Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
1992. Szeptember 26., Szombat ÉSZAK-Magyarország 7- ÉM-Hétvége/Riport Külföldön építenek megélhetésükért Magyarok Münchenben Április óta kilenszáz kilométerre az othontól építenek, azért, ho9y megélhessenek, munkájuk lehessen A város látképe a BMW gyárral is. Ő, korábban kipróbálta magát Amerikában.- Tulajdonképpen nem sok a különbség az amerikai, meg a német meló között. Sokat kell dolgozni ott is, itt is, és jól. Igaz, Amerikában ezt jobban megfizetik... Aki most kiment a 72-es olimpia városába, legyen az akár Ignácz József, Domonkos Gyula, Takács Antal, vagy éppen Marczis Mihály, Sebestyén Lajos, Ladányi Lajos, két dologért tette azt. A munkáért és a pénzért.- Hogy keresnek?- Sokkal jobban, mint otthon, de sokkal rosszabbul, mint a német - mondja Magyar József. Később, egy doboz sör mellett, aztán az összeget is elárulják. Otthon fizetést kapnak, a minimálbért, idekint ellátmányt, naponta, szombaton is, vasárnap is, 46 márkát. Ez, cirka kétezer-ötszáz forintnak felel meg, tényleg nem kevés, havonta kijöhet nettó helven-nyolc- vanezer forint is. Aztán valamelyikük azt is hozzáteszi: egy jó német melós óránként kap 30-40 márkát.- Fis a munka?- Reggel hétkor kezdünk, és este fél hatig dolgozunk. Délben egyórás ebédszünet. Szombaton nyolctól kettőig vagyunk. Utána szabad, meg a vasárnap is. Egyébként meg kell dolgozni azért a 46 márkáért keményen. Aki irigyli, próbálja ki. Távol az otthontól, összezárva, olyan ez, mint a katonaság. De azért nem panaszkodunk,vállaltuk... München egyébként nem a legszebb német város, de nagy város, most, hogy zajlik a sörfesztivál, még zajosabb. Ami talán tetszik, az az olimpiai stadion. Az emberek is idejöttek először, aztán megszokták. Áprilistól meglehetett.- Most hová járnak?- Én például vasárnaponként templomba - mondja Ignácz József. - Négy is van a környéken, akad, ahol a pap már elém jön, kezet fog. Leülök, hallgatom vagy- Jó azért otthon, ugrásra készen lenni. Az. nem igaz, hogy nem lesz itt konjunktúra, elóbb-ulóbb rá kell jönni arra, hogy beruházás nélkül nem épül az. ország. Szóval, olt akarunk lenni a startvonalnál.- És Németország?- Más. Nem nagy a feladat, de mostanság nem szabad semmi munkát visszautasítani. Elmúlt az az. idő, amikor mi válogattunk, most meg kell becsülni a kicsit is. A túlélés, a talponmaradás reményében. Itt, ez. a müncheni építkezés tíz- egynehány embernek nyújt megélhetést, jobbat, mint az. otthoni. Ám, valljuk be, ha ez a munka nem lenne, lehet, vala - mennyien a munkanélküli segélyt kapnák... Kis túlzással, tenyérnyi, körbeépített leiken épülnek ezek a magyar szemmel bizony nem nagy, nem hivalkodó egyemeletes társasházi lakások. Úgy tűnik, nem lényeges a pompa a németnek, a praktikumot jobban becsüli. A német vállalkozó, a llciwobau GmbH. főnöke Manfred Dan- hol'er.- Miért választotta a magyarokat?- Két dolog miatt. Jó a hírük, a szakértelmük, tudnak dolgozni, a másik pedig a Ixír. Kevesebbe kerülnek, mint a helyiek...- És...?- Nem csalódtam, jobbak, mint más vendégmunkások, bár, ha a nyelvel is tudnák, még elégedettebb lennék. Nehéz úgy kommunikálni műszaki dolgokról, hogy tolmács is kell. A tolmács itt és most I óth Eerenc, a magyar építésvezető. Családjával együtt él kint, neki azért lényegesen könnyebb, mint embereinek, akik négy-öt hetente látják a feleséget, a gyereket.- Igényes a német, igen míves munkát vár tőlünk, akadt olyan, hogy leverelte a vakolatot, újra kellett rakni. Azóta megtanultunk németül dolgozni... Valami hasonlót emleget a csapat egyik kőművese, Marczis Mihály egy fél órát a misét, igaz, nem értem, aztán átmegyek a másik templomba. Nem kerül pénzbe, eltelik a nap fele. Aztán, főzünk, mosunk, takarítunk... Van, aki templom helyett a várost járja, kirakatot néz, sétál és pfennigjeit számolja. Egy korsó csapolt négy márka, a hamburger is majd ennyit tesz, a metrójegy 2,50. Be kell osztani a keveset, hogy maradjon a családnak otthon, viszonylag sok. Épp ezért, ha lehet, a pénz nagy részét rögtön haza- kíildik, még véletlenül se essenek kísértésbe. Főzés, mosás, takarítás. A katonaságnál azért nem kell főzni... Szokatlanul jónak tűnik a munkásszállás, jobbnak, mint a német szállások híre; az építési terület szélén, ha kilépnek reggel ajtaján. foghatják is kezükbe a malteros kanalat.- Természetesen azon voltunk, hogy viszonylag normális körülmények között éljenek embereink- mondja Boncsér László. - Általában hatágyas szobákban laknak, itthonról vittünk tévét, mosógépet, centrifugát, hűtőszekrényt, ágyneműket. A német partner vett hűtőládát, van három-négy főzőhely. Nem lyuk az itteni otthonuk, mint hiszik azt sokan otthon. Munkásszállás... Az. Most éppen halászlé készül, a víz kivételével minden hazai. Az íze is... Egyébként ilyentájt estefelé a tucatnyi ember kis csoportokra bomlik. Ketten, hárman alkotnak egy teamet, ők közösen főznek, és az mosogat, akire a sor kerül. Azt mondja egyikük, ha így folytatják, A szerző felvételei otthon is átvehetik az asszony szerepét.- És, munka, vacsora után mivel telik az idő?- Nem sokkal. Az otthonról hozott újságokból, könyvekből hamar kifogy a betű, nézzük a tévét, de csak látjuk, nem értjük. A sarkon van egy telefonfülke, néha-néha hazaszólunk, jól vagyunk, hogy vagytok? Esténként bejön a Kossuth rádió, meghallgatjuk a híreket. Ennyi...- A nyelvet nem tanulják? - Legyintés a válasz:- Vén fejjel? Egész napos munka után? Nem most kell elkezdeni... Nem, valóban nem. Sokan ráadásul most járnak, vannak először külföldön. Világot látni, és egyben dolgozni is? Ez van, ezt kell szeretni. Külföldön kell megélni, az itthonért, az otthonért... A német míves munkát kíván, ezért reggel héttől délután fél hatig kell dolgozni. Mindössze a vasárnap és a szombat délután szabad Illés y Sándor Ignácz József, túl az ölvenen, rászokott a dobozos sörre. No persze csak úgy módjával, naponta egy-kettőt munka után, hétvégén halán’ többet. Azt mondja, a csapolta!, vagy az üvegesét nemigen engedheti meg magának, túlságosan is drága.- No és, hogy ízlik a dobozos?- Nem rossz - és a kosárba dobja a kiürült Kaiser!. - Kilencszáz kilométert kellett érte jönni... Itt, ez az olcsó, még fél makiba sem kerül. .. Aztán, hogy nézek rá, rögtön magyarázza is:- A maki, az a márka. Világos? Már hogyne lenne az... Két nap mán nekem is csak maki a márka. Kilencszáz kilométerre az otthon- tol, maroknyi magyar dolgozik egy müncheni építkezésen. Építő- munkások, alig tucatnyian abból a több százból, ha nem ezerből, akik a bajor fővárosban keresik kenyerüket.- Pontosabban, a kenyereket azért itthonról visszük - mondja Lukács lózsef. - A mélyhűtőben egész sokáig eláll. ' Es ha onnan is elfogy? ' Veszünk. Muszáj, bár nem éppen olcsó... • Otthon sem - vetem közbe. - Megint emelték... ' ludom, most jöttünk vissza két naPja, mondta az asszony. De hát az forintért van. ' És mit vesznek még? " Hát, néha tejet. A kenyér meg a sör mellett. Mást nemigen. Legfeljebb, amikor megyünk haza, csokit, cukorkát a gyereknek, az asszonynak valami apróságot. Hfága in az élet... így aztán otthonról hozunk krumplit, hagymát, zsírt, húst, fűszereket, még savanyúságot is... A csapatot (Miskolcról) az a Éoncsér László vezeti, aki bár évtizedek óta épít Borsodban, de a megújult miskolci főutcának köszönheti hírnevét. Most váltott, de éPítő kft.-jének, az Északközmű- nek fele most is Miskolcon és Sa- Jószentpéleren dolgozik.
