Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 13. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 8 1992. január 16., csütörtök Napelemes, háromkerekű elektromos kisa utót fejlesztett ki Sabuy Ferenc budapesti műszerész-mester. Az 54 kilogramm súlyú, 190 cm hosszú, 76 cm magas és 90 cm széles || kisautó versenyautónak készült. Könyv nagyságú Maxon motorját a svájci Uzimex AC adta a mesternek szponzorálás céljából. Az autó első bemutatkozására várhatóan a nyár folyamán kerül sor az Ausztriában megrendezendő Austro Solar '92 versenyen. (MTI-fotó) Napelemes autó svájci motorral azonosítástechnika—európai háttérrel Láttak-e már olvasóink mágneskártyát, vonalkód- nyomtatót, karakterfelismerőt, kézi adatgyűjtőt, vagy RF-azonosítót? Bizonyosan többen vannak (vagyunk), akik nem találkoztak (találkoztunk) még ezekkel. A Computer Praxis Kft. évek óta bemutatja, népszerűsíti és forgalmazza térségüimkiben a fent említett azonosítástechnikai berendezéséket. Az elmúlt években egy új iparág teremtődött meg: az azonosítástechnika. Kialakulásáról, funkciójáról kérdeztük a Computer Praxis Kft. ügyvezető igazgatóját, Tóth Lajost és munkatársát, Széchenyi Sándort: Tóth Lajos: — A számítástechnika mint komplex szolgáltatás, társaságunk meghatározó tevékenysége. A világ szakmai folyóiratai rendszeresen tudósítanak az azonosítástechnika egyre nagyobb térnyeréséről és fejlődési üteméről. Perifériális területe ez még hazánkban a számítástechnikának, de belátható, a legrövidebb időn beliül egyre nagyobb szerepet kap a raktárgazdálkodásban, a kereskedelemben, a gyártásiban, a minőségellenőrzésben és életünk több területén. Nemzetközi tapasztalatokat szerzett cégekre támaszkodunk és tapiai vagyunk a hazai Vonalkód Egyesülésnek. Eddigi tevékenységünk elismeréseként 1991. november 22-én Párizsban felvételt nyertünk az automatikus azonosítással foglalkozó szervezetek európai egyesületébe, az AIM Europe-ba. így az azonosítástedhinikai munka európai háttérrel folyik a Computer Praxis Kft.- nél. Széchenyi Sándor: — Nagy lépés volt elnyerni az AIM Europe támogatását. Legnagyobb értéke ennek a most megszületett kapcsolatnak a naprakészség. A legújabb eredmények tanulmányozásának lehetősége. Sok példát lehetne felsorolni, de csak néhány olyannak a megvalósításáról beszélek, melyek már a mi kínálatunkban is szerepelnek. Az azonosítástechnika kereskedelmi alkalmazását, raktári megvalósítását mi is megszervezzük. Rendelkezünk olyan eszközökkel, melyek a termékeket és a tárolási helyet is azonosítják. Gépeink könyvtárakban, videotékákban, és az ipari környezetben is hasznosít- hatóak. Még csak most indul be a magyar piac. A szakmai tapasztalatok megszerzése és hasznosítása nem kevés időbe és nem kevés pénzbe ikerül. A Computer Praxis egy új technológiát hozott el Észak-Magyarországra. A nyugati példák bizonyítják, nincs versenyképes gazdaság azonosítástechnika nélkül. Ez egyébként a nemzetközi kereskedelem egyik alapvető feltétele lesz a közeljövőben. — faragó — A véres kapcsolat MAGYAR-AMERIKAI ÍRÓ MEGRÁZÓ BjESZÁMOLÓJA HÁBORÜS BŰNÖS APJÁRÓL A véres kapcsolat címmel jelent meg vasárnap a The Washington Postban Les Ga- pay, kaliforniai író terjedelmes, megrázó beszámolója. A szerző apját még Gyapaynak hívták és fia, mint megírta, nem sokat tudott a barátságtalan, állandóan nyugtalan, egyik cigarettáról a másikra gyújtó férfiról, akivel gyermekkorában egy Montana állambeli kisvárosban élt. Csak annyit, hogy a család Magyar- országról származik, ahonnan a jó családból származó, polgármester apának a kommunisták miatt kellett elmenekülnie családjával 1945-ben. Les Ga pay — még ifj. Gyapay Lászlóként — Magyarországon született, másfél éves korában került a szülőkkel és testvérével egy németországi, menekülttáborba, ahol öt teljes évig 'éltek. Itt született a harmadik testvér, majd Gyapayék 1951- ben vándorolhattak tovább az Egyesült Államokba, ahol a jogi doktorátussal rendelkező apa röntgentechnikusként, az anya kórházi laboratóriumban dolgozott. Szerényen éltek, s a kisfiú nem értette, miért laknak a távoli, nyugati államban ahelyett, hogy valamelyik nagyvárosba mentek volna, ahol ezrével él a többi magyar. Az apa 1964-ben, az anya hat éve meghalt és Les ezután még kevesebbet gondolt Magyarországgal. Amíg pár éve otthonról két unokatestvére meg nem látogatta és fel nem keltette az érdeklődését. Végül tavaly hazautazott, hogy - a divatos amerikai kifejezéssel — „keresse a gyökereit”. Megbánta, hiszen nem számított a lesújtó valóságra. Annyit korábban is tudott, hogy apja Győr, majd Nagyvárad helyettes polgármestere volt. Arra, hogy utóbbi posztján, 1944-ben, tevékenyen irányította a zsidók deportálását és kifosztását, s ezért háborús bűnösként életfogytiglanra ítélték, csak most, csaknem félszázaddal később szerzett tudomást a máig Budapesten és Győrött élő rokonoktól. Azután elment Nagyváradra is, hogy megnézze a városházát, ahol apja annak idején dolgozott, bár a rokonok óvták attól, hogy betegye a városba a lábát és figyelmeztették: legalább a nevét ne árulja el senkinek. Az első megrázkódtatás után Les Gapay nem elégedett meg a családi közlésekkel, hanem utánanézett a történteknek. Először a budapesti zsidó múzeumban, ahol egy 1944-es újságcikkben megtalálta apja nevét: az írás arról számolt be, hogy a polgármester-helyettes bizottságot állított fel a 30 000 váradi zsidó „problémájának" megoldására, elrendelve a gettó felállítását. A fiú még reménykedett: hátha apja — balszerencséjére —, csak éppen rossz időben, rossz helyen volt és nem terheli bűn. Kaliforniai lévén, a Holocaust dokumentumait gyűjtő Los An- geles-i Simon Wiesenthal Központhoz fordult — és immár nem maradt kétség. Az adatok szerint a Gyapay utasítására felállított gettóban az első héten csaknem 20 000 embert zsúfoltak össze, akik éheztek, a hatóságok még a vizet és az áramot is elzárták. A csendőrök vallatták, kínozták a foglyokat, hogy elrejtett értékeikhez jussanak — majd június 3-ra üres volt a gettó, lakóit az auschwitzi haláltáborba szállították. A Váradon történtekről, Gyapay szerepéről beszámol Randolph Brahajm ismert, a magyar Holocaustról szóló könyve is. A fiút ő tájékoztatta arról, hogy apját a kolozsvári népbíróság 1946 májusában háborús bűnösként — távollétében — életfogytiglanra ítélte. Gyapay László minderről soha, semmit nem mondott gyerekeinek. Fia a váradi templomban imádkozott a haláltáborokban elpusztított zsidókért, s most könyvet ír a történetről. (MTI—Panoráma) H. A. Hogy jól működjön az Iskola Mérés GySrgytarléról Fogadjuk, továbbítjuk a felajánlásokat Nem gyakran fordu-1 elő, hogy más lapokban már megjelent anyagokat közlünk. Most mégis kivételt teszünk. A Népszabadság január 3-i számában .megyénk egy kis településéről, Györgytarlóról hangzott el segélykiáltás. Az Isten háta mögött levő település lakói korábban jobb napokat láttak. Mára a község lélek- száma 640-re csökkent, a gyerekek száma — óvodástól a nyolcadikosokkal bezárólag — ,130 fő. Gyönyörű, szemet, szívet, értelmet gyönyörködtető in tézményt avatták a településen tavaly ősszel. A Lo- rántffy Zsuzsanna Általános Művelődési Központ elnevezésű intézményiben helyet kapdtt az óvoda, az általános iskola konyhával és egyébbel, valamint a könyvtár. .. Az avatás megtörtént, de — mint a .helyiek .mondják — sok szükségem van még! Ennek bizonyságaiként olvassák fel segítségkérő felhívásukat. * „Iskolánk, mint ahogyan az ország sok más oktatási intézménye, anyagi gondokkal küszködik. Az önkormányzat a lehetőségeikhez mérten igyekszik támogatást adni, de csupán a működés minimális feltételeit biztosítja. Évek óta csökken a megvásárolható könyvek szarnia, audiovizuális eszközeink nagyon régiek. Ennél is nagyobb probléma, hogy az újjáépített iskolánkban a tornaszobát nem tudjulk felszerelni. Tiz gumilabdára sem telik. Két évvel ezelőtt rendszeres úszásoktatásban részesültek tanulóink, (az innen 25 kilométerre levő Sárospatákra utaztunk) ma már ezt sem tudjuk biztosítani számukra. Falunk lakosainak ugyanis 65 százaléka munkanélküli. Ezek a gondok késztettek arra bennünket, hogy a Népszabadság segítségével keressünk vállalatokat, vállalkozókat, akik tudnák, s akarnak segíteni a Bodrogköz egy kis falujában élő gyerekeknek. Minden apróságnak örülnénk, hiszen tudjuk, hogy nemcsak az oktatási intézmények költségvetése szűkös. Sikoráné Szendrey Ilona i gazgaitóhelyet) tes ’ ’ * A Népszabadságban megjelent cikk hatására már két magánszemélytől (egyikük Györgyitarlóról származott el Budapestre) pénzbeli segítséget kaptak. Az ÉMÁSZ sárospataki kirendeltsége ifjúsági könyveket ajándékozott az iskola tanulói számára. A BVK-tóI a nyáron esedékes felújításhoz festéket kapnak. Az Imfo-Mikro Kereskedelmi és Szolgáltató Gazdasági Munkaközösség appTikáoiós készletet ad az iskolának. Tudjuk, szükség van Györgytairlón (is) az egész országból érkező segítségre. Megfordult a fejünkben, hogy mivel a kisközség Bor- sod-A'baúj-Zempilén megyében található, megpróbáljuk kérésüket a megyehatáron belül is közihírré tenni. Tegnap csak telefonon kértünk segítséget. Akiket sikerült felhívnunk, nem zárkóztak el. Sőt!!! A Bodrogközi Állami Gazdaság igazgatója, dr. Rudolf Imre — ott dolgoztaik zömében Györgytarló lakói — az első szóra felajánlott 10 ezer forintot, .amit a polgár- mester úr akár már ma felvehet a gazdaság központjában. A megyei könyvtár vezetője, dr. Környey Lászlóné — mint 1991 őszén — most i,s ígéri, könyveket, dokumentumokat adnak az iskolai könyvtárnak. Akkor is szívesen tették, és most is van még lehetőségük az iskolai könyvtár megsegítésére. Ugyancsak készséges volt Halász Magdolna, a sárospataki városi könyvtár vezetője is. Lelkendezve mondta, gyönyörű, impozáns épület a györgytarlói iskola. A beruházás — központi és helyi pénzékből — szinte már teljesen befejeződött, de a berendezésre, a jó munka feltételeinek biztosítására már alig, vagy semmi pénz sem maradt. Ök is ‘adnak most ismét a könyvtárnak könyveket. Adnak addig, amíg el tudják helyezni azokat. Ugyanis hiányoznak a könyvtárból a polcok, az asztalok, a székek, a szőnyegek. Télefonbíivásurikna a Pdért igazgatója, Aranyosi József 5 ezer forint értékben füzeteket. írószereket ajándékoz a györgytarlói iskola tanulóinlak. Az ICP-től Bognár Gyulával beszéltünk, aki kijelentette, jelentős összeggel, legkevesebb 10 ezer forinttal támogatják az iskolát. Ebből sport- és iskolaszereket vásárolnak majd. * Ha úgy tetszik, le is tehetnénk a telefonkagylót. Ám a Györgytarlóról országszerte elkiáltott kérés — „keressük a vállalatokat, vállalkozókat, akik tudnak, s akarnak segíteni” —, tudjuk, más iskolából is elhangozhat. A megyében nem egyetlen szorult helyzetben levő iskola a györgytarlói. Azt is tudjuk, gazdálkodó egységeink többsége ugyancsak nincs rózsás helyzetben. Mégis! Vagy éppen ezért! Ezt a megyét is csak a kiművelt emberfők sokasága válthatja meg. Ha messziről jönnek, akár Györgytarlóról is elindulva a messzeség felé —, akkor is. Segítenünk kell őket. Szerkesztőségünk vállalja a további felajánlások gyűjtését, nyilvántartását. A borítékra írják rá: ,.Segítsünk Györgyilarlón-ak!” Faragó Lajos Á rejtélyes vörös higany 1991. augusztus 29-én, hajnali egy órakor a csehszlovák belügyi mini sztér.lum különleges kommandója huszáros rohamot intézett az Ostrava melletti Mosnov repülőtere ellen. Tekintettel arra, hogy a kommandó tagjai ezúttal nem a csinos, élénkvörös barettet viselték a fejükön, amiről azonosítani lehetett volna' őket, hanem szorosan az arcra tapadó, fekete maszk volt rajtuk, a repülőtér személyzete érthetően meghökkent a fegyveresek láttán. Kész szerencse, hogy nem bontakozott ki véres tűzharc a reptéri őrség és a támadók között. Mindössze az irányítótorony egyik -munkatársát tellett sokkos állapotban kórházba szállítani. A matematikai pontossággal végrehajtott akciónak — az első hivatalos közlések szerint — az lett volna a célja, hogy lefoglaljanak nagy mennyiségű fegyvert és kábítószert, am-i — a biztonsági szervek megbízható értesülése szerint — éppen akkor volt érkezőiben, csempészáru formájában, a -mos- niovi repülő térre. Miivel azonban a légikikötőt sikeresen elfoglaló kommandósok semmi Ilyet nem találtak, mint akik jól végezték dolgukat, beszálltak AN—24-es szolgálati gépükbe és visz- szarepüttek 'bázisúikra. Az eset láziba hozta ,a cseh és a szlovák közvéleményt, s az -ellenzék azonnal Jan Langes belügyminiszter fejét követelte. A kormányzat részéről pediiig egymásnak ellentmondó magyarázatok tömkelegé röppent fel az elkövetkező hetek során, mígnem az -egész balszerencsés ügy lassan feledésbe merült. Az egyik ilyen -módosító magyarázat vol-t, hogy Hangos a tévékamerák előtt töredelmesen -bevallotta-: tulajdonképpen -nem is fegyvert, vagy kábítószert kerestek, hanem rendkívül veszélyes, radioaktív anyagot. Hogy állítólag im-i volt ez a -rejtélyes anyag, azt Richard Sacher korábbi belügyminisztertől vélhette megtudni a közvélemény: elsőnek ugyanis Sacher ejtette ki a száján a „vörös higany” kifejezést. A bűnüldöző szakértők szerint a „vörös higany” először is nem higany. A nemzetközi alvilágban „Red Mercury” néven ismerik azt a port, amelynek folyékony halmazállapotú változata máir ,yRed Sherry” elnevezéssel fut, és radioaktív sugárzást -bocsát ki magából. A „vörös sherry” .tehát nem ital. Namár-most a „vörös higanyt” latombombák robbantó szerkezetéinek (-gyutacsának) elkészítésekor szokták használni, -de állítólag maisra is alkalmas, A Szó v j et u n i óban ik ülönlages technológiát -dolgoztak ki előállítására — hangzott a magyarázat az akkori történelmi helyzetben. 1991. szeptemberében,, tehát -már a moszkvai puccs után, de- még a Szovjetunió széthullása előtt. A „vörös higany” elnevezés tehát 'korántsem -tudományos műszó, hanem a csempész-alvilág zsargonjához tartozik. Hogy az egész kérdés még áttekinthetetlenebb legyen, egyes illetékesek később átfogó cáfolattal élték, és az-t mondták, nem is „vörös higanyt” keresték a mos- novi repülőtéren, hanem valami nagyon veszélyes dolgot, die azt nem mondhatják meg, hogy mit. Mint az MTI római tudósitója jelentette, az olasz hatóságok a minap Milánóban őrizetbe vettek három magyar és egy osztrák állampolgárt, atomfegyverek előállításához felhasználható anyagok -csempészésének vádjával. A hírek szerint két kilogramm, úgynevezett vörös higannyal laikar-tak üzletelni. Lehet, hogy semmi köze -az -egészhez, de a Rudé Právo című prágai lap január 2-i számában -megjelent -tudósítás szerint a' L’Unitá című olasz újság december 31-én arról adott hírt: -novemberben a svájci, rendőrség Zürichben- elkobozott 19 és fél kilogramm, eladásra szánt uránt, egyúttal ped-ig őrizetbe v-ette Jan Novotny csehszlovák állampolgárt, s vele együtt egy osztrák, három svájc-i és két olasz állam- -pol-gárt. Az olaszok történetesen milánói illetőségűek. Mint -a Rudé Právo írta, a a La Repubihlica című olasz lap — R. Dolc-e olasz vizsgálóbíróra hivatkozva — „nem dúsított uránnak” nevezte aizt aiz anyagot, amelyet a svájci, rajta-ütés során foglaltak te. (MTI—Panoráma). K. J.
