Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-27 / 202. szám

1992. Augusztus 27., Csütörtök Zempléni Tájakon ÉSZAK-Magyarország 5 Gombos István faragásai Hegyaljai lévén a bor kedves témá­ja a faragónak Sátoraljaújhely (ÉM) - Változatos témákat varázsol ki a fából Gombos István, újhelyi faragó. Majd tíz éve foglalkozik fafaragással. Hobbiként, szabadidejében veszi elő a szerszámokat ez az oka, hogy nem sok tárgy jelzi még munkásságát. Szinte minden általa készített alkotásnak ju­tott hely az újhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum* előterében. Bár szerepelt már amatőr kiállításon, illetve a II. Zempléni Nyári Tárlaton is, mégis ez az „időtlen” - hiszen nem vesz el helyet a kiállítótérből - bemutatkozása az eddigi legnagyobb. Bényében a Zemplén Erdőbényc (ÉM- DK) - Alig egy óra alatt nem hagyja magát megismerni a hely. Amit tapasztalunk, az a faluba vezető elég rossz út, kétoldalán szőlő­sorok...A polgármester éppen Mádon van, a jegyző szabadságon, s estefelé már a szakszövetkezet központjában sem nagyon találni embert. Mikor a katolikus papot kérdezzük mire büszke, a tájat említi... Úgy tűnik, a kocsmák nem veszteségesek, s talán a gépkocsikra kirakodott áruk is új gazdára találnak. A hajdan mezőváros ma nagyközség Erdőbényc olyan, mint a cseppbcn a tenger. Ezt nem én mondom, az újhe­lyi múzeumigazgató fogalmazott így. S indokolta is, miért tükröződik az egész Zemplén ebben az egy faluban. Kezdte a borral. Hiszen Szepsi Laczkó Máté református prédikátor itt állítot­ta elő az aszúbort. Itt találták a Kárpát- medencében a legrégebbi szőlőlenyo- matot, a környéken vannak Közép- Európa legszebb opáljai. Für­dőkultúra, gyógyvíz tette híressé a települést. Erdőbényén szinte minden­ki ért a kőfaragáshoz, a kassai dómnál, s az Országháznál is dolgoztak erdőbényei emberek. Innen származik a kádártánc, mely a múlt századi tokaj-hcgyaljai szüreti mulatságok bodnárbáljainak bemutató jellegű mesterségtánca volt, s melyet a napok­ban a sevillaiak és a magyar tévénézők is láthattak. A Szent György-templom A népművelő muzeológus Sátoraljaújhely - (ÉM - FG) - Au­gusztus 20-án Fehér József, a sátoral­jaújhelyi Kazinczy Múzeum igazgató­ja eddigi munkájának elismeréseként megkapta a Népművelésért-díjat.- Hogyan kerül a népművelők közé a muzeológus?- Soha sem akartam népművelő lenni. Eredeti végzettségem szerint magyar - -törlénelem szakos tanár vagyok, de mivel a feleségem is magyar-tör- ténelemszakos, nehezen tudtunk vol­na elhelyezkedni ugyanabban a város­ban. így én a művelődési házhoz ke­rültem művészeti előadónak. Sze­rettem volna még továbbtanulni, de csak a népművelés szakot engedé­lyezték. így a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetemen szereztem másoddiplomát. Ha visszatekintek arra az öt évre, amíg a művelődési házban dolgoztom, talán a legnagyobb eredménynek tekinthetem, hogy rend­szeressé tettük a képzőművészeti kiállításokat. Nagyon sok alkotót sike­rült a városhoz kapcsolnunk. Néhány évig még művésztelepünk is volt.- Tehát mindössze öt évig volt nép­művelő?- Ha úgy tekintjük a népművelőt, mint azt a személy, aki a művelődési házakban programokat szervez... De én ezt ennél tágabban értelmezem. Mindig is segítettem az ismeretter­jesztést. Nem hivatalból, nem azért mondom ezt, mert 1977-ben a TIT városi szervezetének titkára lettem. A művelődési házak programján kívül számtalan módja van a népművelés­nek. Gondoljunk csak a szabadegyete­mekre, a különböző baráti körökre, helytörténeti, művelődéstörténeti Fehér József konferenciákra. Itt a múzeumban is helyt adunk ezeknek a rendez­vényeknek. Volt már itt nyelvtan- folyam, átképző, szakosító...- Ezek nyilván nem mind a múzeum rendezvényei.- Ha más jellegű tanfolyamra is jön­nek ide az emberek, a szünetben meg­nézik a kiállításainkat. Legközelebb már elhozzák a gyerekeket is. Lehet, hogy egyébként eszükbe nem jutott volna a múzeum. Vannak kollégák, akik a múzeum legfontosabb feladatá­nak a megőrzést tartják, mások a tu­dományos tevékenységet, én ezek mellett azt is szorgalmazom, hogy minél többen jöjjenek hozzánk. A környékbeli gyűjteményekhez képest különlegességnek számít a két ter­mészetrajzi kiállításunk, a Zempléni- hegység természetrajza és a Régészeti kultúrák Zemplénben. Sajnos, még mindig kevesen tudják, hogy ebben a városban is van múzeum.- Pedig valamikor itt volt Zemplén vármegye múzeuma...- Pontosabban a vármegyeházán, ez a gyűjtemény került át 1942-ben Borsi­ba, aztán ott is maradt. Több mint negyven év telt el, amíg a volt járási hivatal helyén megnyílhatott a múzeum. A jelenlegi épületünkbe, az egykori városházára 1990januáijában költöztünk. Szervezetileg a Megyei Múzeumi Igazgatósághoz tartozunk, de szerencsére nagyon jó az együttműködés a város és a megye között. Minden segítséget megkapunk Sátoraljaújhely önkormányzatától, és természetesen mi is helyt adunk a város rendezvényeinek, a magunk módján támogatjuk a város kulturális életét. Otthont ad a múzeum a Városvédő- és Szépítő Egyesületnek, a Kazinczy Ferenc Társaságnak, a zeneiskola hangversenyeinek...- A múzeum vezetése mellett nagyon sok társadalmi munkát is végez. Marad-e ideje az önálló kutatásra?- Egyelőre a harmadik álladó kiállítá­sunkon dolgozom. Az emeleti termek­ben mutatjuk be Sátoraljaújhely történetét a városi kiváltságoktól 1849-ig. A forgatókönyv elkészült, az installációk kilencven százaléka is megvan, de még nagyon sok munka van a megnyitásig. Az egyik teremben a korabeli hangulatnak megfelelő­en berendezzük például a Zempléni kaszinót. Szeptember 19-én, Kossuth születésének évfordulóján adjuk át a közönségnek a Kossuth és Széchenyi című kiállításunkat. Ami időm marad, azt helytörténeti kutatásokra fordítom, ezenkívül részt veszek egy országos kutatási programban, megyénk irodal­mi topográfiájának elkészítésén dol­gozom. Regősök Helyi szín és kép Amikor a munka pihenés Sárospatak (ÉM - FG) - A képtár­épülete előtt alkalmi kiállítás nyílt. Egy asztalnyi kerámia, s mellette egy állványon tusrajzok a várról, Bodrog- parti részletek csendéletek... A képek eladója maga a szerző. Die­nes Érika, Képzőművészeti Főiskola negyedéves színházi díszlet- és jelmeztervező szakos hallgatója. - Csak a Zempléni művészeti napok idejére hoztam ki ezeket a rajzokat. Más városokban, ahol sok turista for­dul meg, megjelennek a képző­művészek is. A budai vár, a tihanyi apátság hangulatához hozzátartoznak az utcai festők. Portrékat készítenek, zsánerképeket kínálnak. Ezek szí­vesen viszik emlékbe az emberek. Most úgy tekintem magam, mint egy kis helyi színt. Korábban szerettem volna egy önálló kiállítást összehozni a városban, de nem készült el annyi kép. Ezeket a rajzokat inkább csak vázla­toknak mondanám, egy-egy nagyobb kép részletei. A nyári szünidőben gyakran kijártam a folyópartra, több vázlatot készítettem Tokajban a Tisza és a Bodrog összefolyásánál is, de ott­hon is dolgozom. Tállya (ÉM - DK) - Az elmúlt héten fejeződött be az 1. zempléni népmű­vészeti regőstábor. A miskolci 19. Bükk Cserkészcsapat s a tállyai fiata­lok táborába az utolsó napon a falu lakói is ellátogattok, hiszen ökume­nikus istentiszteletet tartottak ott a ró­mai- és görög katolikus, valamint a református egyház lelkészeivel. Az is­tentisztelet után a résztvevők az evangélikus templom kertjébe mentek át, ahol felállították a cserkészek által tervezett és faragott emlékoszlopot. Pekó József pol­gármester megköszönte az ajándékot, s mondta, reméli nem szakad meg a kapcsolat a miskolci s a tállyai gye­rekek között. A barátság valószínűleg megmarad, hiszen a zempléni fiatalok is alakítottak egy cserkészcsapatot, és a bükkiek meghívására ott lesznek szeptember elején a csanyiki tábor­ban. A tállyai hét alatt a gyerekek nép­táncokat, népi játékokat tanultok, kézműves foglalkozásokon vettek részt, ismerkedtek a népi hagyomá­nyokkal, a természettel, s még az an­gol nyelvvel is. Ahogy az egy jó cserkészhez illik... •Vámosújfalu (ÉM) - A tanévnyitó ünnepséggel együtt új iskolát avatnak augusztus 29-én délután négy órakor Vámosújfaluban. Sándor Endre pol­gármester köszöntője után Kupa Mi­hály országgyűlési képviselő, majd Szabó György, a B.-A.-Z. Megyei Közgyűlés elnöke mond köszöntőt. Csirke Margit és a szellemek Néprajzi morzsák Kninlóska (ÉM - DK) - A zempléni vidékről rengeteg történeti monda maradt fenn. Ezek nagy része Rákócziról szól, akire büszkén, szívesen emlékeznek az ottlakók. Van ám egy negatív történeti figura is. Csirke Margitot a né|X't sanyargató, a szegény lakosságot kíméletlenül dol­goztató, kizsákmányoló asszony­ságként tartják számon. A mondák többségében az elnyomó úrnő ál­talában Rákóczink kora előtti alakként szerepel, de előfordul Rákóczi fe­leségeként is. Az biztos, hogy Csirke Margit nemcsak a mondák kitalált alakja, hanem valóságos történeti személy, Komlóska földesura volt. És bármennyire furcsa, a bo­szorkányok sem kitalált személyek. Volt bizony boszorkánya is Kom- lóskának. „Rontott” és képes volt vál­toztatni az alakját. Néha például szar­vat növesztett, s a templomba csak úgy tudott bemenni, ha a fejét félre- fordítotto. A boszorkánygyűléseket a tokaji hegyen tartották, ahová a repülve (nyilván seprűnyélen - vagy mégsem?) jutottak el. Koritár Ferenc- né mesélte egykor: „A boszorkányok a Tokaj hegyre mentek vedégeskedni. Akiié haragudtak, azt felnyergelték lónak és rajta utaztak. Akit felnyergel­tek, mindenre emlékezett." A faluban az egyik legismertebb boszor- kánytörténetnek számít a lóvá változ­tatott. és megpatkolt boszorkány ese­te. Sok mesét tudnak a boszorkányok rontásairól, azok gyógyításáról, el­hárításáról. A boszorkányok (és Csirke Margit) mellett más természetfölötti erővel rendelkező hiedelemalakokat is szá­mon tartottak a vidéken. Ilyen például a kalapos ember, aki vihart támaszt, fát csavar ki... Körülbelül ennyi. Legalábbis Diósze­gi Zsuzsa és Barna Gábor kutatásaik­ban nem találkoztak más termé­szetfölötti tulajdonsággal rendelkező „lényekkel", így táltossal, és isme­retlenek a különböző „tudós” em­berek is. Rendkívül gazdag viszont a szellemek világa...---------JEGYZET----­Dob os Klára NI ég van néhány komoly rendezvény hátra a Zempléni művészeti napokból. A színvonal kiváló, s úgy tűnik, érdeklődők is vannak szép számmal. Nem is csoda, hiszen sok van mi kellemes, s ezek közé tartozik a meleg nyári napokon egy-egy már hűvösebb esti várkon­cert, templombéli ének- vagy orgonahang­verseny... A kezdeményezés (sajnos) nem helyi. (Persze ennek is megvannak az előnyei - lásd később...) A szervezés azonban már a patakiakat, újhelyieket, szerencsieket és karcsaiakat dicséri. Rolla János, a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője ,,fedezte fel” most nemcsak a környék történelmét, tájképi szépségeit, hanem egy komoly zenei (művészeti) fesztivál lehetőségét. Úgy gondolta, a világkiállításra a vidéken elismert, hazát s külországot vonzó nyári programsorozat alakulhat. M iért is ne! Hiszen (megérdemelt) propa­gandája is van bőven, (lenne-e, ha a helyiek indították volna?) ma este nyolc órától például a Bartók Rádió közvetíti a Liszt Ferenc Kamarazenekar sárospataki hang­versenyét. Aztán vasárnap a TV2 szinte ennek jegyében telik. Zempléni művészeti napok címmel négyszer is jelentkeznek, koncertekből köz­vetítenek, beszélgetés lesz a vidék kulturális helyzetéről, és a fesztivál ürügyén a zempléni tájakon is Ixirangolhatunk... Azért lehet, kicsit hálátlannak tűnhetünk mi vidékiek, de mégis jobban szeretnénk, ha nem kellene fesztivál ahhoz, hogy az országnak felfedeztessék a zempléni vidék... Vízirigó (ÉM - DK) - A Zempléni-hegységben gyönyörű hegyi patakok bujkálnak. A Malom-patak vagy a Tekeres-patok néhány „állomását” a jó öreg Tátra is megirigyelhetné. De nem eladó! Kell nekünk is a hűs csermelyvíz nyári kirándulásaink során, ám leginkább állandóan kell az ott élő gazdag ál­latvilágnak. Halaknak, kétéltűeknek, hüllőknek, emlősöknek. A madarakat direkte hagytam ki, ők most jönnek. Legalábbis egyik ritka képviselőjük, a vízirigó. Hogy az utóbbi időben mennyi az eszmei értéke, pontosan nem tudom, de tízezer forint (ha nem harminc) biztosan van. A Bükkön s a Zemplénen kívül más magyarországi hegység nemigen büsz­kélkedhet költő vízirigó-párokkal. A fehérmellű, feketésbarna madárka a hegyi patakok kiálló kövein futkos, gyakran bukik a zu­hatagos vízbe, s a víz alatt úszva, vagy a meder fe­nekén járva keresi táplálékát. Télen is ittmarad, sőt még énekel is. Akinek van rá füle, meghallhatja. Villanásnyi röptét úgysem lehet sokáig követni... Vízirigó-portré Fotók: Dobos Klóra Templomszentelés Szerencsen Szerencs (ÉM) - A görög katolikus templom fennállásának 200. évfordulójára és külső-belső felújításának tiszteletére rendezett szentmisén dr. Keresztes Szilárd görög katolikus püspök megáld­ja és megszenteli a szépen helyreállított templo­mot, Szerencs egyik gyöngyszemét. A szentmise augusztus 30-án délelőtt 10 órakor kezdődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom