Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-13 / 191. szám

4 ESZAK-M agyar ország Levelezés 1992. Augusztus 13-, Csütörtök Nagyszülo(ke)t keresünk Mindigis sok gyereket szerettünk volna, mert szá­munkra a nagycsalád jelenti a legnagyobb örömet; értéket az életben. Fiatalon házasodtunk össze, anyagilag csak magunkra számíthattunk. Hosszú éveket töltöttünk albérletben, s amit csak tudtunk félretettünk arra, hogy egyszer önálló otthont teremtünk. Már megszületett két kislányunk, amikor végre sikerült egy 1 szoba-lakókonyhás lakást vásárol­nunk, ami négyféle kölcsönnel volt leterhelve, de így is boldogok és büszkék voltunk. A munka mel­lett lépcsőház takarítást vállaltunk, illetve ablak- és szőnyegtisztítást magánházaknál. 1989-ben elad­tuk a lakást, s telket vásároltunk vidéken. Ismét al­bérletbe költöztünk, ahová harmadik, majd ne­gyedik kislányunk is megérkezett, s hoz- zákezdtünk az építkezéshez. Amit csak lehetett, ketten csináltunk, rokoni segítségre nem számíthattunk. Házunk most félig kész, de sajnos nem tudjuk tovább folytatni, mert elfogyott a pénzünk. Amikor belevágtunk, még nem gondol­hattunk arra, hogy ennyire megdrágul az élet. Ki­tartásunk most már fogytán, és nagyon hiányzik a nagyszülői szeretet, támasz is. Talán van olyan idős házaspár, vagy egyedülálló személy, aki mint gyermekeit, unokáit, otthonába fogadna minket, s akinek mi is támaszai lehetnénk. Érzünk annyi erőt és felelősséget, hogy míg él(nck), szeretetet és törődést nyújthatnánk, amire mi is nagyon vágyunk. S ha majd felépül a házunk, szeretnénk mi is megosztani vele, velük, mert a közös életet, a gyermeki, szülői, nagyszülői sze­retetet, az összetartozást mi valóban komolyan gondoljuk. (Név és cím a szerkesztőségben) A hivatal megteheti Felháborodásom oka az APEH eljárása, mely bi­zonyítja, mily hézagos is egy tekintélyes hivatal nyilvántartása. 1991-ben adomány miatt személyi jövedelem- adómból leírhattam volna bizonyos összeget. Kérésemet, hogy ez utólag megtörténjen, szívesen teljesítette a hivatal, s így önbevallással módosí­tottam az alkalmazóm elszámolását. A visszajáró 160 forintot július 27-én megkaptam. Július 24-ei keltezéssel, július 29-én érkezett címemre egy dörgedelmes felszólítás, miszerint 15 napon belül fizessek be 167 forintot elmaradt jövedelemadó hátralékomra. Erie még nem is reagáltam volna, ha nem így folytatódik a szöveg: “Ha jelen egyeztetés után továbbra is hátraléka mutatkozik, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 87-92 paragrafusa alapján végrehaj­tási eljárás lefolytatásának van helye. A végrehaj­tási eljárás költségeként legkevesebb 500.- Ft-ot is meg kell fizetni.” Hat éve dolgozom mint nyugdíjas. Hátralékom so­ha, túlfizetésem annál több esetben volt. A késedelmes visszafizetés esetén az adózónak nincs joga és lehetősége az elmaradt kamat követelésére. A hivatal azonban rögtön fenyegetőzhet, végrehaj­tási költséget helyezhet kilátásba - hiszen nem ő van értünk, hanem mi vagyunk a hivatalért. Az így elpocsékolt idő és levélköltség - és vajon mennyi van ilyen - helyett inkább azokra “vadásznának” (bocsánat az erős kifejezésért), akik be sem vallják jövedelmüket. Milyen bosszantó és nevetséges, amikor egy hivatal nem tudja, hogy mit csinál a bal kéz, s mit a jobb. Illés Endre Miskolc- Szerkesztői üzenetek ­Nyugdíjas olvasónknak, Miskolc: A magas térítési díjjal kapcsolatos panaszával kérjük, keresse meg az intézmény vezetőjét, miután a jövedelem alapján kiszámított étkezési díj méltányosságból - élet- és lakáskörülmény, családi helyzet, stb. - csökkenthető. * Boldogkőváraljai olvasónknak: Mint arról tájékozódtunk, a két évvel ezelőtt közreadott panasza kapcsán történt intézkedés. Mintegy más­fél évvel ezelőtt megszervezték a szemétszállítást, ami a lakosságnak ingyenes, s havonta kitisztítják a patakot is a közhasznú munkát végző dolgozók. A több mázsás köveket szintén elszállították. * K.M. Miskolc: Az alapszabadság egynegyedét a munkáltató a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni, feltéve, hogy már legalább 3 hónapja a munkáltatóval munkavi­szonyban áll. Ilyen esetben azonban a munkavál­lalónak a szabadság kivételére vonatkozó igényét annak kezdete előtt, legkésőbb 15 nappal be kell jelentenie. Jogsegélyszolgálat Ma, augusztus 13-án délután 4-6 óráig jogsegélyszolgálatot tartunk a Sajtóház I. emeletén, a levelezési rovat irodájában. Tanácsot ad dr. Demeter Lajos ügyvéd. Színe és fonákja Ami Tokajban templom, az Hajdúszoboszlón qyótjyfürdő? A nyomda ördöge ezúttal azolcat tréfálta meg, akik a tokaji romai katolikus temp­lomról olyan képeslapot vásároltak, amelynek hátoldalán "Hajdúszo­boszló, Városi gyógyfürdő" felirat olvasható. Az itt közölt fotó ebiről a sorozatból való, melyet Ruszkai István miskolci olvasónk hozott be szerkesztőségünkbe. Egy üdítő mosoly A nyomasztó hőség azt hiszem, min­denkit megvisel. Idegesebbek, in­gerültebbek, türelmetlenebbek vagyunk. Utazásaink során ez még jobban fokozódik. Ahhoz hogy job­ban, kellemesebben teljen el időnk, al­kalmazkodnunk kell társainkhoz. Sajnos azonban vannak olyanok, akik különös éleveztel találnak abban, ha másokat bosszanthatnak. Döbbenetes dolgokat hall néha az ember. Nem­régiben Eger felé jártam, s ott egy órát kellett várnom a központi pályaud­varon a vonatcsatlakozásra. Nagyon vágytam egy üdítőre, így betértem az ottani büfébe, ahol két fiatal hölgy szolgált ki. Türelmesek, segítőkészek voltak idősebbekhez, fiatalokhoz egy­aránt. Kedves mosolyukkal talán min­denkinek örömet szereztek, ha csak egy kis időre is. Igaz, ez lenne a ter­mészetes mindenütt, de sajnos mégsem így van. Ezért is szóltam róla. Egy utazó (Név és cím a szerkesztőségben) Kárpótlási jogszabályok Nyugdíjkiegészítés vagy utalvány? BODNÁR ILDIKÓ Múlt heti összeállításunkban indítot­tuk kárpótlási sorozatunkat, melyet most ismételten a volt nyugati ha­difoglyokat érintő tudnivalókkal foly­tatunk, Tárcái Bélától, a Volt Hadi­foglyok Bajtársi Szövetsége Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Szer-vezete titkárától kapott tájékoztatás alapján. Azok a jogosultak, akik igényüket még a jogszabály megjelenése előtt benyújtották és utalvánnyal is ren­delkeznek, saját érdekükben mielőbb írásban közöljék az Országos Kárren­dezési és Kárpótlási Hivatallal, hogy a két kárpótlási lehetőség közül - nyugdíjkiegészítés, avagy az utalvány ellenértékének kifizetése - közül melyiket választják. Egyébként az igénybejelentést megismételni nem kell. Azok pedig, akiknek korábban benyújtott kérelmét a jogszabály hiányára hivatkozva utasították el, az elutasító határozat számára való hi­vatkozással kérhetik ügyük felülvizs­gálatát. A volt hadifogoly özvegye, ha a férj halálának időpontjában a házasság fennállott, a megállapított nyugdíjkiegészítés 50 százalékát kap­ja. Más rokon (testvér, szülő, gyer­mek) a nyugdíjkiegészítést nem örökölheti. Az eddigiekben rész­letezett kárpótláson felül, a volt nyu­gati hadifoglyok a ma érvényes jogszabályok szerint egyéb juttatás­ban nem részesülhetnek. Rájuk tehát az 1992. évi XXXII. törvény sem vonatkozik. Ezért céltalannak tartjuka postán kapható űrlap kitöltését és beküldését, mert a kérelmet min­denképpen elutasítják. A hivatal a volt nyugati hadifoglyok részére a nyugdíjkiegészítés alapjául szolgáló okmányok kiadását megkezdte, ezt már megyénkben is többen megkap­ták. Remény van arra, hogy a kb. 50 ezer igény elbírálása egy-két hónapon belül befejeződik. Sürgetni, reklamál­ni egyelőre nem érdemes, mert ez is lassítja az ügymenetet. Gyakran fordulnak szövetségünkhöz hadirokkantak, hadiözvegyek és - árvák, abban a feltevésben, hogy ők is kárpótlásban részesülhetnek. A kato­nai szolgálat teljesítése közben megrokkantak, továbbá az elesettek, eltűntek hozzátartozóinak ellátása a hadigondozás körébe tartozik, és az ilyen ügyekben a helyi önkormányza­tokhoz kell az érdekelteknek fordulni. (E témáról a későbbiekben részlete­sebben szólunk, szerk. megj.) Erdélyi kisdiákok egy hetes magyar nyara A pécsi székhelyű Magyar-Román Baráti Társaság pályázatára húsz erdélyi városból, faluból jelentkeztek magyarországi nyaralásra. Nem a szándékon, hanem a pénzen múlt, hogy a társaság csak egyetlen vendégcsoport egy hetes nyaralását tudta vállalni. A pécsiek bányászvároshoz illően, a zsil-völgyi bányásztelepülésekről, Petrilláról, Lupényből, Vulkánról és Petrozsény- ből jelentkezett kis csoportot látták vendégül. A Petrozsénytől Budapestig és a visszautazás költségeit kivéve, a magyarországi nyaralás költségeit a társaság, tagjainak vendéglátásával és széles körű társadalmi támogatással tudta biztosítani. A kis vendégek és két pedagógus kísérőjük fogadása a Nyugati pályaudvaron volt. Két éjszakát a HÉV-vei (is) megközelíthető Gödöllőn töltöttek, az egyetemi kollégiumban. Onnan ke­resték fel Budapest nevezetességeit. Jártak a Nemzeti Múzeumban, sétál­tak a Váci utcában, megnézték a Par­lamentet, gyalog mentek át Budára a Lánchídon. Majd irány a Balaton. Ott is volt olyan vendégszerető család a társaságból, amely vállalta a vendégek nyaral- tatását. Nemcsak a kellemes víz nyúj­tott élvezetet a gyerekeknek, hanem az a lehetőség is, hogy a nyaraló kertjében felállított sátrakban is lehetett aludni. Katamaránnal keltek át Fonyódról Badacsonyba, majd is­mét csak fürdés, fürdés... Vasárnapi ebédjükhöz egy za­laegerszegi tagunk küldött csemegét: egy kosár friss cseresznyét és finom cseresznyés rétest. Pécsett a csoport szállása, étkezése a főtéri, középiskolai kollégiumban volt. Barangoltak a Mecsek erdejében, sétáltak a városban, felkeresték a Bazilikát, a római és török időkből származó műemlékeket. A gyerekek felcsatolták a magukkal vitt lakatokat a Janus Pannonius utca kovácsoltvas kerítésére abban a reményben, hogy egyszer még újra láthatják Pécset. (Egy közbevetett megjegyzés: Miskolcon a gyárakra, üzemekre teszik a lakatokat, persze más okból, és nem a turisták, ám jó lenne, ha a munkások visszatérését je­lentenék a kapura tett lakatok.) A nyolcadik napon a Mecsek Ex- presszcl, jókora ulicsomaggal indul­tak vissza a fővárosba, majd onna a Nescbar expressel a Zsil-völgyébe. Amerre megfordultak hazánkban, szinte “kézről-kézre” adták őket a tár­saságunk házigazda tagjai, s a támo­gatók mindegyike. Iglói Gyula a társaság miskolci tagja Miért apadnak ki a közkutak? Miskolc (ÉM - B.I.) - N. László miskolci olvasónk nemcsak a fenti kérdésre várja a választ, hanem arra is, hogy miért kellett egyáltalán közkti- takat felállítani néhány hónappal ezelőtt a lyukói bányatelepen, a temető közelében, ha azokat most folyamatosan leszerelik. Akkor nem kis összegért beruházott a város, s most művét, szintén közpénzből a földdel teszi egyenlővé. Pazarlás ez a javából - érvel olvasónk. Észrevételével Karády Lászlóhoz, a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat üzemviteli osz­tályvezető-helyetteséhez fordultunk. A probléma 1987 táján kezdődött, amikor bányászati tevékenység következményeként az ásott kutak vize apadni kezdett. Az ominózus terület egy szórt családi házas övezet, ahol biztosítani kellett az ivóvízel­látást. Az ÉRV kiviteli terve alapján megindult a hálózat kiépítése Lyukóvölgy-légakna térségében. Miskolc Város Polgármesteri Hivata­la 1991. II. félévében a teljes lyukóvölgyi hálózat kiépítését megterveztette, amelyben még közku­tas vízellátó rendszert vettek fi­gyelembe. Időközben azonban megváltozott a helyzet, miután megfelelő vízmennyi­ség van a szigorúan vett belterületen kívül is a szolgáltatás biztosítására. A vízdíj árának emelkedése ugyancsak indokolttá tette, hogy a város a jövőben ne közkutakkal elégítse ki az igényeket, hiszen így bizonytalan a tényleges fogyasztás megtérülése. S miután a lyukóvölgyi vezetékhálózat adott, bárkinek lehetősége van a bekötésre, melyre a 27/1975. Ml. ren­delet előírásai módot adnak. A város területén egyébként hasonló okokból további 68 közkifolyót szerel le vállalatunk, méghozzá ott, ahol már minden belterületi ingatlanon van ivóvíz. Feleslegesen fenntartani ott közku- takat, ahol arra már egyáltalán nincs szükség, mégnagyobb pazarlás, hiszen sem vízdíj térítést, sem karban­tartási támogatást nem kap az üzemeltetésért a vízművek. Hol lehet beváltani? llj százkoronás, világoszöld bankje­gyet bocsájtottak ki 1989-ben Cseh­szlovákiában, melyet Gotlwald kepe ékesített. Ezt a papírpénzt röviddel ezután kivonták a forgalomból, s Magyarországon is csak rövid ideig lehetett beváltani. Valószínű, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt nem tudta, s így kisebb-nagyobb összeg a nyakán maradt. Mind Ma­gyarországon, mind a Cseh- és Szlovák Köztársaságban olyan felvilágosítást adnak a pénzintézetek és az utazási irodák, hogy sehol, még Prágában sincs mód a beváltásra. (Ä Nemzeti Bank a felvilágosítást kérő levelemet válaszra sem méltatta.) Ez azonban nem igaz. Egy szlovák férfitól ugyanis legutóbb Pozsonyban megtudtam, hogy hol cserélik ki azon­nal, méghozzá névértékben a 100 ko­ronást. Ez a hely: Pozsony, ul. Stúro- va, az ul. Jesenského és az ul. Gorkého közti szakasza, Národni Banka Slovensko, azaz Szlovák Nemzeti Bank, balra a lépcsőházból nyíló terem pénztárában. (A helyesírásért nem vállalok felelősséget.) Vigyázat! A bank csak 7.15-től 11.15-ig tart nyitva. Bizonyára van más közelebbi lehetőség is, de azokról nincs tudomá­som. dr. Bay László Miskolc Nincs pardon Július 6-ai számunk “Ügyeleti leltár” című írásában többek között egy kézbesítési panaszt tettünk szóvá, melyre Mezővári Attiláné, a Miskolci Postaigazgatóság osztályvezetője reagált. B.T. miskolci előfizetőnknek az Észak-M agyarország július 4-ci /szombati/ számát a 10. sz. postahi­vatal érdekelt, “próbaidős" dolgozója nem kézbesítette. Mulasztásáért munkaviszonyát megszüntettük. A panaszosnak, mint arról a helyszíni megkeresés során írásban is nyilatko­zott, korábban hasonló gondja, prob­lémája nem volt. Az elmaradt elő­fizetői példányt pótoltuk részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom