Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-06 / 4. szám

1992. január 6., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Valóban láthatatlan? Van alti ipsén adózik, van aki csal De szép is volna, ha idén az államkassza a ma terve­zett összegnél mintegy 60— 80 imilliárddal több bevétel­re tehetne iszert. Ez megfe­lelne a költségvetés elő­irányzott hiányának, illetve megközelítené azt a mint­egy 100 miUiérdot, amit — a személyi jövedelemadó nélkül! — egyéb adófajtáik­ból többlettehenként a lakos­ságnak kell majd megfizet­nie — írja a Tőzsde Kurír szakírója. Ennék forrása ugyanis „el­vileg” megvan, főleg a ko­rábban gyialkran emlegetett, és az utca embere számára többnyire látható, ám az adóhivatal előtt még min­dig „láthatatlan” jövedelem­ből. Ezt az adózatlan több­letjövedelmet néhány éve a szakértők még évii 150 200 milliárdra, potenciális adó­tartalmát 50 milliárdra 'be­csülték. Azóta sóik víz folyt le a Dunán, és ez a jöve­delem feltehetően erőtelje­sen növekedett. Már nem a benzinkutas a bűnbak Pontos elemzések híján legfeljebb becslésekre ha­gyatkozhatnak. Korábban divat volt a benzinkutaso­kat, az orvosokat, a kisipa­rosokat, a mezőgazdasági kistermelőiket ostorozni azért, hogy 'kibújnak adófi­zetési kötelezettségeik alól. Ma rnár mindenki előtt nyil­vánvaló, hogy különösen széles körű az a csupán bi­zonyos eufémizmussal kis­kereskedelemnek nevezhető illegális, fél illegális árusítás, amiből nem sfolyik be az áfa, és amely kikerül számos roás adófajtát is, jelentős összegéktől fosztva meg a költségvetésit. Napjainkban az utcákat, aluljárókat el­árasztották azdk a „kereske­dők”, akik bizonytalan for­rásokból szerzett élelmiszert, ruházati cikkeket, műszaki árut árulnak. Nem tudni, valójában mennyi lehet az általuk le­bonyolított forgalom, meg­bízható vizsgálatok híján legfeljebb csalk megbecsül­hető. (Nagyságéra főleg ab­ból lehet Ikövetikezitetni, hogy a hivatalos kereskede­lem forgalma a múlt évhez viszonyítva drasztikusan, több mint 25 százalékkal csökkent. ilyen mértékű visszaesést pedig nem indo­kolnak más gazdásági mu­tatóik. .Némely szakemberek egyenesen arra a megálla­pításra jutnak, hogy ennek a feketekereskedelemnek a forgalma többé-lkevésbé el­lensúlyozza a legális keres­kedelem értékesítésének visszaesését. Ez azonban minden bizonnyal túlzás. Messzire vezetne annak boncolgatása: hogyan lehet­ne megadóztatni ezt az ut­cai perzsavásárt, az azon­ban bizonyos, hogy az alul- járó-!keresíkedelem következ­tében rendkívül nagy bevé­teltől esik el az állam. A kicsik is keveset adóznak És van itt még valami, ami részben kapcsolódik az előzőkhöz. A Privatizációs Kutató Intézet vizsgálata szerint a magán tőiké befek­tetései a magyar gazdaság­ban számottevők. Ezt bizo­nyítja a viszonylag kis tő­keerejű kisvállalkozások el­szaporodása, főképpen a szolgáltatások, így a keres­kedelem területén. E befek­tetések többsége pedig nye­reséges, profitrátája jóval magasabb az áillámi válla­latokénál. A kutatók szerint ennek egyik dka az, hogy e vállalkozások jelentős ré­sze, legalábbis részben, nem adózik, illetve az előírtnál jóval kevesebb adót fizet be iaz állampénztárba. Persze nem minden 'kis­vállalkozó adócsaló, vélhető­en azonban isokan élnék az adófizetés kijátszásának szá­mos módjával és lehetőségé­vel. Közéjük tartozik — sok más mellett — a kétes ere­detű áruik olcsó beszerzése, a be nem jelentett dolgo­zók alkalmazása, ügyes könyvelési trükkökkel a nye­reség eltüntetése vagy csök­kentése, és nem utolsósor­ban a kötelező nyugtaadás elmulasztása. Az utóbbi idő­ben lefolytatott adóellenőr­zések éppen a nyugtaadás­sal kapcsolatban rendkívül nagy mértékű szabálytalan­ságot tárták fel. Ennek az ellenőrzésnek a hatékonysá­ga viszont meglehetősen két­séges. Mindezzel messze nem merítettük ki az adófizeté­sek elmaradásának okait, a szabályok kijátszásának va­lamennyi lehetőségét. Sovány vigasz, hogy még a fejlett piacgazdaságokban sem is­meretlen jelenség az adó­zatlan jövedelmeik képződése és az adócsalás. Nálunk saj­nos az általános gazdasági helyzet bizonytalansága és a hanyatló életszínvonal mellett a megfogható vál­lalati és személyi jövedel­mek szigorú megadóztatása és a fokozódó lakossági ter­hek a gazdaság szereplőit arra ösztönzik, hogy ne csak a kiskapukat használják ki, hanem „vállalva a veszélyt”, súlyosabb s zabái y tol a nságo - kát is elkövessenek. Ennek egyik és nem éppen biztató jele a fekete- és a szürke- gazdaság kiszélesedése, a feketemunka elterjedése, ami tudvalevőleg legkevésbé sem erősíti az adómorált. A szellemi tevékenység adózása A szellemi tevékenységből származó jövedelem utáni adózás ez évi rendjének meg­határozásakor a kormányzat meglehetősen éles viták ha­tására végül is kompromisz- szumos készségéről tett tanú­ságot- Így több változatot fo­gadott el a parlament, az adózóra bízva a döntést. Vá­lasztható a költségelszámo­lás, és ebben az esetben évi 100 ezer forint levonható az adóalapból. De aki rendelke­zik 1991-ben megkötött szer­ződéssel, az a tavalyi áta­lányadózást választhatja az idén is a szellemi tevékeny­ségnél. Ez a kompromisszum azonban elég bonyolulttá tet- le az egyes jövedelmek ke­zelését. A Pénzügyminisztérium il­letékese az MTI érdeklődé­sére elmondta: az érdekei- leknek egyelőre nem kell dönteniük arról, hogy miként kívánnak majd adózni jövő­re. Az sem kötelezi őket sem­mire, hogy a kifizetők mi­lyen számítások szerint von­ják tőlük az adóelőleget. Azt azért jó tudni: aki igénybe veszi az átalányadózás lehe­tőségét, az hiába rendelkezik más 1992-es szerződésből származó jövedelemmel, a 100 ezer forintos adóalap­csökkentő lehetőséggel egy­idejűleg nem élhet. Az elő­zetes számítások szerint 156 ezer forintos pluszjövedele­mig érdemes a 100 ezer fo­rintos adóalap-csökkentő ked­vezményt kihasználni, ezen felül azonban a tavalyi szer­ződéssel rendelkezők akkor fizetnek kevesebb adót, ha az átalányadózást választják. Ugyanakkor mindenkire ér­vényes az is, hogy érdemes számítást készíteni, felmérni az igazolható költségeket. Könnyen előfordulhat, hogy sokaknak a tételes költségel­számolás a legkedvezőbb adózási forma. (MTI) Búza, vagy kukorica? Tavaly rekordnagyságú volt a világ gabonatermése, emiatt az árak (különösen a búzáé) mélyre süllyedtek, ami igen lényegesen befolyásolta az 1991—1992-es szezonnal kapcsolatos 'termelői döntése­ket. Ma már ismeretes, hogy a legnagyobb gabonaexpor­tőrök közül az Egyesült Ál­lamok, Kanada és az EGK tudatosan korlátozni fogják gabonatermelésüket. Még a Szovjetunió is, a világ leg­nagyobb gabonaimportőre, feltehetően csökkentette az őszi búza vetésterületét, mi­után az 1990-es évi bő ter­més felhasználásával gondjai támadtak. Csaknem az összes prognó­ziskészítő cég egyetért ab­ban, hogy az 1991—1992-es új szezonban csökkenhet a világ búzatermése (35 millió tonnával — 560 millió ton­nára), ugyanakkor növeked­het — 50S millió tonnára — a világ kukoricatermése. Ál­talában elmondható, hogy a gabonaexportőrök szempont­jából meglehetősen gyenge szezonban csak a kukorica tartotta az árát, miközben a búza és az egyéb gabonafé­lék ára mélyre süllyedt. Az amerikai gabona ára például tegnap 115 dollár volt tonnánként, azaz 30 szá­zalékkal alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt. Az ameri­kai kukorica ára viszont ugyanezen idő alatt alig 3 százalékkal csökkent: ton­nánként 105 dollárra. A Packard Bell Bősi kérdés - Telegraf a számítógépipar élvonalában (1.) Több mini háromszáz év­vel ezelőtt Pascal, az első összeadógép megszerkesztője, vagy kortársa, a már négy művelet elvégzésére képes gépet kitaláló Leibnitz, alig­ha gondoltak arra, hogy maj­dan az elektronikus számoló­gépek milyen forradalmi vál­tozásokat hoznak az emberi­ség életében. S gondolom, hogy a gyors ütemű fejlődés­ben kimagasló szerepet ját­szó, magyar származású amerikai tudós-matematikus, Neumann János is csaik kö­vetkeztetett: írni jön majd az ezredforduló utolsó évtizedé­ben, az ezredforduló táján az adatfeldolgozást, a tudomá­nyos kutatást forradalmasító számítógépipar fejlődésében, a műveleti sebességek növe­lésében, a gépek méretei és energiafogyasztása csökkené­sében. Mindez, ameddig idáig ju­tott a számítógépipar, s ami még előttünk van, a kezdet­től fogva meghatározó leg­nagyobb cégek egymás kö­zötti vetélkedésének követ­kezménye is. A nagy ameri­kai, japán, vagy európai cé­gek között kialakult verseny, a piacon való maradásért ví­vott harc vitte és viszi előre az egyre tökéletesebb beren­dezések folyamatos fejleszté­sét, mind fokozottabb fel- használásukat a gazdaság­ban, a tudományban, vagy éppen a haditechnikában. A számitógépipar és -piac egyik főszereplője az ameri­kai Packard Bell. A céget már a háború előtt, a 30-as évek végén jól ismerték USA-szerte, igaz, kezdetben a hír- és információtovábbí­tás, a szórakoztatás, a rádió­zás révén. De már a 60-as években bekapcsolódtak a Packard Bell Hycomp-számí- tórendszerek a speciális űr­járművek irányító- és röp- pálya-kiszámító rendszerei­nek tervezésébe, megvalósí­tásába, s azóta ott is vannak az élvonalban­De mi közünk van mind­ehhez nekünk, borsodiaknak? Mindjárt más szemmel néz­zük a sztorit, ha tudjuk, hogy a világcég kelet-közép- európai bázisa a megyeszék­hely, Miskolc lett. Néhány évvel ezelőtt Kő- falvy Zsolt, a Szinva NET Kft. kereskedelmi igazgatója „hozta be” Magyarországra a Packard Bell-t. Ezt azért ér­demes külön is megemlíteni, mivel a külföldi cégek ra­gaszkodnak a személyekhez, a bizalom nemcsak a cégek iránt nyilvánul meg — noha nyilván kell ez a háttér —, hanem emberekhez is kötő­dik. A Szinva NET Kft. ke­reskedelmi igazgatója azóta is szinte baráti módon — er­ről e sorok írója is meggyő­ződhetett Tel Avivban —, ugyanakkor szigorú üzleti ■ailapon ápaLja ezt a 'kapcso­latot. A Szinva NET Kft. a Packard Bell-el a Tel Aviv­ban működő kelet-európai vezérképviseleten keresztül tartja a kapcsolatot. S hogy milyen eredménnyel, arról Izraelben sikerült szót válta­nunk iArie Givony úrral, a vezérképviselet vezetőjével és Ábel Grossman úrral, a cég vezető munkatársával. (Folytatjuk) Nyikes Imre A Packard Bell gépcsalád néhány tagja. — „Vigyázat, az államha­tár a folyó közepén húzó­dik.” Ez a szöveg olvasható szlovákul és magyarul azon a Duna-parti figyelmeztető táblán, amelynek fényképe illusztrálja a Telegraf című prágai lap pénteki számában a Josef Viavirousek csehszlo­vák környezetvédelmi mi­niszterrel készített interjút. Vavrousek szerint Csehszlo­vákiának és Magyarország­nak közös megoldást kell ta­lálnia a bősi erőmű ügyére. A csehszlovák miniszter emlékeztet arra, hogy a szlo­vák kormány az úgynevezett C-változat megvalósítása mellett döntött, amelynek ér­telmében a magyar féllel va­ló együttműködés nélkül, ki­zárólag csehszlovák területen akarják befejezni az erőmű építését. A csehszlovák kor­mány azonosult ezzel az ál­lásfoglalással — teszi hozzá Vavrousek, majd arról is szól, hogy Magyarország ezt egyoldalú lépésnek tekinti, amelyre ugyancsak egyolda­lú lépéssel kall válaszolni. „A magam részéről sze­rencsétlennek tartom ezt a helyzetet, mivel jogi, környe­zeti és gazdasági szempont­ból egyaránt közösen kell megoldani a problémát” — jelenti ki a Telegrafnak adott interjúban Josef Vav­rousek. A Telegraf egyébként január másodikén jelent meg először napilapként Prágá­ban, a cseh jobboldali gon­dolkodást vállaló orgánum­ként. A lap szellemisége igen közel áll Václav Klaus csehszlovák pénzügyminisz­terhez, a piacgazdasági re­form „erős emberéhez”- Vavrousek tájékoztatást ad arról, hogy részletes infor­mációkkal látja el a cseh­szlovák parlament képvise­lőit a bősi kérdéskörrel kap­csolatban. Ismerteti a képvi­selőkkel a munkálatok jelen­legi állását, a lehetséges meg­oldási változatok előnyeit és fogyatékosságait. Mindezzel az a célja, hogy a honatyák teljes képet nyerjenek a helyzetről, és „a magyar par­lament képviselőivel együtt megpróbálják megtalálni a legkedvezőbb megoldást” — olvasható a Telegrafnak adott nyilatkozatban. A farmer örök Úgy látszik, a farmer mindent kibír. Nemcsak a strapát, a koptatást, a mindennapi viseletét, hanem kibírja, sőt si­keresen túléli a divat minden változását. Mióta Amerikában kitalálták a paraszti munkához alkal­mas, strapabíró vászonanyagot, azóta tart diadalútja. Meg­kedvelték maguk a farmerek, aztán az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején felfedezték a divattervezők is. Előbb „hagyományos” nadrágot, kertésznadrágot, dzsekit tervez­tek belőle. Aztán egyre többféle fazonban jelent meg az in­digókék anyag. Ruha, szoknya, sort, halásznadrág, blúz, ing, mellény, za­kó, kabát — a legnépszerűbb variánsok. De láttunk már vállkendőt, cipőt, csizmát, meg estélyi ruhát is farmerből. Eleinte csak zsebek, pántok, tűzések, szegőzések voltak a díszei meg praktikus tartozékai a farmeröltözetnek. Idővel aztán megjelentek a szegecsek, csatok, fémgombok, kap­csok is, elképesztő mennyiségben. Még később hímzéssel, színes szálakkal, gyöngyökkel, flitterekkel is kivarrták a kabátok elejét, hátulját. Nem kevésbé divatos az ülepén, térdén foltozott, rojtozott, mesterségesen lyukasztott farmer- nadrág. Meg az egykor hosszú szárú nadrágból szabálytala­nul vágott, tépett forrónadrág. Időközben megjelentek a színek is. Viseltünk fehér, drapp, zöld, fekete meg vörös farmert is. Ám újra és újra vissza­tértünk, visszatérünk a klasszikus kékhez. Amit eleve már- ványosra festenek, vagy hosszas koptatással változtatnak halovány szinűre. Nekünk, itt, Kelet-Európábán évtizedekig csak a farmer iránti vágyakozás jutott. Olyannyira, hogy már-már státus- szimbólummá vált egy márkás farmernadrág, s a bécsi, pá­rizsi, római turistautak célja is ez lett. Amikor aztán nálunk is megjelentek a jobbnál jobb, meg a kevésbé jó márkák, akkor sem csökkent népszerűségük. Aligha van olyan honfitársunk, akinek ne lenne egy-két ru­hadarabja farmerből. Mert most már van farmer télikabát és napozó, gyerekrugdalódzó, meg szolid és szexi nadrág. Viseljük munkában és szórakozáshoz, üdüléshez, utazáshoz, diszkóban és operában. Hordja öreg, fiatal, nő és férfi, ka­masz és csecsemő. Annál is inkább, mert még a neves di­vatszalonok sem zárkóznak el a farmermodellektől, s rend­szeresen bemutatnak fantáziadús, rafinált farmer-öszeállí- tásokat az év minden szakában. <k.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom