Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
1 Költészet és közélet Beszélgetés Gál Sándorral Nagy örömmel vettük kézbe a Magyar Önkormányzat és a Magyar írószövetség Északmagyarországi Csoportjának közös gondozásában megjelent kötetedet. Mint határon túl élő költő honfitársunkat a megyében - úgy gondolom - sokan ismernek az irodalmat kedvelők táborában, hiszen nem először jelennek meg verseid itthon. Mit jelent számodra ez az „Európa vadonában” címmel megjelent válogatás? Hogyan szerveződött egésszé ez a régi és új versekből szerkesztett kötet?- Kétirányú a kérdés megközelítése, így a válasznak is kétirányúnak kell lenni. Először: elérkeztünk oda harminc valahány esztendő után, hogy lassan természetessé válik hogy nem az számít, hogy egy magyar író hol ír vagy hogy hol él, hanem hogy mit ír és milyen minőségben. A másik része az, hogy amit ír és ahogyan ír, ahhoz nem kellenek hatalmi, vagy más egyéb jóváhagyások, hogy megjelenjen Magyarországon. Én mindig hittem abban, hogy ez egyszer be fog következni, csak abban nem voltam biztos, hogy megérem-e. Az, hogy egy több mint harmincéves írói munka után gyakorlatilag már második könyvem jelenhet meg Magyarországon azt jelzi, hogy a trianoni határok által leszorított érrendszerek kezdenek fölengedni. És ez nagyon kedvező jelenség. Más kérdés az, hogy oda-vissza ezt az áramlást jó irányba tudjuk-e tartani és meglesznek-e hozzá itt és nálunk is az anyagi, dologi feltételek. Hogy egy itteni írónak a könyve akár nálunk Szlovákiában is megjelenhessék, vagy Erdélyben, vagy Kárpátalján. Az irodalom minőségi átáramlásának, tudatba kerülésének első jelei lehetnek ezek a könyvek amik így megjelennek a határon túli magyar írók tollából, vagy a szórvány magyarságnak eddig tabuként kezelt írásaiból. Most az én számomra ez azért volt érdekes, mert először készítettem olyan válogatást az eddigi verseimből, amit eddig senki semmilyen módon nem befolyásolhatott.-A HOLNAP c. folyóirat főszerkesztő-helyettese vagy és így részese az itthoni irodalmi életnek is. Ugyanakkor a Cse- madok Országos Választmányának elnökeként fontos közéleti szerepet is vállalsz. Az elmúlt év novemberében Kassán a szomszédos magyar megyék, Kárpátalján és a Portáimban élő magyarok meghívásával a régió kulturális együttműködésének elmélyítésére hívtatok életre egy regionális találkozót. Hogyan egyezteted alkotói és közéleti énedet személyiségeden belül?- Ezt a kérdést énnekem már nem tudom hányadik alkalommal teszik föl, mint ahogyan Te is. Én egy emberként élem meg az egész nemzetiségi valóságunkat, íróként is, vagy ha úgy tetszik közéleti emberként is. Nem úgy vagyok én közéleti ember mint egy politikus. A politikát nem szeretem, a politikusokat sem nagyon. De újra mondom, hogy én egy emberként tudom vállalni ezt az egészet. Nem tudom magamban a kettőt elkülöníteni, vagy különválasztani, mert egy tudathasadásos állapotot jelentene. Lényege az egésznek az, hogy amit egy ember egy nemzetiségi helyzetben felvállalhat olyan szinten, ami a közönségnek valamilyen módon hasznára lehet s ehhez benne megvan az elszánás, megkockáztatom azt is, hogy a tehetség vagy egy szervezőkészség, akkor egyszerűen az én normám szerint, ha nem vállalja ezt, akkor bűnt követ el. Mert adhatna valamit a közösségnek és akkor nem adja. Ezek az írói és közéleti munkában egyenrangúak. Az, ami a Csemadokban vagyok, vagy az anyanyelvi konferencia védnökségében, vagy akár a lapszerkesztés amit otthon csinálok, az nem fölé- vagy alárendelt helyzetet, hanem mellérendelt állapotot jelent. Mindig úgy gondolkozók, hogy egy embernek az életműve - akár íróé, festőé, vagy bármilyen művészé - nemcsak a konkrét alkotótevékenységből épül föl. Meghatározó élmény volt például az életemben, hogy színházat alapíthattam. Az a három év, ami ráment a Thália Színház létrehozására (nem egyedül, hanem többed- magammal) felejthetetlen időszaka életemnek. Biztos, hogy ráment két könyvem, de van Kassán egy magyar színház. Úgy, hogy életemben - ha életműről beszélünk - legalább olyan helye van, mint egy verseskötetnek. Ugyanígy ítélem meg a HOLNAP dolgait. Itt is esélyt láttam arra - meg még látok is hál’Istennek -, hogy jó színvonalra lehet emelni ezt a lapot. És ez a vállalásom is ugyanúgy beletartozik abba, amit eddig csináltam.- A kassai regionális találkozón a közeli történelmi régiók kapcsolatainak bővítéséről, elmélyítéséről, a határok spiri- tualizálódásának fontosságáról szóltál. Hogyan ítéled meg e nemes' szándékok esélyeit a jelen helyzetben ? Azért vagyok ott is, meg itt is, hogy ennek valamilyen módon perspektívát adjunk és reális alapokra helyezzük. Föl kell ismerni és meg kell fogalmazni azokat a lehetőségeket, amit a kor és ez a mostani állapot hosszabb távon előrevetít. A régióknak az önszerveződése szerintem törvényszerűen be kell hogy következzen. Ha nem, nagy baj lesz Európában. Hosszabb távú esélyeit latolgatva hoztuk össze ezt a tanácskozást. Pontosan azért, hogy fölmérjük erőinket és azt, hogy mennyire reális ennek a régiónak az újra összefogható- sága, a gondolatok cseréje. Ha nem romlik el ez az Európa és egy nagyon rossz gazdasági helyzet nem akadályozza, akkor én bízom abban, hogy ennek az egykori történelmi régiónak a szellemi összefogását valamilyen módon újra rrjeg tudjuk teremteni.-Kötetedajánlásában a huszadik század Európáját kisebbségi sorsban, földreszorí- tottan megélt emberek érzéseiről írsz. Akiknek e háromezer év történelmét jelentő földrész, „nem az egyre tovább nyitható horizontok földje, de az elvadult, vagonmetafórákba zárt didergések, megaláztatásokés elnémíttatások áttörhetetlerí dzsungele." Hogyan lehet ebből kijutni?- Az utakat kell megtisztítani, hogy a közlekedés természetessé váljon.- Tehát a nyomvonalak még megvannak, csak benőtte őket az idő?- Hát így is fogalmazhatnánk, ha valami szép metaforával szeretnénk beszélgetésünket befejezni. És amit ebben egy vagy két ember, vagy né- hányan meg tudunk csinálni, azt kötelezően meg kell tenni. Nincs felmentés. Nem magunk miatt, hanem a gyerekeink, az unokáink miatt. Mert hogyha most lépünk, akkor ő miattuk lépünk. Neked, meg nekem már erre milyen szükség van? Mi már át tudunk járni a zöldhatáron is, ha kell. Dobrik István AZ ÉSZAK- MAGYARORSÄG IRODALMI MELLÉKLETE Vass Tibor Nagyanyám Arca: aknákkal körülsírt koplalás. Ráncok. Lánctalpak koraszülöttjei. Hajából kirobbant a fény. Árnyéka: repeszen alvó kenyér. Kézfogása emberi bilincs volt Búcsú Mészáros Györgytől Fecske Csaba: FÉNY-TISZTÁS Urbán Tibor rajza Tolvajok szállodában voltunk - kísértetek? - egy holdtalan éjszakán a lehet és a nem lehet között mutálva két szív túlhevített edénye - szerelem ős-alkímiája: reménytelen örök kísérletek pogánymód mindig a hús ünnepel hiába a teljesség vágya hiába a képtelenségek tudománya - érezlek érzel: láthatatlan kéz a bőrünket finoman lehántja: a gyönyörre a fájdalom lehel ó melleid pneumatikája! mintha egy őszvégi kertben rózsák bennünk a sebek s a lélek? a lélek verítékezik kiüt a sója rajtunk: létünk transzcerfdens virága ó múlandó örökkévalóság! izgató pihék titkos hajlatok öled mitikus nyílása: sebhely - hófútta mezó' lesz e fekhely hová a vágynak terített almot egymást éhező' testem és tested s bú'nhó'dni az ész ácsolt keresztet E tevékenykedő buzgalma mögött milyen „háttér” húzódott meg? Mily súlyos nehezékek terhelték? Magam csak most tudtam meg az egyik, halálhíréről közzétett nekrológból: 1956 után nyolc év börtönre ítélték, amiből ötöt le is töltött... írósereglésekből Miskolcról vagy épp a Tokaji írótáborból - mely utóbbi kuratóriumának tagja volt - Egerbe, hazafelé tartva nemegyszer meghívott útitársként gépkocsijába. Izmos, szerfölött magas, szikár alkatú ember volt, s oly szívesen invitált. hogy nem lehetett nemet mondani. Szerencs körül kérdezte, hol akarok kiszállni, nyilván arra gondolt: Miskolcon még esetleg intéznivalóm van. „A fővárosban”-válaszoltam mímelt nagyképűséggel. „De hisz tudod, haza, Egerbe megyek.” - szólt nyomban. „Matyóország fővárosában, uram!” - visszhangoztam nem kis öniróniával. Majd folytattam: „Van ugyan országunknak két provinciája, bizonyos Eger és Miskolc, ezek megszemlélésére is mielőbb sort kerítünk.. .” Megérkeztünk. Kemény, igen férfias kézfogása volt, kicsit mindig aggódtam a búcsútól. Most - földerülve - még bilincsszerűbb volt a kézfogása. Emlékezetem úgy őrzi: ez volt utolsó személyes találkozásunk... Kiss Gyula Böszörményi Sándor HAZATÉRÉS Hazatérve, a szemekben könnycseppek helyett idegtépő feszültség; a lehetőségek árnyjátékáért kik sorban álltak: kegyvesztettek. Bohém históriák keringenek szerteszórt kacajokkal, s elszalasztott, végül összetiport lehetőséggel. Vincze Csaba RINGATÓ Aludj, mint inni hajolsz; látod, ereim szálkás erek- rőzsét úsztatnak patakháton a jóságos öregek. CHASSERAL Összeállításunk versanyagát a miskolci Új Bekezdés Társaság alko- ,oi.tól válogattuk. A szerzők a Költészet Napjára megjelenő IDOJELEK Című irr\„í„l,—: __A—IX—txt----v álogattuk. A szerzők a Költészet Napjara rT Urbán Tibor rajz* 11111 Irodalmi antológiában szerepelnek frásaikkal. W (Q (Q A z élet-halál rostán a likak bővülnek. ^agy mi lettünk-leszünk egyre aprób- |’ak mivoltunkban, hogy oly gyorsan hullunk-illanunk át rajtuk? Két-három hetenként távozik közülünk valaki, akit ^mertünk, szerettünk, aki -most látjuk, 'ávoztakor, mennyire hozzátartozott életünkhöz. így „rászedve” az ittmaradottakat hagyott most itt bennünket Mészáros György. Valaha úgy mondták volna evei számát hallva: már nem volt ép- Pen fiatal, ma: még nem volt idős, élhetett volna még ... Mészáros György rövid szenvedés után 58 éves korában , elhunyt. j Kevés nála „agilisabb” embert is- ■ mertünk. Vállalati tisztviselő mivolta : mögött ott volt közéleti tevékenységének szép csokra. Tagja volt Eger járos Önkormányzatának s elnöke a Kulturális bizottságnak. Tagja volt a ívlagyar írószövetségnek éppúgy, miként több tudományos társaságnak. Társadalmi kérdések iránti érzékenysége s érdeklődése az egyik legégetőbb kérdések vizsgálata-boncolá- Si> felé vonzotta: kitűnő ciganológus ',nh. Izgatta e népcsoport helyzete s késztette vizsgálódásra: asszimiláció, Vi‘gy az együttműködés valamilyen helyes s megvalósítható formája az egyéb népcsoportokkal? A cigányság nyelvét, életét, belső világát kutatva négy könyvet s számos tanulmányt írt c témakörből, sőt mi több, ilyen mino- ségében Párizsban nemzetközi tanácskozáson í
