Észak-Magyarország, 1992. június (48. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-10 / 136. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZÁG 14 « 1992. június 10., szerda Van már lapja a Cserehátnak Megvalósult végre a csere­hátiak régóta dédelgetett ál­ma: a településszövetség gon­dozásában megjelent a táj sa­ját lapja. Az első évfolyam 1. számában olvashatjuk a szer­kesztők tervei között: „...Re­ményeink szerint e lappal is szolgálatot tehetünk a Csere­hát lakosságának... És bár egy kis újság csak egy pont a XX. századvég- nagy forgatagában, ám jó szolgálatokat tehet a megmaradás és az embertől emberig vezető út leküzdésé­ben.” Mi is tette időszerűvé a sa­ját újság kiadását? - kérdez­hetné bárki hiszen az ott élő embereket foglalkoztató kér­désekkel, a települések prob­lémáival találkozhattak rend­szeresen lapunkban, s a ma­gyar sajtó más fórumain is az olvasók. Ám ők most már töb­bet és mást akarnak - joggal. A településszövetség eddig is jelentetett meg időszakos ki­adványokat, ám mostanra az időszerű közlendők, az önkor­mányzatokat, s a lakosságot érintő hírek, események meg­sokszorozódtak. A saját lap mellett szól továbbá az is, hogy szeretnék megismertetni az itt élő, mai emberekkel a táj történelmi múltját, népi és népművészeti emlékeit. Rá akarnak világítani a Cserehát mai életére, gazdasági és tár­sadalmi gondjaira. S, hogy mennyi témát, fel­dolgozásra váró ötletet ad ez a táj - arról meggyőződhetünk már az első lapszám olvastán. Rövid eseménykrónikával idé­zik fel az elmúlt időszak törté­néseit, megismerkedhetünk a nyári falukutató tábor által összegyűjtött, valamint a KSH által közölt - a Cserehát társa­dalmi és gazdasági jelenségeit illusztráló - adatokkal, illetve azok egy részével. Tallóztak a szerkesztők a napi sajtóban megjelent csereháti vonatko­zású írások között, megismer­kedhetnek az olvasók a Csere­háti Terület- és Gazdaságfej­lesztő Iroda tevékenységével. Interjút közölnek egy perecsei gazdálkodóval, ki mellesleg családjával együtt „bevándor­ló”, hiszen Jászberényből köl­tözött ide, s kezdett el gazdál­kodni, s szeretne vállalkozni. Természetesen, kulturális és sporteseményekről is hírt ad a lap, s tolmácsolja az Észak- Magyarország krónikásának üzenetét, jókívánságait. A Cserehátnak - és saját magá­nak is - azt kívánja minél előbb Lévay Györgyi: „Hosz- szú ideje vágyom már egy boldog riportot írni. Valami szépet, szívderítőt, kellemeset. Őszintén kívánom, hogy a Cserehátről szóljon az”. Nos, ezt kívánjuk mi is a havilap életrehívóinak: Cso­mós József felelős kiadónak, György Horváth László fe­lelős szerkesztőnek, valamint mindazoknak, kik munkálkod­nak a további számok megje­lenéséért. (gy. k.) Fölfedeztem Béres Erikát. Úgy érzem, benne megtaláltam azt a könnyű, száraz, jó érzést. Hála a Himcolinnak, egyre gyakrabban érzem ezt. Én ettől jobbat el se tudok képzelni. Biztos, hogy nincs is. Nem győzöm húzni a strigulákat. Már le kéne cserélni a tapétát. „Vagy jobban ragaszkodni a té­nyékhez!” - mondja epésen ol­dalbordám, aki azt se tudja, mi fán terem az Aliwayis betét. O még mindig a vattakorszakban él. És ha beépíttetem a proté­zist? Annak ellenére, hogy Lux Elvira nem javasolja? O tud va­lamit. Hogy a protézis olyan, mint a diktatúra, akkor is beke­ményít, ha semmi oka erre. Helytáll akkor is, ha nincs hely­zet. Még merjen valaki magyar panaszkodni. Hogy így meg úgy. Holott. Ellenben. Amikor nálunk még a pelenka is öröm­mel teli. A nők meg még „azo­kon” a napokon is. Amikor sze­retett ABC-mben zenélő kotont kínálnak. Sajnos, nem kérdez­tem meg, hogy mikor zenél: előtte, utána vagy közben? Ne­tán helyette, gyászzenét? Fecske Csaba Új helyen a kárpótlási hivatal Az Országos Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal június 1-től új helyre költözött. Budapesten a Kecskeméti utca 10-12. szóm alatt kulturált körülmények között intézhetik az ügyfelek ügyes-bajos dolgait. Képeink a hivatal első napi munkáját mutatják be. MTI-fotó - Balaton József Bodrogkeresztúri nyelvművelők Ha a nyelvújítókról esik szó, természetesen az első név Ka­zinczy Ferenc, de nem szabad megfeledkeznünk Szerencs város tudós plébánosáról, Kassai Jó­zsefről sem. Számtalan írása - kö­zöttük nagyon sok máig is kiadat­lan - bizonyítja, hogy méltán vá­lasztotta a Magyar Tudományos Akadémia 1832-ben levelező tag­jává. Kassai József 1767. március 15-én Bodrogkisfaludon született, középiskoláit a tokaji piaristáknál kezdte, majd Kassán folytatta, ahol Baróti Szabó Dávid volt a retorikatanára. Teológiát tanult Egerben és Pesten. 1790. decem­ber 1-én szentelték pappá. Előbb tarcali káplán volt, majd 1794-től harminc éven át Szerencs plébá­nosa. Egyházi tevékenysége mel­lett monográfiát írt Szerencsről, 1833 és 1836 között jelent meg Származtató, s gyökerező magyar diák szókönyvének öt kötete, a hiányzó részeket 1962-ben adta ki a Magyar Tudományos Akadé­mia. A szótáríráson kívül a nyelv­tan kérdéseivel is foglalkozott. Is­kolai tankönyvnek szánta a Sáros­patakon megjelent Magyar nyelv­tanító könyvét. Kassai József emlékét nemcsak a régi könyvek, a megsárgult kéz­iratlapok őrzik. A szülőfalujában, Bodrogkisfaludon és a szomszé­dos Bodrogkeresztúrban működő Humán Stúdió Kulturális Egyesü­let kezdeményezésére, a Kazin­czy Ferenc Társaság támogatásá­val a környező települések általá­nos iskolásai számára - hagyo­mányteremtő szándékkal a későb­biekben minden évben a tudós pap születésnapján - nyelvműve­lő-vetélkedőt rendeznek. A bodrogkeresztúri Faluházban május 30-án megtartott Kassai Jó­zsef nyelvművelő-vetélkedőn öt felsős és kilenc alsós csapat vett részt. A kicsik közül a tiszalúciak szerepeltek a legeredményeseb­ben, a nagyok vetélkedésében pe­dig a szerencsi Bolyai Általános Iskola tanulói. (fg) Szoízsenyicin lakást kapott (MTI-Panoráma) - A moszkvai városi tanács úgy határozott, hogy visszaadja Alekszartder Szolzsenyi- cinnek korábbi lakását - jelentette az AP amerikai hírügynökség. For­málisan a lakás annak az alapít­ványnak a tulajdonába kerül, ame­lyet Szoízsenyicin alapított a koráb­bi Szovjetunióban üldözött személyek és családjaik megsegíté­Magánkrematórium Ságvár határában. A világon a harmadik, magánkézben lévő krematórium kezdi meg működését, várhatóan június közepétől a Somogy megyei Ságvár község határában. Varga István tulajdonos cégvezető svéd tervek alapján, svéd berendezésekkel működteti majd a PAX Ökumenikus Krematóriumot, ahol a bejelentéstől számított harminc órán belül - a szállítással együtt - átadja a ham­vakat a hozzátartozóknak. MTI-fotó: Kálmándy Ferenc sére. Az ITAR-TASSZ hírügy­nökség szerint azonban a Szolzse- nyicin család fog beköltözni a la­kásba. Azt nem közölték, hol van a lakás, milyen méretű és milyen álla­potban van, s azt sem, hogy kik lak­tak benne az elmúlt 18 évben. A moszkvai hatóságok egyébként azt is tervezik, hogy irodát bocsáta­nak az üldözötteket segítő alapít­vány rendelkezésére Oroszország fővárosában. Az alapítvány köz­pontja jelenleg Zürichben van. A 74 éves Szoízsenyicin 1970- ben nyerte el az irodalmi Nobel-dí- jat regényeiért, amelyekben a szov­jet büntetőtáborok életét írta le. 1974. február 12-én letartóztatták, megfosztották állampolgárságától, s másnap kiutasították a Szovjet­unióból. Családjának két hónappal később engedték meg, hogy követ­hesse az írót. Szoízsenyicin felesé­gét is megfosztották állampolgársá­gától 1977-ben. A szovjet hatóságok csak 1990- ben ajánlották fel Szolzsenyicinnek, hogy visszaadják állampolgárságát. Ő azonban visszautasította az aján­latot, mondván, hogy előbb töröljék az ellene emelt vádakat. Ez végül is megtörtént, és Gorbacsov megküld­te neki a vele foglalkozó KGB- dossziét. Ezután az író kijelentette, hogy vissza fog térni hazájába. Szoízsenyicin felesége, Natalja, május 22-én visszaérkezett Moszk­vába három fiával együtt, hogy elő­készítse a család végleges hazatéré­sét. Azt nyilatkozta, hogy férje va­lószínűleg csak az év végén fog hazautazni, ha találnak megfelelő helyet, ahol dolgozhat, s elhelyez­heti hatalmas könyvtárát. Még nem tudni, hogy a moszkvai tanács mos­tani határozata meggyorsítja-e az író hazatérését az Egyesült Álla­mokból, a Vermont állambeli Ca- vendishból, ahol jelenleg él. Vigyázat, örökség! Furcsa és tanulságos történettel keresett meg a Nyékládházán élő Bodnár Lászlóné. Bár segíteni nem tudunk neki, kérte, írjam meg, hátha mások tanulnak az esetből... Kálváriája akkor kezdődött, amikor kijelentette: igen, igényt tart az elhunyt édesapja hagyatékának reá jutó részére. Történt ez több mint egy éve, s a fiatalasszony élete azóta maga a pokol. Bodnámé édesanyja akkor halt meg, amikor a húga született, 15 évvel ezelőtt. A papa ismét megházasodott, a második frigyből is született egy gyerek. Közben szép házat építettek Mályiban - ez az ingatlan lett az örökség. A hagyatéki tárgyaláson Bodnámé tehát igent mondott, s ez azt jelentette, hogy a ház felének egyharmadát örökli (másik fele az özvegy tulajdona) a két kiskorúval együtt.- Bár ne tettem volna - sóhajt keserűen -, mert nem tudtam, mit is öröklök valójában! A hagyatéki végzés után egy hónappal ugyanis hirtelen több mint 100 ezer forint tartozás keletkezett Bodnámé MIL-lapján. Mind kétségbeesettebben vette tudomásul, hogy nemcsak a majd­nem kétmilliót érő ház egyhatodát, hanem az adósságot is örökölte. A papa ugyanis tartozott a társadalombiztosításnak, az adóhiva­talnak, és az OTP-nek. És ugye a törvény azt mondja, tíz örökös a „negatív vagyont”, a tartozást is örökli - öröksége arányában. *- A fizetésemből havonta ötezer forintot levonnak olyan tartozás fejében, amit nem én okoztam, nem is tudtam róla-méltatlankodik az asszony. Bodnámé anyakönyvvezető, két gyermek édesanyja. Mint so­kaknak, az ő férjének is bizonytalan a munkahelye. Ok is építkez­tek, s mint az átlag magyar család, nyögik az OTP-részleteket.- A két másik örökös, a testvérem és a féltestvérem nem tud fi­zetni, így az említett szervek és más követelők (az apa iparos volt) tőlem szedik be a tartozást. Kérdem Bodnárnét, hogy a ház másik felének a tulajdonosa, az özvegy mit tesz? Válasza lemondó:- Szóba sem áll velem. Ő kapja az özvegyi nyugdíjat és az árva­ellátást, úgy tudom, tőle nem vonnak semmit. Pedig ha eladná a há­zat, kisebbet venne, a különbségből kifizethetné az adósságot, min­dent helyrehozhatna. Nem kell már nekem az örökség, csak szaba­dulnék az adósságtól! A fiatalasszony természetesen fogadott ügyvédet, és pereskedni kezdett saját és családja érdekében. Az egyik perben az örökölt házra vonatkozó vagyonközösség megszüntetését kérte, a másikban a fizetésre vonatkozó letiltásoktól szeretne megszabadulni. Már annyi emberrel beszélt, oly sok helyen kért tanácsot, hogy kezdi feladni. Mert a bíró ugyan ígérte, hogy megszünteti a terhes vagyonközösséget, de ő sem sok jóval biztatta: a hitelezők besze­dik a pénzüket, mire az eljárás befejeződik, Bodnámé már futhat a pénze után, azt bizony nem látja többé... Más megoldás nem kínálkozik, mint hogy elmegy munkanélküli­segélyre, abból ugyanis csak a gyerektartás vonható. Sajnálná pe­dig, mert 15 éves tanácsi munka áll mögötte... * A megyei bíróság elnökhelyettese, dr. Tímár László nem ilyen borúlátó.- Az örökségről csak az örökhagyó életében lehet lemondani. Szóba jöhet azonban a kiskorúak megajándékozása az örökrésszel, illetve, vissza lehet utasítani az örökséget. Perelni lehet továbbá az adósság végrehajtásának korlátozása, illetve teljes megszüntetése végett. A bíró úr szerint nem kell feladni, a törvény, a jog még az ilyen kacifántos helyzetekben is kínál megoldást. Bodnár Lászlóné lemondóan veszi tudomásul a szakember taná­csait. Nincs már neki kedve pereskedni. Rámegy az a kevés pénzük is, nem beszélve az idegrendszerérői. És egyébként is reménytelen a helyzet: mire az ítélet megszületik, addigra ki is pengeti az összes adósságot. Már megbeszélte a főnökével, hogy feladja az állását, inkább munkanélküli lesz, minthogy csak fizessen, éveken át fizes­sen a semmiért. A történet szomorú, és - igazolván a fiatalasszonyt - tanulságos. Csak egyetlen pontja miatt gyanús, sejteti, hogy valami mégis hi- bádzik a jogalkalmazás körül. A bíróság elnökhelyettese ugyanis azt is mondta: a tulajdoni lapnak (amely az ingatlan adatait tartal­mazza) párhuzamos része a hagyatéki leltár, amely mindent kell, hogy tartalmazzon, így a házat terhelő adósságokat is. Ez - mint a károsult mondta - csak egy hónappal a hagyatéki végzés után jutott a tudomására. M. Szabó Zsuzsa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom