Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-10 / 289. szám

1991. december 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kettesben — Négyesen Nem édeskettesben, sőt! A háromszáz lakosú dél-borso­di kis faluban dupla beteg­gondozói státus létesült. Nem mintha betegebbek lennének az (itt lakók az át­lagtól, inkább azért, mert van rá pénz. Ugyanis eddig Borsodivánkához tartozott a falu, mint „társközség”, s így egy védőnő látta el Négye­sen is a körzet betegeit. Kiss Józsefné — mióta elvégezte az egészségügyi főiskolát — itt dolgozik. Ennek immár tizenöt éve. Ivánkáról kapta a fizetést, státusát a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság létesítette. Akiket megkér­deztem, úgy mondták — munkáját a falu megelége­désére végezte. „Bűne” az lett, hogy tizenöt éve Bor- sodivánkáról járt át bicikli­jével. A tévében nemrég olyan idős falusi védőnőt mutattak be, aki a Dunántúlon több, mint harminc évig járta nagy körzetét, és azt mond­ta, ez volt a kenyérkeresöje, ha meghal, temessék mellé a kerékpárját is. Ilyen igaz, nosztalgia már Kiss Józsefné szívében nemigen terem majd, hisz’ nem mer bicik­lijével tovább serénykedni, fél az emberek gúnyos meg­jegyzéseitől, így kocsival te­szi meg a két-három kilo­méteres utat. I Elegünk volt az ivánkaiak- ból — mondja Négyes köz­ség önkormányzati képvise­lője, Szent-lmrey Tamás. A védőnő „bűne” tehát az, hogy a szomszéd faluban la­kik. Ezért a négyesiek egy négyesi fiatalasszonynak te­remtettek státust, azzal, hogy ő otthon van, éjjel­nappal elérhető. A négyesi önkormányzat természetesen nem mondhat fel Kissnének, így két gon­dozója van a falunak. — Mindketten beteggondo­zók — mondja a képviselő, mikor én védőnőről beszél­tem neki a fenti panaszról. — A védőnő (az nem tu­dom ki), de más jár \ki a faluba — mondja Szent- lmrey, és hozzáteszi, hogy nekik erre pénzük van, így jogukban áll ilyen státust létesíteni. És ennek érdeké­ben meg is tették a szüksé­ges lépéseket: járja a falut az új gondozónő is. A Kiss Józsefné részére fenntartott helyiség ajtajára más zárat szereltek, hogy ezzel is lehe­tetlenné tegyék munkáját. Ennyit ér hát tizenöt év munkája, hogy az önállósu­lás jegyében ajtót mutassa­nak, csak azért, mert nem helybéli valaki. (bekecsi) Elnök — de még nem dolgozik Bőd Péter Ákos, korábbi ipari és kereskedelmi mi­niszter hétfőtől a köztársa­sági elnök kinevezése alap­ján már a Magyar Nemzeti Bank elnöki funkcióját tölti be. Várhatóan azonban a volt miniszter csak a jövő héten áll munkába. Hétfőn egyébként jegybank-elnöki minőségében — Hárshegyi Frigyes, a szintén újonnan kinevezett jegybank alelnök társaságában — Bázelbe utazott, ahol részt vesz a Nemzetközi Fizetések Bank­ja minden hónapban sorra kerülő ülésén. Egyelőre nem lehet tudni, hogy mikor és ki veszi át Bőd Péter Ákos ipari és ke­reskedelmi miniszter helyét a tárca élén — tudta meg az MTI. A miniszter tárca-he­lyettesítője, Siklós Csaba, közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. A tárcán belül Pohankovics István, politikai államtitkár helyet­tesíti Bőd Péter Ákost mindaddig, míg ki nem ne­vezik az új ipari és keres­kedelmi minisztert. (MTI) Á Nap a Földön — két másodpercig Sokszor hallottunk már olyan fenyegetéseikről, hogy egy idő után iki fog fogyni a iFöldön található energia­készlet. Nos, most úgy tű­nik, közelebb kerültünk ah­hoz, hogy az emberiség gya­korlatilag kimeríthetetlen és viszonylag biztonságos energiaforráshoz jusson: no­vember közepén ia dél-ang­liai Culham magfúziós ku­tatóközpont tudósai szenzá­ciós kísérletet hajtottak végre. A hidrogénbomba pusztító erejét és a Napun­kat éltető fúziós energiát si­került megszelídíteni, ha csak rövid időre is. Az ilyen folyamatokban igen hosszúnak számító két tel­jes másodpercig fúziós energia termelődött a kí­sérleti reaktorban, melynek csúcsértéke elérte a majd­nem két megawattos szin­tet. Ez ugyan sókkal kisebb teljesítmény, mint amekko­rára egy folyamatosan mű­ködő fúziós erőmű reakto­rának képesnek kell lennie, lényeges azonban, hogy a folyamat szabályozottan folyt le, és olyan anyago­kat használt, melyeket egy ipari fúziós reaktorban is alkalmaznak majd. A JET kutatóközpont Ji983 óta foly­tat fúziós kísérleteket az Európai Közösség, Svájc és Svédország anyagi támoga­tásával. A jelenleg termelő atomerőművekben alkalma­zott maghasadási reakciók­kal szemben, melyekben ne­héz atomokat hasítanak ki­sebb részekre, a magfúzió során .könnyű hidrogén ato­mok egyesülnek nehezebb héliummá. Eddig az volt a baj, hogy a folyamathoz jó­val több energiát kellett be­vinni á rendszerbe, mint amekkorát visszanyertek. A korábbiakban a fúziós ki- ' serietekben többnyire a hid­rogén egyik nehéz izotóp­ját a deutériumot használ­ták, melyet nehéz ugyan héliummá egyesíteni, de előnye, hogy nem radioaktív. Most először adagoltak igen kis mennyiségben egy még nehezebb és sóikkal ritkáb­ban előforduló hidrogénizo­tópot, tríciumot is a reak- ciókeveré'khez. Mint mond­ják, egy ipari fúziós erőmű reaktorában fele-fele arány­ban kevernék a deutériu­mot radioaktiv súlyosabb testvérével, a tríciummal. A JiET kutatóközpontot nem úgy tervezték, hogy folya­matosan termeljen energiát, mindenesetre viszont meg­oldotta a legfőbb tudomá­nyos problémát, mely a fú­ziós folyamat szabályozott Nap a Földön - a JET kutatóközpont magfúziós reaktora. Ötvenkét százalékos belga érdekeltség Bőcsön Sörgyári capriccio A Borsodi Sörgyár Rt. privatizációja befejeződött. A cégtáblát még nem fes­tették át, de a tulajdonosok összetétele már megváltozott. Az eddigi részarány jelentő­sen átbillent a belga érde­keltségű Interbrew javára, hiszen a cég 52 százaléknyi tulajdont képvisel a társa­ságban. A döntés előkészíté­séről, a belgák célba jutá­sáról kérdeztük Vári Ferenc gazdasági igazgatót. — A bocsi sörgyár priva­tizációja 1990 tavaszán kez­dődött. Az átalakulási fo­lyamatban egyetlen lehetsé­ges út állt előttünk: előre­menekülni ! Mindebben dön­tő szerepet játszott, hogy húszéves működésünk alatt tőkehiány alakult ki, ami részben abból adódott, hogy folyamatosan bővítettük, korszerűsítettük a termelést, részben pedig óriási össze­geket fizettünk be az ál­lamkasszába, söradó címén. — A magyar söripartól évenként 10 milliárd forin­tot vont el az állam. (Ez nem azonos az áfával.) Az elmúlt évben ez az összeg a Az Interbrew egyik különlegessége. Egyelőre csak mutatóban. mi esetünkben 2,9 milliárd volt. Ezt a pénzt nem lehe­tett áthárítani a vevőkre. Az állandó pénzügyi késés miatt működési zavarok kö­vetkeztek be gazdálkodá­sunkban. A megoldás lehe­tőségét az Állami Vagyon­ügynökséggel közösen keres­tük. Első lépésként működő tőkére volt szükségünk, s sikerült partnert találni az osztrák Ländner bankban, s 1991. március l-jével vegyes­tulajdonú részvénytársaság­gá alakult a sörgyár, 74 százalékos állami tulajdon» nal, 14 százaléknyi osztrák érdekeltséggel és 9 százalé­kos ingatlannal, tizenhárom önkormányzat. Közben az ÁVÜ nemzetközi verseny- tárgyalást írt ki, amiben meghatározó volt, hogy 51 százaléknyi lehet a betársu­landó tulajdonos része. Alapvetően a szakmai be­fektetők jöttek számításba, az általunk összeállított lis­A világos palacksör árszerkezete, 1991. május 13-tól érvényes árakban Ft/palack Százalék Gyári ár 6,78 28,25 Fogyasztási adó 5,42 22,58 Nagykereskedelmi árrés 2,36 9,83 Áfa nélkül ' áfa 3,64 15,17 Kiskereskedelmi árrés, áfá-val 1,80 7,50 •Javasolt fogyasztási ár 20,00 4,00 16,67 Tényleges fogyasztói ár: 24,00 100,00 ta alapján. A beérkező pá­lyamunkák elbírálásakor döntően a felajánlott vételi ár, valamint a hosszú távú elképzeléseket vették figye­lembe. A legjobb ajánlatot a belga Interbrew tette. Ez a cég Európában a harma­dik legnagyobb sör-, üdítő- és ásványvízgyártó és -for­galmazó. Piaci részesedésük Belgiumban 60 százaléknyi, több gyáruk működik kül­földön is, nagy piacuk van Franciaországban, Olaszor­szágban és Hollandiában. Hogy milyen elképzelése­ket kívánunk — most már — közösen megvalósítani ? Szükségesnek tartjuk a technikai, technológiai kor­szerűsítést, esetleg a terme­lés növelését. A sörpiacon két-három éven belül növel­jük a részesedést hálózatki­építéssel, a sörfogyasztás kulturáltabbá tételével, az árusítóhelyek felszereltségé­nek korszerűsítésével, a mű­ködési rendszer fejlesztésé­vel. Kétségtelen, hogy egyre erősödik a konkuren­ciaharc, s ennek a kihívás­nak elébe kell menni. Esé­lyeink jók, s ez a közösség képesnek tartja magát arra, hogy megfeleljen a követel­ményeknek. Természetesen nincs garancia arra, hogy szervezetileg ne módosuljon a gyár. Az új összetételű társaság első közgyűlésére december 18-án kerül sor itt, Bőcsön. Fekete Béla Fotó: Fojtán László Új megrendelések a váci konténergyár számára? Német megrendelővel folytat üRleti tárgyalásokat a váci kon­ténergyár. A külföldi partner izraeli megrendülésre kíván la­kókonténereket gyártani, ezek­hez a szerkezeti elemeket a vá­ci gyártól vásárolná meg. Ez az ajánlat jó üzlet lenne a fel­számolás alatt lévő konténer­gyárnak. ahol a termelést már egy éve leállították, a dolgozók pedig kényszerszabadságon van­nak. A gyár 1988-ban még a Ganz- Danubius része volt, majd rész­vénytársasággá alakult, magával hozva 300 millió forint vállalati vagyont, és 500 millió forint adósságot. A szanáló szervezet csaknem l éve keres vevőt a konténer- gyárra, de előnyben részesítené azt az ajánlatot, amely a gyár gazdaságos újraindítását, a meg­lévő dolgozók foglalkoztatását biztosítaná. A német ajánlat szerint már januárban elkezde­nék a termelést, és évente mintegy 3600 szállító konténert gyártanának Vácott. A szanáló szervezet tárgyal egy osztrák építőipari és szállítmányozó céggel is. amely bérbe venné a konténergyárat: felmerült a két ajánlat ötvözésének lehetősége is. (MTI) Hajnali járaton Mint minden harmadik hét, ez is úgy kez­dődik. Most megint reggeles. Korán kell kel­ni. Leghamarabb a bejáróknak. Akik napon­ta vidékről ingáznak. Alig múlt négy óra. Jó lenne még visszadőlni. Legalább tíz percre. De nem szabad. Ezt ő tudja a legjobban. Menni kell! Mindenképpen... Odakint most hasad a hajnal. Itt bent meg a dózni. Legelőször egy Kossuth. Majd meg fúl. Ejnye már. Még felébrednek a gyerekek. Már a kávé is kész. Csak melegíteni kell. Volna mit. Ott van a sütőben. Meg a hűtő­ben. Nem kell. Nem kívánja. Még egy falatot sem. Nem esne jól. Odabent még alszik a gyomra. Úgy, mint az asszony. Meg a gyere­kek . . . Nem úgy egy kakas. Valahol nagyot kukorékolt. Biztos az izzadós Kovácsé. Az a nagy iromba. Lehet, hogy jó reggelt kíván? Elképzelhető. Hiszen többen fogadják. Szinte kórusban . . . Tyűha! Kelni kell! Nem elég csak ébren lenni. A mindenét neki! Majdnem elmélázott. Még jó, hogy készen van a táska. Ugyan mi más? Szalonna meg vöröshagyma. Reggeles- ben ez járja. A legkiadósabb. Laktató. Kell is. Hiszen csak négykor lesz ebéd. Majd dél­után. Akkor ér haza . . . De mi az? Dudálnak? A mindenit neki! Ez meg a busz. De „pontos" mindig. Futás!... Menj vissza Bodri! Hallod? A sofőr mosolyog. „Ráfeküdt az asszony a gatyára, mi?" Ö mindig viccel. Másokkal is. Amúgy rendes ember. Barátok. Már régen jár a járattal. Még mindig megvárta ... A többiek már szunyókálnak. Ök még messzebb­ről járnak. Egy halk „jó reggelt!" Inkább csak a sofőrnek. A motor újra felmorajlik. Al­tatót duruzsol. Csak neki- A kollégák már nem hallják. Anélkül is lóg a fejük. Azt teszi ő is. Aludni kellene. Erőltetni szempilláit. Hi­ába. Nem megy... Inkább „lyukat” lehel az ablakra. Nehezen enged. Talán már bele van plántálva a jégvirág? Ez a szürkeség már a gyökerei lenne? Odakint tejszinű a világ. A Sajó felől de­reng az ég alja. Sárgán és vörösen. Lent az árokban kókadt a fű. Meg fehér. Megpróbál összehúzódni. Mint minden élő és élettelen a hidegben. Hirtelen előredől. A többiek is. A kocsi farában jajgat a fék. Megérkeztek. Kínai szemek és ásító szájak. A sofőr lazít. Megdörzsöli tenyerét. Többen nyújtózkod­nak . . . Ö ugrik le elsőnek. Mert még tovább kell menni. Csak most már lefelé. Mélyen és füg­gőlegesen. Le, egészen a szénig. Rá és rá­juk vár a kemény munka. A csákány, meg az éjszakás . . . Paranai János Sztrájkol a tűzoltó, a rendőr, a mentis... ... a rabok és a börtön­őrök, a tanárok és a diá­kok. |Mi történik abban az országban, ahol az embe­reknek immár joguk van sztrájkolni, de még mindig nem vívták Uci a normális élet- és munkakörülmé­nyekhez való jogot? A teljesség igénye nélkül az alábbiakban rövid átte­kintést kívánunk adni az oroszországi sztrájkhelyzet - röl. A volgográdi rendőrök például azért sztrájkolnak, h°gy fizetésüket 2000 ru­belben állapítsák meg, biz­tosítsanak számukra lakást, a szolgálathoz megfelelő lábbelit, normális étkezést, az irodákba pedig adjanak írógépet és papírt. Az utcai szolgálatot teljesítő rend­őröknek nincs páncélmellé­nyük, sőt az is előfordult már, hogy egymástól kértek kölcsön bilincset is, ha szol­gálatba mentek. Kurgánban a mentősök azt szeretnék elérni a sztrájkkal, hogy felemeljék a fizetésüket, rendezzék a szolgálati rendet, javítsák a külső kerületek közvilágítá­sát és javítsák meg az uta­kat. Bár a városi tanács 430 rubelről S00-ra emelte a mentősök bérét, mégsem hagyták abba a sztrájkot, A városban sztrájkkal fenye­getőznek a tanárok is. A Távol-Kelet fővárosá­ban, Petropavlovszk-Kam- csatszkijban az igazságszol­gáltatási intézmények mun­katársai szüntették be a munkát. Legfrissebb értesü­léseink szerint a legutóbb az igazságügyi orvosszakér- tök hagyták abba a mun­kát. Elfogyott ia iBajkál menti vasutasok türelme is. Meg­állították a forgalmat a transzszibériai vasútvona­lon,, még a Rosszija gyors­vonatot sem engedték to­vább. A vasutasok elsősor­ban béremelésért és jobb élelmiszerellátásért sztráj­kolnak. (AN) és tartós fenntartását gátol­ta eddig. Megkezdődhet a kutatás következő szakasza, mely az ipari alkalmazás felé vezet majd. Ehhez azonban hatalmas összegek kellenek, szakértőik szerint még mindig 40—i50 év múl­va várható csak, hogy a csillagokat éltető energia- forrás a iFöld lakóit is bé­késen szolgálja. (MM— Press)

Next

/
Oldalképek
Tartalom