Észak-Magyarország, 1992. március (48. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-09 / 58. szám
1992. március 9., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Áz értelmiség felelősségéről A magyar értelmiséget - mint az egész népet sem — nem kényeztette a történelem. A közelmúlt évtizedekben pedig — mikor és hol súlyosabban, mikor és hol kevésbé — kifejezetten megalázott helyzetben élt és dolgozott. Ez persze nem volt valamiféle magyar sajátosság, a „tábor" minden országában egyformán, vagy közel hasonlóan torzíttatott egy hamis egyenlőség és merev osztályszemlélet alapján az értelmiség megítélése. Mi volt rosszabb: a szellemi teljesítmény lebecsülése-e, az igénytelenség, a balgaság állami szintre emelése-e, avagy a méltatlan anyagi életminőségbeli körülmények, amelyek szinte lehetetlenné tették a szellemi értelmiségi készültség karbantartását? A válasz nyilvánvaló: mindkettő jellemzője egy totalitáriánus, a szellemi szuverenitást semmibe vevő alapállásnak. Ezek voltak a jellemző fő vonulatok, bár a tárgyilagossághoz hozzá tartozik: a hatvanas évektől Magyarországon emelkedőben volt a szakmai tudás, a szellemi teljesítmény rangja. Az alapvető, minőségében új helyzetet azonban a rendszerváltás hozta meg. Az új társadalmi és politikai struktúrák kialakításában, a demokratikus intézmények arculatának formálásában meghatározó szerepe van az értelmiségieknek. Különösebb statisztikai elemzés nélkül is érzékelhető ez akár az ország- gyűlés, akár a helyi önkormányzatok összetételét nézzük. Az értelmiségiek tehát ma meghatározó személyiségek a politika színterein mind országos, mind helyi viszonylatban. Jelentkezik-e ennek hatása a munka tartalmában, a politika alakításának folyamatában? Természetesen jelentkezik, de még sokszor és sok helyütt akad javítani való. És itt nem is elsősorban a szakmai alkotó munkára, a politikai társadalmi intézményekben, például az önkormányzatokban hozott döntésekre gondolunk, hanem inkább az értelmiségi mivoltból következő tartásra, a környezetre gyakorolt hatásokra. Arra, hogy a szellemi felkészültségből, műveltségből következően természetes, hogy az emberiség története során felhalmozódott humán értékek jó ismerőiként, azok átélőiként leginkább az értelmiségiektől várható a humánumra, a demokratizmusra, a tartalmas, értelmes életvitelre való nevelés. Mindenekelőtt a példa erejével! Nos, e tekintetben megoszlanak a tapasztalatok. Az önkormányzati, képviselő-testületi munkánál, a helyi pártcsatározásoknál maradván, le a kalapokkal azok előtt, akik az adott település közösségében kivívott, a köztisztelet adta tekintélyüket önzetlenül hasznosítják az egész település javára, okosan alárendelve annak a párt-, csoport- és egyéni érdeket. „Először ember vagyok, magyar vagyok, aztán a város szülötte, és ezután jön a többi, például egy párthoz való tartozás” — mondotta nekem egy tapasztalt, bölcs helyi pártelnök, amikor az önkormányzaton belüli pártoskodásról esett szó. Bizony sokkal nyugod- tabban dolgozhatnak az ilyen szellemű képviselő-testületekben, mint az olyanokban, ahol a testületi ülés után ezzel summázza élményét a helyi képviselő: - csömöröm van az egésztől. Mert az adott pártvezető úgy gondolja: a rendszer- váltás abban a faluban egyenlő azzal, hogy most aztán már ő diktálja a dolgokat. Gondolja ezt, és szorgosan „építi” a békétlenséget, vezető értelmiségi létére. Mellesleg a szóbanforgó esetben éppenséggel pártja szellemiségével szemben, annak jócskán ártva játssza az úriember, az új helyi kiskirály. Másütt meg mintha futballpályának néznék a képviselő-testületi placcot: szorosan két csapatba osztódva a legfőbb gondjuk, hogy minél több gólt lőjenek a másik csapatnak. Hogy ennek kárát vallja a település? Őket nem zavarja. És teszik mindezt büszke értelmiségi tartással. Félreértés ne essék: vitára szükség van. ütközzenek a gondolatok, ha még oly keményen is, de semmiképpen sem öncélúan, személyeske- dően vagdalkozva, a pártbefolyás mindenáron való növelésére törekedve, akár az egész falu, város rovására is. Mert egy képviselőnek, parlamentinek és helyinek egyaránt megválasztása után már nemcsak pártbeli sorstársaira célszerű figyelnie, hanem a választókerület, körzet minden állampolgárára. Nyilván erős reflektor- fényben zajlik minden politikai intézmény munkája. A reflektor azonban nemcsak kíváncsiságból, netán kötöz- ködésből erős, a biztató példát is keresik az emberek. Ha az nem felel meg a demokrácia követelményeinek, az emberi normáknak, csalódottságot, kiábrándultságot gerjeszt, az alkotó kedv erősödése helyett. Nagy Zoltán TESZ-klubdélután A Társadalmi Egyesülések B.-A.-Z. Megyei Szövetsége ,,TESZ-klubM-ot indít az Egyesületek Házában (Miskolc, Széchenyi út 35. sz. II. em.). Az első klubdélutánon — március 12-én 15 órakor kezdődik — az egyesületek, az érdeklődők a gazdálkodással, adózással, alapítvánnyal, a társasági törvénynyel kapcsolatos kérdéseire szakemberek válaszolnak. Hívják és várják az egyesületek, társaságok, klubok képviselőit, minden kedves vendéget! [lire lépett a Packard Bell A cég Los Angeles-i és tel-avivi vezetői Miskolcon A közelmúltban megtartott: microCAD-System :92 Nemzetközi Számítástechnikai Találkozón számos külföldi vendéget is köszönthettek a házigazdák, s a kiállítók. A galéria egyik felét elfoglaló Szinva NET Kft., amely a Los Angeles-i székhelyű Packard Bell világcég magyarországi fő distributora, fogadta a kiállításon a meghívásuknak eleget tevő Brent Cohent, a Packard Bell elnök-vezérigazgató-helyet- tesét, Ária Givonyt és Ábel Grossmant, a cég európai vezérképviseletének vezetőjét Tel-Avivból. Brent Cohen úr interjút .adott lapunlk munkatársának. — Cohen úr, Önök igen messziről jöttek Miskolcra. Miért szánták rá magukat a fárasztó utazásra? — Grossman és Givony urak már jártak Magyarországon, sőt Miskolcon is. Jómagam most először ismerhettem meg országukat, amelyről sokat hallottam, hiszen üzleti érdekeltségünk is van .itt. Most nálunk járt Kőfalvy úr, a Szinva NET kereskedelmi igazgató-helyettese és egyik munkatársa, s egy korábbi elhatározás alapján hazautazásukkor elkísértem őlket. Nagyon örülök. hogy itt lehetek Európában és hogy Miskolcra is eljutottam. — Milyennek látja Los Angeles-i szemmel hazánkat és a microCAD-ot? — Egyszerűen nem hittem volna, hogy ilyen nagyszerű élményekben lesz részem. Melegség és vendégszeretet vesz körül, s mindenütt látom és tapasztalom az utóbbi évek eddig csak hallomásból ismert gyökeres változásait. Meggyőződésem., hogyha Magyarország ezen az úton halad tovább, hamarosan virágzó országgá válik. Ami pedig ,a miskolci microCAD-ot illeti, egyszerűen lenyűgöző. Erre a rendezvényre igazán büszke lehet Miskolc, a rendezők, s a Miskolci Egyetem, amely megismerésének íkülön is örülök. — Cohen úr, lapunk az év elején Tel-Avivban interjút készíthetett Givony úrral, s így olvasóink némi betekintést nyertek a Packard Bell üzleti világába. Most azt hallottuk, várakozáson felül zárták 1991-et... — Örömmel számolhatok be róla, hogy a számítógép- piacot jellemző óriási versenyben nemhogy helytálltunk, de sikerült előbbre is lépnünk. Az eladott gépegységeket illetően az USA-ban tavaly még a 4. helyen álltunk. Most sikerült feljönnünk a 3. helyre az IBM és a APPLE mögött, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy mi IBM íkompatibilis egységeket adunk el, a 2. helyen állunk. Komoly teljesítménynek tartom, hogy leköröztük az egyik nagy vetélytársat, a Compaq-ot. — Ennyire fontos ez? — Hogyne. Hiszen a számítógéppiacon, mind az USA-ban, mind a világban hatalmas harc dúl a piaci részarányok megtartásáért, növeléséért. — Hogyan hat ez ki európai üzletpolitikájukra? — A közelmúltban Hollandiában is részleget hoztunk létre, s így kialakulóban van a cég európai központja. Ez versenyképesebbé tesz bennünket, jobban ki tudjuk elégíteni a helyi igényeiket. Ez nagyon fontos számukra a volt szocialista országok piacának meghódítása szempontjából is. E tekintetben jó pozícióban vagyunk, hiszen a miskolci Szinva NET Kft. kitűnően látja el feladatát, s így múlván egy hidunk a többi keleti reformország felé. Nagyon elégedettek vagyunk a Packard Bell miskolci képviselőinek munkájával. Ugyanakkor tudjuk, hogy egy pillanatra sem szabad megállni a piaci munkában, s azt is, hogy az új piacdk felé nemcsak mi tekintünk üzleti sikerek reményével. Ezért a cégvezetés úgy döntött, hogy a közeljövőben jelentős összegeket invesztálunk be a régióban. Arra törekszünk, hogy megfelelhessünk a legmagasabb igényeknek is, ám ugyanakkor azokat is ki tudjuk szolgálni szoftverekkel, gépegységekkel, akik a fejlett számítástechnika használatának még csak a kezdetén vannak. — Mint a. többi világcég, nyilván Önök is sokat adnak arra, hogy mindig meglephessék a piacot valami újjal, a korábbinál jobb, korszerűbb géppel. Lesz-e ilyen Packard Bell újdonság 1992- ben? — Természetesen nálunk is fontos a fejlesztés, hiszen enélkül nem lehet megmaradni a piacon, pláne a korábbinál is jobb pozíciókat kiharcolni. Az USA-ban már ia színre léptünk egyik új termékünkkel, amit Kőfalvy úrék láttak is Los Angelesben. Egy harward illesztő egységről van szó. ami digitális képfeldolgozást is lehetővé tesz. Az év második felében Önök is megismerhetik. Kőfalvy úrékat odakint ámulatba ejtette, pedig ők is ismerik a termékpiacot. Bízunk a termék európai sikerében is. — Cohen úr, ön itt a mic- roCAD-on átadott egy drága számítógép-egységet az egyetemi programozó verseny győztes csapatának. Mindig ilyen nagylelküek? — Azt gondolom, hogy a jövő számítástechnikai szakembereit, a képzést minden tekintetben támogatnunk kell, hiszen mi, a most felszínen lévők nekik, értük is dolgozunk. Az ilyesfajta szponzorálás Amerikában is divat, s mi is szívesen vállalkozunk rá. Látva a miskolci microCAD-System igen magas színvonalát, a versenyző programozó fiatalok lelkesedését, csak örülök, hogy mi is közreműködhetünk a jövő magyar szakembereinek támogatásában. Ez a díjátadás csak tovább mélyítette bennem azokat a nagyszerű benyomásokat, amelyek Magyarországon és itt, az Önök városában, Miskolcon értek. S ha csak rövid idejű is volt az itt-tar- tózkodásunk, megérte az utazást. — Köszönjük a beszélgetést. Nyikes Imre 51 ^ 5^ Az Észak-Magyarország február 26—i számában „Nyugdíjas elszámolás Miskolc polgármesteréhez” címmel D. I. aláírással megjelent levél az energiaköltségek támogatásának elbírálási szempontjából szeretne tájékoztatást, vázolva egy 7400 forint nyugdíjjal rendelkező egyedülálló özvegy- asszony gondjait. Bár az elmúlt időszakban több sajtótájékoztató keretében már részletesen szóltunk az energiatámogatás számos részletkérdéséről, mégis a közelmúltban kiküldött elutasító határozatok nyomán felvetődő lakossági kérdések, valamint a már jelzett újságcikkben írtak alapján szükségét éreztem, hogy ismételten. visszatérjünk az úgynevezett „energiatámogatási” akciónkra. Mint ismert a város lakossága előtt, a polgármesteri hivatal 1991. október 21. és november 8. közötti jelentkezési lehetőséggel szervezte meg az energiaköltségek támogatására segélyakcióját. A támogatás forrása egyrészt a parlament által jóváhagyott központi támogatás — 8,5 millió forint — másrészt az önkormányzat szociális pénzeszközeinek átcsoportosításával erre a célra biztosított 22 millió forint. Ez utóbbi összeget a közgyűlés decemberi rendkívüli ülése éppen arra való tekintettel emelte meg 54 millió forintról, mert az előzetesen becsült igényekhez képest .igen jelentős számú, több mint 17 000 kérelem érkezett be a szociális osztályra. A kérelmek elbírálásának megkezdése előtt a közgyűlés szociális és lakásügyi bizottsága meghatározta azokat az elveket, szempontokat, amelyek alapján a beérkezett kérelmek rangsorolásra kerültek. Az nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy ilyen nagyszámú kérel- tnet — viszonylag rövid idő alatt — elbírálni csak számítógépes feldolgozással lehetséges. Ennek alapjául az erre a célna kidolgozott, az igénylők által kitöltött kérdőívek szolgáltak. A kérelemnyomtatványon szereplő adatok közül az alábbiak objektívek, számokkal kife- jezhetőek és így egy rangsorolás alapját képezhetik: a család nettó összes jövedelme, illetve az ebből számított egy főre jutó nettó jövedelem, a közös háztartásban élők száma, a lakás alapterülete, illetve a jogos lakásigény mértékéhez igazodóan (ezt a lakásügyi jogszabály rögzíti) kialakított úgynevezett sűrűségi mutató álapterület/lakók száma, a tüzelő fajtája, minősége, (energetikusoktól kapott számítások szerint legolcsóbb a gázfűtés és a legdrágább a távfűtés), a nagycsalád (3, vagy több gyermek) a gyermekét egyedül nevelő, az egyedüláló családi állapot. Ezeket a mutatókat figyelembe vevő képlet alapján a számítógéppel számított pontszám szerint kialakult a kérelmezők rangsora. A szociális bizottság döntése szerint a segély összege nem lehetett kevesebb, mint 2000 forint, de nem lehetett több sem, mint 3500 forint, éppen azért, hogy minél többen kaphassanak támogatást. A rangsor kialakításánál nem kerültek „eleve papírkosárba” a 7000 forint feletti nyugdíjjal rendelkező kérelmek, de tény, hogy elsősorban az efölötti jövedelemmel, nyugellátással rendelkezők köréből került ki az elutasítottak döntő többsége. Az is igaz azonban, hogy számos ettől jóval alacsonyabb összegű jövedelemmel (járadékkal, nyugdíjjal) bíró kérelmezőt is el kellett utasítanunk. Az ő esetükben a jogos lakásigény mértékét meghaladó lakás, a fűtésmód, az egyéb támogatásokban való részesedés, stb. negatívan befolyásolta a pontszámúk alakulását. Mivel azonban több, mint 5000 igénylőt kellett a pénzhiány miatt elutasítani, közöttük sajnos olyanok is lettek, akik egyébként rászorultak volna a segítség ilyen formájára. Megjegyezni kívánom, hogy az objektív számítógépes rangsor kialakítása során egyéni problémákat, méltányossági szempontokat nem lehetett figyelembe venni. Az elutasító határozatban fellebbezési lehetőséget biztosítottunk éppen azért, hogy utólag mérlegelni lehessen az egyéni problémákat is és a legrászorultabbak esetében segíteni lehessen. Ez azonban sajnos nem jelentheti azt, hogy minden fellebbező esetében kedvező döntést tudunk hozni. A segélyezésre rendelkezésre álló pénzeszközök ugyanis korlátozottak. Tudom, hogy 7400 forint nyugdíjból, a vázolt kiadások mellett igen nehéz megélni, de sajnos nagyon sokan a városban ettől lényegesen kevesebből, 5000—6000 forint körüli összegből, rendszeres szociális segélyből, járadékból, nyugdíjból kénytelenek megélni. Így hát amíg a segélyezésért folyamodók kö„ zött döntő számban vannak az ilyen jövedelemmel rendelkezők, az ettől nagyobb összegből élők számára csak .igen kivételes esetben, a jogszabály szavaival élve csak azoknak lehet segélyt adni „akinek megélhetése veszélyeztetve van, és anyagi helyzetének átmeneti javítása más módon nem biztosítható.” Ezúton is kérem a város lakosságának megértését, mert az önkormányzat 1992. évben is csák anyagi lehetőségei szerint képes segélyezni. támogatni a hozzáfordulókat. Csoba Tamás Miskolc polgármestere
