Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek most külön összeállítást igényelnének. Ám faluról írni úgy, hogy a szövetkezetek ne kerüljenek szóba, nem lehet... öt évvel ezelőtt még egészen más volt a világ, nem kellett a gazdaságoknak az átalakulás különböző lehetőségein törni a fejüket, nem kellett azon gondolkozni, hogy érdemes-e vetni egyáltalán, s nem kellett félni attól, hogy a tej fölöslegben marad . . . öt évvel ezelőtt a telkibányai Béke Termelőszövetkezetnek 300 ezer forint nyereséget hozott a húsmarha-ágazat, s szerény 11 ezer forintot a juhászat. A juhágazatot fel is akarták számolni, de miután a legelőket másra nemigen lehet hasznosítani, csak visszafejlesztették. A növénytermesztés soha nem volt meghatározó, elsődleges feladata az állattenyésztés kiszolgálása. Ám az akkori két és félmilliós nyereség nagyobb részét az ipar hozta. Idén viszont — hosszú évek óta először — veszteséges lett a tsz. Az öt évvel ezelőtti ágazatok mind működnek most is, ám az alaptevékenységen belüli költségnövekedés, illetve az ipari tevékenység piacának beszűkülése veszteségbe sodorta a gazdaságot. Az új törvényt még csak „ízlelgetik”, a tavaszi közgyűlés után dönt majd a tagság a jövőről. Arról, hogy eladják-e az állatokat, s hogy ismét szövetkezeti formában dolgoznak-e majd. Egyelőre egyik napról a másikra változik a helyzet. Téeszek Vo^n... de ^sz? dés, milyet lednek majd t0_ vább. egy y község, vagy esetleg val^'S maga kezd el gazdálkodj- Sü1Jas tag mel. lett 90 ak“ , természetesen együtt dön*: ogy hogyan tovább, de t>ie ogy az idősebbek újra 6>r!. énének. Lassan í’^^ÍJJos a téeszben, az Elzett- ^bba Ólatok a fizetési nehezs^ fáradt, a juhágazatot J\Pk, .s?-Ot'vasmarha- ágazatot Pp^^ taipari tevékenység LJ,aban működik, ám a váll“ „in( bizonytalan. Tavaly össze' /e< l'ületen mind- összesen s,‘ fti , ek. Ám szán- tatlanul a naSyták. hiszen tudják, az elmaradt talajművelést tavasz- szal már nem lehet pótolni. Két éve őszszel még 650 hektár területen került termény a talajba, s tavasszal az 1700 hektár szántót teljes mértékben hasznosították ... A taktaszadai Oj Barázda Termelőszövetkezet a sertéstelepéről volt „híres”, öt éve száz kocától 1500 hízót neveltek, s mindig szép. nyereséget hozott az ágazat. Ez ma is így van. sőt nőtt is az állománylétszám. A gazdaság azonban eladósodott, s ez ellen az egy hete választott elnök sem tud sokat tenni. Teljesen kilátástalan a helyzetük, lehet, hogy meg kell kezdeni a csődeljárást. A kenézlői álom viszont folytatódott. Nyereséges évet zártak, s nagyrészt teljesítették az öt évvel ezelőtti — még csak — reményeket. Akkor tértek át a tejtermelő szarvasmarha-ágazatban kötött tartásról a kötetlenre, s a 350 férőhelyes szakosított telepet 600 férőhelyesre bővítették. Ma 650 tehén ván a telepen, ám ezen felül még 300-at kötött rendszerben is tartanak. Tervük volt régen a tej mennyiségének fajlagos növelése, 4100-ról sikerült is 4400-ra felvinni a termelést. Ám tavaly ismét csökkent a liter, mert nem volt érdemes odafigyelni. Viszont az állatokat a tejfehérjét javító bikákkal termékenyítik. Az előző évihez képest ősszel 150 hektárral kevesebb rozsot, s 100-zal több búzát vetettek. Gondolják, jó lesz így. Talán ... — Ugyan mit találnak a hóban. ezek a szegény állatok — sopánkodunk az országúiról megpillantva a juihmyájat. Aztán amikor közelehb megyünk, látjuk, hogy a hótakaró, alól .kikandikálnak az ősszel levágott répafejek. Kellő birka türelemmel itt is .megtalálja a .nyáj a napi betevőt. A juhász sem sokat törődik a téllel. Jó melegen öltözött. A fején kucsma, a lábára a zokni fölé még kapcát is csavart, a nedvességtől meg védi a gumicsizma. Igaz, subája már nincs. Valamikor neki is volt. Még az apjától örökölte, de tönkrement, és egy újért 20—25 ezer forintot is elkérnek. Így' a nehéz suba helyett vasutaskábátot borított a vállára, amúgy panyókára vetve. felül madzaggal megkötve .lobog rajta az uniformis. — ötéves korom óta, negyvenhat éve foglalkozom a juihá- szattal — mondja Huidák András. — Az apám, de még a nagyapám is juhász volt. Itt a közel-' ben, Erdőbényén születtem, ’47- ben költözött .innen Szabolcsba idegeskedik különösebben. Nem kell félnie, -hogy elkóborolnak. — Tudják már a járást. Meg ott van a kutya is. Igaz, hogy csak korcs, de nem cserélném el még egy pulira sem — mondja némi büszkeséggel. — Olyan az, mint egy jogász. Tudja, hol a határ! A Szerencsi Állami Gazdaság siskái tojásfeldolgozó üzemében a holland gépsor mellett »-ét műszakban válogatják az osz- szonyok az újvilági és a siskái tojátelepröl származó tojásokat. Egy nap alatt közel 300 000 tojás kerül a dobozokba. ■ Csupán csak nézőpont kérdése, hogy is nevezzük a falu és város között naponta ingázókat. Se itt nincsenek igazán, se ott. Életük jelentős részét autóbuszokon, vonatokon töltik. Minden bérlet- és jegyáremelés ellenére megtelnek a munkásjáratok. Évtizedek óta együtt utazók foglalják egymásnak a helyet, hogy aztán a hajnali dlidergős hidegben kilométereken keresztül egyetlen szót se váltsanak. Persze, délután is együtt indulnak haza. Ilyenkor már vidámabb a hangulat, előkerül egy-egy üveg. sör is. A szenvedélyes játékosak a felfordított aktatáskákon hazáig verhetik a blattot. De nemcsak a férfiak ingáznak. Nagyon sok aszszonynak is hajnali négykor csörög az óra. Üjra felhúzzák a vekkert, nehogy elkéssenek a gyerekek az iskolából, még valami reggelit is készítenek nekik az asztalra. Magukra csak annyi idő marad, hogy felöltözzenek, és kortyoljanak néhányat az este lefőzött hideg kávéból. Még jó, ha azonos műszakban dolgozik, a házaspár, egyébként csak a hétvégeken látnák egymást. De ha együtt indulnak munkába, megette a fene a falusi élet előnyeit. N incs, aki kiengedje, megetesse az állatokat. Marad a kert, esetleg egy darab szőlő! Minden rosszban mégis az a legjobb, hogy dolgoznak. Ha valahol elbocsátásokra kerül sor, a munkáltató kétszer is meggondolja. hogy vállalja-e az útiköltség-térítést. A falvakban pediig szinte lehetetlen munkát találni. Persze a vállalkozás! A visszaigényelt föld! A kárpótlás! — Ugyan már! — legyint szinte mindenki, akinek szóba hozzuk a témát. Gépek kellenének, kölcsön, és eladni a megtermelt dolgokat. A hidasnémeti vonaton meséli egy huszonöt éve bejáró esztergályos, hogy két éve már beugrottak a káposztának. A téesz bevetette, permetezte, ők megművelték a feleségével meg a gyerekekkel. Kifizették a talaj-előkészítést, a vegyszert, a vetőmagot. Gyönyörűen megtermett. Vitték is az elején. Állítólag le volt .szerződve, de a végén a nyakukon maradt vagy ötven mázsa. De nem volt elég jó lecke, mert tavaly meg megpróbálták a babot. Ott van a garázsban húsz zsákkal. Szépen kiválogatták. Ha valakit érdekel, eladó. — Mi, abhoz a generációhoz tartozunk — mondja Lupkovrics László mozdonyvezető, amelyik nem a mezőgazdaság elől menekült a városba. A földosztás után volt az a kis földi, ami ahhoz kevés volt, hogy megéljen belőle egy család. Harminchárom éve járok be Girincsről Miskolcra. Nekem a nyolc óra1 munka tizenkettő az utazással együtt. Most itt is leszárnoltatások vannak. Ennek a ' középgenerációnak a legnehezebb. Se nyugdíj, se szociálpolitikai kedvezmény. Csak dolgozik, de nem tudja, hogy miért. Velünk nemigen törődik senki,. Pedig vagyunk ilyenek is vagy ötmii,llióan az országban ... Beköltözni Miskolcra?! Amikor fiatalabbak voltunk, nem olyanok voltak a feltételek, most meg — mondjuk _ a körülmények nem engedik. Jó lenne most már legalább egy optimista történet is. De a véletlen úgy hozta, hogy csupa hasonló esetet meséltek a hajnali vonatokon. Talán igaza, van a közvélemény-kutatóknak: pesszimista nemzet vagyunk. Így legalább hihetjük nem a valóság, csak a szemüveg sötét... H I m 1 I Összeállította: Dobos Klára és Filip Gabriella Mi kőhazán leadás volt a cél fél évtizede'^ r forint veszteséggel zárté jt szarvasmarha-, s a juhágazo'gé nagy voIt az ej_ hullás, mag j veszteség, alacsony a sZ‘ranykalász Tsz- ben — ah°i>íal^r ma már sajnos nem * | i^Tí31 problémák az elsódleg^abb az a kérBirkák a ^ a jogász* hol a határ r a család, mert Tímár01' (fi tünk egy iházat. Volt °Rje|ti is, de azt ’59-ben be p ni a téeszbe. Ott dolg0?" ^ Juhász voltam. Én ety ^ tem, ezt csinálom m°^t jjli éve a tolcsvai gazdasa» ^ lünk egy kis tanyát. » ,(^ romépület, abban, 'lakúd | ségemmel. Egy héten T szokott bemenni MeZ°t,^ kenyérért. Ügy kéthetid a hazamegy ünk Tímárra, alább rendesen meg1 junk. Ott meglenne m1'.^ n.yelimünk. de él kellet1 jp mert nyolc juhász is Yjj luban. Pedig nehéz id°a >\ A gyapjúból most ned\(;' megélni. Csak ami a ü j[ meg a tejből bejön, dhjfc télünk van. Az erdőbe ■ t> hi€2et gyűjti a juhtajet, on- ■k. eg lehűtve Gyöngyösre viá fiam téjjh . állattenyésztési szak- ft járt, de már neki is itt Sízd v?n birkája. Vett fel me- 1% , s‘lSi kölcsönt, azt is ne- tona j1 törleszteni, mert most *t u’j * nincs mindeni hónap- !tgf,i ZvJ® Pénz. Ügy kell be- Dra, ’ .nogy (minden, hónapra, ft'tiak ,u®on- Elnézem, hogy »It 1 a*ük alig csinálnak va- s2ik s csattér’ — gombár’ fel- d nagy f izetéseket... . Hég bya, a°ká'ig beszélgetnénk, de ga?xl-lssan 'belevesz a ködbe, áll-i is indulnia kell tok után. Bár nem
