Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-05 / 285. szám
1991. december 5., csütörtök ÉSZAK MAGYAROK SZAG 13 Üzleti randevú Svájci autónézőben Shagmáékkal Egyre több nyugati gyártmányú autót tótunk a magyar utakon. Nem is csoda, hisz’ a volt szocialista országbeli gépkocsik árai is az égig szöktek a „Nagy Átalakulás” óta. Így ma már egy Lada árából vehetünk néhány éves Volkswagent, vagy Fordot is. Aki ért az autókhoz, az jól tudja, hogy ezek az autók még nagyon sokáig használhatóak problémamentesen. Aki pedig nem ént az autókhoz, az a szakemberek buzdítására indul külhonba gépkocsit vásárolni. Persze nem mindegy, hogy hová és hogyan. Nem árt, ha az' ember szakavatott útitársat választ, olyat, aki nemcsak a gépkocsikat, de a kinti garázsokat is ismeri. Ezért utaznak sokan az utazási irodák által szervezett csoportok tagjaiként a Benelux államokba, vagy Svájcba. Napjainkban ezek az országok a legdivatosabbak a gépkocsivásárlók körében. Nem véletlen, hogy az autóügynökségek is javarészt erről a területről szerzik be portékáikat. Egyrészt mert itt a legolcsóbbak a használt autók, másrészt, mert ezekben az országokban szokássá vált néhány évenként autót váltani. így a pár évig használt csodabogarakat egész alacsony áron meg lehet vásárolni. Mindkét árcsökkentő tényező a magas életszínvonaltól magyarázható. Ebben pedig Svájc a listavezető Európában, nem csoda hát, hogy a „divatos területek” között is Svájc vezeti a listát. Olcsó árai, korrekt üzlet- politikája és megbízhatósága miatt választotta a miskolci Shagma Utazási Iroda is ezt az országot célpontjául. Ebbe a gyönyörű országba, azon belül is a Genfi-tó partján elterülő festői Lau- sanne-ba kalauzolja a leendő autótulajdonosokat. A garázsokban már jól ismerik az iroda vezetőjét, Venczel Vilmost, idegenvezetőit, szakembereit, és persze Ök is nagyon jól ismernek minden környékbeli garázst, garázs- tulajdonost. Ennek a jó kapcsolatnak gyümölcse a korrekt kiszolgálás, a kifogástalan minőség, valamint az olcsó ár. Az utasok a két nap alatt végignézik az éppen aktuális Tamásiban, a volt szovjet laktanya két lőszerraktárában fél évig vetömagborsót tárol a helyi állami gazdaság. A Tolna megyei kisvárost annak idején úgy hagyták el a szovjet alakulat katonái, hogy rend és tisztaság maradt utánuk, így különösebb nagytakarításra nem is volt szükség, csak a szokásos magtári fertőtlenítést kellett elvégezni, mielőtt betárolták az kínálatot, majd ki-ki megvásárolhatja az ízlésének és pénztárcájának legjobban megfelelő autót. A márkák és típusok szinte teljes választéka megtalálható a környék 10—12 garázsában. Természetesen az árak is a két véglet között mozognak, az autó típusának, korának és állapotának függvényében. Az alsó szint valahol 4—500 német márka környékén húzódik. Ezek az öregebb, tíz-, tízegynéhány éves, de még jól működő autók. Felső határról már nehezebb konkrét számot mondani, de valahol 90 000 német márka körül húzódik a határ. A két szám azt hiszem, jól illusztrálja a választékot. Mindenki tud magának megfelelő gépkocsit választani. Mint azt Venczel Vilmos, az utazási iroda tulajdonosa elmondta, nem ,is szokott előfordulni, hogy valaki a két nap alatt ne találjon saját igényének megfelelő jár-, művet, igen-igen előnyös egyéb feltételekkel is kibővítve a vásárlást. Például: a vásárlóknak csak ki kell választania a család új szeme- fényét, a további ügyintézést teljes egészében az iroda végzi. Az iroda folyamatos kapcsolattartása a garázsokkal biztosíték arra, hogy a vevő pontosan azt kapja, amit megfizet, és ne legyenek a gépkocsinak „elhallgatott hibái”, melyek bizony egy-egy magánúton beszerzett használt autónál előfordulhatnak. így az utazási költség többszörösen megtérül, hiszen nemcsak az idegenvezetők helyismerete és nyelvtudása segíti a leendő autótulajdonost, de gépkocsija minőségében is biztos lehet az utas. Meggondolandó hát, hogy hol és milyen gépkocsit veszünk, hiszen mai világunkban nemcsak a vételárat kell szem előtt tartanunk, hanem a jármű üzemanyag- és fenntartási költségeit is. Mint fentebb mondattam, a Lausanne-ban töltött két nap fő programja a garázsok, az autók megtekintése. De természetesen jut idő városnézésre, esetleges vásárlásra is. Lausanne csodaszép! De szép maga az oda- és visz- szautazás is, kiváltképpen, ha jó időt fognak ki a Shagma utasai. Ny. A. 50 vagon exportcikknek szánt magborsót. Az állami gazdaság igazgatója. Hajdics József elmondta, hogy a lőszerraktárak kiválóan alkalmasak erre az igazán békés célra, hiszen szára- zk, jól zárhatók és a bérleti díj kedvezően alacsony, egyéb ajánlatokhoz képest. A bőséges kukoricatermésre való tekintettel más gazdaságok Ugye, kedves olvasónk, önre is jellemző, hogy egy- egy terméket rendszeresen ott vásárol meg, ahol úgy gondolja, a legolcsóbban jut hozzá? Vajon ez a körülmény a nagykereskedelemmel foglalkozó cégek végét jelentik, vagy van még létjogosultságuk? Hiszen ők egy közbeeső lépcsőfokot jelentenek azon az úton, amíg az áru a vásárlóhoz jut. Az pedig nyilvánvaló, hogy minél hosszabb ez az út, annál többe kerül a fogyasztók számára egy-egy termék. Ezek a gondolatok késztettek arra, hogy beszélgetésre invitáljam egy nagykereskedelemmel foglalkozó kft. két ügyvezetőjét: Szabó Endrét és Juhász Istvánnét. Mindketten ízig-vérig kereskedők. Juhász Istvánná több mint egy évtizede, Szabó Endre pedig már 25 éve dolgozik ezen a területen. — Igazgató úr! Kérem, mondja el olvasóinknak, hogyan és mikor alakult meg a Miviker Kft? — Kft.-nk létrejöttének története tulajdonképpen a magyar gazdaság változásával párhuzamosan vezethető le, és kiindulási pontja korábbi munkahelyem, a Borsodi Iparcikk-kereskedelmi Vállalat volt. Az 1980-as évek elején a hagyományos értelemben vett kiskereskedelmi vállalatok engedélyezték azt, hogy a szokásos kiskereskedelmi tevékenységen túl bizonyos mértékű nagykereskedelmi forgalmazással is foglalkozzanak. Ezt jogszabályba is foglalták annak idején. A lehetőséget kihasználva, a BIK elkezdte nagykereskedelmi tevékenységét is. Kezdetben csak szerény mértékben, majd a fejlődés ugrásszerűen megnőtt. Később, 1986-ban a fejlesztések és a jogszabályok is lehetővé tették, hogy létrejöjjön a BIK Vállalat nagykereskedelemmel foglalkozó leányvállalata. Ennek vezetését egy pályázat megnyerése után rám bízták, és itt kerültem közelebbi munkakapcsolatba Juhász Istvánnéval is. Már az első év tapasztalatai is bizonyították a leis éltek az új raktározási lehetőséggel: összesen több mint ezer vagon szárított takarmány- kukoricát raktároz a szovjet laktanya gépjavító csarnokaiban. sok nagyméretű garázsában és más épületeiben a tamási Béke Tsz, s az ugyancsak helybeli Széchenyi Tsz., valamint a nagykónyl termelő- szövetkezet . ányvállalatnak a létjogosultságát. Közben a gazdaságban a folyamatok változtak, ’88-ban megszületett a társasági törvény, aztán jött az átalakulási törvény, mely lehetőségeket kihasználta a BIK Nagykereskedelmi Leányvállalata, 1989. október 1- jével átalakult kft.-vé. Az alapítók: az Északker Rt., a Borsod Megyei Zöldért Rt. és néhány magánszemély. Nagyon sokat gondolkoztunk, hogy mi legyén a cég neve. Szerettünk volna olyan nevet adni, ami kb. tükrözi a tevékenységünket. így született meg a Miviker, ami pontosan azt jelenti, hogy Miskolci Vegyesi parcikk Kereskedelmi Kft. — Szabó úr! ön tehát tanúja, sőt aktív résztvevője volt egy új gazdasági forma, vállalkozás létrejöttének. Érzi — és kérem fogalmazza is meg — a különbséget a régi és az új felállás között! — A társaságnak az első éve csak töredék időszak volt, hiszen egy negyedik negyedéves tev állt rendelkezésre, de már akkor is látszott, hogy ez a forma kedvezőbb. Jobb a hatékonyság, kisebbek a költségtényezők, önálló a társasági számvitel, kisebb a létszám, jobban nyomon követhetők azok a vállalati események, amelyek egy nagyobb cégnél meglehetősen nehézkesen kísérhetők figyelemmel. A 90-es év már várakozáson felül sikerült. Ennek oka lehelt az is, hogy igyekeztünk a cégnél a feladatköröket ésszerűen megosztani. Ogy, hogy á többféle területen jól felkészült, univerzális szakembereink ismereteiket jól tudják kihasználni a kapcsolódó munkaterületeken. Nem volt könnyű feladat ilyen tulajdonságokkal rendelkező munkatársakat találni, de végül is sikerült egy jó csapatot kialakítanunk. Megfelelő anyagi ösztönzéssel igyekszünk őket meg is tartani. — Szeretnénk ezek után egy kicsit többet tudni a Miviker fő profiljáról. — Vállalkozásunk eddig nagykereskedelmi feladatokA kényszerszülte megoldás mindenkinek előnyös: a gazdaságok — értékesítési lehetőség híján — fedél alatt tarthatják terményeiket, ameddig csak kell. A vagyonkezelő szervezetnek pedig nemcsak kiadást jelent a laktanya őrzése, hanem bevételt is, de még a városi önkormányzat is jól jár, ugyanis a gabonatárolási dijak fele a várost illeti. kai foglalkozott, tehát viszonteladóknak szállítottunk vegyes iparcikkeket: háztartási gépeket, műanyag termékeket, radiátorokat, kazánokat, kályhákat, tűzhelyeket, hűtőket, híradástechnikai cikkeket, bútorokat és sorolhatnám tovább is. Ezt a profilt választottuk, mert ehhez értünk elsősorban. Ezekhez a cikkekhez megfelelő áruismerettel, piacismerettel és egyéb információkkal rendelkezünk. Közvetlenül a gyártókkal, vagyunk kapcsolatban. Ez év elejétől önálló külkereskedelmi joggal is rendelkezünk, így külországokból is hozunk be termékeket. — A nagykereskedelmi tevékenység szinte kizárja annak lehetőségét, hogy közvetlen információkat szerezzenek a vevőktől. Erre pedig nagy szükség lehet, hiszen a különböző áruféleségeket a felmerülő igényeknek megfelelően célszerű megrendelni. Volt-e már rá példa, hogy ennek következtében valamilyen termékből kevesebbet, esetleg többet rendeltek, mint amennyit el tudtak adni? A kérdésre Juhász Istvánná, a Miviker kereskedelmi ügyvezetője válaszol. — A közvetlen információ a vevőktől valóban hiányzott nekünk. A kiskereskedelmi egységek vezetőivel azonban nagyon jó a kapcsolatunk, s ők folyamatosan tájékoztatnak minket a felmerülő igényekről. De tettünk lépéseket annak érdekében is, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljünk a vásárlókkal, s ezáltal csökkentsük az üzlet sikerességét kockáztató tényezőket. Nagyon alaposan kell ismernünk a fogyasztói piacot olyan formában, hogy mik azok a termékcsoportok, amit* a vásárlók keresnek. Ilyen meggondolásból jött létre a Miviker diszkontáruház, amelyet nemrégiben nyitottunk meg. A másik, igen fontos oka az áruház létrehozásának, hogy a lakossági jövedelmi viszonyokat jól ismerjük. Kfit.-nk feladatának tekinti, hogy lehetősége szerint azon a reális áron értékesítsen, amit még a fogyasztói piac elbír. Ezért tehát egy lépcső kihagyásával igyekszünk közvetlenül eljuttatni áruinkat a vásárlókhoz. Szintén nyomós érv vcvit a diszkont kialakítása mellett az a tény is, hogy a viszonteladók fizetési készsége is problémás. Ez azt jelenti, ohgy a kiszállított áruk ellenértékét az utóbbi időben számos esetben nem tudjuk fizetési futamidőn belül behajtani. Mindez cégünk pénzügyi helyzetét nagyon rossz irányba befolyásolja és komoly gondokat okoz. Az áruház megnyitása társaságunknak költségmegtakarítást is jelent, hiszen az árut nem kell annyiszor mozgatni. Ezáltal a minősége sem romlik, nem sérül. Vásárlóinknak a kedvező árak mellett jó parkolási lehetőséget is kínálunk, bár az üzlet nem a belvárosban található, mégis érdemes felkeresni. — Én már jártam Miviker diszkontban. Vásároltam is, s meglepően egyéni, sajátos módon. Minden árucikkhez egy azonosító kártya tartozik mintadarabonként. Ezt a kártyát kelllett nekem a pénztárhoz van- ' nem. Minden magyarázkodás, mutogatás nélkül azonnal tudták, hogy mit is akarok én megvenni. — Eat a megoldást egy kicsit a kényszer hozta, mert egyrészt számítógépen van az áruféleségek nyilvántartása, melyhez szükségesek az árak azonosító adatai. Másrészt a boltnak külön készlete nincs, a háttér a teljes raktárkészlet. Minden termék mellé odatettük tehát ezt a kártyát, amelyet a vevő a kezébe fog, ezzel megy a pénztárba, ahol elkészítik a számláját. így kizárjuk az elírások lehetőségét a számlázásnál. Ezek után kapja meg a kiválasztott terméket a vásárló a raktárban, ahol ki is próbálhatja, vagy originál csomagolásban el is szállíthatja. Mindenkor egyedi döntés kérdése az, hogy a vásárlóktól elfogadunk-e csekket, vagy bélyegzőt. A közeljövőben tervezzük hitellehetőség megteremtését is. — Tehát -Önök sem csupán nagykereskedelemmel foglalkoznak már. Lehet, hogy lassacskán csökken az igény az ilyen jellegű tevékenység iránt? — Nagyon sok emberben felvetődik, hogy a nagyker. meghal, elpusztul és nincs létjogosultsága. Van létjogosultsága, ezt mi merjük állítani. A termelő ugyan kiszolgál kiskereskedőket, de csak nagy volumenben, az árai is a vásárolt mennyiségtől függenek. így a kisebb üzleteknek nem is érdemes hozzájuk fordulni, mert nem mernek volument lekötni. Ezt felvállaljuk mi helyettük. És külkereskedelmi joggal sem rendelkezik minden kereskedő, tehát az importárukat is csak rajtunk keresztül tudja megvásárolni. A nagykereskedelem léte tehát nem lehet kérdéses. Monoczki Mária Fotó: Fojtán László Lausanne egyik nagy választékot kínáló garázsa. (A szerző felvétele) Vetőmagborsó a lőszerraktárban Vendégünk: a Miviker Kereskedelmi Kft.
