Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-09 / 7. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 8 1992. január 9., csütörtök Van, aki így aratja . .. Nádaratás előtt Hajdan igen nagy becsben tartották a folyó mentén élők a vizeket szegélyező nádasokat. Ezt a vízinövényt értékes építőanyagnak tar­tották — mind a (Bodrog-, mind pedig a Taktaközben — az alföldi részeken, ahol még most is sok helyen ta­lálni náddal fedett paraszt­házakat. De ezzel borították a falusi portákon a jégver­meket is. Nyáron hűs, télen meleg — tartották a tapasz­talatok alapján. Később az iparban is felhasználták — aztán megcsappant iránta az érdeklődés. Most úgy tűnik, újból reneszánszát éli majd. Amint dr. Szabó Miklós­tól, az Észak-magyarországi Vízgazdálkodási Társulatok Egyesületének igazgatójától megtudtuk, több intézmény tulajdonában levő nádas ki­termelésére, feldolgozására és exportálására lesz lehető­ség. A nád aratásával most még várni kell, ugyanis a korábbi havazás, a hófúvá­sok „elhajlították” a nád­szálakat. Meg kell várni, míg elolvad róluk a hó, új­ra „kiegyenesednek” a szá­lak, mert csak a jó minősé­gű, osztályozott terméket veszik át a külföldi meg­rendelők. Ök már a múlt évi „próbaszállítmányokból” tájékozódtak a borsodi ná­dak minőségéről, s ennek alapján kötötték meg az idei üzletet. Két nagy teljesítményű nádaratógéppel végzik majd az aratást. Ezekkel naponta mintegy 10 ezer kéve nádat tudnak levágni elsősorban a Bodrog- és a Taktaközben levő összefüggő nádasokból. A feldolgozás pedig a ter­vek szerint Sárospatakon és Tiszalúcon történik majd, az odatelepített üzemekben. Sárospatakon munkahelyte­remtő beruházásra kapott összeg is segíti majd a nád­feldolgozó létesítését. A tervek szerint az idén mint­egy 120—130 hektárnyi ná­dasban végeznek aratást. Fr/ a I ■ ■ ■ I ■ / Fűrészelni jaj de jo Szerszámokkal a téli erdőkben Csaknem térdiig érő hó- - ban dolgoznak az erdei fa­kitermelők ;a bükiki és a zempléni részeken, s csak a rádió és a tv meteorológiai jelentéseiből értesülnek, hogy „Pannóniában”, azaz a Dunántúlon szinte tavaszi- as az idő. A borsodi erdőségekben viszont szigorú tél van, legtöbb helyen mintegy 30 centiméteres hóban dolgoz­nak a motorfűrészekkel. Így aztán először a havat kell eltakarítani, hogy a több, mint évszázados törzseket ..elfektessék”, majd pedig hosztolják, azaz darabol­ják. A Borsodi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság több, mint 120 ezer hektáros er­dőségében a legnagyobb vágásterületeiket többek kö­zött a hegyközi részeken, a tokaj-hegyaljai erdőségek­ben, valamint Tel'kibánya könyékén jelölték ki — tá­jékoztatott Varga József vezérigazgató-helyettes. Ezekben az erdőkben bük- köt és tölgyet vágnak, míg az alföldi jellegű vidéken nyárfákat. Naponta mintegy 800—1000 köbméternyi fát vágnak ki a motoros fűrész­szel dolgozó vállalkozók. Mert az új felállásban az erdőgazdaság vállalkozó fa­kitermelőkkel dolgozik. Ve­lük állapodik meg a megfe­lelő összegben, a munka el­végzésében — a többi pe­dig már a vállalkozó dolga. Az ő gondja a szerszámok; beszerzése — s ma már a motoros fűrész ugyanúgy saját tulajdona, mint koráb­ban a favágófejisze, illetve a kétkezi fűrész volt. A fa­kitermelő gondoskodik a darabolásról, a készletezés­ről is. A tolcsvai erdészetnél; kí­sérletképpen ,a szállítást is „privatizálták”, azaz saját járművel szállítják ki a fát a vágástérről a rakodóra. KITEKINTŐ Gorbacsovot a talizmán mentette meg A belorusszáiaii Orsa város lakói váltig állítják, hogy a Gorbacsov ellen 1990. no­vember 7-én elkövetett ímerényiliet azért nem sikerült, mert városuk egy nyugdíjas lakó­ja idejében elküldte az elnöknek az életét megóvó talizmánt. Konsztantyin Narbin küldeményében első látásra nincs semmi különös: a néhány verssort tartalmazó névjegykártya erejét az adja, hogy küldője „besugározta” kato­naszíjának hatóerejével. A katonaszíj cso­datevő hatásáról akkor győződött meg vi­selője, amikor a második világháborúban irtózaltos erejű bom bat ám ad á sba került, és maga sem tudja miért, de féléimében le­vette a szíjat, kezébe szorította és imád­kozni kezdett. Az egész csatatéren egyedül ő maradt életben. Narbin sohasem említette senkinek sem a „csodatevő szíjat”, egy alkalommal azon­ban elhatározta, hogy „leellenőrzi”. Egy, a Gorbacsovéhoz hasonló „besugárzott” név­jegyet elküldött a moszkvai Szpartak lab­darúgócsapatának címére, és a csapat ez alkalommal könnyedén bejutott az Európa Kupa elődöntőjébe. Mostanában nagy keletje van Orsóban a Narbiin-féle névjegyeknek, az idős ember pedig még egy névjegyét küldött Moszkvá­ba, Raisza Gorbacsova címére. Ausztria Címervita kabaréstílusban (MTI-Panoráma) — Szin­te még el sem kezdődött az új esztendő új vitája, .ezút­tal Ausztria címeréről, már­is .groteszk vonásokkal gaz­dagodott. Hány osztrák lá­tott már életében ,sast? Rán­tott csirke, az a mi imada­runk — mondta Peter Pilz, ■a zöld-alternatív párt bécsi vezetője. Robert Jungk, a zöldek (pártonkívüili) elnök­jelöltje ugyancsak sas-elle­nes, de már csak koránál fogva (7,8 éves) sem hajla­mos az iróniára. Bókaga­lamb — ez jelképezi a leg­jobban Ausztria megválto­zott szerepét. Valójában a vita nem a madárról szól, hanem a sar­lóról és kalapácsról, amelyet a kiterjesztett szárnyú sas Ausztria címerében a kar­mai között tart. 'Az osztrák politika fenegyereke, a sza­badságpárti Jörg Haider ve­tette fel december utolsó napjaiban, hogy a munkás­ság és a parasztság e két szimbólumát a kommuniz­mus túlságosan lejáratta, így éppen ideje megszabadítani tőlük az osztrák címert. Haider ötlete nyomán .azon­nal fellángolt a vita. A ve­zető politikusok, Vranitzky kancellár és Waldheim köz­társasági elnök alapjában egyetért tHaider kifogásaival. Vranitzky szerint az ötlet- gazdag és elmóletékben jár­tas művészeknek azon nyomban hozzá kell látniok az új kifejező jelkép megal­kotásához. Megszólalták az­után neves címerszakértők, történészek, akik világosan kifejtették, hogy mennyire nincs az osztrák címer sar­ló—kalapácsának semmi de semmi köze a kommunista jelképekhez. .Madárügyiben pedig sokan hivatkoznak ar­ra, hogy bár a sas a harc jelképe, de mégis oly sok ország tartotta meg szimbó­lumaként. Megszólalt és vé­delmébe vette ,a jelenlegi cí­mert Heinz Fischer, a par­lament (szociáldemokrata) elnöke: már évekkel ezelőtt volt szó .a címerváltoztatás- ról — mondta. Végül mégis az 119,19-re visszanyúló ha­gyomány mellett döntöttek, pedig akkor igazán lett vol­na ok elhatárolódni a kom­munizmustól. Ma, amikor az már összeomlott, ugyan ml értelme lenne a változta­tásnak? A sarló és kalapács Auszt­ria címerében az első köz­társaság idején, 19,19-ben tűnt fel — a sás fején a téglafalkoronával egyetem­ben. Az előbbiék a paraszt­ságot és a munkásságot, az utóbbi pedig a polgárságot jelképezte, mint az új ál­lamforma pilléreit. ,1934-ben a sas kétfejű lett, ítégliafal- korona helyett glóriát kapott (:ke<t)tőt), s eltűnt la sarló és kalapács. Amikor 1945-ben a 12. köztársaság létrejötte­kor visszakerülték a helyük­re, a címer egy újabb jel­képpel is' kiegészült: az el­szakított lánc a felszabadu­lást jelentette. A szakítást Németországgal —, s kimon­datlanul ugyan, de sokan mégis úgy vélik ma Ausztri­ában: Haidernek nem any- nyira a sarló és kalapács fáj, inkább ezt a szimbólu­mot érzi sérelmesnek. Ez mellesleg beleillik nézetedbe, Ausztria németségének hangsúlyozásába. Pilz rántottcsirke-ötlete felhördülést keltett. Vezér­cikkek ostorozzák, amiért nevetségessé teszi a vitát, s ezzel az osztrák politikát. Tudományos érvek sorakoz­nak a sas mellett, lamely, igaz, a harc jelképe, ám oly sok ország marad meg még­is e szimbólum mellett. Hogy Pilz komikusnak tűnő ötlete mennyiben fojtja el csírájában Haider ötletét, az hamarosan kiderül. Az oszt­rákokat mindenesetre nem annyira az ideológia izgatja, mint inkább az, mibe kerül­ne egy ilyen játék. Nos, nem kevésbe. IBecslósék szerint mintegy 3 millió Schilling ilenne csak az állami zász­lók cseréje. (,A köztársasági elnök rezidenciáján, a Hof- burgon lobogó kétszer há­rom méteres zászló önma­gában 3 'ezer ischiillingbe ke­rül, s ilyenből van .még jó néhány.) No de címer éke­síti a hivatali helyiségeket is, és megannyi igazolványt, dokumentumot, nem ,is be­szélve a bankjegyekről és pénzérmékről. Ezzel együtt a költségek háromjegyű-mil­liós összegre rúgnának. És ez már nem olyan vicces, mint a rántottcsirke-jélkép. Szászi Júlia Az első „európai” városkizisséf (MTI—Panoráma) — Két szomszédos ri- viérai város, a fnanoia Menton és az olasz Ventimiglia példát műtőit, hogyan lehet lé­péseket tenni az európai egység felé. A két -település, amely tíz kilométerre fekszik egymástól á határ két oldalán, hozzálátott, hogy megalakítsa az első valódi európai városi közösséget. Persze ennek nagyon is gyakorlati okai vannak. Azt remélik, hogy ezentúl közvet­lenül az Európai Közösségektől kapnak tá­mogatás^ kiküszöbölve a francia és az olasz bürokráciát. A többi között orvosi egyetemet és egészségügyi központot sze­retnének létesíteni brüsszeli pénzből. Mind Ment ónnak, mind Venltiimigliának 30 000— 30 000 lákosa v.an, s külön-külön nem szá­míthatnának efféle támogatásra. A mentoni városházáról most három számjegy tárcsázásával közvetltenül kapcsol­ható az olasz partnerváros tanácsa. Egysé­ges vízellátást ópítetteik ki, s épül egy kö­zös szemétégető is. összehangolják a város- tervezési problémákat, és a ’ közlékedési ügyeket. Hamarosan megnyitnak egy főis­kolát, amelyen kölcsönösen elismert gyógy­szerészeti diplomat lehet szerezni. A venti- migüi-ai vasútállomáson a két szomszédvá­ros rendőreiből alakult őrs működik,-amely már sikeresen leleplezett egy embercsem- pészbandáf, és egy lopott gépkocsikkal ke­reskedő szervezetet. Persze, azért nem mindenki lelkesedik a két város egyesítéséért, Sok idős franciában fájdalmas emlékeket ébreszt az olaszok korábbi mentoni szereplése. Az itáliai fa­siszta hadsereg a III. világháború során 2 évig megszállva tartotta Mentont, s számos francia lakosnak menekülnie kellett. Nem örülnek a vámhivatalok dolgozód sem. akik joggal tartanak állásuk elvesztésétől, mivel a határ hamarosan szabadon átjár­ható lesz. Robotrendőr (MTI—Panoráma) — Három éven belül felállítják a tokiói utcasarkokon az első robotrendőröket, — ezzel orvosolják az év­tized végére egyre súlyosabbá váló mun­kaerőhiányt. A fővárosi rendőrség kutatási programja szerint robotokat állítanak fel a tokiói utcasarki - rendőrőrsökön, ahova ügyes-bajos dolgaikkal fordulnák az em­berek. Az automata rendőr a „Mit tehetek Ön­ért?” — kérdéssel fordul majd -a betérő­höz, és képes lesz útbaigazítást .adni neki a száimítógépfcijellzőjién, sőt hozzá kis tér­képet "is mellékel majd. Harmindféle infor­mációval és szolgáltatással áll majd ,az ügy­felek rendelkezésére a robot, többek között megújítja majd a lejárt jogosítványt, el­igazítást ad arról, mi .a teendő közlekedési baleset esetén. Az automata rendőr akkor sem esik pánikba, ha tudását meghaladó kérést kell teljesítenie, ez esetben a köz­ponti rendőrséggel létesít távtelevíziós kap­csolatot. Mindezen túlmenően az elképze­lések szerint még vészihelyzetben is segít­séget nyújt a rászorulóknak. A robot- rendőrt olyan szenzorokkal látják majd el, amelyek érzékelik a segítségre szoruló em­ber zaklatottsága állapotát, mérik légzési adatait, hőmérsékletét. Ha tehát a robot- rendőr úgy ítéli meg, hogy valaki éppen bűnöző elől menekül a rendőrszobába, be­csukja mögötte az ajtót, így az üldöző kint reked. Ezt a módszert vélhetően még hosszas kísérletezésinek vetik majd alá,, hiszen feldúlt állapotban nemosak üldözöt­ték léphetnek be az automatizált rendőr- szobára. Az ajitózárássál a robot így indo­kolatlanul is „őrizetbe vehet” embereket. Annyi bizonyos, hogy a tokiói rendőrség élkerül'hetetilennek tartja a számítógép- rendőrök beállítását, mert .a várható nyug­díjazások és az ötnapos munkahét beve­zetése miatt többezres létszámhiányt kell majd valahogyan pótolni. Marton János

Next

/
Oldalképek
Tartalom