Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

1992. február 13., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szakszervezeti segítség munkaerő-közvetítéshez Komputeres érdekképviselet A munkanélküliség egyre növekvő mére­teit kívánja valamelyest mérsékelni három ágazati szakszervezet és egy kft., azzal, hogy munkaerőt kiközvetít. Ez derült ki a Paszternák Györggyel, a Magyar Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége érdek- védelmi főszakértőjével folytatott beszélge­tés alkalmával. — Az elmúlt évben a Közszolgálati és a Kereskedelmi Szakszervezeti Szövetség, a Komputer Média Kfit.-vel a munkaerő-köz­vetítés meggyorsítására, naprakész átte­kintésére vállalkozott. A vegyipari szövet­ség az ősz folyamán csatlakozott az alapí­tókhoz. A kft. által kidolgozott számítás- technikai rendszer országos hálózattá bő­vült. Alapításkor 23 vállalat jelentette be igényét, hogy a címlistára felkerüljön, s ez, a mai napig további tízzel nőit. A rendszer lényege, hogy az érdekelt vál­lalatok számítógépre felkerülésével, folya­matos adatszolgáltatásával nyomon követ­hető a munkaerőmozgás, s ahol fölösleg, vagy igény mutatkozik, ott gyorsan, meg­bízhatóan van lehetőség az újbóli elhelyez­kedésre. A gazdálkodó egységek további adatai: iskolai végzettség, szakmai képesí­tés, gyakorlat, továbbá a munkaügyi teen­dőket ellátó ügyintéző neve, címe, telefon- száma lerövidíti a munkahelyre várás ide­iét. Ez az érdekképviseleti forma úgy tűnik, bevált, legalábbis az eddigi tapasztalatok ezt bizonyítják. Ami még idekívánkozik: Borsod megye vegyipari vállalatai közül ez idáig a MÓL Rt. Tiszaújvárosi Kőolaj­feldolgozója élt ezzel a lehetőséggel. (fb) Olajszennyezés Olajszennyezés miatt harmadfokú vízminőség- védelmi készültséget rendelt el a Berettyó Haj- dú-Bihar megyei szakaszán a Tiszántúli Vízügyi igazgatóság. A szennyeződést már vasárnap ész­lelték Pocsaj térségében, a Berettyó bal partján, az Ér-főcsatornában. A szakemberek időközben megállapították, hogy a nagy mennyiségű olaj román területről került a csatornába, illetve a Berettyóba. A szennyeződés megszüntetését azon­nal megkezdték, s értesítették a román vízügyi szerveket. Az MTI debreceni tudósítójának érte­sülései szerint a román fél kedd estig érdemben nem reagált a magyar jelzésre. (MTI) Törlés a térképről Meg nem erősített hírek szerint: csődöt jelentett az ózdi kohászat. Persze, ez korántsem jelenti azt, hogy nincs tovább, de az egyre bizonyosabbá válik: Ózd törlődik a magyar kohászat térképéről. A cég miniszteri biztosának, aki tavaly ápri­listól viszi az ügyeket, talán az volt a legnagyobb sikere, hogy az elmúlt évben nem került sor tömeges elbocsá­tásokra. Ezt az idén viszont már aligha ússzák meg. Tervek szerint legkevesebb kétezer ember kerül az ut­cára, föltéve, ha a társasá­gokra bomlott cég megkap­ja a kormányzattól azt a félmilliárd forintot, amelyet végkielégítésre fordíthatnak. Ha nem, addig tartják állo­mányban az embereket, ameddig pénz van a kasszá­ban. Ám a kassza lassan ki­ürül, hiszen hosszú hetek óta nincs termelés, a bevételi oldalra alig csordogál vala­mi. 1 Az nem kétséges: Ózd a magyar ipar állatorvosi lova. Itt, a magyar gazdaság mini den baja hatványozottan jelentkezett, és bár hiába ígérkezett megváltásnak az, hogy két, nemzetközileg is is­mert tőkés csoport, a német Metallgesseshaft és a Korf AG jelentkezett a cégért, és abban többségi tulajdont is szerzett: a kohászatot ők sem tudták kirántani a ká­tyúból. Olyannyira nem, hogy végül is felkínálták számukra a tisztes visszavo­nulási lehetőséget, de előtte a kormány elutasította ké­résüket: kétmilliárdot kértek, arra, hogy tovább működtet­hessék az acélmű részvény- társaságot. A pénzt nem kapták meg, igy aztán szed­ték sátorfájukat, és az rt. állami tulajdonba került. A németek kivonulása után csaknem fél évig szünetelt a kohászkodás Ózdon, mígnem az alaptevékenység újraindí­tásához egymilliárd forint gyorssegélyt biztosított szá­mukra a kormány. Egymilli- árdot a veszteség termelésé­re, merthogy nyereségre ele­ve nem számíthattak,' Az összeg igen hamar el­fogyott, és januártól ismét áll a gyár. Az úgyszólván el­döntött dolog, hogy a nagy- olvasztóból többé már nem csapolnak, és a havi száz­millió forint mínuszt össze­hozó acélművet se igen haj­landó senki finanszírozni. Maradhat tehát itt és most a még viszonylag korszerű­nek mondható rúd- és drót­hengermű, meg Petrenkó durvahengerműve és a Mun­kás Kft. kezelésében levő fi­nomhengermű. Ám egy ko­hászat nyersvas- és acélgyár­tás nélkül már nem kohászat többé . . . Emlékeztetésképp: ha most, a végkielégítések kifizetésé­re megkapják az ózdiak az ötszázmillió forintot, akkor összességében már másfél milliárdnál járnak. És már csak egy félmilliárd kellene ahhoz, amit annak idején a német gyárosok kértek. A borsodi kohászat egy­kori miniszteri biztosa, Bá­nyai Miklós a nyolcvanas évek második felében jelen­tette ki először: Ózdnak nincs létjogosultsága a ko­hászkodás területén. Diós­győrre kell koncentrálni, Ózdon mással kell próbál­kozni. Ezért a kijelentéséért csaknem meglincselték, kon­cepcióját mindenesetre meg­fúrták. Ózd csak azért is meg akarta mutatni erejét. Nem sikerült, és ez igen sok­ba került. Legalább annyiba, mint amennyiért ide új iparágakat hoztak volna, új munkahe­lyeket teremtettek volna. Milliárdok folytak el, úgyszól­ván a semmiért.. Felleng­zősen a magyar Ruhrnak nevezett Ózdon egykoron 15 ezren dolgoztak a kohá­szatban. Ma, az iparág 3— 3,5 ezer embert tudna eltar­tani. De, a mostani körül­ményeket nézve: ez is sok­nak tűnik . .. I. S. Magyar timföld Oroszországnak Egyelőre féléves időtartamra kötöttek magyar—orosz vállalatközi timföld—alu­míniumszállítási szerződést Moszkvában. A Hungalu Rt., a Hungaluker Kft., a Raz.no- import Külkereskedelmi Vállalat és a Szo- valumini megállapodása értelmében az első fél évben több mint 100 millió dollár ér­tékű áruforgalom várható. A Hungalu a fémalumínium ellenében eladta az ez évi kohászati célú timföldjének felét. Az orosz indikativ listán ez évre 470 ezer tonna tim­földigény szerepel. A timföld—alumínium- szállítás második fél évre szóló megállapo­dásáról, hosszabb távú együttműködés le­hetőségéről a felek tovább tárgyalnak. A Hungalunál hangsúlyozták: a megállapodás a magyar bauxitbányászat és timföldgyár­tás szempontjából jelentős, de gyakorlati teljesíthetősége erősen függ attól, hogy az orosz partner tudja-e garantálni a timföld elszállítását Magyarországról, illetve az el­lentételezés ütemességét. Viláigazdasái — sorokban — ZÁGRÁB. Horvátországban 75 száza­lékkal csökkentek a reálbérek az elmúlt ti­zenkét hónapban, és német márkában kife­jezve 800-ról 200-ira zuhantak — áll a Da­nas című hetilap keddi számában. Tavaly februártól az idén januárig harmadával, 15 milliárdról 10 milliárd dollárra esett az or­szágban a bruttó nemzeti termék (GNP) értéke, jelezve ezzel számokban is a hét hónapja dúló belháború kárait. Az újság becslése szerint Horvátországot 44 milliárd dolláros közvetlen, vagy közvetett kár érte a háború alatt. — VARSÓ. Tetemes kifizetetlen számlá­kat hagynak maguk után Lengyelország­ban a kivonuló szovjet csapatok — közölte egy lengyel kormányszóvivő. A szovjet csapatok tavaly 1,9 millió dol­lárnyi villanyszámlát nem fizettek ki, ugyancsak adósak 3,6 millió dollárnyi élel­miszer ellenértékével. A kifizetetlen lakbér összege 3 millió dollárra rúg, s 15 milliós a tartozás a lengyel vasutaknak lis. — SZÓFIA. Bulgáriában kilencedik nap­ja kapcsolgatják a villanyt, meghatározott forgórendszerben minden 4 árából 1 órára megszüntetik a fogyasztók áramellátását. A kényszerű sötétség egyre gyakrabban kú­szik be a tájékoztatási csatornákba, s a konkrét tájékoztatás hiánya miatt a bolgár közvéleménynek gyakorlatilag fogalma nincs arról, hogy miért van ismét kény­szerű áramkorlátozás Bulgáriában. Nem szentek és nem ördögök A Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézete kérdőíves felmérést készített közel 3000 család körében. A ki­választott minta azokat a nagycsaládokat reprezentál­ta, amelyekben az anyák azonos évben szülték meg legalább harmadik, vagy to­vábbi gyermekűiket. A kutatás foglalkozott e családok demográfiai jel­lemzőivel, a gyermekek ne- vellkedési körülményeivel, a családok lakáshelyzetével, anyagi helyzetével, és a csa­ládtagok egészségi állapotá­val. Elemezték a kutatók a sokgyermekes anyák véde­kezési és családtervezési Magatartását, valamint azo­kat ia motívumokat, ame­lyek a megszokottnál na­gyobb számú gyermek vál­lalására ösztönözték őket. végül választ kerestek arra vonatkozóan, hogy maguk 32 anyák miként véleked­jék ,a sokgyermekes család előnyeiről és hátrányairól. A,z eredményekből és tanul­ásokból összefoglaló tanul­mány készült, amely önálló 'kiadványban jelent meg. A kutatás egyértelműen 'bizonyította, hogy a sok- gyermekes családok nem te­kinthetők homogén csoport- ?ak; társadalmi, demográ- jellemzőik, sőt gyer­mekvállalási magatartásu- 'kat befolyásoló értékrend- .luk lg jelentősen differen- cialt. Az eredményeik tükré- en 'alaptalannak tűnnek mindazok a leegyszerűsítő megállaipítások, miszerint a -okgyermekes családok csalk, a8y elsősorban cigányak, mtiszociálisok, felelőtlenek. Syanalkikor alaptalan a sokgyermekes szülőik általá­nosítva egyoldalúan pozitív megítélése, piedesztálra emelése is. Kétségtelen tény ugyanis, hogy e családok gyermekszáma és a kutatás során róluk kialakított kép között negatív előjelű kap­csolat mutatható Iki: míg a három-, négygyermekes csa­ládok társadalmi-demográ­fiai jellemzőik és életvite­lük alapján jól illeszked­nek a társadalmi átlaghoz, addig az ennél magasabb gyermekszámú családokra — a gyermekek számának növékedésével együtt — egyre nagyobb mértékben a társadalmi marginalitás jel­lemző. Az átlag azonban nem je­lent, nem jelenthet általáno­sítást. A 3—4 gyermekes csa­ládok között is találhatók de­viáns családok, de az ennél magasabb gyermékszámúak iközött is vannak olyanok, amelyekre igen pozitív élet­vezetés, átlag feletti muta­tók jellemzőek. Ezit példáz­za a sokgyermekes anyák iskolai végzettség szerinti megoszlása is. A gyermek­szám emelkedésével növek­szik körükben a kevéssé is­kolázottak vagy az iskolába nem jártak aránya, de a nagyon magas gyermekszá­mú családok között is jelen van egy magasan iskolá­zott, felsőfokú képzettség­gel rendelkező réteg. Elsősorban ezekre a ma_- igasabb iskolai végzettségű, főiként diplomás anyákra jellemző egy tudatos, az újabb és újabb terhességet gyermekszeretetből, család- szeretetből, vallási megfon­tolásból elfogadó beállító­dás. A sokgyermekesek több­ségénél azonban inkább az tapasztalható, hogy a véde­kezési ismeretek hiánya, a művi abortusz elutasítása vagy az attól való félelem, a terhesség túl késői észle­lése miatt az újabb és újabb gyermekáldásba in­kább kényszerűen törődnek bele, semmint tudatosan vállalják. A gyermekeik számát elő­re nem tervezők aránya az országos átlagnak mintegy négyszerese, s a soha nem védekezőké is háromszor magasabb körükben, mint az országos átlag. A sokgyermekes családok jelenleg is, és — nagy való­színűséggel állítható — a jövőben is a társadalom tö­redékét jelentik és fogják jelenteni, s nem várható tő­lük az ország népesedési problémáinak megoldása, a termékenység csökkenő trendjének megállítása vagy megfordítása. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy az át­lagosnál nagyobb áldozat- vállalásuk pozitiv hatásai­ból az egész társadalom ré­szesül, tehát szükségszerű és indokolt, hogy a társa­dalom elismerését anyagi és erkölcsi támogatás formájá­ban kifejezésre juttassa. E szociálpolitikai célkitűzés megvalósitását segítheti elő a sokgyermekes családok helyzetének, összetételének, problémáinak differenciált megismerése, amelyhez a .Népességtudományi Kutató Intézet kutatásának ered­ményei is alapul szolgál­hatnak. K. S. H. Tizenkét, zömében gépko­csivezető fejezte be aktív munkáját, s nyugállományba vonult. A Borsod Volán a még tegnapi sofőrjeit, forga- lomvezetőjét és további há­rom dolgozóját búcsúzitatta, a vállalat dubdosányi üdülő­jében. A családias hangula­tú összejövetelen a vállalat- vezetés és a két érdekvédel­mi szervezet nevében Hor­váth János, a független szakszervezet helyi ügyveze­tője köszöntötte őket, majd szerény ajándék átadása után, közös ebéden vettek részt. t Arsrófoló A hír lassan már nem is számít hírnek: hamarosan is­mét drágább lesz a gépkocsik üzemanyaga. Az autósnép ezen már meg sem lepődik, hiszen megszokta, hogy ha valami baj van a kincstár körül (és akkor is, ha nincs), megemelik az üzemanyagok árát. Ezt aztán többfélekép­pen is nevezik: fogyasztási adó, útalap, környezetvédelmi díj, sőt még idegenforgalmi többlet- és termékdíjról is hallhattunk. Annak idején még azok az osztrákok is hozzánk jártak tankolni, akiknek feleségeik később hevesen tiltakoztak a magyar bevásárlók inváziója ellen. Mára kikerült oly­annyira a nyomukba eredni, hogy néhány liter benzinért bolond lenne a sógor átjönni a határon, hiszen ehhez még Svájcban is olcsóbban hozzájuthat. A napokban megtudhattuk, hogy az év első havában 9 százalékkal kevesebb üzemanyagot vásároltak, mint az előző év januárjában. Okulva a tapasztalatokból, retteg­het most az autós egy ideig még be bem jelentett áreme­léstől is, hiszen az egyik tavalyi áremelésre is azért ke­rült sor, mert az üzemanyag-eladásból a vártnál kevesebb összeg folyt be az államkasszába. Márpedig, a jelek sze­rint, a még drágább üzemanyagból is kisebb bevételre lehet számítani. De hol a határ?-ks­V_____________________________________________/ Ennyi marad ...? Sokgyermekes családok Távoztak a kormány mell

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom