Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

1991. december 31., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 IElmaradt egy árverés Tizenhét dühös ember kép­viseletében jött be szerkesz­tőségünkbe Gábor József, Miskolc, Mednyánszky utcai lakos, és egy kézzel írt leve­let nyújtott át, amelynek azt a címet adta: „Miskolci vállalkozók arculcsapása”. Íme a levél: „Az Állami Vagyonügynökség megbízá­sából árverésre hirdették a Miskolc, Szabadság tér 2. sz. alatti, diabetikus bolt tulaj­donjogát. Az árverésre 17 vállalkozó pályázott, egzisz­tencia hitelt vettek fel, a bankba letéti összeget he­lyeztek el, befizették a közel 90 000 forintnyi bánatpénzt. Az árverésre izgatottan vá­rakozott a 17 jelentkező, de hiába. Közel egy óra eltel­te után közölték velünk, hogy a Vagyonügynökség fű alatt már a Bigatton cég­nek eladta az üzletet. A Bi­gatton cég betörése a mis­kolci vendéglátó helyekre szembetűnő, de hogy a mis­kolci vállalkozókat így meg­szégyenítse az Állaimi Va­gyonügynökség egy méreg­drága külföldi cég javára, ez példátlan. A vállalkozó­kat több ezer forintos kár érte, de ez sa jnos a kormá­nyunk politikája.” Minden bizonnyal az írás erős felindulás szülötte, így tehát lássuk az előzménye­ket! Az Észak-Magyaro - szág november eleji szá­maiban jelent meg az Álla­mi Vagyonügynökség meg­bízásából a Miskolci Élel­miszer-kiskereskedelmi vál­lalat üzleteinek értékesíté­Három tonna gyógyszert juttatott el Zágrábba a Ma­gyar Vöröskereszt. A szál­lítmány értéke 900 ezer fo­rint és érzéstelenítőket, fáj­dalomcsillapítókat, antibio­tikumokat, kötszereket és séről szóló árverési hirdet­mény, amely tizenegy bolt bérleti, illetve tulajdonjo­gának privatizálásáról szólt. A tizenegy között szerepelt az ominózus Szabadság tér 2. szám alatti 262-e,s számú üzlet tulajdonjogának pri­vatizálása is. A versenytár­gyalás, az árverés időpont­jául december 27-ét tűzték ki. — Annak rendje, s mód­ja szerint meg is jelentünk a helyszínen — mondja Gábor József —, s ott az történt velünk, amit a le­vélben olvashatott. Még azt a fáradságot sem vették, hogy az esemény előtt ér­tesítsenek bennünket — pe­dig tudtak kilétünkről —, hogy ne gyertek ti hülye magyar vállalkozók, nem lesz versenytárgyalás ... Egyébiránt az igazsághoz tartozik: volt árverés, csak épp ez a bolt kimaradt a sorból. A miértre Éliás Lászlótól, az élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat igazgatójától kértük a vá­laszt: — Megóvta az árverést a miskolci vendéglátóipari vállalat megbízásából a 10- es számú ügyvédi munka­közösség. Mi is, és a va­gyonügynökség is a legutol­só pillanatban kaptuk meg az óvásról az értesítést, így nem állt módunkban érte­síteni a vállalkozókat. Az óvás miatt az ÁVÜ elha­lasztotta a versenytárgya­lást. — Az óvás tárgya? sebészeti eszközöket tartal­maz. A szomszédos ország vöröskeresztes testvérszerve­zete Lenti és Zágráb között vette át a Magyar Vöröske­reszt adományát. (MTI) — Erről nem nyilatkoz­hatok. Mi csak technikai lebonyolítói voltunk az ár- verésnék, a vagyonügynök­ség megbízásából cseleked­tünk. — Közrejátszott-e az, hogy az említett bolt a vendéglátóipari vállalat székházában található? — Igen, de a részletekről kérdezze az Állami Va­gy onügynölkséget ! — Mi lesz a bolttal? — Működik ugyanúgy, mint eddig. — Utolsó kérdés: erre az üzletre jelentkeztek a leg­többen? — 'Igen. Frekventált he­lyen van. Az igazgató tanácsát nem fogadtuk meg, közvetlenül az óvást benyújtó vendég­látóipari céghez fordultunk. Ennek közgazdasági igazga­tóhelyettese, Szabó Sándor: — Kérem szépen, alapve­tő tárgyi tévedés volt az árverési hirdetményben: az üzletnek a tulajdonjogát kí­vánták privatizálni, holott az éleimiszer-.kisker. csak a bérleti jogával rendelkezik. Eladni azt, ami nem is az övék? Különben mi heteik­kel azelőtt szóban jeleztük kifogásunkat, mint a va­gyonügynökségnek, mind pedig az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalatnak, de őik erre nem reagáltak. Igaz, ezt le lehet tagadni. Utána írtunk. Az, hogy az az értesítés az utolsó pilla­natban érkezett meg?... Figyelmesebben kellett vol­na kiíratni az árverést. — És mi az igazság a Bi- gattonnal? — Nevetséges az a fel- tételezés, hogy fű alatt át­passzoltuk volna, vagy mi, vagy a vagyonügynökség a boltot. A bérleti jogot to­vábbra is privatizálni le­het ... Konklúzió? A privatizá­lás gyerekcipőben halad. Gyerekes hibákkal. Csak kár, hogy ezzel a vállalko­zókat is elriasztják .. . I. S. Vöröskeresztes segélyszállítmány Az újjáalakuló magyar bankrendszer egyik fontos láncszeme a volt OTP, amelyet a kö­zelmúltban OTP Bank néven jegyzett be o cégbíróság. Ennek megfelelően az új év kez­detétől ugyanolyan banki tevékenységet foly­tat, mint a többi magyar bank. Már hóna­pokkal ezelőtt megkezdődött az OTP Bank új image-nek a kialakítása. Ezt olvasóink már érzékelhették reklámjainkban. Most újabb állomásához érkezett az átformálódás: valamennyi OTP-fiókban csinos formaruhát öltöttek a hölgyek. Ide a dohányt! Ismerősöm alacsony, soványka és szem­üveges. Bánatosan, rezignálton meséli, hogy miután estefelé hazafelé mentében korábban két alkalommal is kifosztották, elhatározta, hogy önbizalmát növelendő, vásárol egy gáz­pisztolyt. Hozzá is jutott könnyedén odakint a Zsarnain, ahol éppeséggel vásárolhatott volna másmilyen fegyvert is, de neki csakis gázpisztoly kellett. Elegendő az — mondta —, ha ráfogom a rablóra és megkérem, adja vissza a tárcám, különben keresztüllövöm, mint a pinty. Jól is szuperált a gázlövetű, főként lelki­ekben a tekintetben, hogy ismerősöm oly' legyőzhetetlennek érezte magát, mint haj­danában egy nagymenő vadnyugati revolver­hős. Ez a boldog állapot egészen addig tar­tott, amíg megszületett és közhírré tétetett a rendelkezés, miszerint engedély szükségelte­tik mindennemű önvédelmi fegyver, így a gázpisztoly tartásához is. Törvénytisztelő em­ber lévén, ismerősöm el is indult az enge­délyt beszerezni. Kapott a rendőrség illetékes osztályán egy nyomtatványt, amit kitöltött és ráragasztott 1000, azaz egyezer forint illetékbélyeget. Visszavitte a nyomtatványt az illetékes osz­tályra, ahol adtak egy másik nyomtatványt, amivel el kellett menni a körzeti orvoshoz, aki aztán töviről-hegyiről megvizsgálta - nem a fegyvert, hanem őt —, miután meg­állapította egyebek között, azt is, hogy nincs sérve, ezt az örvendetes tényt bejegyezte a nyomtatvány e célra szolgáló rovatába. Mi­után ismerősöm szerencsésen átment az or­vosi vizsgán, elment egy másik kötelező vizsgára, fegyverismeretből, és az előírások­nak megfelelően lepenelt 2000, azaz kettő­ezer forintot. Amikor a pénzt lepenelte, az orvosi és a fegyverviselési vizsgabizonyitvány- nyal együtt, az előírásoknak megfelelően, újra megjelent a rendőrség illetékes osztá­lyán, leadta a bizonyítványokat, aminek vi­szonzásául közölték vele: nyugodtan menjen haza, és várjon a fegyverviselési engedélyre — türelmesen. Várok - mondja ismerősöm. Van időm. És még örülök is, mert tulajdonképpen jól jártam, hiszen ha nem a Zsarnain, hanem külföldön veszem meg ezt az ízét, akkor meg kellett volna jelennem, coltommal együtt a Magyar Kézifegyvervizsgáló Hivatalban is. Igqz, tortúra ez a javából, s amíg végigcsi­náltam, gyakran eszembe jutott, hogy a bű­nöző persze nem olyan lökött, mint én. Csak megveszi a fegyvert és azt mondja: ide a dohányt! - és kész. (szarvas) Január 1-től Magyarország a Biztonsági Tanács tagja Budapest (ISB) — Január 1-jétől Magyarország — az 1968—69-es tagsága után másodszor — a Biztonsági Tanács választott tagja lett. Mit jelenthet ez a tény ha­zánk, illetve a magyar dip­lomácia számára? Erről kér­deztük Endreffy Miklóst, a Külügyminisztérium Nem­zetközi Szervezetek Főosz­tályának vezetőjét. — Az ENSZ 1945-ben alá­írt alapokmánya értelmé­ben a Biztonsági Tanács viseli a legtöbb felelősséget a nemzetközi békéért és biz­tonságért — kezdte összeg­zését Endreffy Miklós. — Bár minden aláíró egyenlő jogokat élvez, a Biztonsági Tanácsban az alapokmány kiemel öt tagállamot, ame­lyeknek szerepe még na­gyobb. Ez az öt nagyhata­lom: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág, Kína és a Szovjetunió. Ök öten a Biztonsági Ta­nács állandó tagjai, míg a Biztonsági Tanács tíz má­sik tagját kétévenként újra­választják. Bármilyen érde­mi kérdésben az öt állandó tag egyike negatív szavaza­tával megvétózhatja a ha­tározati javaslatot. A BT jelentőségét az is illusztrál­ja, hogy míg az ENSZ-köz- gyűlés határozatai az álla­mok számára ajánlásjelle- gűek, addig a Biztonsági Tanács a tagállamok részé­re kötelező érvényű határo­zatokat is hozhat. A hideg­háború éveiben persze a BT egységes fellépése az említett vétójog miatt, na­gyon ritkán történhetett meg, hiszen ami az egyik fél számára kívánatos volt. azt a másik fél elvetette. — Talán ebből is fakad, hogy a közvélemény szá­mára általában az ENSZ döntésképtelennek, sőt te­hetetlennek tűnik fel. — Ez hosszú időn keresz­tül valóban így tűnhetett, azonban a legutóbbi néhány évben ez a helyzet alapve­tően megváltozott. Az iraki —iráni háború befejező sza­kasza idején volt az első közös fellépés, ,s azóta szá­mos példát lehet felhozni., hogy a BT igenis az alap- nagyhatalmak egyhangúsá­gának elve alapján járt el. Ilyen volt például a namí- biai, vagy a kambodzsai kérdés. A legutóbbi idők­ben a regionális válsággó­cok megoldásában már a BT pozitív és aktív szere­pet játszott. — A jugoszláv kérdés ese­tében viszont ! nem igazán érzékelhető e szerep. — Nem mindig lehet köny- nyen megoldást találni. El­sősorban a tanács el nem kötelezett tagjai azok, ame­lyek hosszú időn keresztül ragaszkodtak ahhoz a ma már talán fikciónak mond­ható állapothoz, hogy Ju­goszlávia egy ország, és an­nak a belügyeibe nem sza­bad beavatkozni. Ezért a BT tulajdonképpen csak,két ülést tudott Jugoszlávia - tigyben tartani. Hiszen az el nem kötelezettek feltéte­le az volt, hogy csak a ju­goszláv kormány beleegye­zése esetén lehet a kérdés­sel foglalkozni. Egyébként a Biztonsági Tanács napirend­jén meglehetősen sok meg­oldatlan kérdés szerepel, s ez biztosítja azt, hogy a ta­nács, s a magyar küldöttség is igen gazdag napirenddel és sok munkával lesz el­látva. — A régi elvek szerint egy úgynevezett „kelet-eu­rópai", vagy mondjuk úgy: szocialista ország mindig ott volt a választott itagok sorában. Egyáltalán látszik még ez a kategória? S tag­ságunkat nem éppen a „ro­tációs elvnek” köszönhet­jük? — A méltányos földrajzi elosztás elve alapján vá­lasztják ki a BT tagjáit. Az ENSZ-ben működő regioná­lis csoportoknak kell saját körükből jelölni. A kelet­európai csoport egy időben valóban ideológiai alapon működött. A szocialista or­szágok csoportja szorosan egyeztette az ENSZ-ben i.s a diplomáciai lépéseit. A '89—90-es években ez meg­változott, és ma ,már a mi csoportunk is földrajzi cso­portként funkcionál. Kérdé­se abból a szempontból jo­gos, hogy a BT-t.agság a ko­rábbi kelet-urópai rotációs szokás alapján nekünk „járt”. Sőt, már két évvel ezelőtt mi „jöttünk" volna, azon­ban kétoldalú megállapodás alapján akkor Románia ja­vára lemondtunk. Utólag nézve szerencsés volt ez a döntésünk, hiszen ma már egy független, demokratikus Magyarország jelenhet meg a Biztonsági Tanácsban. Mindenesetre a szavazásnál 148-an szavaztak ránk. A tagállamok száma 166, s mindig vannak hiányzók is a szavazásnál. Pontosan nem emlékszem, de száz- ötvenvalahányan voltak most ott. — 1968—69-es BT-tagsá- gunk idején — gondolom — nemigen okozott fejtörést a magyar diplomácia számá­ra, hogy ki mellett Ikell sza­vazni. Ma viszont már sok­kal felelősségteljesebb lesz egy-egy döntés. — Valóban elképzelhetet­len volt, hogy Magyarar- szág másképp szavazzon, mint a Szovjetunió. Ma Ma­gyarország teljesen függet­lenül határozza meg politi­kai lépéseit a saját nemzeti érdekeinek figyelembevéte­lével. Ettől függetlenül per­sze senki sem járhat el úgy, hogy nem veszi figyelembe más fontos országok készü­lő lépéseit. Elég, ha csak Szlovénia és Horvátország elismerésére gondolunk. Ma a legszorosabb egyeztetést az ENSZ-ben is az Európai Közösség tagállamai foly­tatják egymással. Egy olyan országnak, mint Magyaror­szágnak, melynek éppen deklarált célja az Európai Közösséghez való tartozás — célszerű figyelembe ven­ni az EK-állásfoglalást. — Mennyiben zavarhatja ez szuverenitásunkat? — Egyetlenegy ország sincs a világon, amelyik mások­ra való tekintet nélkül szab­hatná meg döntéseit. A szu­verenitásunkat önként kor­látozzuk bizonyos szerveze­tekhez, szövetségekhez való csatlakozással. Ilyen szem­pontból bizonyos fokig már maga az ENSZ-tagság is a szuverenitásból való feladást jelenti. A svájciak például ezt annyira szélsőségesen úgy érzik, hogy semlegessé­gük érdekében még az ENSZ-tagságot sem vállal­ják. A szuverenitás ilyen jellegű korlátozása azonban önkéntes jellegű. Ezt ter­mészetesnek kell venni egy olyan világban, amikor az integráció erősödik, és az egyes országok szorosabban kapcsolódnak egymáshoz. Ami a BT-tagságot illeti: döntéseinket természetesen szuverén módon hozzuk meg. s szuverén módon vesszük figyelembe mások várható reakcióit. Ez a faj­ta döntési mód azonban ösz- sze nem hasonlítható az 1968—69-es döntési terünk­kel. — Apropó Szovjetunió ... létezik még egyáltalán? Va­jon mi lesz az állandó biz­tonsági tanácsi tagságával? — A világ vezető politi­kusait most ez a kérdés ugyancsak élénken’ foglal­koztatja. Fontos, hogy a Szovjetunió utódlása során olyan alakulat jöjjön létre, amelyik a legutóbbi idők­ben tapasztalt felelős és konstruktív magatartást ta­núsítja. Én azt a reménye­met tudom kifejezni, hogy a dolgok ilyen irányban ha­ladnak. Nyilvánvaló, hogy az utódállamok külpolitiká­jának irányításában ugyan­az a felelős magatartás fog megnyilvánulni,, hiszen ez a szovjet utódállamoknak is érdeke. Csak így tudnak a nemzetek családjába beil­leszkedni. — Végezetül: várható-e, hogy Magyarország a követ­kező két esztendőben az ér­deklődés középpontjába ke­rül? — Természetesen nem csak a BT-tagság az, ami a nem­zetközi érdeklődés előterébe tol egyes országokat, de egy biztos: az ENSZ-ben felér­tékelődik szerepünk. Még arról is szólni akarok, hogy a BT a válságok .megoldá­sánál igen gyakran alkal­mazza a békefenntartó erők helyszínre küldését. Ma­gyarország az utóbbi néhány évben aktívan bekapcsoló­dott a békefenntartó tevé­kenységekbe. Visszatérve kérdésére: a Biztonsági Ta­nács az ENSZ legfőbb szer­ve. Azok az államok, ame­lyek ennek tagjai, legalábbis arra a két évre a fokozott figyelem középpontjába ke­rülnek. Dombrovszky Adám fill; ms» x s-f jjj I® .iSI pffei

Next

/
Oldalképek
Tartalom