Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-10 / 136. szám
1992. június 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 13 ROSSZ ÚTRA TERELNEK! (Nyílt levél Antall József miniszterelnökhöz) A független kisgazdapárt újra a főutcán Miniszterelnök Úr! Félidőben vagyunk két választás között. Azt hiszem itt az ideje, hogy értékeljük, hogyan és mit valósított meg Ön, és a választáson legtöbb szavazatot szerzett pártja, az MDF azokból az ígéretekből, amelyekkel oly bőven elláttak bennünket. Az első szabad választásunk volt hosz- szú idő óta. A következő az lesz-e? Flogy miért kérdem? Mert az értékelést mi, a nép folyamatosan végezzük, és az az érzésünk, hogy rossz útra tereltek bennünket. Tudjuk, hogy önök, a hatalmon lévők is értékelnek. A többség véleménye szerint elfogultan. El akarják velünk hitetni, hogy minden a legnagyobb rendben van, terveik szerint, szépen haladunk előre. Ez az értékelés az Önök szempontjából teljesen érthető, mert csalhatatlannak hiszik magukat, és bár a nép gondjairól tudomásuk van, nem megfelelően értékelik és érzékelik azokat. Politikai céljaikat elérték, de rosszul gyakorolják a hatalmat. Pedig van rá anyagi fedezetük bőven, hiszen az állam költségvetéséből 1991-ben az MDF 182 millió(l) forint támogatásban részesült. A hat parlamenti párt állami támogatása tavaly több, mint 660(!) millió forintot tett ki. A parlamentbe be nem került pártok egy része is kapott a közpénzből 42 millió forinttól 2 millió forintig. Érdemes viszont megemlíteni, hogy a Nyugdíjasok Pártja mindössze 30 (harminc) ezer forint támogatást mondhat magáénak. Vannak, akik egy vas állami támogatást sem kaptak. Például: a Szegények és Kiszolgáltatottak Szövetsége, a Vidéki Magyarországért Párt, vagy a Természet- és Társadalomvédők Szövetsége. Miniszterelnök Úr! Ha a pártok részére kifizetett mintegy 750 millió forinthoz hozzáadjuk a Parlament és szervezetei, a Köztársasági Elnöki, a Miniszterelnöki Hivatalok, a minisztériumok, az országos és regionális fő- és alhatóságok költségeit, már felesleges megkérdezni, hova kerül az a rengeteg pénz, amelyet mi: adózó állampolgárok morogva, nyögve, verejtékezve, de befizetünk a közös kasszába. Hogy hová kerül? Például a képviselők zsebébe, mert ők gondoskodnak arról, hogy a tiszteletdíjuk nagyobb mértékben emelkedjen, mint az infláció. Es mit kapunk mi ezért az óriási összegért? Kicsinyes frakcióharcokat, állam által dotált, pártokon belüli politikai botrányokat, az egész népre kiterjedő létbizonytalanságot, az adóprés egyre erősebb szorítását, folyamatos áremelkedést és inflációt, rohamosan terjedő munkanélküliséget és bűnözést. Országunk legjobb úton halad a káosz felé. A kormánypártoknak nincs gazdasági stratégiájuk, csak politikai taktikájuk van. Nem veszik észre, hogy a privatizáció leple alatt tönkreteszik az ipart, a mezőgazdaságot, az oktatást, a tudományt, a kultúrát, egyszóval az egész országot? Az előző rendszer Keletnek szolgáltatott ki minket, Önök Nyugatnak! Értékes emberek ezrei keresnek biztos egzisztenciát a fejlett Nyugaton, az igazi Európában, amelytől egyre távolabb kerülünk. S mindez azért történik, mert Önök nem ismerik a fokozatosságot, módszerük a gazdaság és a belpolitika átalakításában gyors, de türelmetlen és erőszakos. Tudom, Önök azt válaszolják rá, hogy van demokrácia, van szabadság! Igen, van! De mit ér a szabadság annak a nyugdíjasnak, aki sokszor kis lakásának a rezsijét is képtelen fizetni? Mit ér annak a munkanélkülinek, akinek a segély éhenhalni sok, jóllakni pedig kevés, csak teng-leng, pedig termelni, alkotni szeretne, a haza javára, és a maga boldogulására? Mit ér annak a fiatalnak, akinek munkábaállási lehetősége egyre kevesebb, és saját otthonról talán már álmodni sem mer? Mit ér annak a kisvállalkozónak, akinek a nyakába akkora adót és társadalombiztosítást akasztottak, hogy belege- bed? Önök akasztották, akik állítólag vállalkozáspártiak! Hol van a két éve állandóan ígért szociális háló? Ha van is, olyan ritka szövésű, hogy nemzetünk fele kipotyog belőle. Csak azt fogja fel, akit egyre jobban kövérít a pénz! 1989-től nyugalmat, stabilitást, békés átmenetet ígértek. Mi valósult meg ezekből? Szinte semmi! Orrunknál fogva próbálnak vezetni minket. Kevesebb a kenyér, de több a cirkusz! A frakcióharcok, a demagógia és a kormánypártok „szalámitaktikája'’. Minden igyekezetük arra irányul, hogy megosszák az ellenzéket, a baloldalt, a szakszervezeti mozgalmat. Sajnos, ez időnként sikerül. Nem országunk fejlődése, hanem a pártok politikai hatalmának megtartása a céljuk! Erre jó példa az is, hogy ma a legfontosabb az, hogy ki legyen a Rádió és a Televízió elnöke. S a vita közben a munkanélküliség egyes nyugati források szerint már eléri a 15 százalékot] Önök legtöbbször arra hivatkoznak, hogy az elmúlt negyven év vezetése, a „pártállam'' a hibás, miatta nem tudunk kimászni a gödörből. A kormánypártok hangadói minden mocskot a „kommunista diktatúrára” igyekeznek kenni. Csak azt felejtik el, hogy ez alatt a „diktatúra” alatt, a nagy politikai elnyomás közepette, főiskolát, egyetemet végeztek, doktoráltak, diplomát szereztek - jóformán ingyen -, mert mi, a NÉP fizettünk. Helyettük is. Arról nem is beszélve, hogy a „diktatúra véres kezéből” csak-csak elfogadtak - sőt néha meg is köszöntek - néhány szép, vöröscsillagos kitüntetést. És ezek közül sokan most verik a mellüket, hogy annak idején mekkora áldozatokat hoztak, mekkora elnyomás alatt éltek. Pedig az áldozatokat mi hoztuk, és mi hozzuk ma is: a NÉP. Miniszterelnök Úr! Ismeri Ön ezt a népet? Mikor ereszkedett le utoljára az „elefántcsonttoronyból” a nép közé, hogy személyes tapasztalatokat szerezzen országunk hangulatáról? Nem vonom kétségbe a jóindulatát és hozzáértését, hiszen nemzetközi tekintélyünk egyre nő, de külföldön sem érzékelik azt, hogy a kormánypártok belpolitikai vezetési stílusa sokban különbözne a pártállamitól. Akkor is egy szűk vezetői réteg gondolta ki, hogy mi kellene a népnek, és most is íróasztalok mellett, a korrekt helyzetelemzést nélkülözve döntik el tíz- és százezrek sorsát. Egyre világosabb, hogy rossz útra terelték az országot. Egyelőre a nép még csak unja a politikát. A nép annyira megcsömörlött a politikától, hogy már az sem érdekli, ki lesz a Parlamentben a képviselője. Miniszterelnök Úr! Az ország lakosságának jelentős része elégedetlen a kormánypártok és az Ön által vezetett miniszterek politikájával. Csalódtunk Önökben. Rendszerváltást akartunk, de nem ezekkel a módszerekkel. Módszerváltásra is szükség van. Ez a többség akarata. Sok politikust fel tudok történelmünkből sorolni, akik semmibe vették a nép akaratát. Előbb-utóbb, de mind megbuktak. Önöknek még két év gondolkodási idejük van! Gondolkozzanak! Tisztelettel: Papp András Múcsony-Alberttelep Felhívás a volt hadifoglyokhoz A közelmúltban megalakult Miskolcon a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége megyei szervezete. A szövetség feladata, hogy minden fórumon és minden viszonylatban képviselje a volt hadifoglyok érdekeit, közreműködjék a kárpótlásról és a nyugdíj-kiegészítésről, munka- utalvány-beváltásról szóló jogszabályok végrehajtásában, segítse a bajbajutottakat, ápolja a háború áldozatainak emlékét, s részt vegyen azokban a társadalmi mozgalmakban, amelyek a háború veszélyeinek elhárítását és a béke védelmét szolgálják. A megyei szervezet ezúton kéri elsősorban a volt hadifoglyokat, hogy kapcsolódjanak be az egyesület munkájába. Kéri azokat, akik a szövetség budapesti központja által kiállított igazolvánnyal már rendelkeznek, hogy nyilvántartásba-vétel céljából jelentkezzenek. A szövetség hívja és várja tagjai sorába a volt hadifoglyok hozzátartozóit, gyermekeit, unokáit és mindazokat, akik a célokkal egyetértenek és azok megvalósításáért tenni tudnak és akarnak. A VHBSZ megyei irodájának postacíme: Miskolc, Kandó K. u. 8. 3534, telefon: 372-104. Információs és tanácsadó szolgálat június 30-ig minden csütörtökön 14-17 óra között a Miskolc, Kassai út 86. sz. alatti közösségi házban. A Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége B.-A.-Z. Megyei Szervezete Sokan emlékeznek még arra, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt újraindulását követően 1989-ben a Széchenyi u. 54. sz. alatti udvari szobában kezdte a politizálást, a közelgő választásokra való felkészülést. Itt fogadták az érdeklődőket és itt állították ki a belépők számára az első tagsági könyveket is. Abban az időben ez a helyiség a párt B.-A.-Z. megyei szervezetének adott otthont, de ide jártak a miskolci érdeklődők is, akikből a későbbiekben a független kisgazdapárt miskolci szervezete alakult. A választások után a párt nagyobb helyiségbe költözött, a Baross Gábor u. 18. sz. alá, ahol kibővült megyei és városi tagságát tudta fogadni. Az elmúlt időszakban mint minden pártban, így a független kisgazdapártban is tisztulási folyamat zajlott, melynek eredményeként a pártban dr. Torgyán József elnök vezetésével határozott, egységes irányvonal alakult ki. Most nem akarunk kitérni az okokra és részletekre, de a független kisgazdapárt ez év február 22- én kilépett a kormánykoalícióból és keresztény ellenzéki pártként önálló politikát folytat. Ezt az eseményt dr. Torgyán József február 28-án a szegedi sportcsarnokban rendezett nagygyűlésen több. mint 10 000 résztvevő éljenzése közben jelentette be. Ezt követte a március 22-én a miskolci sportcsarnokban rendezett nagygyűlés, amiről az Észak- Magyarország napilap március 23-i számában így kezdte a tudósítást. .Zsúfolásig megtelt tegnap délelőtt a miskolci sportcsarnok. A forró hangulatú nagygyűlés vezérszónoka ezúttal is dr. Torgyán József volt.” Ezt a két eseményt most kizárólag csak a független kisgazda- párt iránti nagyfokú érdeklődés illusztrálása végett említettük. Ez a nagyfokú érdeklődés tette indokolttá. hogy a független kisgazda- párt miskolci szervezete az eredeti pártirodát a Széchenyi u. 54. sz. alatt újra megnyissa. Ez a közelmúltban meg is történt. Az iroda szombat és vasárnap kivételével mindennap 9-16 óráig nyitva van, ahová az új vezetőség - Szabó Endre elnök, Sugár József főtitkár. Szabó Gyula alelnök és Hámori Tibor alelnök személyében - minden érdeklődőt és szimpatizánst szeretettel vár. Természetesen ide várjuk kisgazdatagjainkat is. A havonta megtartott gyűlések időpontjáról tagjainkat a sajtó útján fogjuk tájékoztatni. Tisztelettel: Sugár József, a miskolci szervezet főtitkára Hívjuk a hegyaljai gazdanapokra! Az elmúlt évben került megtartásra első ízben a hegyaljai gazdanapok térségi kiállítás és vásár formájában. Ez a rendezvény ráirányította térségünkre a figyelmet és mozgósította az itt élő emberek jelentős részét. Mind a látogatók, mind a kiállítók között jelen voltak neves hazai és európai közéleti személyiségek, gyártók, kereskedők és befektetni szándékozók. Ezúton hívjuk fel a szíves figyelmüket, hogy ez évben június 19-20-21-én rendezzük meg a hegyaljai gazdanapokat. A rendezvénysorozat felett védnökséget vállalt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, dr. Kupa Mihály, országgyűlési képviselő, pénzügyminiszter. Németh Miklós, egyesületünk elnöke. A kiállítás és vásár 19-én, pénteken, 11 órakor nyit. A kiállítás és-vásár profiljának megfelelően megtisztelik a rendezvényt az alábbi szakterületek képviselői:- szőlészet, borászat, kádárok,- szőlőtermesztés, -feldolgozás és borászat gépeinek gyártói és forgalmazói,- élelmiszeripari gépek, berendezések gyártói és forgalmazói,- informatika, számítástechnika, ügyvitelszervezés és telekommunikáció,- mezőgazdasági, kertészeti, állattenyésztési gépek és kisgépek gyártói és forgalmazói,- mezőgazdasági, kertészeti, szőlészeti, borászati, gyümölcstermesztési kistermelők, vállalkozók és üzemek,- vetőmag- és szaporítóanyag előállítók és -forgalmazók,- növényvédőszer- és műtrágyagyártók és -forgalmazók,- környezetkímélő szerek gyártói és forgalmazói,- kutató, fejlesztő és innovatív cégek és vállalkozók,- járművek, gépek forgalmazói,- könyvkiadók és -teijesztők,- pénzintézetek. A kiállítás és vásár naponta a Szerencsi Termelőszövetkezet ondi telepén 10-18-ig tart nyitva. A nyitónapra gyakorlati gépbemutatót tervezünk 14 órától. 20-án, szombaton szakmai napot, borversenyt, borbemutatót szervezünk a szerencsi Rákóczi- várban. Mezőgazdasági és vállalkozói fórum keretében, az Új Távlatok Alapítvány szervezésében az alábbi előadásokra kerül sor: dr. Raskó György FM közigazgatási államtitkár: Átalakuló mezőgazdaság; dr. Boda Tamás FM- főosztályvezető: Mezőgazdasági hitelek és hitelkonstrukciók; dr. Vajda László FM-főosztályvezető: A tokaji bor marketingje és hírnevének visszaszerzése; dr. Magda Sándor GATE, egyetemi docens: Mezőgazdasági vállalkozások lehetőségei; dr. Miller György GATE, egyetemi adjunktus: Gazdaságos eszközhasználat a kisüzemi termesztésben; Helgeitné dr. Szabó Ilona GATE, egyetemi adjunktus: Gazdaszámtartás. A szakmai nap zárásakor a borverseny eredményhirdetésére és díjainak átadására kerül sor, mely díjakat dr. Raskó György FM közigazgatási államtitkár úr fogja átadni. Rendezvénysorozatunkra tisztelettel várunk minden érdeklődőt! A rendezők képviseletében: ifj. Leskó István, az egyesület titkára A cserkész minden cserkészt testvérének tekint! Gödöllő, 1933 augusztus. A korombeli cserkész-barátaim előtt nem ismeretlen ez a dátum. Akkor volt ugyanis a hazánkban rendezett jamborje, azaz a cserkész-világtalálkozó. A gödöllői királyi kastély parkjában gr. Teleki Pál parancsnoksága és a csodaszarvas emblémája alatt tartott világtalálkozó minden résztvevőjének és látogatójának felejthetetlen élményt nyújtott. Én e a táborra minden résztvevő magyar cserkészcsapat már egy évvel előtte megkezdte a felkészülést. A megrendezés minden mozzanata igazolta a világ előtt a magyar vendégszeretetünket, a jobb sorsra érdemes életrevalóságunkat. Bizonyítottuk a világ előtt azt is, hogy egy vesztett háború és igazságtalan békekötés után is tudtunk szépet és felemelőt nyújtani. A találkozó a negyedik cserkésztörvény szellemében volt rendezve: a cserkész minden cserkészt testvérének tekint. Hogyan is tanultuk mi azt akkor...? Mindannyian egy atyának gyermekei vagyunk, egy családnak tagjai, egy célért küzdő bajtársak. A cserkészt a cserkésszel nemzeti, vallási és társadalmi különbségeken keresztül közös cél, közös törvény, közös fogadalom köt össze testvéri szeleteiben. Minden cserkészt, ha idegen is, szívesen üdvözöld, oszd meg vele amid van, mert édestestvérek vagyunk. Milyen szép, csodálatos gondolatok ezek! Ebben a szellemben szövődött barátságok, a nyelvi nehézségeken keresztül is, tartósnak mutatkoztak. Nem mi tehettünk arról, hogy a történelem másként alakult. Mi ott egyformán barátkoztunk minden résztvevővel, akár angol, francia, jamaikai, csehszlovák, vagy román egyenruhát viselt. A leggyakoribb szó az egymással való kapcsolat keresésekor a „csencs" volt. Ez azt jelentette, hogy egymással emléktárgyakat és címeket cseréltünk. Nagyon sokan é\’eken keresztül leveleztünk az ott szerzett barátainkkal. Sajnos, a történelem alakulása ezt nem tette tartósabbá. Azóta a korombeli öregfiúk részt vettünk más jellegű nemzetközi találkozókban és táborokban. De ezekben a nehéz időkben szerzett szomorú tapasztalatok sem tudták kitörölni az emlékezetünkből a Gödöllőn töltött szép napokat. Dombóvári István 76 éves öregcserkész
