Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-25 / 149. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1992. június 25., csütörtök Államtitkári gratuláció A gazdanapi borverseny eredménye Egy parasztcsalád életrajza U-. Fonóka Igazán Hegyaljához méltó volt az a bor­verseny, melyet a hegyaljai gazdanapok ke­retében rendezett a Tokaj-hegyalljai Egye­sület. A hétvégi borbírálatra több mint kétszázan küldték be nedűiket a termelők — köztük olyanok is, aikiilk nem hegyaljai­ak. A borbírák huszonhét bornak ítéltek oda oklevelet, negyvenkilenc bronz-, 61 ezüst­ös 33 aranyérmes minősítést kapott. A Hollóháza Porcelángyár különdíjait dr. Ras- kó György, az FM államtitkára adta át a hét legkiválóbb bor termelőjének. Az aranyérmes borok és termelőik: Furm.- hárs. száraz, 199.1. Kamenyiczki László, Szir- mábesenyő. Furmint féliszánaz, 1991., fur­mint féilszáraz, 1990. és 5 puttonyos aszú, 1988. Dudovics Attila, Tállya. Furmint fél­száraz, 1991. Vojtonovszki István, Tállya. Furmint félédes, 1991. Bók István, Abaúj- szántó. Furmint száraz. 1989. id. Ats Ká­roly. Tárcái + különdíj. Furmint száraz, 1990. Németh József, Tállya. Furmint fél­száraz, 1990. Hollókői Sándor, Tóth Pál, Tállya. Furmint félszáraz, 1990. Kerchner János, Hercegkút. Furmint félédes, 1990. Petercsák Béla, Hollóháza. Hárslevelű fél­édes, 1990. Leskó István, Mád. Furmint fél­édes, 1990. Nyeste Géza, Debrecen. Furrn.- hárs. száraz, 1988. Gál Sándor, Tállya. Furm.-hárs. száraz, 1988. Rózsa Ferenc, Tállya. Hárslevelű száraz, 1988. Áts Csaba, Tárcái. Furmint száraz, 1988. Espák Bálint, Hercegkút. Furmint félszáraz, 1988. Hoff­mann János, Hercegkút különdíj. Fur­mint félszáraz, 1988. Páll Petra, Tárcái. Száraz szamorodni, 1988. „Remény” Mgtsz, Hercegkút. Száraz szomorodni, 1988. Talián Gyula, Bodrogkisíalud. Édes szamorodni, 1989. Nyeste Zsolt, Debrecen. Édes szamo­rodni, 1989. INVESTORG Kft., Nyíregyháza. 3 puttonyos aszú, 1975. id. Hollókői István, Tállya + különdíj. 4 puttonyos aszú, 1985. Szakszövetkezet, Tállya. 4 puttonyos aszú, 1983. „Remény” Mgtsz, Hercegkút + külön­díj, 4 puttonyos aszú, 1983. Rózsa Györgyné, Tállya. 4 puttonyos mu&'k. aszú, 1989. Du­dovics István, Tállya + különdíj. 6 putto­nyos: aszú, 1983. és 6 puttonyos aszú, 1972. Gergely Vince, Mád + különdíj. 6 putto­nyos aszú, 1978. Hollókői Mihály, Tállya. Esencia, 1990. Rácz Zoltán, Mád + különdíj. Vérellátás: minden életmentő műtétet elvégeznek az orvosok Új korszak kezdődik a tiemofíliás betegek életébee (Folytatás az 1. oldalról) István Lajostól megtudtuk azt is, hogy a véradókat so­hasem fenyegeti :az AIDS vírus, s hazánkban 1985-ben minden véregységet és vér- készítményt megvizsgáltak a fertőzés terjedésének meg1- akadályozására. Így hat éve gyakorlatilag nulla :az esélye annak, hogy hazánkban bár­ki is AIDS-fertőzést kaphat vérátömlesztéskor, vagy vér- készítmény által. A vagyon (Folytatás az 1. oldalról) ugyanis olyan magasak, hogy a szolgáltatás árát a távfű­tésbe bekapcsolt lakások tu­lajdonosai, vagy bérlői kép­telenek lennének kifizetni. Az előzetes számítások sze­rint Putnokon egy 55 négy­zetméteres lakás fűtési és melegvíz-szolgáltatási ön­költsége a szezonban közel 6500 forintra rúg, és a nyá­ron is több mint 3500 forint havonta. A putnoki képvise­lő-testület álláspontja sze­rint ez az összeg meghalad­ja a távfűtéses lakásokban élő családok anyagi erejét. — Mit tehettek ebben a helyzetben? A kérdésre Aív tál László, Putnok polgár- mestere válaszol: — A távhőszolgáltató sem tudta a díjakat maradékta­lanul beszedni, illetve be­hajtani. 1992. április 30-án, a távhő kintlévősége 2,1 mil­lió forint volt. A putnokiak az 1991/92-es idényben: a jó­váhagyott hatósági árnak csak alig hatvan százalékát fizették, s még így is milyen magas a hátrálék. Ha mi, a vagyonátadás után gondol­kodás nélkül megköveteljük áz önköltséget, a behajtha­tatlan hátrálék összege csak tovább emelkedett volna. Amíg az áramot következ- mépyek nélkül kikapcsol­hatják az Émász szakembe­rei, és a vízszolgáltatás is megszüntethető, addig az adósok lakásait nem zárhat­juk ki a fűtésből. A miniszteri biztos beszá­molt a hemofíliás betegek ellátási rendszerének korsze­rűsítéséről is. A vérzékeny­ségben szenvedő betegeknek eddig több órát is várniuk kellett az orvosi beavatko­zásra. A betegeknek a vér­alvadást elősegítő nyolcas- és kilences' fehérje faktor hiányzik a szervezetükből, s ezért a kezelésig komoly fáj­dalmaik vannak, és idegileg is kimerülnek. Az üj hálózat öt országos központra — köztük a miskolcira és a bajjal jár — Ismereteim szerint egy közbülső megoldásra szán­ták el magukat. — Igen, a képviselő-testü­let rendelete alapján támo­gatást nyújtunk a legin­kább rászorulóknak. Erre az adott lehetőséget, hogy sike­resen megpályáztuk a Nép­jóléti Minisztérium egyik keretét, és 746 ezer forintot kaptunk a lakossági távfű­tési díjhátralékok rendezésé­ire. A támogatást a lakásban élő családtagok egy főre eső jövedelme alapján szá­mítják ki, s az csak részben fedezi a hátrálék összegét. A támogatásra az érintett lakó csak abban az esetben számíthat, ha a tartozás reá eső részét már kifizette. Pénzt ebben az esetben sem lát, hanem a támogatás ösz- szegét leírjuk a hátralékból, s a városi tulajdonba került távfűtés költségeinek kifize­tésére utaljuk át. A mai önkormányzati ülé­sen egy kérdésben határoz­nak a városi képviselők. Vá­laszt kell adniuk rá, hogy megítélésük, s előzetesen már benyújtott számítások szerint a távfűtés feladatai­nak ellátásával egy ózdi vállalkozást bíznak-e meg, avagy egy új, helyi szerve­zetet hoznak-e létre. Augusz­tus 31-ig egy közbülső meg­oldás is szóba jöhet, ám a fűtési idény kezdetétől Put­nok már önállóan kénytelen gondoskodni a távhőszolgál­tatásról. (udvardy) debrecenire — épül, s a ke­zelés megkönnyítésére a na­pokban új gyógyszert' is át­adnak az orvosoknak és a betegeknek. A tervek szerint a meglehetősen drága im­port gyógyszert — egy keze­lés átlagosan 120 dollárba Ikerül, s egy hemofílii,ásnak ízületi vérzéskor öt-hat na­pon át kell adagolni az or­vosságot — hazai (készít­ménnyel váltják majd ki. Ám ehhez durván nyolcszáz­millió forintos beruházásra van szükség. A kormányülés napirendjén (Folytatás az 1. oldalról) fejlesztését a jövőben nem központi költségvetési for­rásokból, hanem a vállalko­zói tőkéből kell finanszíroz­ni. Ehhez azonban olyan energiaárak kellenek, ame­lyek tartalmazzák a fejlesz­téshez szükséges nyereséget. Szó lesz az 1967-ben kö­tött magyar—szovjet nem­zetközi gépjármű közleke­dési egyezmény felülvizsgá­latáról is. Magyar részről olyan új egyezményeket .kí­vánnak megkötni az önálló köztársaságokkal, amelyek a viszonosság alapján adó­mentes árufuvarozást tesz­nek lehetővé. Erre azért is nagy szükség lenne, mert az áruforgalom az elmúlt idő­szakban jelentősen vissza­esett. A 'kormány tervezi a Ba­latoni Regionális Tanács lét­rehozását a térség települé­seinek fejlesztése érdekében. Döntés várható a marha­levél kiváltásáról és kezelé­séről. A XIX. század má­sodik, felében bevezetett in­tézmény felélesztését első­sorban az állategészségügyi szabályok szigorú betartása indokolja. A marhalevél ugyanis nemcsak az állat tulajdonjogát igazolja, ha­nem egészségi állapotát is. (MTI) Régebben talpas guzsalyon fontak. Ez 1 méternél hosz- szabb rúdból és a végére szerelt tenyérnyi széles talp­ból állt. A rúd is és a talp is cifra faragással volt dí­szítve. A rúd végén színes szalag lógott, ezzel kötözték fel a szöszt. A fonónő ráült a guzsaly talpára és a fel­kötözött szöszből megfelelő vékonyan húzva a szálakat, szájjal kissé megnyálazva, az orsón kézzel megpörget­ve sodorták a fonalat az or­sóra tekergetve. Téli estéken a lányok 1-1 háznál összegyűltek fonni. Ez volt a fonóka. A fiúk is eljöttek a fonóba. Ha nem vigyázott a lány, a fiú el­kapta az orsóját, amit csók­kal kellett kiváltani. A fonókán kívül másik téli szórakozás volt a toll­fosztó. A nyáron letépett li- batollból kellett kihúzni a gerezdeket. Az így megfosz­tott tollat zsákokba rakva tárolták. Lassacskán gyűlt össze a lányok „stafírungja”. Két dunnát és hat párnát adtak a férjhezmenő lány­nak. Édesanyámnak sok li­bát kelleti nevelnie, hogy a 4 lányát kielégítse dunná- val-párnával. A férfiak dolga volt a jó­szággondozás: az etetés, ita­tás és az almozás. Az istál­lóban mindig volt 1 pár nagyszarvú szürke magyar ökör. Édesapánk ezekkel vé­gezte az igásmunkákat. Ami­kor a fiúk megnőttek, ezek helyett 2 lovat vásárolt. Azon kívül volt még 2 fe­jőstehén és azok szaporula­ta. A bikaborjúkat 1 éves korukban, az üszőket előha- súként adták el a vásáron. A disznóólban állandóan röfögött 2 anyakoca, ezek évente kétszer fialtak 8—10 malacot. A malacok egy ré­szét az elválasztás után, a többit süldőkorban adták el. A süldőkből négyet hagytak hizlalásra. Ezekből 2 eladás­ra, 2 a család részére hízott. A hízókat 150—220 kg kö­zött vágtuk le, mert akkor még a szalonna volt a fon­tos. 15—20 cm vastag sza­lonnák is voltak. A füstölt szalonnának az újig ki kel­lett tartani. Nálunk édes­apánk volt a hentes, de a család valamennyi tagja se­gédkezett a feldolgozásban. Télen jutott idő a lányok­nak a varrásra is. A ke­resztszemes hímzést itt „ik- sesnek” hívták. A 8—10 éves lányok a vastagabb vásznon kezdték a tanulást. De már 14 éves korukra akármilyen nehéz mintát le tudtak számolni és kivarrni. Varrtak gyúrókendőt, törül­közőt, abroszt, függönyt, ko­makendőt. Aki már tudott varrni iksest, könnyen meg­tanulta a csíkszedést is. Sze­dett csíkkal abroszokat dí­szítettek. Télen került sor a lányok­nál a kenyérsütés megtanu­lására is. Édesanyánk már este bekovászolt, reggel csak dagasztani kellett. Hatszor kellett a tésztáját megszakí­tani, és a kenyérnyi darabo­kat egyenként jól kidagasz­tani. A kidagasztott tésztát liszttel behintettük, párná­val letakartuk és kelni hagy­tuk. A megkelt tésztát az­után szakajtókba tettük, ahol az még tovább kélt. Közben befűtöttük a ke­mencét tengerikóróval. Édes­anyánk először 2i—3 tejfö­lös-kapros lángost sütött a mindig éhes gyerekeknek. De nemcsak munkával tel­tek a téli napok, szórako­zásra is jutott idő. A gye­rekek december 6-án nem mentek iskolába, mert a kormányzó nevenapja volt. Ilyenkor köszöntötték a pa­pot is, Batta Miklóst, aki minden verselőnek adott 2 fillért. Ezért 4 szem sava­nyúcukrot lehetett venni a Mózsi boltjában. Karácsony este volt a kántálás ideje. Este 6-kor harangoztak a templomban. Addig kántálhattak a gyere­kek. A szomszédok, rokonok ablakai alatt megálltunk és egyszerre kérdeztük: Sza­bad-e Istent dicsérni? Sza­bad, hangzott ki belülről a felelet. Ekkor az utcán fel­hangzott a lelkes éneklés: Krisztus Urunknak áldott születésén..., majd utána: Az Istennek szent angyala. Végezetül boldog karácsonyi ünnepeket kívántunk. A gazdasszony kalácsot, almát és diót adott minden kan­táiénak. A felnőttek mindig az istentisztelet után kán- táltak. Őket mindig behív­ták és borral, kaláccsal kí­nálták. Az év utolsó napján a fi­úk karikás ostorral csördít- gettek az utcán. Ha valame­lyik lány a pompakútra ment vízért, nagy csattogta- tással kísérték, mondván: hajtjuk a szűzgulyát. Farsangkor maskarások jártak a fonóba, gólyának, törpének stb. felöltözve. Vi­dámság és munka váltako­zott. Tavasszal 2 nagy ünnep volt: a március 15-e és a húsvét. Március 15-én kivo­nult az egész iskola a hősök szobra elé, a nemzeti zász­lóval. Felvonultak a leven­ték is. A szülők és a lányok csillogó szemmel gyönyör­ködtek a fegyelmezett so­rokban vonuló leventékben, kik büszkén énekelték a le­venteindulót: Nem lesz az álom, ha majd a nyáron. . . stb. A gyerekek szavaltak, a leventék hazafias dalokat énekeltek. Az ünnepi beszé­det a pap, vagy az iskola- igazgató tartotta. A Him­nuszt, a Szózatot, valamint a Hiszekegyet az összegyűlt tömeg vigyázzállásban, lel­kesen énekelte. A húsvét is igazi ünnep volt. Már a nagyhéten nem kellett iskolába menni. Ott­hon mindenki meszelt, mo­sott, takarított. Húsvét hét­főjén jártak a fiúk öntöz- ködni. A kisebbek csak szappanos-, szagosvízzel, de a legények vedrekkel és kölnivel öntözködtek. A nagylányok sokszor 5—6 al­kalommal is átöltöztek, mert csuromvíz volt a ruhájuk. Édesapám, mivel szorgal­mas és takarékos ember volt, földjeinek számát ál­landóan gyarapította. Há­zasságkötéskor 3 holdat, édesanyám 4 holdat kapott szüleiktől. Ezt a 7 holdat 16-ra növelte az évek folya­mán. Holdanként, félholdan­ként szerezgette őket. A bo- lettás világnak — melyben a búzának nem volt értéke — és amely 29-től 33-ig tartott, lassan vége lett. Majd jött a fellendülés idő­szaka. 1939-től már a köz­ben kitört háború miatt el­rendelték a beszolgáltatást is. A cséplési eredményla­pon feltüntetett mennyiség­ből csak a család fejadag­ját (2—2 mázsát) és a vető­magot lehetett meghagyni, a többit be kellett szolgál­tatni. Én közben a Nyíregyházi Kálvineumban elvégeztem a tanítóképzőt 1937-ben, majd 3 évi, különböző helyeken végzett helvettesítsetés után 1940-ben Viskre (Máramaros vármegye) neveztek ki álla­mi tanítónak. Itt ismerked­tem meg későbbi férjemmel, Nagy Lászlóval. Nagy iLászlóné Kása Elvira Humanitárius munka és önkéntesség Vezetőséget választott a megyei Vöröskereszt A Magyar Vöröskereszt •közelmúltban — május 29— 30-án — megtartott VIII. 'kongresszusa mérföldkövet jelent a mozgalom hazai történetében. A küldöttek — közöttük szűkebb pátriánk mintegy 80 ezres taglétszá­mának delegált képviselői —• meghatározták a szervezet 'közép- és hosszú távú straté­giáját. Ami talán ennél- Is lényegesebb: a mindenféle proto,kolltól és formaságoktól mentes tanácskozáson — nem egyszer késhegyig me­nő, de rendkívül 'következe­tes vita után — elfogadták a szervezet új alapszabályát. A vöröslkeresztes. munka lényege az önkéntesség és a humanitárius tevékenység —• hangsúlyozta többek között a megyei szervezet június 23-án, a délutáni óráikban Miskolcon megtartott vezető- ségválasztó értekezletén Mu- csi József titkár. A Dimag Rt. Műszáki Klubjában ösz- szegyűlt küldötteik számára rövid összegzést, helyzetje­lentést adott a kongresszuson résztvevő borsodi küldöttcso- ■port munkájáról, s a kong­resszus állásfoglalásairól az előadó. Mint mondotta: a pártatlanság, a semlegesség és a függetlenség elvei alap­ján működő Vöröskereszt humanitárius tevékenységét továbbra is a kormányszer­vekkel együttműködve (kell folytatni. Az önkéntes mun­kát vállaló állampolgárok minél nagyobb arányú moz­gósításával elsősorban a szo­ciális védőháló eredményes működését kell támogatnia a szervezetnek. Prioritást kap­nak a további munkában a szociális programok, vala­mint a megvalósításúkhoz szüksége® anyagi feltételek biztosítása. Továbbra is ki­emelkedő fontosságú feladat a térítésmentes véradás szer­vezése, valamiint a napjaink­ban sajnálatosan időszerűvé vált menekültügyi kérdés tá­mogatása. A tanácskozásom a megyei küldöttek megválasztották az új, tizenöt tagú társadalmi vezetőséget, valamint annak elnökét dr. Breitenbach Gé­za, a B.-A.-Z. Megyei Men­tőszervezet vezető főorvosa személyében. A titkári stá­tuszt az új alapszabály ér­telmében pályázat alapján töltik be. Addig a megyei szervezet vezetését — ügy­vezetőként — továbbra is Mucsi József látja el, akit egyébként a 'kongresszuson beválasztottak az országos vezetőségbe." A Vöröskereszt Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Szer­vezetének küldöttértekezletén a mozgalomban évek óta eredményesen munkálkodó állampolgárok számára ki­tüntetéseiket adtak át. Az or­szágos vezetőség által ado­mányozott, a Vöröskeresztes Munkáért érem arany foko­zatát vehette át: Elek Ist­vánná (Sárospatak), Hajdú Sándorné (Miskolc), Kiss Győzőné (Miskolc), Mák Já- nosné (Ózd), Kovács Barná­mé (Kr asznolk vajda), Tusay Dónesné (Mezőkövesd), va­lamint prof. dr. Vellkey László (Miskolc). A megye aktivistái közül a kitüntetés ezüst fokozatát tizenkilencen, a bronzot pedig huszonheten érdemelték Iki. —gyárfás—

Next

/
Oldalképek
Tartalom