Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-27 / 22. szám

1992. január 27., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Új tudományág: a gazdaságpszichológia A piac és az emberi lélek Keveset tudunk a gazdaság­pszichológiáról. Nemcsak azért, mert a legifjabb tudo­mányágak egyike, hanem azért is, mert a hazai viszonyok a legutóbbi évekig nem kedvez­tek kialakulásának. Tíz éve határozták el Párizs­ban, hogy létrehoznak egy nem­zetközi társaságot, ezt követően alakult meg a Gazdaságpszicho­lógiai Kutató Társaság. E szerve­zet stockholmi konferenciáján hazánkat Garai László, az MTA Pszichológiai Intézetének tudo­mányos tanácsadója, a nizzai egyetem tanára, a kormány gaz­dasági tanácsadója képviselte. Megkérdeztük a neves tudóst: miként összegezhetők a társaság fennállása óta a 16. konferencia tapasztalatai? Kelet-Európáról- Az 1991 -es stockholmi talál­kozó számunkra különösen je­lentős volt - tájékoztatott Garai professzor. - Ugyanis a közpon­tilag ajánlott téma a kelet- és kö­zép-európai átmenet gazdaság­pszichológiai kérdése volt. Szemmel látható, hogy a gazda­ságpszichológia iránt növekvő az érdeklődés e térségben is, bár még elmarad attól az aktivitástól, ami nemcsak a tudomány műve­lői, hanem a kormányok részéről is megmutatkozik a nyugati vi­lágban. Ennek is tulajdonítható, hogy a külföldi szakemberek sok tekintetben jobban látják a hely­zetünket, mint mi. Magyarázza ezt az is, hogy amikor ebben a térségben elkezdtek tervgazdál­kodást folytatni, még nem jutott eszébe senkinek, hogy ennek a pszichológiai oldalával is foglal­kozzék. Nálunk akkor a pszicho­lógia még szinte tiltott tudomány volt, ahogy fogalmaztak: „impe­rialista áltudomány”. Amikor vi­szont Nyugat-Európában érdek­lődni kezdtek a gazdaság terve­zése iránt, akkorra itt már egyre több kétely merült fel a tervgaz­dasággal szemben. Ezek nem pszichológiai, hanem közgazda- sági természetűek voltak. Amiga piac- A konferencia nemcsak té­májában, hanem méreteiben is eltért minden eddigitől: négy na­pon keresztül három szekcióban 300 előadás hangzott el. A plená­ris előadások is foglalkoztak tér­ségünk problémáival. Figyelmet erdemlőek voltak Galbraith-nak - a több mint 80 éves világhírű közgazdásznak a gondolatai. (Egyébként ő 1989-ben járt ná­lunk.) Ezűttal arról beszélt, hogy a harmadik világ fegyverkezésre költött kiadásai ötször gyorsab­ban növekedtek, mint a kérdéses országokban a bruttó termelési érték. Ebből vezette le, hogy mi­ért szorultak gazdaságilag háttér­be, éppen a fegyverkezési törekvések nyomán, a kelet- és közép-európai országok. Rámu­tatott arra is, hogy most milyen lehetőségek állnak előttünk. Az amerikai A. Etzioni is a kö­zép- és kelet-európai országok­kal foglalkozott, észrevételezte, hogy ma még nem veszik figye­lembe az úgynevezett „súrlódási törvényszerűséget”. - Ez a me­chanikából átvett fogalom volta­képpen azt jelenti, hogy a gazdaság törvényszerűségei nem önmagukban hatnak. A társadal­mi tényezők lassíthatják, meg­változtathatják, lefékezhetik a gazdasági mozgásokat, adott esetben irányukat is megváltoz­tathatják. Stockholmban- Mi mutatja, hogy a térség­ben és nálunk is felfutóban van a gazdaságpszichológia?- A számtalan jelenség közül kettőt említek példaként. Pár év­vel ezelőtt Moszkvában jártam, az ottani Pszichológiai Intézet­nél. Előadásra kérlek fel. Néhány témát javasoltam, s a választásuk a gazdaságpszichológiára esett. Meglepetésemre zsúfolásig megtelt terembe léptem, és az előadás után szinte alig lehetett véget vetni a vitának. Gyorsan, még egy kerekasztal-konferenci­át is megszerveztek. A másik, ha­zai példa. Amikor elhatároztuk, hogy létrehozunk itt Magyaror­szágon is egy gazdaságpszicho­lógiai szakosztályt, meghívtuk azt a francia pszichológust, Paul Albou-t, aki elindította annak idején Európában a gazdaság­pszichológiai kutatásokat. Min­den külön hírverés nélkül fogtunk ehhez, úgyszólván csak a szakembereknek küldtünk meghívót, de az akadémia nagy­terme szinte megtelt. Rendkívüli érdeklődés kísérte a neves fran­cia szakember előadását csak­úgy, mint a mi korreferátumain­kat.- Visszatérve a stockholmi konferenciára, milyen megszív­lelendő tanulságokkal tért haza? hatni kezd Etzioni kifogásolta, hogy e térség országaiban úgy gondol­ják, ha a piaci viszonyok megte­remtődnek, akkor a piac automatikusan mindent megold. Azaz a kereslet-kínálat fogalmát a hagyományos közgazdaságtan szerint értelmezik, holott ez túl­haladott szemlélet és gyakorlat. Továbbá az átmenet időszakában még nem hatnak a piaci ténye­zők, de még cinek piaci gazdasá­gi viszonyok. Ez utóbbi, adott esetben, lehe­tetlenné teheti a piaci rendszerre való áttérést.- Önnek nemrég megjelent egy érdekes könyve a gazdaság­pszichológiai tárgyköréből „Kis pénz - kis foci?” címmel. Mit hangsúlyoz ebben a munkájá­ban?- Voltaképpen azt, amit a stockholmi találkozón az emlí­tetteken kívül mások is kifejtet­tek. A modern gazdasági rendszerek főként abban külön­böznek a már túlhaladottaktól, hogy működésük személyi felté­teleit éppen úgy termelniük kell, mint a dologiakat. A gazdaság­pszichológia a lelki jelenséggel mint hatótényezővel számol. A könyvemben ebből a szemszög­ből közelítem meg a gazdasági­társadalmi összefüggéseket. (MTI-Prcss). Takács Ilona Tartozni valahová A család ereje Az emberekkel nem szabad kí­sérletezni. Sokszor lenne pedig szükség rá a tudományos elméle­tek igazolásában. Ugyanúgy, mint ahogy nem gyújtunk fel erdőket, nem árasztunk el mezőket csak azért, hogy tanulmányozzuk, ho­gyan foglalja vissza az élővilág ezeket a területeket. De ha a ka­tasztrófa így is, úgy is bekövetke­zett, akkor a kutatók igyekeznek ezt annyira kiaknázni, amennyire csak lehet. Ilyen katasztrófa „aján­dék” volt a növények megtelepe­dését vizsgáló biológusoknak pél­dául a St. Helen 1980-as kitörése, vagy az 1988-as nagy tűzvész Amerika egyik legnagyobb nem­zeti parkjában, a Yellowstone Parkban. Ezeknél a biológusoknál sokkal nehezebb helyzetben vannak azok a kutatók, akik ilyen és ehhez ha­sonló kérdésekre keresik a választ: hogyan viselkednek az emberek szélsőségesen nehéz körülmények között? Egy adott embercsoporton belül kiknek vannak a legjobb esé­lyei a túlélésre? Rákényszerítheti- e az éhezés az embert arra, hogy megegye embertársait? Hogyan működik a természetes szelekció az emberek között? Kétségtelen, hogy ilyen kísérle­teket nem végezhetünk el. (Vigyá­zat, nem segítenek a kérdés eldöntésében a regények sem, a tu­dományos igényű vizsgálatoknál nem szabad összekeverni a képze­letet a valósággal.) „Szerencsére” van néhány olyan ránk maradt történet, amely­ből következtetéseket vonhatunk le. Az amerikai kontinens meghó­dítása bővelkedik a kalandos törté­netekben, emberpróbáló helyze­tekben. Ilyen a 19- század második felében a Nevadán és Utahon át- vándorló csoport története is. Nyolcvanheten indultak útnak a szebb és jobb élet reményében, és alig több mint a csoport fele ért célba. A vándorlás során elveszítették igásállataikat, hónapokon át éhez­tek és fáztak, hóviharba kevered­tek. A természet megpró­báltatásain túl az emberi termé­szettel is szembe kellett nézniük, volt aki gyilkosság áldozata lett. Amikor elfogyott az élelem, le­vágták a megmaradt igásállatokat. Sajnos, ezek húsa sem tartott soká­ig, utánuk következtek a családi kedvencek. ,,Egy álló hétig ettük Casht” - írja egy 13 éves kislány a kutyájáról. Amikor nem volt már több kisállat sem, akkor csontok­ból, inakból, szőrös bőrdarabok­ból főztek valami levesféleséget. Nézzük, mit mondhatunk a túl­élőkről! Vajon az életkor, a nem, vagy a családi-rokoni kapcsolatok a meghatározóak? Először nézzük az életkor szerinti megoszlást. A 16 öt éven aluli gyerekből csak 6 maradt életben. Az öt éven aluli­aktól eltekintve azt mondhatjuk - nem túl meglepő módon -, hogy a fiatalabbak jobban bírták a meg­próbáltatásokat, mint az időseb­bek. A túlélők átlagosan 7 és fél évvel voltak fiatalabbak az áldoza­toknál. Elsőre talán azt várnánk, hogy a 20 és 29 év közöttiek a leg­erősebbek, ezzel szemben azt ta­pasztalták, hogy a 15-20 közötti se-nem-gyerek-se-nem-felnőttek élték túl a legnagyobb arányban a vándorlást. A nők 30 százaléka, a férfiak majd 60 százaléka veszett oda, te­hát a nők túlélése messze jobb volt, mint az „erősebbik” nemé. A vizsgálat legmeghökkentőbb eredménye az, hogy a család, (a valahová tartozás) volt a legfonto­sabb a túlélés szempontjából. Tizenöt egyedülálló fiatal férfi vágott neki az útnak, és közülük csak kelten értek célba. Hiába, úgy látszik, egyedül nem megy! Amá- sokért érzett felelősség, a gon­doskodás talán a nem létező erőforrásokat is képes mozgósíta­ni! Végül a fentiek figyelembevéte­lével engedjék meg, hogy egy jó tanáccsal szolgáljunk a fiatal fiúk­nak, lányoknak, akik talán a kül­földi munkavállalás gondolatával kacérkodnak! Ha neki akarsz vág­ni a nagyvilágnak, hogy szerencsét próbálj, feltétlenül vidd magaddal a mamádat, a papádat, a húgodat, a nővéredet, a feleségedet, a nagy- nénikédet, a nagybácsikádat stb. Ez a legbiztosabb módja annak, hogy vidd valamire! B.K. • Helymeghatározó. Hordozható műholdas helymeghatáro­zó. Tokió: A Sony cég hordozható műholdas helymeghatáro­zó berendezése, amely kijelzőjén mutatja a műszer helyzetét földrajzi szélességét, hosszúság és tengerszint feletti ma­gasság szerint. (MTI- PRESS Képszolgálat) mégsem tilos a csók . . . Hatalmas vihart kavart a firenzei orvoskonferencián egy bejelentés, mely szerint korunk pestise, az AIDS nemcsak vér, hanem nyál - vagyis csókolózás - útján is terjedhet. Erről beszélgettünk dr. Bánhegyi Dénes­sel, az Orvostovábbképző Egyetem Fertőző és Trópusi Betegségek tan­székének adjunktusával.-Igaz-e a hír?- William A. Haseltine bejelentését, sajnos, pontatlanul értelmezték. A sajtótájékoztatón azt hangsúlyozta, hogy a nyálkahártyának nagy szere­pe van a vírusfertőzés kialakulásában, ugyanis a bőrben, a vérben és a nyálkahártyában vannak olyan nyúlvánokkal rendelkező falósejtek, amelyeknek az a feladatuk, hogy a szervezetet megvédjék a kóroko­zóktól. Ezek rendkívül fogékonyak a betegség kezdeti stádiumát jelentő HIV-vel szemben, és bennük a vírus nagyon gyorsan tud szaporodni. Ez­zel kapcsolatban említette, hogy az úgynevezett „vad csókolózás” során nem zárható ki a fertőzés veszélye, amikor is a nyálkahártyán mikrosérü- lések keletkezhetnek.- Kimutatható-e a nyálból afertőzöttség?- Amerikában vannak olyan törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy nyálból, illetve vizeletből a HIV-ellenes ellenanyagoka’t kimutas­sák. Hogy ezek a vizsgálatok egyelőre nem terjedtek el, annak az az oka, hogy a vizeletben, illetve anyáiban lévő esetleges más baktériumok vagy enzimek belezavarhatnak a vizsgálat eredményébe. És mivel itt definitiv fertőzésről van szó, pontosnak kell lenni, nem lehet tévedni. Vérvétel út­ján 99,5 százalékos pontossággal lehet a fertőzöttséget kimutatni, míg a másik vizsgálatnál az eredmény hitelessége csak 80 százalékos.- Mi a helyzet ma itthon ?- Magyarország az alacsony fertőzötlségű országok csoportjába tarto­zik. Az ismert Hl-V-fertőzötlek száma 250, az AIDS-es betegeké 59. Aha- lállal végződött esetek száma 30. Persze ezek hozzávetőleges adatok. Pár hónap alatt azonban tízzel nőtt a fertőzöttek száma, és eddig ismeretlen AIDS-es betegek is felvételre kerültek. Nagyon félek attól, hogy annak a szexhullámnak, szexuális szabadosságnak, ami ma Magyarországon el­terjedt, hihetetlenül káros hatásai lesznek. A későbbiekben biztosan meg fogjuk fizetni az árát. Fontos volna a megfelelő felvilágosítás.- Mennyire hatásos a most alkalmazott gyógyszeres kezelés?- Ma a leghatásosabb szer az AZT erre a betegségre. A tünetmentes időszakban adagolt gyógyszernek 3-5 éves életet meghosszabbító hatása van, de ez munkával eltöltött, aktív életet jelent. Ha valaki a végső stádi­umban kapja a gyógyszert, akkor ez az idő kilenc hónap. Persze itt me­gint átlagokról van szó. Jelenleg tizenhárom vakcina vár kipróbálásra, amelyek nem mérgezőek, hatásukra ellenanyag termelődik a szervezet­ben, de még nem tudjuk, milyen eredménnyel. A. M. Krimi A rabszolga bosszúja A csengő erőszakosan szakítot­ta meg a csendet. Mabei már várta, de mégis összerezzent. A szíve gyorsabban vert és a keze reme­gett. Menekülést keresve nézett szét a szobában, de nem volt kiút. Elmúlt már éjfél, s a 10. emeleti lakásban jól látszottak a nagyváros fényei. Most, ha lehet még éleseb­ben csenge'ttek. Fáradtnak és ide­gesnek érezte magát; végtére is alig egy órája dobta ki kuncsaftjai­nak egyikét, egy családapát, aki bizonyára panaszt tesz ellene a fut­tató fiújánál, a stricinél. Mabei úgy érezte, betelt a pohár, elege van eb­ből a „munkából”. Bátorságát összeszedve nyitott ajtót.- Gyere be - mondta alig leple­zett félelemmel.- Csak nem aludtál már ilyen korán? - Kérdezte a férfi lihegve. - Nem tudom, miért nem javítják meg ezt a rohadt liftet. Nem fog­nak feljönni hozzád a fickók ilyen magasra.- Megjavították - mondta Ma­bel közönyösen és a strici kezét fi­gyelte, nem lendül-e ütésre. - A házmester biztos nem vette le a táblát.- Ne pofázz! Arról beszélj in­kább, hogy miért zavartad el Kru- gert, aki mindig jól fizetett?! És adj tüzet. Mabei öngyújtóját nyújtotta és ekkor a strici elkapta a csuklóját.- Még egyszer nem akarok ilyen kérdést feltenni, világos?! - A hangja durva volt és erőszakos. - Mi az, talán nem akart most fi­zetni, ezért zavartad el? A lány némán rázta a fejét.- Fizetett volna. De én nem csi­nálom tovább. Elegem van a... Tovább nem mondhatta, mert a strici nagy erővel arcul csapta. A lány védőleg emelte kezét a szeme elé és szinte nyöszörgött.- Ne bánts! Kérlek... Hangjában érezni lehetett a gyűlölet árnyala­tát is. A strici újból ütött, pontosan és keményen, ahogy az alvilágban ta­nulta a számla törlesztésének ezt a módját.- Nem tűröm, hogy elzavard a törzsvendégeket, érted?! - Minkét kezével megragadta a lány vállát, majd a kezét a nyaka felé csúsztat­ta. - Az a mese az AIDS-ről, amit szeretnél beadni, hisztéria. Elég régen vagy a szakmában, hogy vé­dekezz!- Nem a rabszolgavásáron vet­tél - nyöszörögte a lány és érezte, hogy az iménti ütéstől felrepedt az ajka. - Nem vagyok a rabszol­gád... Folytatni nem volt képes, mert két szoros kéz összefonódott a tor­kán. A strici gúnyosan nevetni kez­dett, aztán gyűlölködően vála­szolt.- Hát ide figyelj, a te dolgod az, hogy pénzt keress. Nekem is. Ez nem olyan vállalkozás, ahonnan ki lehet lépni. Itt csak elbocsátás van, de annak a joga az enyém. És ha megteszem, a folyó partján talál­nak a csinos testedre. Vagy az ut­cán szednek fel, amint az „öngyilkosságban kerestél mene­déket a gondjaid elől.” A lánynak ideje sem volt a vá- 1 aszt a, mert megszólal t a telefon. A strici rászólt: - Fölveszed, és ha kuncsaft, tél óra múlva jöhet. Mabei átvette a kagylót és meg­beszélte a randevút.- Na látod, tudtam, hogy értesz a jó szóból. Hozd rendbe magad. Vágd le jól a pasast. Én még az é j­szaka feljövök a részemért. A lány némán bólintott és a vá­ros fényeit nézte. Érezte, hogy az idegei pattanásig feszültek. A strici motyogott valami kö­szönésfélét, kiment, de az ajtót nyitva hagyta. Már a lépcsőről jött vissza és beszólt.- Én hülye, majdnem elfelejtet­tem, hogy a liftet megjavították. Minden oké?- Hát persze - mondta a lány éles hangon. A strici kinyitotta a liftajtót és félfordulattal bevágódott - a sem­mibe. Az ajtó becsapódott, a si­kolyt és a tompa puffanást alig lehetett hallani. Mabei hallgató­zott egy darabig, s miután semmi gyanúsat nem észlelt, bement a szobába, a szekrény alól elővette a kulcsot és a figyelmeztető táblát s a lifthez osont. Remegő kézzel zárta be a liftajtót, nekidőlt, mert úgy érezte, hogy összecsuklik, az­tán erőt vett magán és kiakasztotta a táblát: ..A lift nem működik." A kulcsot majd reggel vissza­lopja az öreg házmester asztalára, amikor az a szomszéd kocsmában a reggeli snapszot tölti magába. W.H.Boeur

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom