Észak-Magyarország, 1992. augusztus (48. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-13 / 191. szám
1992. Augusztus 13-, Csütörtök _______________Zempléni Tájakon_____________________ ÉSZAK-Magyakország 5 Végardó v endégei Végardó (ÉM — N. J.) — Az idei nyár sok tekintetben rendhagyó. A hosszan elhúzódó kánikula még a turistákat is megterheli, azokat, akik átmenetileg nem a munkahelyükön, hanem a strandokon, vadvizek mentén, vagy éppen a hegyekben pihenik ki egész éves fáradságukat. Rendhagyó abban is, hogy az idén kevesebben jönnek hozzánk külföldről, bár ezt a fővárosi és a balatoni adatok cáfolni látszanak. A nyár elején bizakodó volt a hangulat valamennyi kempingünkben, szállodánkban. A rendhagyó nyár végül is jól jött az idegenforgalomnak, mert a július és augusztus eleje rácáfolt a borúlátókra, örök aggodalmaskodókra. Ha nagy vendégjárást nem is könyvelhetünk el, azért az idei forróságban eljutottak a külföldi turisták Zemplénig is. A csoportos hazai kirándulás is változatlanul divatban maradt, sorra érkeztek a végardói strandra iskolások csapatai. A vakáció végefeilé járva megállapítható, többségük igazán jól érezte magát. Legalábbis erre utal az a sok észrevétel, ami az idei nyáron a kedvelt strand szolgáltatásaira a fiatalabb korosztályt képviselők szájából dicséretként elhangzott. A kemping tisztaságáról már sokszor és sokféleképpen írtunk, helyt adva a vendégek véleményének. Legutóbbi ottjártunkkor éppen a kemping holland vendégei kérték, tolmácsoljuk elégedettségüket, azt, hogy itt megtalálták a csendet, a nyugalmat és békességet, s kicsit pironkodva tették hozzá, a nálunk még nem mindenütt szokásos tisztaságon kívül és ama bizonyos helyiségekben, belül is. A lengyel és szlovák turisták ide már-már ismerősként érkeznek, van aki ha teheti ragaszkodik megszokott, ismert sátorhelyéhez. Közülük is sokan dicsérőleg emlegették a végardói strand üdítő hatását, azt, hogy eddig még mindig megtalálták a kikapcsolódásukat. Mi pedig ezt nagyon szívesen írjuk le erről a kétségtelenül keresett zempléni strandtól és a kempingről. Napozó keresztes viperák Füzér (ÉM K. L.) — Megyénk zempléni részén túrázó természetjárók is csak ritkán találkoznak a napos sziklás részeken, köves hegyoldalakban „napozó” fejükön fehér keresztet viselő kisméretű hüllőkkel, a keresztes viperákkal. Ennek a veszedelmes kisméretű viperának élőhelye elég terjedelmes. A Nagymilic és Pengőkő környéke, Füzér, Hollóháza, Telkibánya, Lászlótanya vidéke, valamint az Istvánkúti nyírjes. Ezen a vidéken számos természetjáró fordul meg, aki az országos kék túra útvonalán túrázik. Körültekintő óvatossággal kell eljárni a bakancsos turistáknak csakúgy, mint azoknak, aki géplkocsiból kiszállva tekintenek körül a vadregényes vidéken. Akik tehát ezt a vidéket járják, itt túráznak, fokozott gondossággal tekintsenek lábuk alá, körültekintően válasszák ki azt a helyet, ahol megtelepednek, megi- pihennek, nincs-e a környéken keresztes vipera. Mert ez a veszedelmes kis állat nem támad, ha nem háborgatják, nem lépnek rá, nem akarják megfogni, vagy nem kotorásznak fészke, búvóhelye körül. „Elsiklik” az ember elől, nem támadja meg. Ha támad és megmarja a rátá- madót, akkor a boka fölött, vagy a kéznél, a csuklónál ejt pókcsípésre emlékeztető két pici, iszúrt sebet. Ezt azonban nem ajánlatos „házilag kezelve” kimetszeni, kiégetni, hanem a gyógyszertárakban kapható gyógyszerrel kezelni. A marás ellen elegendő védelmet nyújt a magasszárú bakancs. A gondossággal a baj elkerülhető. Erre utal, hogy az utóbbi években nem fordult elő ilyen baleset. Bárói pincében a golopi bor Tisztaság, rend a pincében. Kossuth-prés. Golop (ÉM — L. Gy.) — Merő keresűségből évtizedeken át gyarmatnak titulálták falujukat a go- lopiak. Másutt volt a tanács, döntöttek földjeik sorsáról, a tízéves gyereknek mór más faluba kellett járnia iskolába — és ki tudja hol termelt borokkal keverték a golopi szőlőik levét. Válások sorozata zajlott a múlt évek során. Közel és távol a golopi szőlősgazdák voltak az elsők akik pinceszövetkezetei alakítottak. Nem volt éppen egyszerű, sokan el is álltak szándékuktól, de húsz gazda minden akadályon keresztül vitte akaratát. Tetemes összegért visszavásárolták Vay Miklós báró gyönyörű, körágú pincéjét. Most itt érilk 132 hordóban a golopi szőlőskertek száraz szamorodni minőséget közelítő, kiváló termése. — Cseppet sem csodálkozom, hogy veszít egykori fényéből, jó híréből a hegyaljai bor — mondja Berzeviczy József, a Mátyás Pinceszövetkezet pincemestere, akinek a dédnagyapja is borász volt. — Több zetornyi szemetet hordtunk ki innen, a hordók büdösek voltak, az itt tárolt borok zavarosak. A hároméves furmintjuk kivirágosodott. Sokat dolgoztunk a pince rendbetételén, és lám, pár hónap alatt belepte a falakat a nemespenész. A tavalyi boraink kiválóak, nagyon bízunk benne, hogy az újig el tudjuk adni. Ha azt mondja a vevő, palackozva kéri, megoldjuk azt is és saját címkével garanciát vállalunk érte. ígéretes az idei termés is. Mondják, nem hiába Mária a falu védőszentje, a Szűzanya kötényében érzik magukat a gazdák. Egy héttel ezelőtt 50—60 milliméter, pár napja 10—15 milliméter eső esett és tegnap reggelre is kapott egy kis frissítőt a határ. A nap meg hétágra süt. Sok és jó bor várható. _ Ötven éve nem fordult elő, h ogy augusztus első hetében ehető legyen a furmint. Megkóstoltam, kiváló — újságolja a pincemester. — Segít minket a természet és a segedelem a legjobbkor jön. Jó borral könnyebb lesz megalapozni a Mátyás Pinceszövetkezet jövőjét, a golopi bor karrierjét. Most már érdeklődnek azok a szőlőtermelők is, akik a megalakuláskor bátortalanok voltak. Semmiféle dacszövetség nincs, hiszen a pinceszövetkezetiek tudják. hogy a szomszéd, a sógor is ugyanolyan jó bort termel, csupán csak azért nincs most tagfelvétel, mert Vay báró úr pincéjébe nem fér több bor. Érdeklődnek, nézelődnek a környéken, újabb pincét szeretnének venni és akkor majd nem lesz akadálya a taglétszám bővítésének. Sárospatakon is csengetett A vágy villamosa (A Sárospatak c. közéleti újság XXXII. évf. 6. számából). Nem ígért felhőtlen kora nyári esti szórakozást a kassai Thália Színház sárospataki vendégjátéka. A vágy villamosának főszereplője Blanche, aki meglátogatja New Orleans külvárosában élő húgát és annak férjét. A férfiban egyesül a vadállati erő, a nyers ösztön, és a huszas évek amerikai kisvárosi életmódját jellemző közönségesség. Blanche megpróbál szembeszállni Stanleyval, de csakhamar bolondokházába kerül. Egyetlen kitörési lehetősége, a szerelem sem változtathatja meg életét. Lelke már „felült” a „Vágy villamos”-ára, amely zakatol vele a tisztaság, a nyugalom és a boldogság felé. Fizikai gyengesége azonban megakadályozza, hogy a valóságban is megteremtse maga körül az elképzelt világot. Ezt a történetet vitte színpadra a kassai magyar színház. A nagy siker is azt mutatta, hogy a határon túli színházak magyar nyelvű előadásai is érdeklődésre tartanák számot Patak színházszerető közönsége körében .. . Kerchner András A Föld kincseinek szeretete élteti Beszélgetés dr. Mátyás Ernővel Miskolc (ÉM — Ny. I.) — A Felvidék keménnyé nevelte. Az Érsekújvár melletti színmagyar Per- bete azonban rövid idő múltán csak fájó emlék maradt: 1947- ben Benesék a Dunántúlra telepítették az öt tagú családot. Mátyás Ernő 12 évesen szenvedte ál az irgalmatlanul nehéz, a családot koldusbotra juttató időszakot. Mégsincs benne sem nosztalgia, sem ellenérzés. „Valahogy természetesnek tűnt a második világháború zűrzavara után, hogy nekünk is szenvednünk kell... A gyönki gimnáziumban tanárai segítségével 1848—49 szellemi hagyományain edződött, telítődött nemzeti érzéssel és internacionalizmussal, amire ma is büszke. Talán emiatt lis volt, hogy 1956- ban az ELTE-t sem hagyta el, noha évfolyamtársai közül csupán hárman maradtak itthon. Földrajz—geológia szakon szerzett tanári és geológius diplomat. Az élet hatalmas pofonokkal fizetett azért, hogy nem disszidált. 1958-ban Tokaj-Hegyaljara jött. Mádra, hasonló korú és töltésű, valamint tenni akaró, lelkesedő fiatal műszakiak közé. „Megszállottan kutattam, itteni munkám objektív mérlege 13 bánya, 13 ásványi anyag 26 változatban, 56 előfordulással, félmilliárd tonna mennyiséggel.” S tanult tovább. 1967-ben doktorált. 1975-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Ám közben már szűk lett számára a világ Mádon. Realitásérzete a reményDr. Mátyás Ernő vesztettnek látszó helyzetben sem hagyta cserben, külföldre ment. Bejárta Mongóliát, Kubát, Irakot, Marokkót, a szovjet Távol-Keletet ... „Próbálgattam az erőmet. Szinte megéreztem, mennyire szükségem lesz rá ...”. Megnősült. A házasság két fiúval ajándékozta meg őket, ma mindkettő diplomás, s egyikük Pozsonyban végzett, ugyanolyan jól beszél szlovákul, mint az apja. Felettesei egy időszakban — 1979—84 között — még hagyták kibontakozni, ekkor készítette el a külföld figyelmét is felkeltő zeolit-programot munkatársaival. „Ám megelégelték a sikereimet, parkoló pályára tettek, következett a „nehéz ember” — időszakom. Becsuktak egy laboratóriumba, kaptam a fegyelmiket, szembekerültem a hatalommal, amely már nem engedte megvalósítani elképzeléseimet. Agyér- görcsöt kaptam, de szerencsémre a feleségem és a családom mellém állt. Egy év alatt sikerült újra talpraállnom." A kitörés iránya egy családi vállalkozás megteremtése volt: 1986- ban megalakult a Geoprodukt Gmk, amely ma sikeres kft.-ként működik. A család együtt jelentős szellemi potenciált képvisel, amely a társaság keretein belül egyedülálló irányzatot valósít meg, a gyógyító ásványok programot. Már 39 termékük van, ezek eljutnak Cseh- és Szlovákiába, Belgiumba, Ausztriába, most indul be az export az USA- ba, s szerveződik egy német üzlet. „Az emberiség és környezete deformálódott. A torzulásokat, az ember, az állat és a növény megbetegedéseit, elváltozásait mi természetes anyagokkal, a hegyaljai gyógyító ásványokkal igyekszünk helyreállítani." Hitvallása, hogy az új világban csak biztos családi háttérrel, az indulatokat az észérvek alá rendelve számíthat sikerre bárki. Ezt sugallja szűkebb környezetében, s ezt a Miskolci Egyetemen hallgatóinak, akiket docensiként oktat a föld és kincsei szeretetére. az emberiség szolgálatára. Lesz-e jó ivóvizük a rudabányácskaiaknak? (ÉM — Ny. I.) Az egész világon egyre drágább kincs a megfelelő minőségű ivóvíz. Megyénk — noha évről évre nagy összegeket költünk ilyen célokra — sem kivétel. Sőt, még ma is több mint félszáz településre kell ta- sakban. palackokban szállítani az egészségre nem káros ivóvizet Borsod- Abaúj-Zemplénben. Sok más település mellett nem kielégítő Sátoraljaújhely-Rudabányácska városrész vízellátása sem. Százötven család, s több intézmény várja évek óta, hogy majdcsak történik már végre valami, s nem kell fúrt kutakban fakadó, mind kémiailag, mind bakte- riológiailag kifogásolható vizet fogyasztaniuk. A településrész egységes és egészséges vízellátásának megoldását szorgalmazza a sátoraljaújhelyi önkormányzat is. A képviselő-testület idén június 4-én határozatot hozott arra, hogy a Vízügyi Alap támogatását is igénybevéve. azt saját forrással kiegészítve céltámogatási pályázatot nyújtsanak be. az ö kormányzati ülés óta bekövetkezett változásokhoz igazodva. Röviden és tömören mindez azt jelenti, hogy az 1993—94-ben megvalósuló, összesen 43 millió forintba kerülő beruházáshoz (hivatalos elnevezése: „Rudabányácska városrész vízhálózatának építése állami céltámogatással”) az önkormányzat 30,4 millió forintot kell. hogy adjon a városi költségvetésből két év alatt. Erről a sátoraljaújhelyi képviselő-testület augusztus 19-i rendkívüli ülésén dönt. Amennyiben a városatyák igent mondanak az előterjesztésre, be lehet nyújtani a pályázatot a Belügyminisztérium illetékes főosztályához az állami céltámogatás elnyerésére. S ameny- nyiben elnyerik a pályázaton a szükséges további 12,9 millió forintot, indulhat a beruházás, a kivitelezés. Ennek befejeztével a 150 család és a településen lévő intézmények naponta 51 köbméter megfelelő minőségű, egészséges ivóvízhez jutnak. Ehhez megépül Rudabányácska városrészben 2 darab 50 köbméteres tározómedence. 2282 folyóméter távvezeték, 3673 folyóméter elosztóhálózat, 27 darab tűzoltócsap és 27 darab ejektoros közkifolyó. Drukkoljunk a rudabányácskaiaknak. hogy így legyen! S ugyanakkor a sátoraljaú.jhelyi-ruda- bányácskai megoldáskeresés, a jó minőségű ivóvízellátáshoz vezető út le- gyen példa más, hasonló nehéz helyzetben lévő települések önkormányzatai számára is. Arra, hogy miképpen lehet a köz pénzét célszerűen, humánusan. a lehető legjobb helyre téve elkölteni. Özbakvadászat Dobbal nem ilehet verebet fogni — tartja a közmondás. Ámde csalisíppal ki lehet hívni a takarásból az őzbakot, s puskavégre kapni azt. S ennek most van az ideje. Bár május, az özbakvadászat klasz- szikus ideje már elmúlt, azonban most az üzekedésikor ismét megkezdődött az őzbakok kilövése csak úgy, mint az állomány selejtezése. A golyóérett! szép trófeájú bakokat elsősorban a külföldi vadászoknak „tartogatják” a társaságok — hiszen ez pénzt hoz részükre. Ámde a hazai nimródoknak is kijut a vadászélményből — a selejtezés során. Külföldi vadászok most is érkeztek a borsod—zempléni vadászmezőkre, az „őzhívásos” vadászatra. A csalisíppal az őzgida, illetve a suta hangját utánozva hívják puskacső elé a rejtekhelyén nászra váró bakot, amelyet aztán leterítenek. Vannak vadászok, akik a hívást szinte mesteri fokon űzik. azaz olyan természetes hangon szólaltatják meg a csalisípot, hogy bak legyen az a csülkin, aki nem természetes párjának hangját véli felfedezni — a vesztébe „rohan”. Az őzbak vadászattal párhuzamosan Miskolcon ismét működik a trófeabíráló bizottság, amely elbírálja a külföldi vendégvadászok által elejtett bakok fejdíszét. S hogy a vadászat most sem eredménytelen, bizonyítja, hogy például a bódvai Kossuth Társaság területén aranyérmes bakot ejtett az olasz vadász. De „bőséges” zsákmány került puskavégre Szendrőlád környékén is, ahol 10 bakot terítettek le — igaz, ezekből egy sem nyert érmet. Ám a zsákmány is így tisztességes.
