Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1992. január 27., hétfő A szülőknek semmi sem drága A sajóörösi manöken A sajóörösi Bodnár család tavaly nem járatta lapunkat. Ennek a családra nézve komoly következményei lettek. Nem értesültek a lapban kiírt gyermekszépségversenyről, s amikor megtudták, hogy van, és jelentkeztek, a versenykiírás szabályai szerint már nem nevezhették be kislányukat, Györgyit, akinek pedig a gyermekszépségverseny eket tekintve volt már bizonyos múltja. Am.i ezt a múltat illeti, nem túl dicsőséges, de mégiscsak említésre méltó, hiszen az édesanya sem titkolja egy pillanatig sem. A dolgok megértéséhez és minden félreértés elkerülése végett — lévén szó egy if j hölgyről — mindjárt előre kell bocsátani, hogy a leány mindössze ötesztendős. A múltját tehát életkorához kell arányítani. Beszélni róla így is lehet bőven. Történt pedig, hogy annak idején, vagy három évvel ezelőtt — meséli az anya — Györgyikét már benevezték egy gyermekszépség- versenyre. Azt a Kismama című lap hirdette meg, s Györgyike fényképét egyszerűen visszaküldte. Nem írták meg ugyan, hogy Györgyikét nem tartják sajtófo- tóalbumba valóan szép gyereknek, de az anyulka sértődöttségében nyilván erre gondolt. A visszautasítás pedig — nem is tagadja, nagyon szíven ütötte. Tulajdonképpen akkor határozta el, hogy azért is megmutatja, az ő. gyereke is van olyan szép, mint akármelyik az újság oldalain mosolygók közül... Nos, akkori haragján, sértődöttségén Györgyike édesanyja most már bölcsebben — s anyaként is sokkal érettebben — csak mosolyog, és mondja is, amit gondol: minden édesanyának a saját gyerméke a legszebb, s ez így van rendjén. Ezekből a gyermekekből legalább soha nem lesz elhagyott gyermek, s ha valamilyen tragédia nem történik, állami gondozott sem. Ebben egyetértünk. A Györgyike fényképének kimaradása a mi lapunkból mégis nagyon bosszantotta. Megrendelte ugyan rögtön az Észak-Magyarországot, de a jelentkezési határidő lejárta után már nem tehetett semmit, azzal együtt sem, hogy Györgyike a Kismama című lappal kapcsolatos kudarc után sikerrel elvégezte a Dior Divatstúdióját. És most megmondjuk őszintén, hogy a mi érdeklődésünket is ez a tény keltette fel Györgyike iránt. Miiíyen lehet az a gyermek, aki most ötéves, és 3 és fél éves korában már Dior- manökenoMevólDel rendelkezik? És milyenek lehetnek azok a szülők, akik pénzt, fáradságot nem kímélve ilyen dolognak teszik ki magukat és gyermeküket? Nos, a nyájas olvasó he- segesse el magától azt a bennünk is felmerülő gyanút, hogy egy újgazdag családról van szó, mert ha úgy lenne, akkor is becsülni való dolog lenne részükről a gyermekért hozott áldozat, de persze nem így van. Bodnár Györgyike édesanyja női szabó, aki ment már természetesen gyermekruha- készítéssel foglalkozik, édesapja pedig a TVK-ban villanyszerelő. Lakásuk, pedig egyszerű tömbház, amilyen Tiszaúj városban és a hozzáragasztott településeken nagyon sok van. Györgyike viszont csak egy van, olyan bizonyosan, aki hónapokig járt fel szombatonként egész napos foglalkozásra a Dior Divatstúdiójába, Budapestre. Tisza- újvárosban biztos, hogy egy... És most, itt van egy gyerek. Minden mozdulatán, fej- és kéztartásán, a mozgásán, azoknak a hajnali keléseknek, gyötrő utazásoknak az eredménye látszik. Fólszegségnek, megilletődött- ségnek nyoma sincs rajta. Van egy videoszalag, amelyet a felvételkor készítettek róla — 200 gyermek közül, micsoda öröm az édesanyának, válogattak be ötvenet —, s olyan is, amelyet akkor készítettek, amikor elvégezte a tanfolyamot. Aztán a szalagok mellett fotók sora bizonyítja, hogy Györgyike a tanfolyam elvégzése után a Petőfi Csarnokban is fellépett azon a gálán, amelyet a Dior-stú- dió rendezett. Ennyi! És mi mivel zárhatnánk ennek a találkozásnak a leírását Györgyikével, ezzel a talpraesett ifjú hölggyel, akinek Dior-manökenokleve- le van Sajóörösön, s aki túl messze lakik Budapesttől ahhoz, hogy oklevele jogán ő is részt vehessen alkalmanként mondjuk egy-egy gyermekruha-bemutatón, vagy rákerülhessen fényképe valamilyen, gyermekek- nék való termékre? Nem tehetünk mást, mint vigasztaljuk. Vigasztaljuk azzal, hogy némely, nőkhöz értő bölcsek szerint, amely hölgynek van múltja, annak lesz jövője is. Györgyikének any- nyi ideje van még addig a jövőig, hogy belőle még minden lehet. Akár felnőtt manöken is. Fényképeit mi máris közöljük. Gy. G. Testi-lelki egészség Szél ellen nem lehet... A kissé frivol cím a figyelem felkeltésére szolgál, mivel olyan témáról lesz szó, ami az embereket naponta többször foglalkoztatja, még akkor is, ha minden a természet rendje szerint folyik. Ha pedig ez a szabályos rend felborul, a téma is kínossá lesz. Mint tudjuk, az emberi szervezet anyagcsere-folyamatainak vannak felesleges, sőt káros termékei, s ezek jó része a vizelettel ürül ki. A vizelet napi mennyisége másfél liter körül van, amit 4—6 alkalommal ürítünk ki napjában, normálisan erőteljes sugárral. Ez a vizeletsugár megváltozhat: vékony- nyá, erőtlenné válhat, esetleg oly mértékben, hogy csep- penként ürül. A sugár lehet hasadt, vagy csavarodott. Előfordul, hogy csak többszőrre sikerül az ürítés, az úgynevezett hasprés segítségével; Lehetséges az utócse- pegtetés, vagy az állandó vi- zéletcsurgás, de bekövetkezhet a teljes elakadása is. Leggyakoribb változás a gyakori és fájdalmas vizelés, az állandó vizelési inger, melynek oka a húgycső gyulladása, általában fertőzés következtében, vagy vesekő távozása miatt. A vizelet mindkét esetben véressé válhat. A fertőzés okai eléggé változatosak. Fiatalabb korban nemi betegség is kiválthatja. Idősebb korú nőknél leginkább a hüvelyfal kitágulása, az úgynevezett hólyagsérv a kiváltó ok. Ilyenkor a hólyag zárórésze tökéletlenül működik, emiatt egyrészt vizelet- csepegés, másrészt fertőzés jöhet létre. Idősebb férfiaknál többnyire a prosztata (dülmirigy) megnagyobbodása szűkíti be, vagy zárja el a húgycsövet, ami vizeletpangást okoz a hólyagban, s ez a pangó vizelet könnyen fertőződik. Fontos, hogy a kórokozó azonosítása megtörténjék, ment ezzel biztosítható a célzott gyógyszeres kezelés. Az említett időskori panaszok leginkább műtéti kezeléssel gyógyíthatók. A húgycső fertőzéses megbetegedése rendesen a hólyagot is érinti, de érintheti a húgyutak magasabb részeit is: a húgyvezetéket, vesemedencét és a veséket. Ezek tárgyalása már meghaladja témánkat. Nagyon fontos tisztázni a rendellenes vizelés okát. Ez eléggé széles körű lehet, felsorolni sem könnyű őket, ezért csak egy-egy jellemző formáját ragadom ki. Ilyen például a fitymaszűkület, ami már kisgyermek- korban is okozhat vizelési panaszokat. A fityma nem húzható vissza a makk fölé, emiiatt rendesen nem tisztítható. A pangó váladék fertőződik, a gyulladásos duzzanat elszoríthatja a húgycsö- vet. Egészen kis műtéti beavatkozással megszüntethető, ezért a jelenségre fiúgyermeknél figyelni kell, s lehetőleg a serdülőkor előtt meg kell operáltatni. Mindkét nemnél előfordulhatnak fejlődési rendellenességek a húgycső lefutásában, helyének a változásában, és a húgyhólyagot illetően, s ezek különböző súlyosságé vizeletürítési panaszokkal, zavarokkal járnak együtt. Urológiai, vagy plasztikai sebészeti gyógyításuk válhat szükségessé. A legkülönfélébb daganatok is okozhatnak zavarokat a vizeletürítésben. Az emberek legnagyobb része, főként idősebb korban, valamilyen érbetegségben szenved. Ennek következménye ideg- rendszeri bénulás-károsodás is lehet. Gyakori, hogy ilyenkor a beteg nem tudja tartani a vizeletét. Ilyen tünetekkel többféle idegrendszeri betegség is járhat, fiatalabb korban. Ezek oka nem mindig szervi elváltozás. Gondoljunk például az éjjeli ágy- bavizelésre. Gyakori inger több vizelet miatt is létrejöhet, leginkább sok folyadék, például sör fogyasztása után. De cukorbetegségnek is ez lehet az első tünete. Útbaigazíthat, hogy ezekben az esetekben a gyakori vizelés mennyiségileg is több a normálisnál, nem úgy, mint ia gyulladásos ingert követő kevés ürítésnél. Látjuk, hogy ennek az életünket keserítő panasznak- tünetnek mennyi oka lehet, s ebből a felsorolásból még nagyon sok minden kimaradt. Fontos ezért, hogy már a panasz első jelentkezésekor forduljunk orvoshoz. (MTI- Press) Kálmán doktor Eltitkolt diagnózisok George Bush tokiói rosz- szulléte múló jelentőségű volt. Gsupán a túlfeszített munkával hozható kapcsolatba — nyugtatta meg a kedélyeket az elnök orvosa, még a japán fővárosból. Az amerikai kedélyek azonban nehezen vettek tudomást az optimista diagnózisról, minthogy a sajtó azonnal emlékeztetett számos előd titokban tartott betegségére. Az első „elnöki betegség” áldozata Hamson vélt, akit a beiktatása után, 1841-ben egy hónap múlva elvitt a tüdőgyulladás. Hasonlóképpen rövid szolgálati időt kapott a sorstól Taylor, 1849-ben. Cleveland 1893 júliusában néhány napra eltűnt, hivatalosan azért, hogy a fogait kezeljék, valójában a tumorral megtámadott felső állkapcsát operálták, Woodrow Wilsont 1919-ben előbb egy vérrög, majd szívroham támadta meg. Mandátuma utolsó 17 hónapjában a titkára és a felesége teljesen elzárta a külvilágtól, még az elnökhelyettes sem látta. Utódjával1, Har- dinggal szívroham végzett, 1923-bari. Franklin Delano Roosevelt 39 ' éves korában megbénult és az örvösök már 1931 -Jben közölték, hogy bármikor végezhet vele egy szívroham. Utána még többször elnökké választották, és végül is agyvérzés végzett vele, 1945-ben. Eisenhower esetében a szívbetegségét, John Kennedynél az Addison-kórt (egyfajta . tuberkolózist) titkolták el. Csák később tudatták a közvéleménnyé! Johnson bőrbetegségét és Nixon visszér- operáedóját. Ezzel ellentétben Reagan mindkét műtétben végződő gyógykezelését már a kezdettől figyelőmmel kísérhette a külvilág. Megnyugtató volt ugyanis, hogy egy makk- egészséges aíelnök állt mögötte, George Bush. MAXWELL REJTÉLYES HALÁLA A spanyol igazságügyi orvosszakértők szerint szívroham Okozta a brit sajtómágnás halálát. A Paris Match című francia hetilap viszont beszámol egy második, immár Izraelben végrehajtott boncolásról, amelyet az ottani Igazságügyi Orvostani Intézetben végeztek el. A francia hetilap idéz arról a magnószalagról, amelyen a négyórás boncolás során elhangzott orvosi véleményeket rögzítették. Eszerint az egyik orvos felhívta a figyelmet a holttest bal vállán -látható, nagy kiterjedésű véraláfutásokra. Később egy hasi sebről is beszéltek az orvosok. , A magnószalag tanúsága szerint egy 9x12 cm-es sebről van szó. A Paris Matoh idéz két francia szakértői véleményt is, melyek szerint a sérülések ütéseiktől származtak. Az izraeli sebészek hivatalos jelentését eljuttatták a Maxwell családhoz, s most már csak rajtuk múlik, a nyilvánosság elé tárják, avagy sem. A tágas szobában több tucat Lenin- és Sztálin- mejlszóbor — bronzból és márványból; számtalan plakátról, reprodukcióról tekintenek le a látogatóra az egykori mindenható vezérek; ikörös-ikörül aiköny- vespolcokon könyvek ezrei... Moszkvától 80 kilométernyire, Valen-tyin Lavrov író nyaralójában található ez a különleges múzeum. A gazdag gyűjtemény a közelmúlt neves közéleti személyiségeinek szobraiból, arcképeiből és a házikönyvtáraikból származó könyvekből áll. Lenin, Sztálin, Hruscsov, Brezsnyev, Dzerzsiraszkij és mások eredeti okmányai, személyazonossági igazolványai, ajándékok, az ajándékozó nevével és jókívánságaival, különféle autogramok. — Mikor kezdte a gyűjtést? — Tulajdonképpen, amióta az eszemet tudom, mindig gyűjtöttem valamit. Könyveket, orosz népdalokat ... A büszkeségem egy 1795-ben kiadott, Puskin könyvtárából származó könyv a költő kézjegyével — meséli Valen- tyin Lavrov. — Egész életemet végigkíséri az orosz emigráció, évtizedek óta nyomon követem a sors akaratából a hazától távol élő alkotók munkásságát. — A Leninnel és Sztálinnal kapcsolatos anyagot úgy tíz évvel ezelőtt kezdtem el gyűjteni. E két személyt nagy tetteik és bűntetteik szempontjából különféleképpen lehet értékelni, de azt senki sem vitathatja, hogy meghatározó szerepet játszottak országunk történetében. Manapság mindent átértékelünk, ledőlnek a tekintélyek és az emlékművek ... Szerintem ez helytelen, mert minden komák nyomot kell hagynia a történelemben, lett légyen az bármilyen. Miért ismételjük meg mi is a múllit hibáit? Annak idején a bol- seviikok, alighogy hatalomra kerültek, elkezdték megsemmisíteni a régi szobrokat és épületeket, lerombolták a templomokat, könyveket égettek, igyekeztek kitörölni Oroszország ezeréves emlékezetét, a hitet. Ugyanezt tette később Hitler is. Most újra ezt az utat követjük mi is? Elég volt a rombolásból, most már építeni kellene ... — Nálunk az a szokás, hogy vagy az egekig magasztalják, vagy pedig a sárga földig lehordják a vezetőket. És hol vannak a iböbbiek, a magukat ártatlan báránynak tartó milliók? A legfőbb rossz az emberellenes rendszer, de a végső szót mindig a nép mondja ki, ő írja a történelmet... |— Ha útban vannak az emlékművek, el kell szállítani őket máshová, de nem szabad semmissé tenni a történelmet — mondja Lavrov. — Szerintem a Lenin emlékművöket is össze kellene gyűjteni egy emlékmúzeumban, mondjuk Susenszko jóban vagy Uljanovszkban ... Amíg élnek azok, akiknek még jelentenek valamit a régi jelképek, hagyni kell, hogy hódolhassanak nekik. Mi pedig csak rombolunk ... Moszkvában pedig még ma sincs emléktáblája sem az első orosz Nobel- díjasniák, Iván Bunyin- nak...
