Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
1992. január 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Szabók és történészek készítették Milyen lesz a katonaság új egyenruhája? A korábbi jelzőik szerint a magyar katona snájdig volt és fess, jó megjelenésű és határozott fellépésű. Jól mutatott a szabott nadrágban és kabátban. A majd fél évszázada „divatos” egyenruha viszont egy idegen hatalom ízlése alapján készült, amivel mindmáig nem sikerült: megbarátkoznia a magyar katonának. A tiszteik szabadidejükben szívesebben járnak civilben és igen nagy a valószínűsége, hogy e két megállapítás között szoros okozati kapcsolat húzódik meg. Fiel is vetődött nyomban a hatalomváltást követően: öltöztessük katonaságunkat új, nemzeti jegyeket hordozó egyenruhába. Aim a lelkes igenlők mellett megszólalt egy másik meggyőző kórus is, amelynek tagjai úgy vélték, korai lenne új egyenruhában pompázni, amíg az országnak más, sürgős feladatokat kell megoldania, így aztán bármilyen jó lett volna a viseletcsere, erre anyagi okok miatt még most is várni kell. ‘De meddig? — kérdeztük dr. Joó Rudolf honvédelmi minisztériumi helyettes államtitkártól. — Az új egyenruha viselésének elrendeléséhez nem elég csupán a Honvédelmi Minisztérium döntése. Hiszen addig, amíg az alapvető technikai ellátottságot is csak nehezen tudjuk biztosítani, nem költhetümk 90 ezer katona egyidejű új ruhába öltöztetésére. Be kell látnunk, hogy az ország jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse. — Ha viszont ilyen okok miatt bőven van idő a fazon kiválasztásához, akkor érdemes lenne ezt kihasználni arra, hogy annak ideién majd a lehetséges legjobb mellett döntsenek. — Történészek bevonásával a szabók elkészítették már .azt a négy-öt féle szó- bajöhető változatot, amelyek közül majd választani lehet. — Hogyan fogadja mindezt a kritikus, mindenbe beleszólni akaró, ennél kisebb jelentőségű kérdésekben is véleményt nyilvánító magyar közvélemény, miként vélekedik róla a katonaság tisztikara és a sorállomány? — Ezek az egyenruhák már láthatók, első bemutatásuk megtörtént, sőt a kiállítást közvéleménykuitatással kötjük össze, a lakosság is véleményt mond róla döntés előtt. Azt hiszem, egyedülálló az egyenruházat történetében, hogy annak kialakításába, a modellek kiválasztásába a közvélemény is beleszól jon. Ilyen még a liberális nyugaton sem nagyon ■ fordult elő. Az idén eldől, melyik fazon lesz a magyar katonaság eigyenviselete, a többi pedig már csak pénzkérdés, ahogy azt mondani szokás — Milyen elvek alapján keresték a legmegfelelőbb egyenruha változatot a történészek? Meddig mentek vissza a történelemben, hogy az egyébként oly nagyon szükséges nemzeti hagyományok méltóképpen megjelenhessenek majd honvédségünk új ruháján. Nyilván nem jöhetett számításba olyan uniformis, amilyenben az 1848-as, 49-es honvédek harcoltak, hiszen az ma korszerűtlen, történelmietlen lenne, bármilyen óriási értéket is képvisel a szemünkben. Mint ahogy nyilvánvalóan meggondolás tárgyává tették az 1940-es évek viseletének változtatás nélküli visszakozását is a többféle félre- és belemagyaráz- hatóság okán. — A megváltozott technika célszerű öltözéket követel meg, így nem jöhettek szóba saillangos, kantáros változatok, az új ruha nem akadályozhatja a gyors mozgást, nem ronthatja semmilyen módon viselőjének komfortérzetét. — Az előbb a pénznél, illetve annak hiányánál altadtunk el. Ennek híján milyenek a kilátások az új egyenruházat bevezetésére? — Lengyelországban, ahol ugyanúgy szeretnének mielőbb megszabadullni a számúikra idegen uniformistól, mint nálunk, az új egyenruha fokozatos bevezetése mellett döntöttek és ez a gondolat számunkra szimpatikus. Így megvalósítható, hogy mindig annyian bújnak majd az új katonaruhába, amennyi honvéd „átöl- töztetéséhez” éppen elegendő pénzünk lesz. Nagy József Lacxó József képriportja Lemezek Mondja a rádiós beszélgető partnerének, hogy az elmúlt negyven évben a gregorián, mármint a magyar gregorián is fekete listán 'volt. A rádiót hallgató egyén pedig tesz-vesz, foglalatoskodik ezzel, azzal és rábólint, lehetséges bizony. Pár nappali késpbb a televízió közvetít beszélgetést, melyben ugyancsak elhangzik valami hasonló. Mégis meg kéne nézni a lemezeket.. . Gyűjteménynek ugyan nem nevezhető a szerény számú lemezecs- ke, de az biztos, hogy akad köztük gregorián. Jómagam vásároltam, Miskolcon. De mikor? Pillanatok alatt elő is kerül a szép kiáillí- tású borítékban levő lemez, mely a. karácsonyi ünnepkör gregorián dalait őrzi. Akiknek megvan a lemez, ismerik: az ócsai templomban készültek a felvételek, a borítót is ez a templom díszíti. Míves munka a borító, a külső kemény oldalakon belül még négy lap található, több nyelvű ismertető szöveggel, kottarészletekkel, díszes iniciáléval. Érdekesség: a B oldal utolsó száma a Te Deum, mely lehetséges, nem illik ugyan teljesen ide, mégis nagyszerű, hogy helyet kapott, mert .telket megrázóan szép és nem is az az ének, amelyet mi itt általában ismerünk, hanem egy ősi. régi. Az ismertető szerint a 15. század végén már magyar éneklése is szokásban volt, Udvarhelyen ma is így éneklik! Sajna, nem sikeredik megállapítani, hogy ezt a lemezt mikor adták ki. Nagy valószínűséggel a hetvenes években. Akárcsak a másik, mellette levő, ugyancsak szép, de már nem annyira díszes Magyar Gregoriánul« lemezt is, mely főként: az ádventi, a pünkösdi dallamkört tartalmazza. Magyar kiadás bizony ez mindkettő, a Hungarotoné. A polcon levő harmadik gregorián lemez viszont lengyel. Ezt Varsóban vásároltam. ugyancsak réges- rég. Együtt az úgynevezett „tiltott dalokat”, valójában a második világháború idejéből való partizán énekeket megörökítő lemezzel Varsó Óvárosában, a téren zenélt-énekelt ez a sajátos összeállítású zenekar, sokáig hallgattam, majd nagy örömömre az egyik bolt kirakatában fölfedeztem lemezüket is. Az elárusító fiatalember meg sem lepődött, amikor a gregorián és a partizán dalokat kértem; ámbár a párosítás nem valami magától értetődő. Viszont: mindkettő szép. A maga módján. Ha már itt turkálok, ki-kiemelek még néhányat a polcról. A legvaskosa'bb a Beethoven Kilencedik szimfóniája. Bruno Walter vezényli, németül éneklik, Leningrádban vásároltam., Idős, őszhajú, kedves, hölgy csomagolta, nagy gonddal, mivel több lemezről is szó volt, ennek a csomagolópapírjára nagy cirill betűkkel felírta: a kilencedik. Az ugyanitt vásárolt másik lemezen orosz népdalok vannak. Azaz, hogy ... a lemez borítóján az olvasható, hogy szovjetszkije és russzlkije. Tehát szovjet és orosz népdalok? Pár évvel később Lipcsében egy, több nemzetiségű összejövetelen Anatoli, az ukrán kolléga több énekkel kap-' csolatosan helyre igazított. Amit orosz népdalnak tudtam, arról kiderült, hogy ukrán. Anatoli kissé meg- bántottan közölte ezt. Mert, ami ukrán, az ukrán! Nem hagyja...! Jó lett! volna, ha már akkor elkezdjük ezt megtanulni. Dehát tanuljuk most. Lipcséből egyébként nem sikeredett lemezt hozni. Olyan hosszú sor állt a boltnál, mint inálunk szokott időnként a Tüzép előtt. Mondták, hogy külföldi lemezek érkeztek, népszerű énekesekkel, ezeket elkapkodják. Azért a sor. Megállapodtunk ellenben a bolgár kollégával, hogy majd otthonról küld egy, saját népdalukkal teli nagylemezt. Hallgatta ugyanis — arra alkalmatos helyen — magyar népdal- dudorászgatásainkat, kérte fordítsuk le a szövegjét, ezután pedig meghatotta«, mondta, hogy ez a dal majdnem egy az egyben náluk is megvan. Ugyancsak népdalként. Én az édesapámtól tudom, ő is az édesapjától, az én nagyapám pedig nyilván az övétől, de nem tudjuk meddig lehet visszanyúlni az idők kútjába. A dal szövege, mint a népdaloké, rendkívül egyszerű, így szól: „Magas a torony teteje, bárányimnak nincs mezeje. Bárányimnak legelő kell, magamnak szép szerető kell.” A dallamát is rögtön tudják mind- ahányan, h;a arra gondolnak, hogy „A Vidróczkái híres nyájé...” (Egyszer úgy adódott, hogy Behár' Ferenc zeneszerzővel váltottunk szót. Ezekről a dalokról kérdeztem. Szerinte nyilvánvalóan a „torony tet.ejés” az eredeti, ebből születhetett a másik.) Hát ez a dal tetszett meg nagyon bolgár kollégánknak, ígérte is, hogy küldi a maguk népdalait lemezen. Cserében természetesen jómagam is ígértem egy lemezküldést a sajátunkból. Aztán ahogy gyakorta lenni szokott: azóta is küldjük ... Ez a lemez tehát hiányzik a polcról. De hiányzik egy kazettás doboz is. London egyik sokemeletes, lemezekkel, magnókazettákkal, videokazettákkal telis-teli áruházában bóklásztunk, leemeltük a polcról, nézegettük a Beatles összest. Kazettán. Negyven valahány angol fontért már hozhattuk volna. Nekik ott nem drága, pár napi kereset, de nekünk az évi valutakeret ennek alatta marad. Nézegettük még kicsit, mintha töprengenénk, vegyük, vagy inkább keressünk egy drágábbat, majd visszahelyeztük. Valószínű, hogy ez az összes soha nem is lesz itt, a lemezek közelében. A gregorián viszont itt van. Föl lehet tenni ismét. Tényleg szép. Jó hallgatni. Különösen a karácsonyiak vidámak, jókedvű- ek. De jó, hogy szól.. 1 Ugye, hogy mégiscsak érdemes rádiózni, tévézni... Priska Tibor Egy kirándulás kénéi
