Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26 / 228. szám

1992. Szeptember 26., Szombat ÉSZAK-Magyarország 7- ÉM-Hétvége/Riport Külföldön építenek megélhetésükért Magyarok Münchenben Április óta kilenszáz kilométerre az othontól építenek, azért, ho9y megélhessenek, munkájuk lehessen A város látképe a BMW gyárral is. Ő, korábban kipróbálta magát Amerikában.- Tulajdonképpen nem sok a kü­lönbség az amerikai, meg a né­met meló között. Sokat kell dol­gozni ott is, itt is, és jól. Igaz, Amerikában ezt jobban meg­fizetik... Aki most kiment a 72-es olimpia városába, legyen az akár Ignácz József, Domonkos Gyula, Takács Antal, vagy éppen Marczis Mi­hály, Sebestyén Lajos, Ladányi Lajos, két dologért tette azt. A munkáért és a pénzért.- Hogy keresnek?- Sokkal jobban, mint otthon, de sokkal rosszabbul, mint a német - mondja Magyar József. Később, egy doboz sör mellett, aztán az összeget is elárulják. Ott­hon fizetést kapnak, a minimál­bért, idekint ellátmányt, naponta, szombaton is, vasárnap is, 46 márkát. Ez, cirka kétezer-ötszáz forintnak felel meg, tényleg nem kevés, ha­vonta kijöhet nettó helven-nyolc- vanezer forint is. Aztán vala­melyikük azt is hozzáteszi: egy jó német melós óránként kap 30-40 márkát.- Fis a munka?- Reggel hétkor kezdünk, és es­te fél hatig dolgozunk. Délben egyórás ebédszünet. Szombaton nyolctól kettőig vagyunk. Utána szabad, meg a vasárnap is. Egyéb­ként meg kell dolgozni azért a 46 márkáért keményen. Aki irigyli, próbálja ki. Távol az otthontól, összezárva, olyan ez, mint a ka­tonaság. De azért nem panasz­kodunk,vállaltuk... München egyébként nem a leg­szebb német város, de nagy város, most, hogy zajlik a sörfesztivál, még zajosabb. Ami talán tetszik, az az olimpiai stadion. Az embe­rek is idejöttek először, aztán megszokták. Áprilistól megle­hetett.- Most hová járnak?- Én például vasárnaponként templomba - mondja Ignácz Jó­zsef. - Négy is van a környéken, akad, ahol a pap már elém jön, kezet fog. Leülök, hallgatom vagy- Jó azért otthon, ugrásra készen lenni. Az. nem igaz, hogy nem lesz itt konjunktúra, elóbb-ulóbb rá kell jönni arra, hogy beruházás nélkül nem épül az. ország. Szó­val, olt akarunk lenni a startvo­nalnál.- És Németország?- Más. Nem nagy a feladat, de mostanság nem szabad semmi munkát visszautasítani. Elmúlt az az. idő, amikor mi válogattunk, most meg kell becsülni a kicsit is. A túlélés, a talponmaradás remé­nyében. Itt, ez. a müncheni építkezés tíz- egynehány embernek nyújt megélhetést, jobbat, mint az. ott­honi. Ám, valljuk be, ha ez a munka nem lenne, lehet, vala - mennyien a munkanélküli segélyt kapnák... Kis túlzással, tenyérnyi, körbe­épített leiken épülnek ezek a ma­gyar szemmel bizony nem nagy, nem hivalkodó egyemeletes tár­sasházi lakások. Úgy tűnik, nem lényeges a pompa a németnek, a praktikumot jobban becsüli. A német vállalkozó, a llciwobau GmbH. főnöke Manfred Dan- hol'er.- Miért választotta a magyarokat?- Két dolog miatt. Jó a hírük, a szakértelmük, tudnak dolgozni, a másik pedig a Ixír. Kevesebbe ke­rülnek, mint a helyiek...- És...?- Nem csalódtam, jobbak, mint más vendégmunkások, bár, ha a nyelvel is tudnák, még elégedet­tebb lennék. Nehéz úgy kommu­nikálni műszaki dolgokról, hogy tolmács is kell. A tolmács itt és most I óth Eerenc, a magyar építésvezető. Családjá­val együtt él kint, neki azért lé­nyegesen könnyebb, mint embe­reinek, akik négy-öt hetente látják a feleséget, a gyereket.- Igényes a német, igen míves munkát vár tőlünk, akadt olyan, hogy leverelte a vakolatot, újra kellett rakni. Azóta megtanultunk németül dolgozni... Valami hasonlót emleget a csapat egyik kőművese, Marczis Mihály egy fél órát a misét, igaz, nem értem, aztán átmegyek a másik templomba. Nem kerül pénzbe, eltelik a nap fele. Aztán, főzünk, mosunk, takarítunk... Van, aki templom helyett a várost járja, kirakatot néz, sétál és pfen­nigjeit számolja. Egy korsó csa­polt négy márka, a hamburger is majd ennyit tesz, a metrójegy 2,50. Be kell osztani a keveset, hogy maradjon a családnak otthon, vi­szonylag sok. Épp ezért, ha lehet, a pénz nagy részét rögtön haza- kíildik, még véletlenül se essenek kísértésbe. Főzés, mosás, takarítás. A kato­naságnál azért nem kell főzni... Szokatlanul jónak tűnik a mun­kásszállás, jobbnak, mint a német szállások híre; az építési terület szélén, ha kilépnek reggel ajtaján. foghatják is kezükbe a malteros kanalat.- Természetesen azon voltunk, hogy viszonylag normális körül­mények között éljenek embereink- mondja Boncsér László. - Álta­lában hatágyas szobákban laknak, itthonról vittünk tévét, mosó­gépet, centrifugát, hűtőszekrényt, ágyneműket. A német partner vett hűtőládát, van három-négy főző­hely. Nem lyuk az itteni otthonuk, mint hiszik azt sokan otthon. Munkásszállás... Az. Most éppen halászlé készül, a víz kivételével minden hazai. Az íze is... Egyébként ilyentájt estefelé a tu­catnyi ember kis csoportokra bomlik. Ketten, hárman alkotnak egy teamet, ők közösen főznek, és az mosogat, akire a sor kerül. Azt mondja egyikük, ha így folytatják, A szerző felvételei otthon is átvehetik az asszony szerepét.- És, munka, vacsora után mivel telik az idő?- Nem sokkal. Az otthonról hozott újságokból, könyvekből hamar ki­fogy a betű, nézzük a tévét, de csak látjuk, nem értjük. A sarkon van egy telefonfülke, néha-néha hazaszólunk, jól vagyunk, hogy vagytok? Esténként bejön a Kos­suth rádió, meghallgatjuk a hí­reket. Ennyi...- A nyelvet nem tanulják? - Le­gyintés a válasz:- Vén fejjel? Egész napos munka után? Nem most kell elkezdeni... Nem, valóban nem. Sokan ráadá­sul most járnak, vannak először külföldön. Világot látni, és egy­ben dolgozni is? Ez van, ezt kell szeretni. Külföldön kell megélni, az itthonért, az otthonért... A német míves munkát kíván, ezért reggel héttől délután fél hatig kell dolgozni. Mindössze a vasár­nap és a szombat délután szabad Illés y Sándor Ignácz József, túl az ölvenen, rá­szokott a dobozos sörre. No per­sze csak úgy módjával, naponta egy-kettőt munka után, hétvégén halán’ többet. Azt mondja, a csa­polta!, vagy az üvegesét nemigen engedheti meg magának, túlsá­gosan is drága.- No és, hogy ízlik a dobozos?- Nem rossz - és a kosárba dobja a kiürült Kaiser!. - Kilencszáz kilo­métert kellett érte jönni... Itt, ez az olcsó, még fél makiba sem kerül. .. Aztán, hogy nézek rá, rögtön ma­gyarázza is:- A maki, az a márka. Világos? Már hogyne lenne az... Két nap mán nekem is csak maki a márka. Kilencszáz kilométerre az otthon- tol, maroknyi magyar dolgozik egy müncheni építkezésen. Építő- munkások, alig tucatnyian abból a több százból, ha nem ezerből, akik a bajor fővárosban keresik kenye­rüket.- Pontosabban, a kenyereket azért itthonról visszük - mondja Lukács lózsef. - A mélyhűtőben egész sokáig eláll. ' Es ha onnan is elfogy? ' Veszünk. Muszáj, bár nem ép­pen olcsó... • Otthon sem - vetem közbe. - Megint emelték... ' ludom, most jöttünk vissza két naPja, mondta az asszony. De hát az forintért van. ' És mit vesznek még? " Hát, néha tejet. A kenyér meg a sör mellett. Mást nemigen. Leg­feljebb, amikor megyünk haza, csokit, cukorkát a gyereknek, az asszonynak valami apróságot. Hfága in az élet... így aztán ott­honról hozunk krumplit, hagymát, zsírt, húst, fűszereket, még sa­vanyúságot is... A csapatot (Miskolcról) az a Éoncsér László vezeti, aki bár év­tizedek óta épít Borsodban, de a megújult miskolci főutcának kö­szönheti hírnevét. Most váltott, de éPítő kft.-jének, az Északközmű- nek fele most is Miskolcon és Sa- Jószentpéleren dolgozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom