Észak-Magyarország, 1992. április (48. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

I

Ünnep ismét: itt a húsvét

f**2* *X ~ V

111

Tegnap, hogy az erdőt jártam, a bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, körülsetteng, rámkukucskál - s közel hajlik így ni, így - súgni akart valamit?

(Szabó Lőrinc átköltése)

Húsvétvasárnap egész tucat tojást találsz a virágok alatt.

Itt? Ott? Hol? Amott, a tüskebokorban! Fuss ide, amoda, dugdossaalaboda!

Húsvétvárás

Mi lesz az ünnepi asztalon?

Izgatottan vártuk a tavasz nagy ünnepét gyermekkoromban. Mikor megjelent a fűzfa és a nyárfa bimbós ága, a barka, kinyílt az aranyeső, anyánk pedig tojásra, házi sonkára alkudott a piacon: tudtuk, hogy tavasz van és itt a húsvét.

Megvolt ám az ünnep előtti napok, és persze az ünnep szertartása a fehér asztalnál. Megjelent a friss sóska és a paraj, ezért aztán a nagycsütörtökön „zöld-nemű” dívott. Szerettük a spenótot - még ha ez furának is tűnik a mai gyerekeknek. A nagyanyám receptje szerint készítette édesanyám, de később én is eszerint készítettem el a főzeléket. Tejbe áztatott zsemlével dúsítottam, s feltétként vagy tükörtojást, vagy bundáskenyeret készítettem hozzá.

A nagypéntek fő menüje a hal volt, vagy kirántotta, vagy megsütötte anyám. Szokás volt még a borleves, de hallottam a töltött tojásról is. Nálunk ezt nem ismerték. Nagyszombaton pedig izgatottan álltuk körül a tűzhelyet: órákon át főtt a húsvéti sonka...

Nem véletlen, hogy a magyar ember azt tartja: sonka nélkül nem ünnep a húsvét. Gyakorló háziasszonyként melegen ajánlom a tarját is, soványabb, több benne a színhús, s az íze legalább olyan finom, mint a sonkáé. A finoman pácolt, megfelelően fűszerezett sonkát, tarját a gondos háziasszony már napokkal az ünnep előtt beszerzi, s az éléskamrában kifeszített madzagon, kampóra felakasztva tárolja. Hűtőbe tenni, fóliába becsomagolni vétek!

Hatalmas fazékban főzzük puhára szombat délelőtt. Érdemes néhány tojást vele együtt megfőzni, hiszen így azok magukba szívnak még a tojáshéjon át is valamit a füstölt sonka illatából! Lassan, fedő alatt, a gázon alátéttel főzzük, mindaddig, míg a bőrét a villa hegyével könnyen beszakíthatjuk. Kikapcsoljuk a lángot, s hagyjuk a sonkát a vízben mindaddig, míg az a lével együtt ki nem hűlt. Igazán jó ízű ekkor lesz a húsvéti csemege. A sonkalét egyébként felhasználhatjuk: leszűrve csodálatos ízt ad például a bablevesnek!

Ha melegen akarjuk tálalni a sonkát, közvetlenül a főzés befejezése után szelhetünk

belőle, s burgonyapürével, vagy sóskával, esetleg borsó- pürével kínálhatjuk. Az igazi azonban a kihűlt, vékony szeletekre szelt, s a vele együtt főtt tojásokkal, reszelt tormával, díszítésként karikára vágott, hónapos retekkel a fehér asztalon feltálalt sonka. Ha brillírozni akarunk vendégeink előtt szakácstudományunkkal, beecsetelhetjük a sonkát aszpikkal.

Szokás még - legalábbis nálunk dívott - a húsvéti diós és mákos patkó sütése. Vasárnap és hétfőn ez lehet az ünnepi tészta.

Ami a húsvéthétfő szokásait illeti: ilyenkor szoktak friss rántott csirkét készíteni, mely után az uborkasaláta, majd a már említett diós-mákos patkó, és az ünnepi torta illik. -fás

Bútorfényesítő tippek

Hogyan lehet fényes a bútor?

Vásároljunk a festéküzletben lenolajat és terpentint. Keverjük össze azonos arányban ecettel, és alaposan rázzuk fel. Puha ronggyal kenjük fel a bútorra, majd töröljük szárazra. Puha anyaggal fényezzük át. Ragyogó lesz bútorunk akkor is, ha a készen vett bútorfényezőhöz egy kávéskanál almaecetet keverünk, és ezzel tisztítjuk végig.

Hogyan fényezhetjük a faragott bútorokat?

A bútorfényezőt ez esetben nem ronggyal, hanem egy puha fogkefével vagy ecsettel kenjük fel. Vörös mahagóni bútornál: a karcolásra finom ecsettel vigyünk fel jódtinktúrát. Juharfa bútorra: egy vattadarabkával

kenjünk rá azonos arányban kevert jódtinktúra és denaturált- szesz keveréket. Szárítsuk meg, fedjük be viasszal, és fényesítsük ki. Ébenfa bútort fekete cipőpasztával, szemöldökceruzával, vagy fekete színes ceruzával javítsuk ki.

Hogyan szedjük le a fáról a ráragasztott papírt?

Sohase kapargassuk késsel! Cseppenként vigyünk fel étolajat a papírra, hagyjuk egy rövid ideig hatni, majd puha ronggyal alaposan töröljük át, nehogy el- színeződjön a bútor. Addig ismételjük, míg a papír lekopik. Régi matricát többször kenjünk át ecettel. Hagyjuk rajta, míg felázik, azután puha ronggyal óvatosan letöröljük. A ragasztó- anyag maradékát arckrémmel, margarinnal vagy étolajjal áztathatjuk fel.

Hogyan tartsuk karban a fonott bútorokat?

Nem sárgul meg a nádfonat, ha időnként átmossuk langyos, sós vízzel. A fonat nem szárad ki, ha nyaranta leheletfinoman bekenjük egy nem színeződő, olcsó krémmel, és átdörgöljük. A fonatos bútoroknak télen is szükségük van nedvességre. Ha nincs levegőnedvesítő berendezésünk, szobavirág permetezővel szórjuk meg időnként a bútort.

Kapaszkodás az életbe

Dr. Michael Harrison, a Kaliforniai Egyetem gyermek- és újszülött-sebészeti osztályának főorvosa nem tudott beletörődni, hogy röviddel születésük után meghalnak olyan gyermekek, akiken néhány héttel korábban még segíteni lehetett volna: „A születés előtti diagnosztika az elmúlt években óriási ütemben fejlődött. Ultrahanggal számos fejlődési rendellenességet fel tudunk ismerni, de mire a gyermek

megszületik, már túlságosan károsodott, és semmi esélye nincs az életben maradásra.”

Harrison és kutatócsoportja a magzat két fejlődési rendellenességére összpontosította a figyelmét: az összenőtt húgycsőre és a rekeszizomsérvre. Ez utóbbi egy luk a mell- és a hasüreg között. A nyíláson a hasüregi szervek - gyomor, belek, lép - felcsúsznak a mellüregbe, és gátolják a tüdő fejlődését.

Harrison és csoportja tíz évig kísérletezett állatokon. Először a megfelelő operációs technikát kellett megtalálni, aztán be kellett bizonyítani, hogy a műtéttel tényleg meg lehet szüntetni a magzati rendellenességet, és közben nem okoznak újabb károsodást.

Eddig tizenöt magzatot operáltak meg születése előtt, és a kis betegek fele él. A legkisebb magzat 8 hetes volt.

...hogy a legédesebh ételekbe is kell egy parányi só és a legsavanyúbba is egy kis cukor. A túl édes émelygős, a túl savanyút viszont enyhíteni kell.

...hogy ha babot főzünk, előző este áztassuk be hideg vízbe, amelyben elkevertünk egy kis szódabikarbónát.

...hogy a velőscsontban levő velőt mindkét végén sózzuk be, mielőtt főzni kezdjük a levesben, így nem Jő ki a csontból.

...hogy ha felvágás előtt a citrom külső héját lereszeljük és porcukorral összekeverjük, s egy jól záródó üvegbe tesszük, hónapokig használhatjuk süteménybe.

...hogy kényes ezüsttárgyakat szépen megtisztíthatjuk egy kis vízzel kikevert szódabikarbónával.

...hogy halról könnyít lehúzni a bőrét, ha előzőleg jól leforrázzuk.

...hogy megelőzhetjük a ruhásszekrényben a moly megtelepedését, ha kétszer egy évben ecetes ruhával jól átmossuk a szekrényt.

é<s otthon

Szerkeszti: Gyárfás Katalin

Múltidéző

t

Ilii jgr

■p

jUpH?»

W

v jtk A,

Valaha a házimunkának is megvolt a családonként kialakult szokásrendje. Hol vannak már azok az idők, amikoris a családanya hivatása az volt, hogy nevelje két-három, e világra szült gyermekét, gondoskodjon az ételről, a tiszta ruháról, a rendről. Az otthoni környezetet, a nyugalmat az asszony biztosította, a családfő dolga a kenyérkeresés volt.

Azokban az évtizedekben a legtöbb házimunkát két kezével - és persze, a felcseperedő lányok segítségévéi - az asszony végezte el. Alkudott a piacon, friss ebédet főzött mindennap, télire befőzött, a lakást tisztán tartotta, megstoppolta a zoknit, felvarrta a gombokat. Hetente nagy mosást tartott. Ilyenkor patyolattisztára mosta az ingeket, az abroszt, az ágyneműt, a törlőket, s persze, a gyermekek és felnőttek ruhaneműjét.

Emlékszem, a mosás, s utána a vasalás egykoron nálunk valóságos szertartás volt. Előző este anyám beáztatta a mosni valót. Másnap reggel a fehér holmit, a lepedőt, a dunyhahuzatot, a pámahajakat, s a különféle gyolcsot a forró vízzel telt mosófazékban főzte órákon át a tűzhelyen, melybe ez alkalomra természetesen télen-nyáron jócskán be- durrantottak. Következett a mosás, a fateknőben. Melengették hozzá a vizet, anyám meg kézzel mosott, használta az Asszonydicséretet, az ingek nyakát sikálta a teknő szélén, az erős szálú mosókefével. Aztán több vízben öblített, végül a kékítő- vel megfestett vízben kicsit állni hagyta, majd gondosan átlötykölte, s jól kifacsarta a ruhákat. Majd jól

t.

kirázta, s következett a tereg< nyár volt az ideális, ilyenkor a tes ház udvarán - ha meg esett, a padláson - aggatta a ki'! a ruhákat. Mi adogattuk a csip1" két, s néztünk fel, a magasba, ar szél egyhamar repítette, száron? a mosott holmit. Majd lestük ' lyik szárad meg, s amúgy nyirkf leszedegetttik a kötélről, s vittüf salni a konyhába, ahol anyán1 ott állt a vasalódeszkánál.

A vasalás - az volt ám a csj szép! Mi még nem fogtuk’ mennyire egészségtelen, s ndr gőzzel teli konyhában órákon * ni, s vasalni, simává varázsolni hákat. Anyám sokáig használt1 az anyjától örökölt - kovácsi vasalót, amelyet vagy izzó tW nel, vagy tüzes parázzsal mclß. a megfelelő hőfokra. Ha a v‘ túlságosan meleg volt, kivittel!l varra, s lóbálta jobbra, bafrftP csak megfelelőnek nem taláiwf vábbi munkára. A tiszta, kerff tett ingnyakak, a hófehér ágy>V az abrosz, keze alatt a vasalói' ma lett, puha és biztonságot ad1’.

A képen látható, díszes 'j mestere Erdélyben született 1 kálkodott. A keze alól kike termunkát 1942-ben barátnőm apja Nagyváradon látta meg, hogyan a csodával határos hozta haza az édesanyjának, a'j. égés lángjain át. Őrzik, féltőn? e tárgyat azóta, hiszen láttán f ződik a múlt, az otthon, a csat mama emléke, ki már - „kékíf az ég vizében...”.

Éléstárunk, a hűtőláda

(gy. k.-f

Ma már sok háztartásban több év óla megszokott élelmiszértároló a mélyhűtőláda. Tudjuk, hogy az élelmiszerek tárolásának ez a módja sajátos környezethigiéniai feltételeket, sok-sok körültekintést kíván meg; csak így lesz egészséges és gazdaságos a mélyhűtéses „élelmiszer-gazdálkodásunk”.

A gyorsfagyasztás abban tér el a többi (a kisebb hőmérsékleten és fokozatosan fagyasztó) eljárásoktól, hogy a fagyás közben az élelmiszerekben nem képződnek nagy jégkristályok, így azok nem roncsolják el a növényi és állati sejteket. A gyorsfagyasztott élelmiszer fölengedve csaknem olyan, mint friss állapotában. A béltartalma (a vitaminjai, a különféle aromaanyagai, fehérjéi stb.) szinte egyáltalán nem károsodik, ha szakszerűen végeztük a fagyasztást. A növényi és az állati szövetek nyers állapotukban még élő anyagok, s a sebzésre a bennük lévő anyagok lebontásával reagálnak. Ha tehát a megmosott, földarabolt nyers élelmiszert nem fagyasztjuk le azonnal, hanem órákig tároljuk őket, akkor felgyorsul a „légzésük", értékes anyagaik lebomlanak. Ezen nem segít az, ha közönséges hűtőszekrényben tartjuk. Ha kész az élelem, és már becsomagoltuk, fagyasszuk le azonnal!

Tartsuk tisztán a hűtőládát! Negyedévenként, de legalább félévenként tisztítsuk meg a jégtől, és mosogatószeres, majd tiszta vízzel mossuk le belül és kívül. Végül oldjunk fel egy csomag (10 g) szalicilt egy liter vízbcn és az ebbe mártott tiszta törlővel alaposan mossuk le, s hagyjuk megszáradni.

Az élelmek csomagolásához lehe- tőleg mindig új fóliazacskót használjunk. Kiváltképpen ne használjuk újra a zsíros élelmekhez használt csomagolóanyagot, mert azt tökéletesen nem tudjuk zsírtalanítani: az ilyen csomagolásban sokkal hamarabb megavasodik azélelem.

Minden élelmet formára célszerű fagyasztani. A nyers állapotában halomban megfagyasztott élelemcsomagok - ha megbolygatjuk őket - már csak pazarló hézagokkal helyezhetők eI újra. Kitűnően beváltak a téglalap alakú alumínium tálcák, amelyekben lapokká fagyaszthatunk csaknem minden élelmet. (A csontos húsokat inkább csontozzuk ki a fagyasztás előtt, s külön-külön fagyasszuk le.)

Hogy mivel célszerű megtölteni a hűtőládát, az bizonyára háztartásonként egyedi szempont, de néhány jó tanács talán nem árt.

Ne tároljunk romlott, penészes gyümölcsöt, zöldséget! Ezekben ugyanis - mindamellett, hogy az ízük rossz! - mérgek, leggyakrabban némely gombák anyagcseretermékeiként úgynevezett aflatoxinok termelődnek!

Általánosságban: a saját egészségünk érdekében tartsuk be a tárolásnak még a látszólag jelentéktelen utasításait is. A kivett élelmek közül újra- lagyasztanL csak a nyers húsokat szabad, ezeket is csak abban az esetben. ha még nem melegedtek föl.

A petrezselyem zöldjéből az „őszi bőség” idején 2-3 kilónyit is könnyűszerrel eltehetünk apróra vágva, vagy a megmosott, víztől ki rázott petrezselyemcsokrokat szorosan folpackba sodorjuk. Ne dobjuk el a petrezselyem szárát sem, apróra vágva egy fóliazacskóba zárva tegyük el. Ebből egy-egy kanállal bármilyen levesbe, főzelékbe belefőzhetünk télen, amelyekbe egyébként petrezselymet is szoktunk tenni. Nemcsak értékes íz- és rostanyaggal gazdagítja ételünket, hanem egészségünket is óvja. (A petrezselyem szára a fő hatóanyaga Szent Hilldegard mindmáig elismert, szívkoszorúér-elmeszesedést gátló egyik gyógykészítményének; máskülönben kitűnő baktériumölő, levegő- fertőtlenítő.) Hasonló módon célszerű eltennünk a zeller zöldjét, a kaprot, a csombort (borsikafüvet), a tárkonyt stb.

A fokhagymát is a nyárvégi, biológiailag teljes értékű állapotában célszerű lefagyasztanunk - megtisztítva - zacskóban. A gerezdeket szétszedett állapotukban 3-4 percre áztassuk be hideg vízbe, mert úgy nem törik, hanem hártyaként lehúzható a héjuk.

A levélzöldségeket (a sóskát, a parajt stb.) krémmé főzve, a lecsót natúr lecsóvá megfőzve célszerű eltennünk, mert így kevesebb helyet foglalnak el, s kevesebb a dolgunk a felhasználáskor.

A gyümölcsök közül kiváltképpen hálás dolog szemelt ribizliket (feketét, pirosat, fehéret) eltennünk. Ezekből egy-egy kanálnyival gyönyörűen díszíthetjük télen a süteményeket, a pudingokat. a krémeket.

Jó tudni...