Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-06 / 4. szám
Utak, hidak Borsodban ■—> 1992. január 6., hétfő ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Koncesszió az M-3-ra? • KESKENYEBB AZ ÁTLAGOSNÁL • balesetveszélyes tömegközlekedés • A ROMLÁS CSAK LASSÍTHATÓ , ~ Az :M—3-as autópálya további építésének elindítása előkelő helyen szerepel terveink között. A koncesz- sziós versenytárgyalást ebben az esztendőben mindenképpen szeretnénk meghirdetni. Az autópálya, a nyomvonal tervezése „erőiteteti menetben” folyik, mert a versenytárgyalást csak úgy kezdeményezhetjük, ha már a kezünkben van a szakhatóság engedélye és egyeztettük az ö nk o r m án y zatökika l is. Az M—3~as építésével kapcsolatos legfrissebb információkat Plachy Nándoritól, a Közlekedési-, Hírközlésiét- Vízügyi Minisztérium köz- ati közlekedési osztályénak fejlesztési osztály vezetőjé°1 hallottuk. Az eddigiekhez Plachy úr hozzátette még.’ ,h°gV szándékaik meg- valósítása nagymértékben függ az M—1-es, M—15-ös autópálya építésére kiírt koncessziós versenytárgyalási,3^ tapasztalataitól. A t^yőr és az országhatár között összeköttetést teremtő autópálya koncessziós ver- ■sen,yeztetése most folyik, s cnek lezárulásával -már pontsabban megítélhető, milyen feltételek mellett vál- alkoznak a külföldi belekötök autópályák kivitelezésére. A pályázatok értékelése e hónap végére, a -következő hónap elejére befejeződik. Az eredményekről és a tapasztalatokról a minisz- férium előterjesztést készít, amelyet a kormány elé terjeszt. A megyei közgyűlés a közelmúltban hallgatott meg tájékoztatót területünk útjairól. A megyegyűlésre elkészítették Borsod-Abaúj- ^emplé-n útjainak, a közúti közlekedés feltételeinek elemzését. Ebből többek között megtudhatjuk, hogy nálunk az országos közúthálózat hossza meghaladja a :-‘K)0 kilométert. A domborzati viszonyok, valamint a települések sűrű hálózata miatt igen magas a hidak, átereszek, vasúti kereszteződések száma. Területünkön az úthálózat sűrűsége 0,33 km/ikrn2, amely az országos átlagnak ugyan megfelelő, de ezen belül alacsony viszont a főutak aránya. Ennél is nagyobb baj, hogy útjaink keskenyebbek az ország más tájain található utak szélességénél. Ebből következik, hat méternél keskenyebb utakon is folyik rendszeres tömegköz- keledés. amely balesetveszélyes és lassítja a forgalmat. Az utakat körülbelül nyolcszáz kilométernyi hosz- •szúságban aszfaltbeton fedi. a többi úgynevezett utántö- mörödő burkolattal rendelkezik. Ez utóbbi fenntartása, üzemeltetése gazdaságosabb és az időjárás viszontagságait is jobban viseli. A forgalom sűrűsége, a terhelés elsősorban a főutakon haladja meg az országos átlagot. Az utak teherbírása egyre csökken, s a hálózat több mint neg.yvan százalékán vált már nagyon szükségessé a felújítás, javítás. A megyében található 738 hídból 283 valamilyen korszerűsítést, átfogóbb karban, tartást igényel. A gazdaságilag elmaradott körzetekre jellemző, hogy a községek jó része „zsákszerűén”, egy belkötő útról közelíthető meg. Ezek állapota rosszabb a megyére jellemző adatoknál. Szélességük a legtöbb esetben nem éri el a 6 métert, ami akadályozza a rendszeres tömegközlekedés fenntartását. A keskeny burkolat miatt a járművek az útpadkára is ráhajtanak, ami ettől gyorsan tönkremegy. A helyi önkormányzatok kezelésében több mint 6500 kilométernyi bel- és külterületi út van. Az országos közutaikhoz hasonlóan ezeken is keskenyebb a burkolat a kívánatosnál. A települések lakói joggal igénylika korszerűbb burkolatok megépítését, de erre sincs elegendő pénz. A helyi utak belterületi szakaszán közel kilencszáz híd található, 45 százalékuk állapota már nem megfelelő, felújításra szorulnak. A hidakat 1990-ig megyei támogatással, pályázati rendszerben építették át. A községek pénzügyi helyzete és a megyei támogatás elmaradása miatt most alig-alig dolgoznak a hidak felújításán. A községi önkormányzatok az utak és hidak szakszerű kezeléséhez — néhány kivételtől eltekintve — nem rendelkeznek képzett szakemberrel, ezért közlekedési társulások létrehozása lehet csak eredményes. A társulásokban alkalmazott mérnökök segítséget nyújthatnak a hatósági munkában, elvégezhetik a település forgalmi rendjének kialakítását, s az építési és fenntartási munkákat is ellenőrizhetik. Megyénk közúthálózata — állapították meg a közgyűlésen — elöregedett, teherbírási tartalékai már kimerültek. A tervszerű megelő- •A' Volvót átvette a hibaelhárítás. Milyen reményekkel nézünk 1992 elé? A kérdést Stoll Gábornak, a Miskolci Közúti Igazgatóság vezetőjének tettük fel. — Most készítjük a terveket, bár az igazgatóság rendelkezésére bocsátott pénz ide.i összegéről még nincsenek pontos adataink. Annyit viszont már most elmondhatok, hogy a kezelésünkben lévő utak burkolatának romlását megállítani nem tudjuk, csak lassítani. Az üzemeltetés és fenntartás minél iobb színvonalú megoldására törekszünk, úi út építésére várhatóan nem nyílik lehetőség, pedig különösen a megye sugarasan megközelíthető településein nagy szükség lenne rá, mint ez a megyei közgyűlésen is "1 hangzott. II. .!. Január 31-éig fizethető be a kötelező felelősségbiztosítás díja Kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló jogszabály értelmi* n az. ^főtulajdonosok az első negyedévre esedékes díjat ja- a. 31-éig fizethetik be. A biztosítók — a tavalyi szerződések — január végéig vállalják a kockázatot, s a díjbefizetést shzoIó okmányt egy hónapig a rendőrségnek is cl kell fogadnia. ianuár végéig valamilyen oknál fogva — költözés miatt vagy l ii-i i a posta hibájából — nem kapják meg a csekket, azok a vnciy szerint illetékes biztosítófióknál befizethetik a díjat. ná^ii/luní’í»ria Biztosító 1,7 millió ügyfelének — akik már tavaly is ni.- K Kötötték 'meg a kötelező biztosítást — december hónapban n'ló ,^’Klte a csekkeket, s a tájékoztató-levelet Az Állami Bizto- i'KVfoi;ccmí,er 27-én postázta az utolsó csekket. Az AB 89G ezer Kanii a .cseKkel együtt az első negyedévi igazolószelvényt is meg- íin* k x nem fizetnek, azokat a biztosító ügynökei felkeresik, riókol?™5 a/t is, hogy lehetőség szerint az ügyfél is érdeklődjék a ^RVéhk' Iniért nem kapta meg a befizetési utalványt. Az AB-nél foinLnt az4 tervezik, hogy a banki folyószámlával rendelkező- a második negyedévtől már liavona is fizethetik a kötelező .1« rmfi-felelősségbiztosítás díját. (MTI) Az elnök szerint: hüségeskii kell! A tárcáii Rákóczi Termelőszövetkezet tizenkét esztendővel ezelőtt nem kevés befektetéssel varrodát épített íMezőzomboron. Csaknem kétszáz asszonynak, lánynak teremtődött ily módon munkahely, s az idő múlásával, ahogy gyarapodott a szakismeret, 'bizonysággá vált, hogy a varroda építésé igencsak jó befektetésnek 'bizonyult,' nem volt kidobott pénz, amint azt: néhányan hangoztatták. A varrodában készített konfekciókra mindig akadt vevő, függetlenül attól, hogy az igényes nyugati, vagy a nem annyira igényes keleti piacra szállították. Szóval, jó minőségű, tetszetős konfekciót szabtak, varrtaik az asszonyok, ennek megfelelően évről évre szépen hozták a milliókat a téesz kosz- szájába. Ezért aztán az idő tájt a téesz mindenkori elnöke igen gyakran megfordult a varrodában, illendően, szép szavakkal dicsérte is az ügyeskedő, szorgalmas asszonyokat, igaz, a munkát, a szorgalmat elismerő, a pénz csak esurran-csep- pent, de azért csak megvolt a kereset, jó volt a varrodában dolgozni. Felhőtlennek, biztatónak ígérkezett a jövő. Aztán néhány esztendővel ezelőtt, amikor a keleti piacok omladozni kezdték, az egész honi konfekcióipart meglegyin tette a válság előszele, a mezőzombori varrodából is kevesebb pénz áramlott a közös kasszájába. Ezzel egyidőben ritkulni kezdtek az elnöki látogatások, leváltások, .kinevezéseik történtek ugyanakikor a varroda élén. S ahogy súlyosbodni kezdték a téesz gazdasági, pénzügyi gondjai, úgy változott meg a varroda minősítése, megítélése, mígnem a téesz első számú vezetője homályos, ködbe burkolt szómagvakát hlintett el atekintetben, amelynek lényege az, hogy a varroda fölösleges, veszteséges, csak teher a közös nyakán, akik pedig ott dolgoznak, azok tehetetlenek és lusták. Igaz, a varrodában jócskán megcsappant a létszám. Mindössze ötvenen dolgoznák már, s alkalmanként erejüket megfeszítve, a legszorosabb értelemben véve, éhbérért. Mert mi másként léhetne mondani azt a havi 2800—3000 .forintot, ami a legtöbb asszonynak fizetéskor a borítókba kerül? De még ilyen áron is kitartanak, ragaszlkodnak a varrodához, máshol ugyanis széles e határban sincs munkalehetőség, s mint mondják: még ez a kevéske pénz is tisztesebb, jobb. mlint a munkanélküli-segély. És félnek, hogy a varroda megszűnik, hogy nem lesz majd munka. És hisznek. Abban, hogy a varroda újra a régi lesz, hogy tisztes nyereséget hozhat, mindez csak idő kérdése, hiszen a mostani üzemigazgató éjt nappalla téve dolgozik, ha éppen nem a vevők, a megrendelők után lót-fut, akkor közöttük van, s egyáltalán csoda, hogy nem roppan össze ez a törékeny, .kicsi ember, aki igyekezett megismerni gondjaikat, bajaikat, s szüntelenül erősíti bennük a hitet: érdemes kitartani. Mert igenis tisztességgel meg lehet majd élni ebből a munkából. A mai világban talán banálisnak tűnik, de le kell írni: a varroda dolgozói nemcsak tisztelik, de szeretik is igazgatójukat. Az igazgató nem magyar. Vietnamból érkezett hazánkba a Miskolci Egyetemre, ahol diplomát szerzett, majd számítógépes programozó mérnökiként dolgozott élete első munkahelyén Miskolcon, a Tüzeléstechnikai Kutató Intézetben. Nem szívesen váltak meg tőle, de hát ő mindenképpen el akart jönni, mert a lány, akit megismert, s akit feleségül vett, Tarcaion született. O hazajött, s Duong Quoe Hung pedig követte. Annál is inkább, mert itt a téeszben állást és lakást kínáltak. Félig-meddig a szakmájában is dolgozhatott, hasznossá tehette magát Nem habozott hát, amikor az elnök felkínálta neki az uzemigazgatói állást a me- zőzom'bori varrodában Tulajdonképpen két munkahelyet töltött be, egy fizetésért, dehát ezen a fiatal mérnök egyáltalán nem töprengett. Ha így van, hát így van — fogadta el a tényt. A varrodában aztán belevetette magát a munkába Mindenekelőtt a szakmát tanulta meg, legalábbis elméletben, de villámgyorsan felismerte, hogy nem ez a fontos, hanem az üzlet a piac, mert ezék nélkül ebben a szakmában nem lehet megmaradni. S amint erre az ösvényre tért, felfedezett magában egy addig nem ismert képességet. Nevezetesen, hogy rendkívül könyven tud kapcsolatot teremteni, az üzleti partnerek itthon is, nyugaton is, keleten is megbíznák benne. Piac, vevő tehát lesz, rendbe lehet tenni a varroda dolgát. A többi már rajtunk múlik — biztatta önmagát. Történt pedig mindez úgy három esztendővel ezelőtt. Igaz, nagy nyereséget nem hozott a varroda, dehát a fontos az, hogy megmaradtak, hogy van munka, és az igazgató szerint jó esély van rá, hogy lassan elinduljanak felfelé. Dehát ez az esély úgy tűnik elvágatott- Ezért hát valami segítségfélében reménykedve szerkesztőségünket hívta Hung: Én mór magyar vagyok. Hová is menjek? még decemberben az igazgató. — A varroda, ha nem zárják be, felkapaszkodhat, de már nélkülem — mondja Hung (mi is így írjuk, hiszen a varrodában mindenki csak úgy szólítja, minden úr és más sallang nélkül: Hung). — Nékem ugyanis felmondott az elnök. — Miért? — A hivatalos indoklás szerint azért, mert a külföldi partnerekkel való tárgyalásaimkor nem a varroda érdekeit tartottam szem előtt. — Ezt nem értem. Hát akikor .kiét? — Az elnök szerint a magamét. Én ugyanis korábban javasoltam, hogy betéti társaságot kellene alapítani, a varroda jobb működtetésére, amelynek reménybeli hasznából magától értetődően részesülne a téesz is. Nyilván arra gondolt, hogy én, ahogy a közmondás tartja: a saját pecsenyémet •sütögetem. Dehát ez nekem eszembe se jutott! Nékem mindig az volt a fontos, legyen munkánk, mert tudom, hogy ez a megmaradást jelenti itt nálunk, az ittenieknek. És én nem is magam miatt remélek segítséget, hanem az asszonyok miatt. Mert ezt a varrodát nem szabad bezárni, itt lesz munka, lesz jövedelem, csak idő keli hozzá. — A téeszben azt mondták, nincs semmi nyereség ... — Ez nem érv, hiszen ezek szerint le kellene zárni az egész téeszt, a téeszen belül alakult kft-keit, mert csaknem mindegyik veszteséges. De ebben a varrodában benne van a lehetőség. Különben miért javasoltam volna a betéti társaságot, amibe ugye a saját pénzét viszi bele az ember, amit csőd esetén el is lehet veszíteni. Ezért mondom, hogy a varrodát nem szabad bezárná. — Engem meggyőztek az érved, dehát nem én vagyok az elnök. És önnek felmondtak. — Nem is azért mondtak fel, amit az indoklásban megf ogalmazta k. — Hanem? — Azért, mert négyéves gyerekemmel, feleségemmel beköltöztem egy hajdani szolgálati lakásba, amit most értékesít a téesz, s amit korábban nékem felkínáltak megvételre, s amiről a szerződést alá is írta az elnök. Én pedig már letétbe helyeztem a vásárlási előleget. Dehát az elnök meggondolta magát. Azt mondta, hogy csalódott bennem, mert nem vagyok hűséges hozzá. Erre én azt mondtam: Péter, nem vagy te Torgyán, hogy hűségnyilatkozatot kérj az emberektől. Szerintem emiatt is mondott fel nekem. — Annyira fontos az a lakás? — Családom, gyerekem van. Itt akarok letelepedni, megszerettem itt mindent, a munkámat, az embereket, akiktől olyan sok szeretedet, biztatást, támogatást kaptam, hogy már szégyellem is, mert viszonzásul szinte semmit sem adhattam. Azt se bánom, ha kinevet, de én már magyarnak érzem, mondom magam. Hová is menjek hát? — Majd csak rendeződik a lakás dolga. És a munka? Miért nem fellebbezi meg a felmondást, hiszen így elismerd az abban foglaltakat, s ennék pedig később beláthatatlan következményei lehetnek. — Nem fellebbezek, mert felesleges. Ha visszahelyeznének is, elviselné-e, megbocsátaná-e valaha is az elnök, hogy nem neki volt igaza. Nem viselné el. És lehet-e feszültségben, haragban dolgozni ? A varrodában árad a panasz az elnökre, hogy nemcsak a varroda ment tönkre, hanem a téesz is. Ugyanakkor érzékelhető a megbecsülés, a szeretet, amikor a fiatal igazgatóról szólnák. Valamennyiük véleményét fogalmazta meg Orosz Im- réné szakszervezeti titkár: Ügy beszélt velünk, ahogy az emberekhez szólni kell, hogy embernek érezze magát. Hung nagyszerű vezető volt. Felháborító, gyalázat, ahogy elbántak vele. Sajnos, nem fellebbezi meg a felmondást, pedig meg kellene tennie. * Ami a fellebbezést illeti, Hunggal abban maradtunk, hogy ha netán meggondolja magát, akkor mindenképpen értesít. Sokáig vártunk. Nem kaptunk hírt. A napákban telefonon érdeklődtünk Hung felől, a varroda sorsáról, a tárcáid téeszben, ahol egyébként már más ül az elnöki székben. Az új elnök nem jött ugyan a telefonhoz, de üzent, hogy a varrodáról majd később beszélgetünk, ami pedig Hungot illeti, az elnök meglehetősen rejtélyes üzenete szerint: nagy szüksége lenne ránk. Hát egyelőre ennyi egy varrodáról és egy fiatal vietnami mérnökről, aki magyarnak mondja magát. Szarvas Dezső
