Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-26 / 201. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Szólástér/Utazás 1992. Augusztus 26., Szerda Tér füzér helyett: tér a téren! A miskolci Széchenyi-szobor kronológiája Iglói Gyula (Miskolc) - A miskolci Széchenyi-szobor felállítását 1986-ban a Miskolci Városszépítő Egyesület kezdeményezte. A csaknem hat éve húzódó ügyben nemrég gyökeres fordulat állt be: szerződés jött létre a szobor felkért alkotójával, Melocco Miklós szobrászművésszel. A szoborügy eddigi fejleményeit időrendi áttekintéssel idézzük fel. 1986. november 19. A Miskolci Városszépítő Egyesület közgyűlése elfogadta azt a vezetőségi javaslatot, hogy az egyesület kezdeményezésére, a városi tanács támogatásával Miskolcon is létesüljön Széchenyinek köztéri szobor, „mégpedig a város központjában.” 1988. május 25. A közgyűlésen a szobor helyének kijelölésére egy javaslat is történt: álljon a szobor a Kossuth-szo- bor és a Bartók tér közötti hármas térfüzér középső térségén. Ennélfogva a Széchenyi-szobornak is az Avas és annak műemlékei adnák a rangos hátteret. 1988. november 22. A szobor létesítéséhez közadakozást hirdetett meg az egyesület, melyhez bankszámlát nyitott. A városi tanács végrehajtó bizottsága a szobor költségeinek egynegyedével, de maximum 300 ezer forint hozzájárulással támogatta a városszépítők kezdeményezését. A szobor elhelyezésére újabb javaslat is történt: álljon a Széchenyi-szobor a villanyrendőrnél a Széchenyi út sarkán. Az egyesület vezetősége mind a hely, mind a művész kiválasztását egy pályázattal kívánta eldönteni. 1988. december 13. A közadakozás összege a bankszámlán elérte a 40 ezer forintot. Újabb két javaslat volt a szobor helyére: a megyei könyvtár előtti térség és a Dél-Kiliánon lévő főút melletti park. Az egyesületi vezetőség változatlanul a Képző- és Iparművészeti Lektorátus bevonásával egy pályázat lebonyolítását tartotta indokoltnak a szobor helyének és alkotójának kiválasztására. 1989. december 30. Az egyesület vezetősége elállt a pályázat kiírásától és a városi tanáccsal közösen Melocco Miklós szobrászművész felkérése mellett foglalt állást, amennyiben a művész a megbízást elvállalja. A szobor.bekerülési összegét 2 millió forintra becsülték, amelyre mintegy félmillió gyűlt össze, beleszámítva a tanács 300 ezer forintját is. 1990. november 21. A városszépítők közgyűlésén kiderült, hogy a már megszűnt tanács, a beígért 300 ezer forintot a szoboralap javára nem utalta át, s így az adományok mindössze 190 ezer forintot tesznek ki. 1991. június 17. Az egyesület vezetősége, az addigi javaslatokat értékelve, a Széchenyi-szobor felállítására „közös bölcsességgel a sétálóutca, a Széchenyi út sarka, azaz a villanyrendőr térsége” helyszínt találta legjobbnak. 1992. február 20. Kétmillióra hízott a szobor létesítésére nyitott bankszámla összege és ebben benne volt egy önkormányzati képviselő 500 ezer forintja is. A városszépítők vezetősége ragaszkodott a kiválasztott Melocco Miklós személyéhez, noha a művész a balesete folytán a szobor elkészítésében akadályozva volt. A szobor helye is megváltozott. Közölték, a Városház térre kerül: „méltó környezetben, az ötszögalakú lépcsőfok tetején" áll majd a szobor. A Széchenyi-szobor létesítésére ekkorra már 3 millió forint gyűlt össze. 1992. július 1. A Városház téren Melocco Miklós szobrászművészről a leendő szobor helyén fénykép jelent meg. A tér újabb átalakításának hírei: a négyméteres szobor körül majd 5 kandeláber lesz, a fenyőfa megmarad, „az egészalakos bronzszobrot kis térnek kiképzett kőtalpazat fogja összekötni a nagyobb térrel és az egész várossal”. A Hunyadi u. 3. számú épület felé tekintő szobrot majd jól lehet látni a szemközti /az Avas alatti/ parkból is, Ígérte a művész a rádióriportban. Epilógus. A mai Városház tér valójában az egyik legősibb miskolci utca. A 20. század végi arculatával is az maradt, noha nevét, csaknem 110 éve, minden rezsim „térnek” hívta és forgalmi rendjét változtatgatta. Tanúsíthatják ezt a napjainkban is ki-behajtó személygépkocsik vezetői: a Városháza II. kapuját a Hunyadi utca felől használva. A tér Hunyadi utca felőli kitölcséresedő felületére: Ferenc József idejében egy többágú gázlámpát, a Horthy-korszakban egy impozáns virágágyást, a Kádár rezsimben fénycsöves lámpaoszlopot helyeztek el. A rendszerváltozás hónapjaiban készült a négylépcsős, öLszögű emelvény a járművek, a gyalogosok, a rokkantak és a gyermekkocsik közlekedését is akadályozva. Erre tettek egy lámpa nélküli lámpaoszlotot. Városépítészetünkben ekkora tisztesség lámpaoszlopot még nem ért. Ámde, ez az „útszéli hely”- nóta bene -, annyira mégsem csereszabatos, hogy a lámpaoszlop helyett a Széchenyi-szobrunknak is megfeleljen! Hármasban a világtengereken Egy nap, egy államtitkár - két nyilatkozat Hogyan értsük? Azt hiszem sokan hallgatták a rádiót - a Falurádiót is - és nézték a tv-t, - a Híradót is - augusztus 7-én. Bizonyára mindkettőt többen is, és feltehetően másoknak is feltűnt az ellentmondás a két nyilatkozat között. Reggel a Falu-rádióban a haladás, az átalakulás kerékkötőjének titulálták az agrárértelmiséget, este a Híradóban elismerésüket és köszönetüket fejezték ki nekik. A szakmai körökben jól, de nem gyakorlati szakértőként ismert Fiatal államtitkár úr nevezte úgy az agrárértelmiséget. Tőle az érintettek megszokták, hogy gyakran változik a véleménye, de egy napon belül, teljesen ellentétes, még nem volt. Sokan emlékeznek rádió, és tv nyilatkozataira, az ország különböző helyein, különböző hallgatóság előtt elhangzott beszédeire. O is egyike azoknak, akik tudták mit kell mondani, úgy nyilatkoztak, ahogy a legmagasabb helyről éppen elvárták. Szólt is, nem kis biztatással dr. Zsíros Géza képviselő úrhoz hasonlóan a reményt keltő 1,5 ha-os farmerek kert- magyarországáról... Aztán, amikor másként fújtak a szelek az 5-8 ha-os farmergazdaság volt a példa, majd amikor ez is ábrándnak bizonyult - mái' inkább a 40-50 ha-os élet- és versenyképes farmokat javasolta, mára jó lenne a téesz is, csak termelne. Akkorra már ő is rájött, hogy a közös piaci versenyben nem életképesek a korszerűtlen kis gazdaságok, korszerűre pedig kinek van pénze... Kár, hogy ezt korábban nem tudta, de méginkább kár, hogy azóta se tettek ez ügyben semmit. Tisztelt Raskó úr! Öntsünk tiszta vizet a pohárba. A „kerékkötő” kifejezés már burkolt dicséretnek is felfogható a korábbi tyúktolvajok, zöldbárók, nemzetrablók, stb. kifejezésekhez képest, de mégsem értjük, vagy nagyon is jól értjük..? Már rájöttek, hogy szakismeretünkre szükségük van. Az agrárértelmiség a Közös Piachoz orientálódó Magyarországon nem mellőzhető, bár itt még van mitenni, de már látják azt is, hogy szakértelem nélkül nem megy, s az talán mégsem csak bolsevista trükk, mert rövidesen nagyobb gondok is lesznek? Sajnos nálunk nem a termelés fejlesztése és jövője volta fontos, hanem a politikai vita és sikkes volt átkozni a téesz rendszert, csak az volt a gond, hová zavarják azokat, akik nem éppen jószántukból, ebben a struktúrában voltak kénytelenek dolgozni. Útban ^voltunk... A termelés látható és várható visszaesésével nem törődtek, mert termék volt bőven, sőt búzával fűtött kazánokat akartak gyártani és alig győzték elmarasztalni újságban és szóban, hogy minek termelnek annyit, megérdemlik, ha nem tudják eladni, stb. Akkor még ezt mondták a tejre, a sertéshúsra, a tojásra is. A termelőket a tehenek, a kocák kivágására biztatták. Aztán drágább lett és ezután még drágább lesz minden.:. A túltermelési gondok, de inkább a fizetőképes kereslet csökkenése után mást vártak az egyéni termelők, a nagyüzemek is. Jogosan elvárták volna legalább az együttérzést..., nem a vádaskodást. Emiatt ma aggódni kell, lesz-e elegendő kenyérnek, való, tej, hús és milyen áron? Már az se baj, ha maradnak azok a fránya tsz-ek, csak termeljenek, legfeljebb elvárjuk, hogy alakuljanak át és ne termelőszövetkezetnek hívják már, hanem szövetkezetnek... Ez ugye mégis más! De minek volt akkor annyi parlamenti vita. annyi pártháború, ha csak úgy tsz-ek maradnának? Tény, hogy a téesz tagság valahogy nem akarta és ma sem akarja azt annyira felszámolni, mint a politika. Ha későn is, erre rájöhettek odafenn is, legfeljebb nem ismerik el. Egyébként is, mit számít a név, lényeg, hogy termeljen bárki, már az sem baj, ha a zöldbárók teszik. Vagy talán rájöttek nem is olyan báró az a zöld, vagy nem is olyan zöld az a báró? Ki tudja? Tény, hogy nem sok mezőgazdasági termelő - se tr aktoros, se vezető - licitál a milliárdos privatizációknál, nincsenek ott a parasztemberek. Nem ők fizetnek mellényzsebből százmilliókat újabb cs újabb ingatlanokért, stb. Akik privatizálnak, nem a mezőgazdaságból gazdagodtak meg, de honnan vettek annyi milliót és mil- liárdot, ugyan adóztak-e a megszerzett jövedelem után? De talán az állampárti időknél is nagyvonalúbb állami bürokrácia költségeit alaposan meg kellene kurtítani. Annyi Lárcás- és tárca nélküli miniszter, államtitkár azt hiszem sehol a világon nincs a lakosság számához viszonyítva, mint nálunk. Mindezekből látszik, hogy volna mit tenni a legfőbb helyen, éppen úgy az FM-ben is, hiszen elrpiva- tizáltók (kótyavetyélték?) a mezőgazdaság orra elől a kárára az élelmiszeri- part. nem dolgoztak ki, csak ígértek új és jobb agrárpolitikát, közben bizonytalanok maradtak és tönkremennek a kistermelők és a nagyüzemek egyaránt. Sovány vigasz - de köszönjük - hogy ugyanaznap este a TV Híradóban azért - ha többéves késéssel is - elhangzott végre egy elismerés és köszönet is az agrárértelmiség címére. Ha egy nap - reggeltől estig - ennyit változott a világ, talán azt is megérjük, hogy nem lesz megkülönböztetés ki termel, kicsi vagy nagy üzem. csak az lesz a fontos, hogy jó minőségei termeljen. És talán azt is megérjük még ebben az évezrednben. hogy a paraszti munkának és a parasztnak is lesz becsülete. Szilágyi Adolf az Agrárszövetség B.-A.-Z. megyei elnöke Bakonyi Béla (Abaújszántó ) - Büszkeség tölti el - úgy gondolom - velem együtt minden megyei lapunkat olvasó állampolgár lelkét, hogy Székesfehérvárról egy kiváló szakember: Gál József hajóépítő mérnök és próbát lett tengerész, négy éven át bejárja a világ tengereit, hogy hazánk képviseletében ötven ország kikötőjében horgonyt vetve kézbesítse az arra illetékes személyiségeknek az 1996. magyar világkiállítás meghívóját. Történelmünk közel 1100 évéhez már számos hőst tisztelhettünk, akik nagy eredményeket mutattak fel tetteikkel: háborúkban, békében, tudományban és művészetben, sportvetélkedések- ben egyaránt. Most ide sorolhatjuk Gál Józsefet is. Úgy ítélem meg: ebben a vállalkozásban résztvevő vitorlás zászlóshajónak, az Equatornak a kapitánya kimagasló hazafias tettre szánta el magát. Hírül adja a világnak egy ember teljesítményének alapján, hogy a kis magyar nemzet történelmének 1100-adik évében Expót, világkiállítást rendez. Talán sokan nem tudják, hogy hajójának két tagú a legénysége: Judit, a felesége és Józsika a hat éves kisfia. Ennek a honfitársunknak akaratereje, szakértelmi biztonsága erősebb a tengerek viharainál, mert társadalmunk legkisebb sejtjét, a családot választotta nemes cselekedete segítő társaiul. A gyenge asszony és a most iskolakorú kisfiú nem tud neki segíteni a megpróbáltatások esetleg válságos helyzetéiben, de a családi szeretet erőt, bátorságot, magabiztonságot sugároz. Gondoljunk csak arra, hogy a Titanic, az új kor Európájának legbiztonságosabbnak hitt luxus hajóóriása 1912-ben első útja alkalmával elsüllyedt, Kolumbusz Kristóf kísérete harcedzett tengerészek voltak. Szent István ünnepén vál tók őket New Yorkban. Józsika biztosan megkapja édesanyjától szeptembertől az első osztály anyagának ismereteit. Tálán amikor a „hetes" számot tanítja, kinézve a hajó ablakán megmutatja: „Hét csillagból áll a Göncöl szekere." Szerencsés és eredményes utazást! Látogatók a Mássá múzeumban Útban a kisvasúttal Fotó: Farkas Maya Garadna (ÉM - K.L.) - Drágul a benzin, nem olcsó a családi kirándulás a Garadna völgyébe a LÁEV kisvasútján sem. így ismét előkerültek a túracipők, a bakancsok, nem kisebb számban a kerékpárok - megnőtt a becsületük a gyalogos turistáknak. Ilyenek nap mint nap csoportosan is felkeresik a festői bükki tájat járva a Massa-múzeumot. A hámori Központi Kohászati Múzeum kezelésében lévő ipartörténeti bemutató - „húz” stilsze- rű helyen, a hajdan volt, majd helyreállított „őskohó" szomszédságában ad ízelítőt a két évszázados Garadna-Szinva-völgyi vaskohászkodásról. Az egykori nagymúltú kohászatra szinte már nosztalgiával gondolok széttekintve a kiállított tárgyakon, képet kapnak arról, hogyan formálták n vasat az 1770-es alapítás idejében, s az azt követő száz esztendőben. Mert ezt az időszakot mutatja be a kiállítás, a Századfordulóig, i870-ig. Eredeti szerszámok, azokkal készített, megmunkált használati tárgyak sorakoznak egymás mellett. Mutatva egyben azt a fejlődést, amelyet a vas- művesség egy évszázad alatt elért, s amely itt a Bükk ölében is meghonosodott. Az utolsó nyári roham Budapest (MTI) - Minden valószínűség szerint idén nyáron az utolsó nagy rohamot élték át az elmúlt hétvégén az ország déli és délkeleti határátkelő helyei. Hegyeshalomnál és a többi ausztriai átkelőnél a forgalom folyamatos volt, azonban a Kis- J ugoszláviából Magyarországra belépni szándékozóknak jelentős ideig kellett várakozniuk. Rövid távon az egyetlen megoldás csak az jelenthetné, ha déli szomszédainknál rendeződnének a viszonyok, és a Nyu- gat-Európába igyekvők egy része visszatérne a megszokott „délibalkáni” útvonalra. A prímás hazatért Bodrogkeresztúr (ÉM-L.Gy.) - Sokan járnak errefelé nyáridőben. Az autók nemcsak a kanyar miatt lassítanak, hanem hogy többet tudjon befogadni .a szent a táj szépségéből. A nyitott ablakon át délutánonként hegedűszó szűrődik a kocsikba a Lebúj-büfét árnyékoló fák alól. Idősebb úr hegedűi a kirándulóknak, vagy, ha éppen nincs senki a környéken, csak úgy, önmagának. Kedvtelésből.- Egy hatalmas kör utón hazatértem - mondja Jaskó Sándor. - Itt születtem Bodrogkeresztúron, majd 18 éves koromban nyakamba vettem az országot, hogy jól megtanuljak hegedülni. Nyíregyházán, Szegeden játszottam, majd Budapestre kerültem. Ott éltem mindmáig, 62 esztendős koromig. A Ferenc körúti Magyar csárdában, a Mester utcai Liliomban, a hűvösvölgyi Balázs vendéglőben szórakoztattam az embereket egy életen át. Közben turnéztam külföldön, főleg Németországban. Három héttel ezelőtt még Drezdában muzsikáltam...- Milyen dallamokat kedvelnek a németek?- A valcert, a keringőt, no és ha jó a hangulat, hamisítatlan magyar nótát, cigánydalt rendelnek. Hálás a külföldi közönség, szereti a magyar zenészeket.- Most mégis hazatért... Megfáradtam. Prímás voltam, mindig talpon kellett lennem, megbetegedett a lábam. Elég volt az éjszakázásból, a füstös bárokból. A feleségein, Szilágyi Erzsébet is itt, Fotó:Farkas Maya Szerencsen született. A három gyermekünket fölneveltük, keltő zenész, főiskolát végzett zongorista... Úgy gondoltuk, ideje hazatérnünk. Eladtam két márkás hegedűmet - maradt még három -. ezeknek az árából szép, tágas házat vásároltunk. Erzsébetem úgy tervezi, hogy disznót hizlal, baromfit nevel majd.- Milyen a zajos élet utón ez a csend?- Csodás. És, hogy ilyen szép helyen lakunk, az alacsony nyugdíjamhoz hozzámuzsikálok egy keveset. Mert a jó zenéért hálásak az emberek.- Jaskó úr, magának melyik a legkedvesebb dala?- Azt szoktam a feleségemnek eljátszani, hogy Valamikor néked szedtem minden nyíló orgonavirágot...
