Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
1992. január 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Harmincnyolcmillió Ózd térségének A társadalom 13-16 százaléka a létminimum szintjén él Budapest (ISB) — Jóllehet a szegénység fogalmát még mem sikerült icgyértelműen meghatározni, a népjóléti tárca becslései iimégis iazt (mutatják, hogy az emberek 13—16 százaléka ebibe a kategóriába tartozik, ők azok, jákiik |nem tudják (kielégíteni alapvető szükségleteiket, |s (ezért (a társadalom támogatására szorulnák. A magyarországi szegények és hajléktalanok helyzetéről Laknor Zoltán helyettes államtitkárt, a Népjóléti Minisztérium Szociális Válságkezelő Programok Irodájának vezetőjét -kérdeztük. Kétségtelen, nehéz megmondani azt, hogy ki a szegény, bár a létminímum- számításak segíthetnék ebben. Erre hivatkoznak azok a szociális munlkásók is, akik szerint hazánkban három és fél-négymillió a szegények száma. — Ezek túlzó becslések, s az említett számokat egyetlen komoly vizsgálat sem támasztja alá. Megjegyzem, nem álil érdekünkben az, hogy a valóságot kiszínezzük, s letagadjuk a hajléktalanok vagy a szegények felét. A marginális vagy válságos helyzetű emberek Problémáinak jó részét ugyanis az- államnak, tehát az irodánknak kellene megoldania. S mi mindig a feladataink arányában kapjuk a pénzt is. Butaság lenne tehát magunk elten dolgozni. — Mit mutatnák a létminimum-számítások? Mekkora jövedelem mellett mondható valakiről, hogy a létminimum szintjén él? — A létminimum-számítások igen sok bizonytalansággal járnak, ezért óvatosan kell bánni az eredményeivel1. Másrészt tudni kell azt is. hogy ha valaki a létminimum szintjén él, akkor még nem nyomorog. A kettő közé sehol a világon nem tesznek egyenlőségjelet. Már csak azért sem, mert a létminimum tartalmazza a. összes szociális szükséglet kielégítésének a lehetőségét. Például a lét- rbiniimum szintjén élő család férfitagjának járó korsó sört, a napi egy doboz cigarettát, a fodrászt, a mozijegyet és évente egyszer a Vidámparkba is elvihetik a gyerekeket ia szülők. így egy kétkeresős, kétgyermekes család .akkor él .a létminimum szintjén, ha az egy főre eső havi jövedelmük 8000—8300 forint körül allakül. Igaz, ebben az összegben nemcsak a munka jövedéknek foglaltatnak benne, hanem minden más szociális és társadalmi jövedelem is. — Szinte természetesnek mondható, hogy az emberek nagy része válságban érzi magát. Hiszen a relatív életfeltételek sokak esetében romlanak, vagy legalábbis nem javulnak, s ezért az emberek joggal érezhetik magukat bizonytalan helyzetben. — Valóban, s válságban van az is, aki lefelé csúszik. Az említett kör meglehetősen nagy, de sajnos keveset tehetünk értük. Mi elsősorban a szélsőséges helyzetben levőket támogatjuk, mint például a hajléktalanokat. — Mennyien élnek ma az utcán ? — A jelenség természetéből adódóan nehéz megszámolni őket. A szívességi alapon befogadottakkal együtt harminc-, negyvenezerre becsüljük azok számát, akik ciklikusan megjelennek az utcán. A hajléktalanok kilencven százaléka egyébként elvált férfi, és közülük nagyon sokan ingáztak az elmúlt években. A fővárosi utánpótlásukat elsősorban többek között Szabolcs- Szatmár-Bereg és Borsod* Abaúj-Zemplén megyék adják. —r Amikor másfél évvel ezélőtt létrehozták a válság- kezelő irodát, mindjárt a legégetőbb problémával, a hajléktalanok ügyével kezdtek el foglalkozni. Milyen sikereik vannak? — Munkánkkal kapcsolatban túlzás sikerről beszélni, hiszen nem raj tunk múlik a hajléktalanság tipikusan nagyvárosi jelenségének a megszüntetése. Mindenesetre a kezdeti időben felállítottunk hatvan népkonyhát, amelyék naponta ötezer adag ételt osztanak ki, s megnyitottunk hét szállót Budapesten, és húszat vidéken. Az első négy hónapban csupán harmincmillió forintunk volt erre, míg tavaly és az idén már két-, kétszázmillióval gazdálkodunk. A pénzből időközben egy százbatvan intézményt magában foglaló, új típusú országos alapellátó-hálózat lett, amelynek a fejlesztésére további kétszázmilliót fordíthatunik az idén. így a menedékhelyek, a rehabilitációs otthonok, a szociális információs hálózat és a hajléktalanok otthonai alakította láncodat teljesebb lehet, s pótolhatjuk a még hiányzó intézményeket. — Tudomásom szerint Ózd térségében egy új fejlesztési formával kísérleteznek. Hol tart a munka? — Az úgynevezett kistérségi válságkezelő program tavaly .márciusban kezdődött itt, s tizenegymillió forintot fordítunk erre. A pénzt aktív szociálpolitikára, tehát nem segélyezésre szánjuk. A forintokból eddig átmeneti szállót és népkonyhát nyitottunk, valamint az önkormányzat döntése alapján a még hiányzó szociális és egészségügyi alapintézményeket teremtettük meg. Ezt követően a térség huszonhét települését is bevontuk a fejlesztésbe, s ezeket Özdhoz hasonlóan támogatjuk. Eddig huszankéf.millió forintot fordítottunk erre, de feltétel volt, hogy az önkormányzatok dolgozzák ki a salát válságkezelő programjukat. Legu+Óbb pedig ötmilliót adtunk arra, hogy közülük öt községben kiépítsék az islkolatej-hálóza- tot. Ez a program valószí- nűlieg február végén, március eléjén indul. Ráthy Sándor EL -mondó — Boldogulj évet!. . . Kívántük. Megkaptuk. JanuÁR ér ■*' kér alkar merre megyünk Ragozás-ok Mi — felajánlj ük Ti — felajánljátok Ók — ajánlják .magukat Gyógymyelvelés Áfonyákig kékül a bet'eg./lkoszJttól Büröfclendeznek a felelősségitől Clidkafarlccsóválva‘fogják a hasúkat Gsalángol a .vérem tavasszal Bodormentaipogatják tagjaimat Körümv.irégj.ák egymás Idegeit Levandulamenitállraalk iTOSSzmáljúan Urömfűlliik fogúik a .munkához Vairádicsetoszenak taknyos orral Vas/űzőcskéznek .a verejtákrnir.iigyék Qkostoba tettem Helyzet Történelem A .helyibenj.árófc is .hagynák nyomot .maguk után Ámulat — Hallott már ilyen cso(r)dát Ötven... SOR-tar-itórnvér-vél-ifél-téTtáll-tár-kár-ikér-kéz-méz géz-gáz-gát-ilát-lliét-lhiét-tét-italt-ihát-lhas-lhad-hail-fal fúl-fut-áiut-lkút-mt-irót-róv-irés-ivés-ivais-yalk-'vágyvágy-lágy-liáz-iráz-iréz-rég-vóg-vág-iviíg-víz-itíz-TÜZ Mai nóta Szeressük egymást, gyere ... ki az udvarra .egy szólóra Rádiós — ,,Az ,indulatoktól sem mentes nagyválasztmányi ülésen Tárgyán József arról is beszélt, hogy az MDF elárulta a kisgazdapártot. A harminchármak nincsenek jelen. Az időjárásról1: nra várhatóan felhős idő lesz ...” — 11992. jan. 11. Álom — Fordítsa ki a .zsebéit! És ORSZÁG engedelmesen kiforgatja. — Mehet... . És ő összeszedi földre hulilott tárgyait. Belieprlliantt személyi .igazolványába. M.egnyugodvn látja, hogy még rrtindiilg, államipblgársága: MAGYAR. Empátia Az utóbbi időben erősen éheztem: ebből baj lesz! (t. n. j.) Orvosi szakkönyvkiállítás és -vásár A Springer Hungarioa Kiadó ’ orvasiszakkönyv-kiállí- tást és -vásárt rendez Miskolcon, a Megyei Kórház (Szemtpéteri kapu 76.) orvosi könyvtárának klubjában 1992. január 20—24. között. A megnyitó 20-án, 12 órakor lesz. . A kiállítás keddtől mindennap 8—17 óra között tekinthető .meg. Miniaíűr lemezjátszó Tokió: A Sony cég minilemeze és a hozzá tartozó lejátszó berendezés, amelynek 1992-re tervezik a sorozatgyártását. A 6,5 centiméter átmérőjű lemez a kompakt-lemezzel azonos mennyi, ségű és minőségű hangfelvételt tartalmaz. (MTI-Press) A parlament jegyzőkönyvéből G. Nagyné Maczó Ágnes legutóbbi beszéde G. Niagyné dr. Maczó Ágnes (független): Tisztelt Elnök Ür! Kedves Képviselő- társaim! Ehhez a határozati javaslathoz módosító indítványt nyújtottam be, mert a támogatás igénybevételének feltételeinél egy olyan kitételt találtam, amelyet elfogadhatatlannak tartok. Nevezetesen a 3. számú melléklet 2 C pontjában a támogatás tervezett mértéke 40 százalék, általános iskolák építésénél — 1—3. osztályról van szó — kizárólag azokat a településeket támogatja a határozati javaslat, amelyeknél legalább 500 lakos él. Kérem, hogy felszólalásomat annak tudatában hallgassák, hogy az országban nem egy, nem tíz ilyen település van, hanem több mint 900. És éppen ezért merem kijelenteni azt, hogy ezt a törvényt jelenlegi formájában súlyosan kirekesztőnek tartom, és olyan népellenesnek ezt az intézkedését, amelyet képviselőtársaim, remélem, nem fognak megszavazni. Emlékezhetnek, hogy annak idején a választásokon az MDIT-nék két plakátja volit olyan, amely az egész országot beterítette. A legnagyobb városoktól a legkisebb településekig. Az egyikre ezt írták: Jöjjön el a te országod!, a másikra pedig azt: Legyen meg a te akaratod ! Nos, Uraim, ha önök ezeket komolyan gondolták, akkor nem lehet elfogadni olyan törvényt, amelyik egy csomó apró települést, kirekeszt ebből. Ha pedig a törvényit akarják változatlan formában megszavazni, vagyis a határozati javaslatot, akkor induljanak el, kérem, és MDF-es létükre ragasszák tele az országot olyan plakátokkal, amilyenekkel a választásokon, de írják alá azt is, hogy az 500 fős alatti településekre ez nem vonatkozik. Az oktatásnak ugyanis egy nép felemelkedésének szempontjából, mindannyian tudjuk, hogy döntő szerepe van. Ha európai és ember- központú társadalmat szeretnénk építeni, akkor az országot és annak lakosságát minden tekintetben, de különösen az oktatás terén organikus egységben kell kezelnünk. Sőt, az olyan településeknek sokkal nagyobb segítségre és figyelemre lenne szükségük, melyeket az elmúlt időkben nagyon mostohán kezeltek. Olyan ez — tisztelit képviselőtársaim —, mintha egy anya egy gyermekét több közül nem táplálná rendesen, rossz ruhában járatná, és amikor már kellőképpen lerongyolódott szegény gyermek, azt mondaná, hogy minek adjon neki, úgyis rongyos, hololtt épp az ellenkezőjére lenne szükség. Annak, akit ezerszeresen megsértettünk, elhanyagoltunk, kétszer annyit keltene adni, hogy társaival azonos rangú lehessen. Milyen jogállam leszünk mi, ha törvényeink nem egyeznek meg korábbi ígé- releinkkel ? Tehet arról bárki ebben az országban, hogy — mondjuk — olyan településen született, ahol csak 499-en laknak, nem 501-en? Ha csak néhány települést érintene ez a határozati javaslat, akkor is szót emelnék. De utánanéztem, és pontosan 917 ilyen település van. Ezen a számon, meg ■kell, hogy mondjam, magam is meglepődtem. Tájékoztatom önöket arról, hogy ezeknek a településeknek levelet írtam. A nagy létszám miatt postázásuk még folyamatban van, és felkértem a települések önkormányzatait nyilvánosan is, most is felkérem őket, nemcsák levélben, hogy nyilvánítsanak véleményt erről az őket súlyosan kirekesztő határozati javaslatról. (Szórványos taps.) Ameny- nyiben ezt megszavaznák önök. együttesen fogunk föllépni kisebbségi jogaink védelmében. Ami ,az elmúlt időszakban történt az országban, azért a jelenlegi vezetést felelősség nem terheli. Ezt a kormány részére készített figyelemfelhívó tanulmányomban is említettem. (Taps.) De ez a határozati javaslat egyértelműen f aluellenes intézkedést rejt magában. A sok megtevő apró település a bizonyság arra, hogy ezer éven keresztül nem sikerült elpusztítani azokat. E törvény szerint úgy gondolja néhány vezető, hogy ami nem sikerült ezer évig, az most sikerülhet? A japánoknál például a rendszerváltás teljesen ösz- szefonódott az oktatás széles körű fejlesztésével. Semmiféle olyan törvényt nem hoztak, hogy: itt támogatunk, ott nem támogatunk. Az 1900-as évek elején a legszegényebb iskolák segélyezésére országos közoktatási alapot hoztak létre, s csak példaként említem — e mostani törvénnyel, vagyis határozati javaslattal szemben —, hogy Japánban 1910 és TI között 840 új tanintézet nyitotta meg kapuit, valamint T905 és TI között — azaz 6 év alatt — 2510 oktatási intézmény létesült. így kezdték ők az európaizálódást. (Zaj.) Látom, hogy nem nagyon érdekli képviselőtársaimat, de én végig fogom mondani. mert 900 településen élnek emberek úgy, hogy 500 fő alatt laknak, és amennyiben önöket ez nem érdekli, nyugodtan fölállhatnak, én elmondom, a rádióban biztos elég sokan hallgatják. Csak arra kérném, picit halkabban, mert biztos zavarja a rádióhallgatókat. (Mozgolódás, zaj. — Dr. Mi- zsei Béla: Ön zavarja.) S ha már itt tartok, megjegyzem, hogy a nyugati kultúrát nem azért fogadták be például Japánban, mert azt a magukénál jobbnak tartották. Nem ezért, hanem azért, mert világos fejű államférfiak fontos politikai okokból szükségesnek tartották a modern tudományok elsajátítását. Ezzel az előttünk fekvő javaslattal szemben módosító indítványomnak az a lényege, hogy olyan helyzetet kell teremtenünk, amelyben minden gyermek számára — anélkül, hogy szülőhelyétől elvándorlásra kényszerülne — azonos lehetőségeket, feltételeket kell biztosítani az oktatásra, az elsőtől három osztályban. Elég szomorúnak tartom, hogy még mindig ilyen alapdolgokról kell véleményt cserélnünk ebben a Házban. Pedig az egyenlő állampolgári jog nem lehetne ma vita tárgya. Ezek után pedig hogyan vethetné fel az ember a magyar kultúra hiányos oktatásával kapcsolatos kérdéseket, például azt, hogyha annak idején — hogy az előbbi példánál maradjak — a japánoknak semmi hátránya nem származott abból, hogy ősi írásukat megőrizték, és gyermekeiknek ma is megtanítják ezt, a mi rovásírásunkat, ha már ennyi ideig megmaradt, miért ne lehetne saját gyermekeinkkel megtaníttatni. Kányádi Sándornak nem is olyan régen rovásírással verseskönyve is megjelent; ez a régesrégi írás bizonyíték a mucsaizókkal szemben, hogy írástudó nép voltunk már ezer esztendővel ezelőtt is. Győrffy István vetette ezt fel először, de a könyvet, amelyben erről írt, 1939 óta ki sem adták. Hogyan beszéljünk ezekről a dolgokról, hogyan lépjünk tovább, ha iskolák építésének támogatásától fosztjuk meg a vidéket, közel ezer települést? Pedig a közös kommunista házból a közös kapitalista házba új, modern. s az egész országot behálózó oktatási intézmények nélkül nem juthatunk. De ha a közös kommunista ház a hagyományainkat akarta elpusztítani, akkor a közös kapitalista házba csak hagyományainkra építve juthatunk be. Ezért a vidéki oktatás fejlesztésére, ahol a hagyományok erőteljesebben érvényesülnek, még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Gondoljanak csak arra, hogy napjainkban egy építőművész nagyobb hírnevet szerzett a magyar kultúrának, mint az elmúlt évtizedek politikája együttvéve. Makovecz Imre héttornyú csodája mutatja meg, hogyan kell nekünk a közös európai házba mennünk. Ilyen törvényekkel, határozati javaslatokkal és ehhez hasonló elénk terjesztett anyagokkal pedig ez nem lehetséges. Amennyiben ezt az apró- falvakat kirekesztő törvényt a tisztelt Ház elfogadná, ki kell jelentenünk, hogv amit Rákosi elkezdett, a Kádárrendszer folytatott, azt az Antall-kormánv akarja bevégezni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps, zaj. közbeszólás: Éljen! — Tóth Imre László füttvent.)
