Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

1992. június 25., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Pólós pillanat Miskolcon rendelték meg ö Gondo Géxa vízilabda em- léktornót, omelyen a papír- formának megfelelően at Eger SE szerelte meg a gyö» reimet. Képünkön; viíicsata or Eger 5E-FTC-Törley ifi ta­lálkozón. Fotó: Juhász Emese Osztályozó az NB l-ért DFC-BKV Előre 2-1 (1-1) Diósgyőr, 8000 néző. Vezette: Pillér. DFC: Knotz — Danes, Leskó, Csizi — Bém, Molnár, Váczi, Ki­ser, Szabó Zs., — Szvisztun, Vitelki. Edző: Tornyi Barnabás. BKV Előre: Sárközi - Varga, Krecska, Horváth, Szemere - Galambos, Hódosi, Széplaki, Szeitl - Kovács L, Batári. Edző: Gergely Károly. Csere: Csizi helyett Budai, a 26., Vitelki helyett Petcu, a 66., Galambos helyett Szántó, a 70., Szeitl helyett Frikk, a 75. perc­ben. Hazai csapat számára job­ban nem kezdődhetett volna mérkőzés! A 9. percben már vezetésre tett szert á DFC. Egy védelmi baki után Kiser perdített Szabó Zs. elé, aki élete fontos gólját helyezte 10 méterről a (vendégek ka­pujának bal oldalába, 1-0. Szépnek tűnt az élet Diós­győrött, nótáztaik, buzdítot­tak is derekasan az ifjak, akik kedvét olykor Pillér „alakításai” borzolták. Szó se róla, a nem túl magas szín­vonal és iram aligha eilégít- hette ki az ínyencek igénye­it, ám a játékvezető magán- számaii igazán elmaradhattak volna. Talán egyszer valaki majd elmagyarázza a feltö­rekvő ifjú generáció egyik futtatott képviselőjének: a szurkoló korántsem rá kí­váncsi .. . Mindenesetre, a találkozó szép lassan „leült”, a piros-fehéreket túlságosain megnyugtatta a korai gól. A fővárosiak jó ideig keveset mutattak, nehéz volt teljesít­ményükkel „beképzelni” őket az NB I-es mezőny csapatai közé. Aztán.... a 38. perc­ben váratlan dolog történt, egyenlített a közlekedési gár­da. Galambos a bal oldalról ívelt be szögletet, a védők csak bámészkodtak, így Sze­mere 5 méterről fejjel zavar­talanul csúsztathatott a há­lóba, 1-1. (A fővárosiak ta­lán első ízben kóboroltak előre, s lám, milyen az élet, megmozdulásukat azonnal si­ker koronázta. Az FTC mindkét gólját szögletből érte el, most meg ez a ta­lálat újfent a sarokzászlónál kezdődött. Derék védők, va­jon milyen érzés testközel­ből szemlélődni?!) A szünet után felhők je­lentek meg a korábban még tiszta égbolton, s az élet is kezdett kizökkenni a rendes kerékvágásból. A BKV fut­ballozott, a diósgyőriek meg loholtak ellenfelük nyomá­ban, pontatlan átadások tö­megét követték el, borzolva az idegrendszeréket. Elgon­dolni is szörnyű: mi törté­nik, ha ez a közlekedési tár­saság valóban célnak tekin­ti az NB I-et és fel akar jutni? Szerencsére megelé­gedtek önmaguk szórakozta­tásával, s egy végzetes ka­pushiba után pont nélkül maradtak. Váczi a 69. perc­ben a bal oldalról emelt kö­zépre, Sárközi mellé nyúlt a labdának, amelyet Szvisztun hálálkodva bólintott a háló­ba, 2-1. Szántónak volt még egy ígéretes lövése, ám a labda elkerülte a bail felső sarkot. Alighanem nagy kő esett le a diósgyőri drukkerek szí­véről, amikor Pillér hármat fújt sípjába (igaz, nem a legszerencsésebb pillanatban tette, mert hazai csatár hú­zott a kapu felé, de a síp gazdája annyira ügyefogyott produkcióval ásta alá saját tekintélyét, hogy ez alapve­tően meg sem lephette a nézőket), mert olyan talál­kozót nyert meg csapatuk, amelyhez nem sok köze volt. A DFC csak a vezetés meg­szerzéséig harapott, utána mintha kiszúrták volna a léggömböt, úgy eresztett le az együttes. Igaz, meleg volt (a fővárosiaknak is), ennek ellenére sokkal többet várt (és érdemelt) volna a lelkes publikum. Tény, hogy az él­vonalbeli tagság kérdése 2X90 perc alatt dől el, de sokkal nyugodtabban lehet­ne várni a visszavágót egy lélektanilag előnyösebb ered­mény birtokában. Az igazi gond azonban mégsem ez, hanem az: a DFC képtelen volt ráerőszakolni akaratát ellenfelére, nem tudta meg­rettenteni, hogy „... kis- öcsém, ne ugrálj, én vagyok a jobb!” A BKV veszélyes lehet — ha elhiszi, hogy van keresnivalója. S persze ak­kor, ha vasárnapig fordulat következik be hozzáállásá­ban. Elkeserítő, hogy ilyes­mit (is) kell kalkulálni a mindent eldöntő 90 perc előtt... Jók: Leskó, Szabó Zs., Szvisztun, illetve Krecs­ka, Szemere, Batári. TORNYI BARNABÁS: — Olyanok voltunk, mint a mosott... Teljesítményünk egyszerűen értékelhetetlen, csak a szurkolók egy cso­portja érdemel dicséretet. Szégyellem, hogy a befeje­zést követően elragadtattam magam... GERGELY KÁROLY: — A hét közben bejelentett edzőváltozás megzavarta já­tékosainkat, de a lélektani hátrány ellenére is megmu­tattuk, hogy nem lehet fél­vállról venni egy NB II-es csapatot. Doros László A másik osztályozó mérkő­zésen: Nyíregyháza—Hala­dás 1-0. Tiszamenti társulás Mezöcsáton A mezőcsáti körzet polgár- mesterei értelkezletet tartot­tak Mezőcsáton. A meghívot­takat Dómján László osz­tályvezető köszöntötte, majd Vincze Istvánná, a B.-A.-Z. Megyéi Sportigazgatóság szakmai igazgatóhelyettese tartott vitaindítót a sporttár­sulások helyéről és szerepé­ről. A hozzászólások után meg­választották a spook társulás intézőbizottságát, amelynek elnöke Arnóth János, Mező­csát polgármestere lett. El­nökhelyettese Kiss Lajosné, tiszapalkonyaii polgármester, míg titkára Mitró János, a tiszakeszi polgármesteri hi­vatal jegyzője lett. Terhes Mihály, Mezőcsát város sportfelügyelője elő­terjesztése alapján jóváhagy­ták a szakszövetségek létre­hozását. Az atlétikai szövet­ség elnöke: Tarsoly Ervin testnevelő tanár, a mezőcsá­ti általános iskola igazgató­ja. Az asztalitenisz-szövetség elnöke: Kántor József ker­tészmérnök. A sakkszövet­ség elnöke: Juhász Sándor, a Mezőcsáti Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója. A labdarúgó-szövetség elnö­ke: Bártfai Gyula magánke­reskedő. Az igazgatási tár­sulás sportfelügyelőjévé Ter­hes Mihályt, Mezőcsát város sportfélügyelőjét választották meg. A sporttársulást kilenc 'község és egy város önkor­mányzata hozta létre. Lovasbajnokság mm am B mm f mm Gorombolyon Szombaton és vasárnap ritka sportese­ményben lesz részük a miskolciaknak, ugyanis Görömböly ad otthont a területi lovasbajnokság második fordulójának. A résztvevők díjlovaglásban és díjugratás­ban, különböző kategóriákban mérik ösz- sze felkészültségüket. Szombaton reggel 9 órakor alapfokú díjlovaglással kezdődik a vetélkedés, délután a nehéz kategóriá­jú díjugratásra kerül sor. Vasárnap 8 órától ugyancsak díjlovaglást kísérhetnek figyelemmel az érdeklődők, majd a stí­lusverseny, s az egyre magasabb akadá­lyokon végrehajtott díjugratás következik. ■* A területi lovasbajnokságot a Közép­magyarországi Területi Lovas Szövetség, valamint a közelmúltban alakult Miskolc- Bükkalja Lovaskor rendezi, a megyei ön- kormányzat támogatásával. A vetélkedés színhelye a görömbölyi lovaspálya, amely a Sárga Csikó vendégfogadó mellett ta­lálható. Értékes helyezések Mozgalmas napokat tudhat maga mö­gött a borsod-abaúj-zempléni természet- járás. Mint arról Horváth Imre tájékoz­tatta lapunkat, a közelmúltban rendezték meg a Madarak és Fák Napja elnevezésű eseményt. Sajnos, csak kevés iskola mér­te fel helyesen a rendezvény fontosságát, amit jól jelez, hogy mindössze 6 oktatási intézmény küldte el csapatát az erőpró­bára. Pedig meghívót 64(!) iskolának küldtek ... A miskolciak érdektelensége különösen szembetűnő: 5 vidéki iskola nevezett, a megyeszékhelyről mindössze egy. A ren­dezvényről egyébként 2 csapat került az országos döntőbe. * Az országos finálénak Zánka adott ott­hont, az eseményen Í5 fős együttesek ve­télkedtek egymással. Az elméleti csatá­rozásban a mezőkövesdiek (vezetőjük: Répánszky Zoltán) a nyolcadik helyen végeztek, az alsózsolcaiak (vezetőjük: Bodnár Tamás) viszont remekeltek és a második helyen kötöttek ki. A tájfutás­ban fordult a kocka: Mezőkövesdé lett a második helyezés, míg az alsózsolcaiak a tizenegyedik helyen zártak. * Az elkövetkezendő napok sem lesznek unalmasak, ugyanis június 29-től Haran­god ad otthont a Természetjáró Diákok Országos Találkozójának (TEDOT), s ezen öt együttes képviseli megyénk színeit. Hétfőtől: Turista-suli 8—15 éves fiúkat és lányokat hív a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Miskolc Városi Szervezete a jövő heti turista sulijába. A foglalkozások hétfőtől péntekig, reggel 8-tól délután 5-ig tarta­nak. Délelőttönként a gyerekek a termé­szetjárás és a tájékozódás elméleti és gyakorlati tudnivalóival ismerkednek, mi­közben gyalogtúráik során a Bükk leg­szebb tájait járják be. A gyakorlatok so­rán a fő hangsúly a térkép alapján tör­ténő eligazodáson lesz, tájfutótérkép se­gítségével. A kirándulások után ebéd, majd strand-, vagy rossz idő esetén barlang-, vadaspark, múzeum-, vagy mozilátogatás szerepel a programban. A turista suli Pénteken ebéddel zárul. Jelentkezni a TIT Miskolc, Széchenyi utcai helyiségében, Rittenbacher Lászlóné városi titkárnál lehet. Kommentárunk Látszólag visszarendeződésről vaui szó, hiszen a társulásnak ugyanaz lesz a feladata, mint a „megboldogult” rendszerben a járási sportfel- ügyelőségeknok. Amelyek megszüntetése, tudatos elsorvasztása mérhetetlen károkat okozott a test- kultúra hátországának. Kezdődött azzal, hogy az önálló, osztályszintű felügyelőségeket csoportok­ká degradálták, majd ide-oda csapták, házasí­tották az egészségüggyel, a művelődéssel, ,az if­júságpolitikával. Csapást jelentett az ügy szá­mára az is. hogy a városok közigazgatásilag „ki­váltak”, nem feleltek többé vonzáskörzetük sportéletéért, magukra maradtak a nagyközségek és községek. A kétszintű tanácsi rendszer beve­zetése sem hozott előnyt, sőt egyenesen veszé­lyeztette az egyes sportágakban megmaradt baj­noki rendszert. Elsőként — még 'a rendszervál­tás előestéjén — Szendrőben érezték meg a hely­zet tarthatatlanságát és létrehozták a Bódva- völgye Sporttársulást. A települések szabad aka­ratából kvótaszerüen, népsűrűségük arányában fizettek tagdíjat, s életre hívták a társadalmi és szakmai vezetést. Lapunkban többször írtunk ró­la, hogy remekül dolgoznak, nagyszerű eredmé­nyeket értek el. Amikor hónapokkal ezelőtt meg­alakult a Borsod Megyei Sportigazgatóság, a hi- vatal vezetője célul tűzte ki azt, hogy valameny- nyi körzetben építsenek sporttársulást — a kis­települések sportéletének előmozdítása érdekében, Szendrö után tehát Mezőcsát — immáron máso­dikként, hasonló szervezeti formában. Csak re­mélhetjük, hogy megtalálták a legmegfelelőbb embereket. Ha nem. idővel javíthatnak. És az „össztermék” miért nem a sok évvel ez­előtti leszármazottja? Mert független, senkihez nem tartozó önkormányzatok és a képviselő-tes­tületek bólintottak rá. Csak így tovább, más körzetekben, városokban is! Tájfutó OB-k,erdő nélkül Három arany Diósgyőrnek A Merkantex Kereskedelmi és Szolgál­tató Kft. támogatásával még kiskunsági edzőtáborozáson is részt vett a Diósgyőri Tájékozódási Futó Club sportolóinak egy csoportja, de a hét végi országos rövid távú és váltóbajnokság terepe mégis me­rőben szokatlan volt az indulóknak, s ne­kik is. A Kiskunhalas melletti Pirtó kö­zelében, egy elhagyott szovjet katonai gyakorlótéren, itt-ott csenevész bokrok­kal, ligetesekkel fedett homokbuckák kö­zött mérkőzött meg a két OB népes me­zőnye, köztük a DTC és a MEAFC spor­tolói. Már a sprintverseny délelőtti selejtező­jén kiderült, mennyire nehéz a tájékozó­dás ezen a nyílt, belátható terepen. A délutáni döntő kezdetén aztán még rek- kenő hőség, később meg zivatar nehezí­tette a tájfutók dolgát. A legjobbakat azonban ez sem zavarta. így magabiztos, fölényes győzelmet aratott a junioroknál Magyar Zsolt, illetve Zámbó Gabriella (mindkettő DTC). Klubtársaik közül a serdülő Lubinszki Mária bronzérmes, az ifjúsági Bérces József negyedik, Egry Gá­bor hatodik, a junior Hornyák Marianna ötödik lett. Az idén először rajthoz álló világbajnokunk. Oláh Katalin (Mikro SC), ha minimális hátránnyal is, de a máso­dik helyre szorult Horváth Andreával (Szombathely) szemben. A másnapi, nézők számára is látványos, izgalmas váltóbajnokságon a 8 kategóriá­ban versenyző 144 váltónak a pályákon és a vetélytársakon kívül a gyilkos erejű napsütés lett a legnagyobb ellenfele. A felnőttek kihegyezett küzdelmében a di­ósgyőriek (Zámbó Gabriella, Pénzes Er­zsébet és Hornyák Mariann) úgy lettek másodikok, hogy Hornyák a célegyenes utolsó méterein rázta le a PVSK befutó­ját, a világbajnoki helyezett Kovács Il­dikót. A MEAFC bravúrját már akkor lehetett sejteni, mikor első futójuk, a korengedéllyel induló, 16 éves Domonyik Gábor mind a 31 ellenfelét megelőzve, az élen indíthatta bátyját, Szabolcsot. Az őt váltó Horváth Sándor sem szakadt le nagyon, a befutó Bokros István pedig, (noha a legtöbb csapat itt indította „nagyágyúit”) a negyedik helyen érkezett célba. Pontot szereztek nyolcadik helyük­kel a DTC-s férfiak és a MEAFC-os nők is. A serdülő lányok összecsapásából a DTC Magyar Ágnes, Zámbó Katalin, Lu­binszki Mária összetételű váltója került ki győztesen, utolsó emberük remek fu­tása révén. A 14 év alatti fiúknál a di­ósgyőriek Szörényi Gábor, Kottman De­zső, Garbóczy Zoltán összeállítású váltója csupán 50 századperc hátránnyal szorult a dobogó árnyékába. Idősebb klubtársa­ik, az ifik — Egry, Magyar Gábor és Bérces — az ötödik helyen kötöttek ki. Összességében eddig az idei legsikere­sebb OB-t könyvelhetik el a borsodi táj­futók a pirtói versenyek után. Kovács A. Gábor Labdarúgás, megyei II. osztály ÉSZAKI CSOPORT, FELNŐTTEK, VÉGEREDMÉNY 1. Borsodszirák 18 4 2 74-27 40 2. Hídvégardó 14 7 3 49-26 35 3. Lak 12 4 8 53-44 28 4. Alsóvadász 10 6 8 34-36 26 5. Szirmabesenyő 9 7 8 43-48 25 6. Szentistván 10 4 10 44-51 24 7. Ernőd 6 11 7 46-50 23 8. Ónod 9 4 11 48-48 22 9. Nyékládháza 6 8 10 32-41 20 10. Sajószentpéter 6 7 11 43-47 19 11. Mezőkeresztes 8 3 13 40-52 19 12. Boldva 7 3 14 41-52 17 13. Tisza tarján 5 4 15 32-57 14 14. Nagycsécs fuzionált a M. Üveggyárral A vonal feletti felkerült a megyei I. osztályba. A vonal alatti kiesett a körzeti osz­tályba. IFJÚSÁGIAK, VÉGEREDMÉNY 1. Sajószentpéter 21 3 — 85-21 45 2. Szirmabesenyő 18 2 4 98-37 38 3. Mezőkeresztes* 15 4 5 64-29 32 4. Ónod 11 5 8 78-59 27 5. Boldva 13 1 10 70-60 27 6. Ernőd 11 2 11 74-82 24 7. Lak 9 4 11 43-49 22 8. Borsodszirák 8 5 11 65-66 21 9. Hídvégardó 8 4 12 57-61 20 10. Szentistván 7 3 14 41-73 17 11. Nyékládháza 4 4 16 34-68 12 12. Alsóvadász* 5 4 15 35-75 12 13. Tiszatarján 3 5 16 33-97 11 14. Nagycsécs fuzionált a M. Üveggyárral * = 2 pont levonva az ifjúsági mérkőzés elmaradása miatt. K. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom