Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek most külön összeállítást igényelnének. Ám faluról írni úgy, hogy a szövetkezetek ne kerüljenek szóba, nem lehet... öt évvel ezelőtt még egészen más volt a világ, nem kellett a gazdaságoknak az átalakulás különböző lehetőségein törni a fejüket, nem kellett azon gondolkozni, hogy érde- mes-e vetni egyáltalán, s nem kellett félni attól, hogy a tej fölöslegben marad ... öt évvel ezelőtt a telkibányai Béke Termelőszövetkezetnek 300 ezer forint nyereséget hozott a húsmarha-ágazat, s szerény 11 ezer forintot a juhászat. A juhágazatot fel is akarták számolni, de miután a legelőket másra nemigen lehet hasznosítani, csak visszafejlesztették. A növénytermesztés soha nem volt meghatározó, elsődleges feladata az állattenyésztés kiszolgálása. Ám az akkori két és félmilliós nyereség nagyobb részét az ipar hozta. Idén viszont — hosszú évek óta először — veszteséges lett a tsz. Az öt évvel ezelőtti ágazatok mind működnek most is, ám az alaptevékenységen belüli költségnövekedés, illetve az ipari tevékenység piacának beszűkülése veszteségbe sodorta a gazdaságot. Az új törvényt még csak „ízlelgetik”, a tavaszi közgyűlés után dönt majd a tagság a jövőről. Arról, hogy eladják-e az állatokat, s hogy ismét szövetkezeti formában dolgoznak-e majd. Egyelőre egyik napról a másikra változik a helyzet. Téeszek Vöfa n... de ^si? , lnökö dés, milyenednek majd tovább. egy11'jfiiij “y község, vagy esetleg v? Jihy,! ® maga kezd el gazdáik® Mj Sdíjas tag mellett 90 áld1.. , természetesen együtt dön*'^ ?gy hogyan tovább, de ®fíer„t°Sy az idősebbek újra énének. Lassan a téeszben, az Elzett' JjjL Ólatok a fizetési neheze ^hiaradt, a juhágazatot Szarvasmarhaágazatot páiijirrrjA- faipari tevékenység an működik, ám a váh‘ 5^. zonytalan. Tavaly összevetett Rieten mind- összesen sZ‘ th , ek. Am szárítatlanul ® agyták, hiszen tudják, az elmaradt talajművelést tavasz- szal már nem lehet pótolni. Két éve őszszel még 650 hektár területen került termény a talajba, s tavasszal az 1700 hektár szántót teljes mértékben hasznosították ... A taktaszadai Űj Barázda Termelőszövetkezet a sertéstelepéről volt „híres”, öt éve száz kocától 1500 hízót neveltek, s mindig szép . nyereséget hozott az ágazat. Ez ma is így van. sőt nőtt is az állománylétszám. A gazdaság azonban eladósodott, s ez ellen az egy hete választott elnök sem tud sokat tenni. Teljesen kilátástalan a helyzetük, lehet, hogy meg kell kezdeni a csődeljárást. A kenézlői álom viszont folytatódott. Nyereséges évet zártak, s nagyrészt teljesítették az öt évvel ezelőtti — még csak — reményeket. Akkor tértek át a tejtermelő szarvasmarha-ágazatban kötött tartásról a kötetlenre, s a 350 férőhelyes szakosított telepet 600 férőhelyesre bővítették. Ma 650 tehén van a telepen, ám ezen felül még 300-at kötött rendszerben is tartanak. Tervük volt régen a tej mennyiségének fajlagos növelése, 4100-ról sikerült is 4400-ra felvinni a termelést. Ám tavaly ismét csökkent a liter, mert nem volt érdemes odafigyelni. Viszont az állatokat a tejfehérjét javító bikákkal termékenyítik. Az előző évihez képest ősszel 150 hektárral kevesebb rozsot, s 100-zal több búzát vetettek. Gondolják, jó lesz így. Talán . . . — Ugyan mit találnak a hóban ezek a szegény állatok — sopánkodunk az országúiról megpillantva a juhnyájat. Aztán amikor közelehb megyünk, látjuk, hogy a hótakaró, alól ,ki- kandikálnak az ősszel levágott répafejek. Kellő birkatürelemmel itt is megtalálja a nyáj a napi betevőt. A juhász sem sokat törődik a téllel. Jó melegen öltözött. A fején kucsma, a lábára a zokni fölé még kapcát is csavart, a nedvességtől meg védi a gumicsizma. Igaz, subája már nincs. Valamikor neki is volt. Még az apjától örökölte, de tönkrement, és egy újért 20—25 ezer forintot is elkérnek. Így' a nebéz suba helyett vasutaskábátot borított a vállára, amúgy panyókára vetve, feliül madzaggal megkötve lobog rajta az uniformis. — ötéves korom óta, negyvenhat éve foglalkozom a juhászánál — mondja Hubák András. — Az apám, de még a nagyapám is juhász volt. Itt a közel-' ben, Erdőbényén születtem, ’47- ben költözött innen Szabolcsba idegeskedik különösebben. Nem kell félnie, hogy elkóborolnak. — Tudják már a járást. Meg ott van a kutya is. Igaz, hogy csak korcs, de nem cserélném el még egy pulira sem — mondja némi büszkeséggel. — Olyan az, mint egy jogász. Tudja, hol a határ! Két választás Legyesbényén A tejfehérje jövője Január 15-től új polgár- mestere van Legyesbényé- neik. Gyurán Józsefné az érettségi után különböző adminisztratív munkakörökben dolgozott. Szülőfalujából, Tállyáról 1983-ban került Legyesbényére. Ekkor házasodtak össze férjével. Néhány évig még, itt is iskolatitkárként dolgozott, de már közben elkezdett gazdálkodni. Aztán már csak ,a tehenekkel foglalkozott. S most új" munkahelyén találjuk. A hivatalban — Először nem ás gondoltam arra, hogy induljak a választáson — kezdi a történetet a polgár- mester asszony. — Tavaly szeptemberben volt egy falugyűlés, amiikor bejelentette a polgármester, hogy lemond a tisztségéről. Persze engem is foiglalkoztai- tott, meg is kérdeztem, hogy ha már megválasztottuk, jónak tartottuk, miért nem folytatja a munkát. Nem értettük. kívülről nem igen tudhattuk, hogy mi történt a hivatalban. Aztán jöttek hozzám az emberek, hogy induljak el a választáson. Talán az állattartásnak köszönhetően látták az akaratomat, kitartásomat, ezért gondoltak rám. Összegyűjtötték a Az istállóban Természetesen a polgár- mesterség mellett a gazdálkodással sem hagyott fel Gyurán Józsefné. Jelenleg négy tehén és három növendék várja az istállóban. Reggel-este három tehenet fej, napontai negyven-ötven liter tejet visz a csarnokba. — Az első két tehenet ’84-ben hoztuk ki a téesz- ből. Akkor még volt ilyen kihelyezési akció. Előtte kerültünk össze a férjemmel, szinte semmink nem volt. Meg kellett oldanunk a lakásproblémánkat. Korábban egyikünk sem foglalkozott állattartással. A férjem a Szerencsi Állami Gazdaságban mezőgazda- sági gépszerelő. Tállyán még tehén sem volt a faBikák a toplistán kopogtatócédulákat, az utolsó napon, szinte az utolsó púlllanatban hoztam be a polgármesteri hivatalba. öt jelölt volt. Az első fordulóban egyikünk sem kapta meg a szükséges szavazatot. Azt hiszem, nem csak Legyesbényére jellemző, hogy belefáradtak az emberek a választásokba. Végül a második fordulóban is én kaptam a legtöbb szavazatot. Az alpolgármester továbbra is a helyén maradt, de a jegyző elment. Két jelentkező felelt meg a pályázati (kiírásnak, a következő testületi ülés dönt a jegyző személyéről. A legsürgetőbb feladat a ‘gazdasági ügyek rendbeszedése. Szerencsére a TÁKISZ-től kaptunk segítséget. Aztán majd jön sorban a többi munkai Legyesbénye közel kétezer lelkes település. Több intézmény működéséről kell gondoskodnunk. Iskola, óvoda, öregek napközi otthona, könyvtár ... Van egy szép Ikultúrházunk is, tavaly lett felújítva. Éppen most beszélgettünk az iskolaiigazgatóval arról, hogyan lehetne megoldani a rövidesen jelentkező tanteremgondot. Az alsó tagozat a volt egyházi iskolában működik, ha az egyház visszaigényli áz épületet, ezeket az osztályokat valahol el kell helyeznünk. A kistermelők még nem igazán lelkesednek az ötletért, hogy a minőségi tej előállítása érdekében teheneiket minőségi bikáktól származó spermával termékenyítsék meg. Egyelőre a tej felvásárlásánál a fizetés mértéke a tej zsír, tejmennyiség. Ám a jövő útja (persze igazából ki tudja?) inkább a tejfehérje szerinti átvétel felé visz. Már a ’72-es szarvasmarha-tenyésztési kormányprogram bevezetésekor is szó volt arról, hogy a tejirányú keresztezésekben használt amerikai— kanadai holstein-fríz fajta néhány értékmérő tulajdonságát javítani kell. Első helyen éppen a fejfehérjét emelték ki. Ezt azonban az illetékesek „elfelejtették” komolyan venni, mondván, hogy a fehérje- tartalom növelésével csökken a tejmennyiség, ami veszélyeztetheti az ellátást. Érdekes adat, hogy míg ’64-ben a tejfehérje átlag 3,5 százalék volt, addig ’90-ben 3,3. Ám sokszor ezt az exporthoz szükséges alapértéket sem sikerült elérni, ezért hiúsult meg több kiviteli lehetőség. A holstein-fríz fajta eleve hígabb, úgynevezett fogyasztói tejet termel, de a mennyiség genetikailag 6000—7000 liter is lehet. Ám ha önmagában a liter növelése a cél, akkor az állat a tejfehérjetermelés rovására a tejcukrot, víztartalmat növeli, ami rendkívül energiaigényes. S a tej hígulásával csökken a termék táplálkozás-biológiai értéke is. A Holstein-fríz Genetikai Kft. amerikai—magyar vegyes vállalat célja éppen a minőségi tejtermelés elősegítése. Akác Balázs ügyvezető a következőket mondta: — Természetesen akármilyen bikától származó spermával terményített tehén ad tejet. Ám egyáltalán nem mindegy a tejnek sem a minősége, sem a mennyisége. S nem mindegy az sem, hogy a bika megbízhatóan örökíti-e például a könnyű ellést, vagy a megfelelő tőgyala- kuláát. Mondják, olcsó húsnak híg a leve, ez érvényes a mi szakmánkban is. — Hogy nagyüzemben megéri a minőségre törekedni, az érthető. Ám van erre igény a kistermelők körében is? — Sok magántermelő ügyfelünk van, közöttük persze többen nagylétszámú állománnyal foglalkoznak. Elég nagy az érdeklődés. Többek között az Önök megyéjéből is keresTÉKA tek már minket Tornyosnémetiből például, meg Özdról. — Az áraik — gondolom — elég magasak. Meg tudná győzni a csak néhány állattal foglalkozó kistermelőket, hogy idővel bejön a többletköltség? — Sokszor sikerült már. Félve mentünk magángazdákhoz, s aztán iszinte mi is csodálkoztunk. Bár a párosítások eredményed csak két-három év múlva jelentkeznek, de a világban egyre kevésbé az abszolút tejmennyiség a döntő tényező, sokkal inkább a béltartalom, Amerikában a tejfehérje után fizetnek prémiumot. Tulajdonképpen olyan ez, mint a gépkocsivásárlás, — bár mint minden hasonlat, ez is sántít egy kicsit. Ha valaki hallja, hogy a négykerekű egymillió akármennyi forintba kerül, elszörnyülkö- di,k. Ám miikor meglátja, milyen „extrák” vannak benne, s kipróbálja, hogy megy, más lesz a véleménye. I — Mégis, mennyibe került egy „előkelő” bikától való spermaadag? — Az amerikai toplista második helyezett bikájának spermáját 35 dollárért értékesítjük. Az átlagárunk 22 dollár, de 8—125-ig is változik. Utóbbira pensze csak nagyon tudatos célpárosításkor van szükség. A magyar átlagárak egyébként 600—1200 forint körül vannak, de azoknak egyáltalán nem biztos az átörökítő képességük. — . Mivel foglalkoznak még? — Számítógépre alapozott tenyészpárosítási; programunk ' is van. Ennek célia, hogy nagyobb termelésű, és hosszabb élettartamú állatokat tartsanak a gazdáik, gazdaságok. Megfogalmazzák elképzeléseiket, tenyésztési célkitűzéseiket, s mi ehhez — akár küllem i bírálat alapján — kiválasztjuk a megfelelő javítóhatású bikát... — Nem félti az ágazatot? — Egyáltalán nem féltem a szarvasmarha-tenyésztést. Tény, hogy tíz évvel ezelőtt még 750 ezer tehén volt az országban, ma 500 ezer. Ám az sem lenne baj, ha csak 400 ezer volna. Az állománycsökkenés is tendencia a világon, ám a csökkenéssel együtt kell nőjön a hatékonyság. Az ars poeticánk — ha egy kft.-nak lehet ilyen — az, hogy nem szabad a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetén rágódná, hanem előre kell lépni. Azé a jövő, aki a minőséget helyezi előtérbe, ez pedig a genetikai alapok jó hasznosításával lehetséges. luban. Szerencsére nagyon sokat segítettek a szomszédok, a barátok, az állatorvos. Az első héten még kézzel fejtem, azóta fejőgéppel, de így is nagyon sok munka van az állatokkal. A legnagyobb gond a takarmánybeszerzés. Itt semmiféle bérletet nem tudtunk szerezni. Tavaly is a megyaszói téesztől vettünk lucernát. Talán, ha a téesztől kapunk visz- sza területeket, megoldódik az állattartóik problémája is. De ez még messze van. Persze, ha úgy megfizetnék a tejet, ahogyan kellene, akkor az állattartásból is, ha nem is gazdagon, . de nyugodtan meg lehetne élni. A hobbi szinte rabbá teszi az embert. Különösen álltkor, ha „tárgyát” élőlények képezik. A gaíl'ambtenyésztők többsége nem az anyagi haszonért vásárolta, tartja, tenyészti az állatait, hanem mert kedvét, öröméit leli benne. Am a disz-, a röpgalamb, s a haszongalamb tartásához egyaránt nagy szakértelem szükséges, aminek megszerzése lehetséges bár a kaMjégáktól, de leginkább mégiscsak a szakkönyvek jelentik a forrását. A mos tanában megjelent — dr. Horn Péter szerkesztette — Galambtenyésztök kézikönyvéből szinte mindent megtudhat a tenyészitő, ami munkájához fontos lehet. A könyv legterjedelmesebb része a faltaiban, a szerzők rengeteg galaimbfajtát ismertetnek. A kört csattogó (galambok csoportja például! arról kapta nevét, hogy a hímek nászrepülésükkor alacsonyan., kis körökben, hangos számycsattogtatással szállnak tojójuk fölött.(De talán ehhez a csoporthoz tartozik a legkevesebb fajta . .. Olvashatunk a könyvben a galambok biológiai, genetikai sajátosságairól. A postagalambokra jellemző tájékozódóképesség, és a gyors hazarepülő« képessége például nagyon sok örökletes tényező, több résztulajdonság függvénye. A tarkaság, az egy- szinüséggeO szemben recessziven öröklődik, s a madaraknál a tojótól származó kromoszómák határozzák meg az utód nemét. Az állattenyésztés általában egyik legfontosabb „fejezete” a takarmányozás. Erről is. a tartás irányelveiről is. valamint a galambok egészségvédelméről Is hosszú oldaliakon át olvashatnak, fontos részleteket tudhatnak meg a tenyésztők. A könyvben külön fejezetiok szólnak a röpgalamb-. a diszgalamb- és a posrtagalamb-tenyésztésről. L Calambtenyészíők kézikönyve Mikóház3®! dás volt a cél fél évtize®eú r forint veszteséggel zárt" Zarvasmarha-, s a juhágaza‘V?agy volt az elhullás, ni38; . veszteség, alacsony a sZ ranykalász Tsz- ben — al1 leli^auT 111 a már sajnos nern ‘ ( tjynai problémák az elsődleg^^abb az a kérBirkák a ^ A jogász11 hol a határ a család, mert Tímár®® j tünk egy .házat. Volt is, de azt ’59-ben be ke k ni a téeszbe. Ott dolg°z; Juhász voltam. Én eW> tem, ezt csinálom éve a tolcsvai gazdasa» lünk egy kis tanyát, v < romépület, abban, dakü® : ségommel. Egy hété® .f szokott bemenni MeZ®!# kenyérért. Ügy ikéthete®jj hazamegyünk Tímárra, . 2 alább rendesen meé*'| ju.nk. Ott meglenne b® k n.yelmünk. de el kellőd ^ ■mert nyolc juhász is ' luban, Pedig nehéz id0® f A gyapjúból most n°® ,(,i megélni. Csak ami a meg a tejből bejön, a® J telünk van. Az erdőb®® vetk ín ‘í,ezet gyűjti a juh tejet, on- fi'lf eg lehűtve Gyöngyösre vi^nlarn. állattenyésztési szakít -*ai't, de már neki is itt ÍSím v?b '^irkája. Vett fel mer ksfSi kölcsönt, azt is ne- ||lotla y törleszteni, mert most N u'. “t nincs minden, .hónap- pénz. Ügy kell be- ’'.bogy minden hónapra, l^aik lufs°n. Elnézem, hogy líii.t X ab>'k alig csinálnak va- s csattér’ — gombér’ fel- nagy fizetéseket... ! 5« ^ág 4y^j ^olía*g beszélgetnénk, de ' Snzfi?SSan belevesz a ködbe. ‘ áh,?'11,3*' is indulnia .kell tob után. Bár nem
