Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1992. június 18., csütörtök Kutya-kártya Dental-csekk Az országban elsőként új szolgáltatást vezetett be a miskolci Dental-Sol'l Fogászati Kit. Pácienseik úgynevezett Dental-csekket kapnak á kezelések befejezésekor. Ha a kezelt ügyfél elégedett szolgáltatásaikkal, a 10 szelvényes Dental-csékk- szelvépy segítségével, mint egy . névjegykártyával, felajánlhatják a Dental-Soft szolgáltatásait ismerőseiknek. A kft. nyilvántartást vezet a szelvényekről. Ha mind a 10 szelvénnyel jelentkeztek náluk új betegek, az ajánlónak visszatérítenek 10 százalékot abból a kezelési költségből, amelyet az ajánlásnak eleget tevő 10 új páciens hagy a Dental-Sol'tnál. Ez az összeg adott esetben akár több is lehet, mint amennyit az illető fizetett a saját kezeléséért. . . Amenv- nyiben mind a 10 szelvényt elküldte, vagy átadta ismerőseinek, kollégáinak, kérhet újabb sorozatot is. 50 millió ECU A magyar országos közúthálózat gyorsabb ütemű fejlesztéséhez ötvenmillió ECU-s hitelt biztosít az Európai Beruházási Bank (EIB). A pénzügyi megállapodásról szóló szerződést csütörtökön írja alá Siklós Csaba, a közlekedési tárca vezetője és Hans Duborg, az EIB elnök- helyettese. Erzsébet királyné emlékfái Diósgyőrben Emlékét idézi a Magyar Nemzeti Múzeumban május 18-án megnyílt „Erzsébet, a magyarok királynéja” kiállítás. Az 1898-ban történt meggyilkolását az egész nemzet gyászolta. Az országgyűlés 1898. szeptember 10-én a XXX. t. cikkében törvénybe iktatta a királyné emlékének megörökítését. Felhívással fordult a nemzethez, hogy állítsanak emléket tiszteletére. Voltak, akik utcát, teret neveztek el róla, fát ültettek, vagy szobrot emeltek. Budapesten, az 1898-ban megkezdődött gyűjtésből a szobrának elkészítése és felavatása csak 1932-ben, szeptember 11-én valósult meg az „Eskü Márc. 15. téren”. A felhívásnak Diósgyőr közgyűlése is igyekezett eleget tenni. A várhoz vezető utat Erzsébet királyné utcának nevezte el, mely jelenleg Vár utca nevet viseli. Az úttest két oldalát gesztenyefával ültette be, melyek azóta kiterebélyesedve, egy romantikus utcát képviselnek és Erzsébet királyné emlékét őrzik. Az utcasor természetvédelem alatt áll, de az illegális úton eltávolított természetvédelmi táblát többszöri kérésünkre még ma sem pótolták. Diósgyőr híres történelmi emlékeiből Levéltárunk is sokat őriz. Itt találtam rá arra a felhívásra, amelyet Diósgyőr közgyűlése a 36/Kgy 7177/98. sz. alatt az alábbiakban rögzített: „Az elöljáróság a járási főszolgabíró úr rendeletére hivatkozva indítványt tesz aziránt, hogy megdicsőült Erzsébet Király asszonyunk emlékezetére emlékfák ültessenek. Egy alkalommal valamely területet kór e célra kijelölni. — Fischl József kir. erdész kijelenti, hogy a kívánt facsemetéket díjtalanul fogja a község rendelkezésére bocsátani. Miután a községnek alkalmas tere nincsen, a két temetőt elválasztó utat kívánja bei ásítani, ,s amennyiben Antal Károly a munkálat foganatosítására ajánlkozott, őt ezennel megbízza, az elöljáróságot pedig a felmerülő fuvar és napszám kifizetésére felhatalmazza.” Az emlékfák ültetése 1898- ban megkezdődött és feltevésem szerint az 1920-as évekig is eltartott. A diósgyőri temetőben található még egy csodálatos lombko- ronájú, hatalmas törzsű, 15 métert meghaladó magas gesztenyefa. Ebben az időben a gesztenyefák voltak emlékének jelképei, melyek közül még ma is sok helyen életképesen díszítik környezetüket. Ültetési idejüket ma már a tudomány élő állapotukban is meg tudja állapítani. Diósgyőrben szép lomb- koronájú gesztenyefák találhatók a Vár utcán, Köztársaság és a Béke utcán, valamint a volt Pálos kolostor udvarán. Létezésük történelmi emléket őriznek és fennmaradásuk ápolásra és védelemre szorul. Miskolc több temetőjében találhatók még. valamint Perecesen, a volt szabadtéri színpadon hat gesztenyefa hirdeti emlékét. A helyszínen a „Pereces! Bányamécs” annak idején egy öntöttvas emléktáblát helyezett el az alábbi felírással: „Erzsébetkirályné emlékfái. 1898.” A vármegye szobrának elkészítésével kívánt emléket állítani és ezért felhívással fordult a képviselő-testületekhez, hogy járuljanak hozzá a költségekhez. Ezt rögzítette Űjhuta (Bükkszentke- reszt) 1898-ban felvett jegyzőkönyve, mely így szól: 10/Kgy 898. Jegyzőkönyv: „Felvétetett Uj-Hután 1898. október 9-én du. 2 órakor tartott rendkívüli képviselő- testületi közgyűléséről. — Tárgy: Néhai Boldogemlékű Erzsébet nagy Királynénk halála fölött érzett mély fájdalmunk részvétnyilatkozatának jegyzőkönyvileg teendő megörökítése, valamint 22/eln. 898. sz. járásbírói bizalmas rendelet alapján drága emlékének emelendő szobor költségeihez való hozzájárulás megállapítására. — Jelen voltak alulírottak. Foglalkozva körjegyző Drága Királynőnk elhunyta alkalmából Ű Felségét és nemzetünket ért pótolhatatlan veszteség fájó érzete fölött, mely eseménynek és e fölötti érzetének írásban foglalt pontjaihoz ragaszkodva, miután a gyűlést megnyitotta —, határozzuk a következőket. Tekintettel a felolvasott 22/eln. 898 főbírói rendelvényre, midőn mély fájdalmunkat fejezzük ki néhai Boldogemlékű Erzsébet Királynénk Ö Felségének gyászos elhunyta fölött, hálás kegyeletünk jeléül drága nevét ezennel ünnepélyesen megörökítjük s ugyanez alkalommal a szobor költségeihez községi pénztárunkból, tehetségünkhöz képest 10 forinttal járulunk, ezen kívül pedig kívánatosnak tartjuk, hogy a községi lakosság is külön adakozzon bármily csekély összeggel is a Nagys. Alispán úr által kiadott gyűjtőívre. Miről jelen jegyzőkönyv felolvasás után, helyben hagyva aláíratott.” Letanovszky Lajos körjegyző, Komiéi József bíró és még 15 aláírás. Erzsébet királyné mellszobra valóban el is készült és jelenleg a Herman Ottó Múzeumban tekinthető meg. Jelen írásommal a Magyar Nemzeti Múzeumban május 18-án megnyílt kiállításához kívánok a diósgyőri városvédők nevében hozzájárulni, mert Diósgyőr és a Vármegye községei valamilyen módon őrzik emlékeit az utókor számára, mert ez is nemzetünk történelmének egy része es a történészek kitörölhetetlen módon jegyeztek fel. Balogh Sándor, a diósgyőri városvédők vezetője Telefon: 372-134 Tűzoltók versenye Miskolcon Egy kis áttekintés Június 20-án és 21-én Miskolc ad otthont a Dunán-in- rteni megyék és a főváros legjobb gyermek-ifjúsági, felnőtt önkéntes és munkahelyi tűzoltóságai országrész! versenyének. Ezen alkalomból szeretnénk az önkéntes tűzoltóságok múltjáról és jelenéről rövid áttekintést adni. Hazánk területén már a rómaiak példát mutattak az önkéntes tűzoltóságok szervezésére. Példájuk követése azonban sokáig váratott magára. A középkorban városaink a tűzoltást a céhekre bízták. Tűzirendje, illetve tűzrendészeti szabályrendelete azonban csak a városok egy részének volt. Felkészültségük hiányát a gyakori tűzesetek bosszulták meg. A technika fejlődése szükségessé tette a tűzoltó csapatok szervezését. Az önkéntes tűzoltóságok sorát az akkor Magyarország területéhez tartozó Aradon az Első Aradi Önkénytes Polgári Tűzoltókar nyitotta meg, 1835-ben. A jelenlegi adatok szerint Európában elsőként alakult meg. Csak ezt követően szerveztek Meissenben 1841-ben, Badenben 1846-ban és Ulm- ban 1848-ban. önkéntes tűzoltóságot. Az ipartelepek számának jelentős növekedése maga után vonta a védelemre szervezett gyári tűzoltócsapatok megszervezését is. Az Óbudai Hajógyár volt az első a sorban 1855-ben. Majd 1860-ban 60 fővel a Ganz gyár. A pest-budai malomtulajdonosok a nagy malomtüzek hatására 1864-ben szervezték meg az „Egyesült gőzmalmok” tűzoltóságát. A szabadságharc bukása után a politikai helyzet egészen a kiegyezésig nem kedvezett az új lakossági önkéntes tűzoltó-egyesületek alapításának. Példaként álljon itt a kassai rendőrigazgatóság egyik jelentéséből egy részlet: „...a katonailag szervezett egyesület hatósági engedély nélkül működik. Működésének igen veszélyes következményei lehetnek, mert egy napon az így szervezett tűzoltóbrigád könnyen átalakulhat más rendeltetésű brigáddá ...” A hatóság félelme nem volt alaptalan, ugyanis az abszolutizmus idején talán az egyetlen legálisan működtethető egyesület a tűzoltóközösség volt, melybe sok szabadságharcos honvéd, honvédtiszt, „rebellis és forradalomban részt vett egyén” lépett be. A hatóság ellenállását ugyanakkor sikeresen törte át a lakossági igény a jól képzett, mozgósítható önkéntes tűzoltócsapatok szervezésére. Ezt az igényt legjobban a soproni magisztrátus fogalmazta meg testületszervező felhívásában: „Tűz esetén sok önkéntes segítő gyűlik össze, de min- denik azt tesz, amit akar és többen parancsolnak a kelleténél.” Amikor Ausztriában és más országokban százszámra alakultak az önkéntes tűzoltó-egyesületek, Magyarországon a politikai bizalmatlanság szinte lehetetlenné tette az önszerveződést. Ezen a helyzeten az 1867. évi kiegyezés változtatott. Ettől kezdve hazánkban is egymás után szerveződtek a tűzoltóegyesületek. Í870-ben — többek között a soproni tűzoltók és a híres debreceni diáktüzoltóság kezdeményezésére — megalakult a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség, melynek feladata a szervezett, egységes szabályok szerint működő tűzoltóságok létrehozása volt. (Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945-ben szüntette meg az egyébként addig kitűnő szervező-irányító tevékenységet végző szövetséget.) Egy jellemző adat a szövetség értékeléséről: az 1870- es alakuló évben 17 tagtes- tülete volt, míg 1942-ben mintegy 7130. De a szövetség működése idején, 1890- ben hozták létre az Országos Tűzoltó Segélyalapot, amely a „ . . . szolgálat közben tűzvésznél, vagy egyéb szolgálati kirendelés folytán: árvíz, házomlás, földrengés, stb. betegségbe estek, vagy megsebesülést szenvedtek, vagy szolgálat közben gyakorlatnál megsebesültek, valamint ama tűzoltók segélyre szoruló hátrahagvottjai- nak segélyezést nyújtani” igyekezett. Megyei tűzoltó-parancsnokság Apátsági templom, vitorlással II Balaton most a tét! Sajátos közigazgatási középszint modelljének kialakításán munkálkodik a Balatoni Szövetséggel együttműködve a Belügyminisztérium. Kétirányú szándék találkozna ebben az elképzelésben. Egyrészt a Baláton-parti települési önkormányzatok igénye egy olyan szervezet létrehozására, amely a Balaton „gazdájaként” rendelkezne mindazokkal a hatósági, pénzügyi jogosítványokkal, amelyek révén hatásos intézkedések születhetnének a Balaton jövőjének, az itt élő emberek életviszonyainak biztosítására, a minőségi turizmus feltételrendszerének megteremtésére. Másrészt a Belügyminisztériumnak az a törekvése, hogy egy jól körülhatárolt régió ügyeiben ne az egyes helyi önkormányzatokkal, hanem azok valamilyen választott testületével tarthassanak kapcsolatot, egy legitim regionális szövetségre támaszkodhassanak. Az sem véletlen, hogy a Balatoni Szövetség legutóbbi közgyűlésén vázolta fel a tervezetet a minisztérium vezetésének felhatalmazása alapján Németh Ferenc, a településfejlesztési és kommunális főosztály főmunkatársa. Hiszen a Balatoni Szövetség szinte megalakulása óta sürgeti a nagyobb beleszólási lehetőséget a nemzeti értéknek tartott Balaton fejlesztési kérdéseibe, s azt, hogy a különböző minisztériumokban rendelkezésre álló, de csak vékonyan „csurgatott” pénzeket összehangoltabban, éppen ezért hatékonyabban lehessen felhasználni. AZ ÉRDEKELLENTÉTEK KÁRVALLOTTJAI? Tény,-hogy a kialakult államigazgatási struktúra — legalábbis ebben a térségben — nem képes megbirkózni a koordináció feladataival. Három megyei önkormányzat, két köztársasági megbízotti hivatal „hatókörében” van több, mint negyven közvetlen partmenti települési ön- kormányzat. A háttértelepüléseket is figyelembe véve, már 150 körülire nő ez a szám. A Balatoni Intéző Bizottság egykoron forint-százmillió felett rendelkezve próbált segíteni — több-kevesebb sikerrel — az aktuális problémákon, toldozva-toldozva a helyi lakosság igényeinél is alacsonyabb szintű közmű- és úthálózatot, újabban azonban tevékenysége egyre jobban beszűkül az idegenforgalmi rendezvények szűkmarkú patronálásá- ba, s az alkalomszerű tanácsadásba. 'Nos, az eddig sokak által ellenzett belügyminisztériumi elképzelés, amely egy Balatoni Regionális Tanács nevű szervezet létrehozását célozza, többek között olyan törvények megszületését szorgalmazza távlatban, amelyek a hatósági jogosítványok mellé közgazdasági és jogi eszközöket is oda telepítenének, ahol a problémák felvetődnek. (A Balatonnal kapcsolatban különösen érthető a különböző minisztériumok ellenállása, hiszen az ide beinvesztált anyagiak hozama nem mindig mutatható ki ugyanannál a minisztériumnál, illetve a haszonból nyilvánvalóan nagyobb mértékben kívánnak részesedni a helyi önkormányzatok és vállalkozók.) Ahhoz persze jelentős szemléletváltozásra lenne szükség, hogy egy „ágazatsemleges”, rövid távú programban elősorban a Balaton vonzerejének fokozása, a vízminőség védelme, javítása, az ehhez kapcsolódó beruházások, a háttértelepülések bekapcsolása kapjon prioritást. Mind a minisztériumok — nem egyszer személyes kötődésektől sem mentes — adakozási gyakorlatában, mind az érintett települési önkormányzatok „önkorlátozásában”. A javaslat szerint ebben a középszintű közigazgatás csíráját reprezentáló testületben az ön- kormányzatok választott képviselőin kívül tanácskozási .joggal részt vennének a térségben érdekelt szervezetek, a különböző kamarák képviselői, és a köztársasági megbízottak is. Természetesen a tanácsnak alárendelten működne egy szakmai szervezet, amelyre egyrészt a programok előkészítése, majd az abból eredő feladatok végrehajtása hárulna. (Ami a Balatoni Szövetség elképzelései szerint akár a Balatoni Intéző Bizottság még meglevő, gazdag információs bankkal rendelkező szervezetére épülhetne.) EGYMÁSBA SIMULÓ KEZEK Maga a Balatoni Szövetség pedig mind alapszabályában, mind eddigi ténykedésében magában hordozza az elképzelt közigazgatási középszint csíráját. Tagjai a települési önkormányzatok polgármesterei, de pártolótagokat is szívesen lát soraiban. Szak- referensek és elismert szakértők segítik a munkát. A Balatoni Szövetség jelvényében és célkitűzéseiben is utal az elődszervezet 1904-es megalakulására, az 1991-es újjászerveződésre, tartalmazza a tihanyi templom és égy vitorlás hajó képét. A jelvény felső részén levő, egymásba simuló két kéz pedig akár a Kibékülést, akár az összefogást is jelképezheti. Mert az már most látható, hogy a Belügyminisztérium és a Balatoni Szövetség említett tervezetének — lévén, hogy több örökölt, vagy megszokott érdeket sért — kemény kritikákat kell majd kiállnia. Az idő viszont sürget, az egész ország megsíny- lené, ha a mai károgóknak lenne igazuk, akik azt mondják: a Balaton halott. .1. F. (MTI-Press)
