén áldomást csapott. Az agrárviszonyok itteni „velületeit” (summáskérdés) vizsgálta s a fiatalok lélekemelő táncában gyönyörködött. A legdöntőbb élményt az országosan is látogatott kistcmplomi Szív-búcsú, az 1929-es tartogatta számára. Meg is írta a Pesti Naplóban. Ide kell másolni a cikk mondandójának mintegy a som- mázatát jelentő utolsó mondatot: „Óh, de édes ősvilág nyílt meg itt ma előttem.” Az író s a matyó nagyfalu között ekkor vált a frigy örökérvényűvé? Igen. Ennek bizonysága: az író matyó motívumokkal festett tulipános ládát vásárolt az egyik asztalosnál s küldette nyomban nem is pesti lakására, de - egyenesen - Leányfaluba. Hadd legyen csak a láda munkaszobája közelében! A már említett Pesti Naplóban, Zi- lahy Lajos folyóiratában, a Híd című folyóiratban s évtizedek múltán összegyűjtött műveiben (s persze helyi lapokban s kiadványokban) föllelhető írásai idézik ma is Móricz Zsigmond és a matyó „édes ősvilág” bensőséges kapcsolatát. Halála ötvenedik évfordulóján - mert sírjánál gyertyát nem gyújthattunk s a közelgő ősz virágait sem helyezhettük el - e pár sorral emlékezünk a szívesen látott hajdani kövesdi vendégre. Az írófejedelemre. Utry Attila Ősz a lakótelepen Csöndes a táj. Távolban alkonyi tüzek füstje lomhán elnyújtózik a völgy felett. Lila kezek szüretelnek. In ti dombon: kertek, gyümölcsfák sírján súlyos beton óvóhelyek, bérház-cetlák: tíz emeletnyi utcák. Frigyládaként zümmög a nehéz lakótelep. Nő a házbér. Többállású földművesek hazatérnek. Zajos az est. Káromkodás, ajtócsapkodás töri fel a csendet. Más, nyugtalanító hangok nem. A csőrepedés-tóban verebek fürdettek. Cseh Károly Szeptember tilosa Tilosra váltó almáink hava Angyal kardjaként lángol fel a fa Madártoll lebeg - letörött kilincs Nyíló ajtónk már a kékségbe sincs Bemutatkozik: Szabó Bogár Imre Minden lény egyedi. Vagyis csoda. Az ember is persze. A csodák csodája meg az írás, az a különös közlési forma, ami a képlékeny gondolatot megkísérli rögzíteni. A minden- ségre érvényes folyamatos változást megszakítva állandóságot teremt. Megálljt parancsol nekem, neked pedig végtelen lehetőséget nyújt: ami benned van, mind egyeztetheted, összevetheted vele. A jó írás az, ha sok ember lényegében egyezik vele valami. Eddig főleg prózát írtam, de jelent meg versem is. Van már némi tapasztalatom a világról, bár még csak 48 éves vagyok. Huszt 1992 nyarán Bús düledékeiden nő a gyom, a gaz. Éjszaka Kölcsey jár, kel, nézi, mi az. Félszeme villan, két keze görcsbe szorul, nem hiszi, hogy már rémalak nincs ma! Igaz? Egész kis ösvényt taposott ki magának, azon megyünk mi is. Sarka nyomát a kemény kő őrzi ott is, itt is. A csarnok elöntött oszlopit sorra kilopták vad fene népek, és ami állt még, dőlt le magától, s erdei tűzben elégett. Nincsen romvár! Várrom esetleg. Kőhalom, az se talán. Felszakadékok előttünk /ronda vasoszlop amott/, és hát persze: az árvacsalán. Messze keletre vörös por csap föl az égig! Kő kilazul, lezuhan, legurul majd a folyó közepéig. /A történelem éppen most újra vadul, felüvölt, és azután kiborulva hirtelen eltör- ' ténik./ Arra nyugatra lángol a nyár még, túl a hetedhét ronda határon. Lenn a Tiszában csalfa ezüst fény: a közös múlt, ez a várrom. Ősz felé Zeng a szilvafa, a dió koppan piros cseréptetőn, lomhán ballag egy vén kuvasz, s vakkant, lekuporodik lassan a fehérbajszú ősz előtt. A rózsa hirtelen ledobja fonnyadt szirmait, szúrós bokorrá válik, a sündisznó kimászik alóla, fintorog, pici szemével tétován tekint körbe. Fehér falnak támasztom három ágú villám, levetem sáros, izzadt ingem, kedvesem újat ad rám, tisztát Barna György; A szomszéd Szerkeszti: Cseh Károly
