Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-31 / 305. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1991. december 31., kedd Befútta az utat a hó (i. j.) Világcsúcs közelben ivászat terén? A Káros Szenvedélyek Ellen Küzdő Német Hivatal (DHS) figyelmeztetett a mértéktelen alkoholfogyasztás veszélyeire a közelgő szilveszter alkalmából. Rolf Hüllinghorst, a hivatal vezetője a saar-vidéki rádióban kétségbe vonta, hogy egyáltalán szükség van-e alkoholra a szilveszteri jókedv biztosításához. Figyelmeztetett: minden egyes felnőttnek arra is gondolnia kellene, hogy viselkedése példaértékű a gyermekek és a fiatalkorúak számára. Hüllinghorst egyidejűleg arra is emlékeztetett, hogy a németek személyenként napi 22 gr tiszta alkoholt fogyasztanak és ezzel ,,a világcsúcs közelében vannak az ivászat terén”. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO álláspontja szerint nők 20, férfiak pedig 40 gramm alkoholt fogyaszthatnak naponta egészségük károsodása nélkül. Elgondolkoztató az a tendencia, hogy Németországban ugyan mind több ember fogyaszt kevesebb alkoholt,, de az alkohol- fogyasztás összességében mégsem csökken. ,,Ez tehát azt jelenti, hogy azok, akik sokat isznak, minden bizonnyal még többet isznak” — hangsúlyozta Hüllinghorst és figyelmeztetett: a függőség útja már jól látható. (MTI-Panoráma) Hány cédula egy élet? Nem tudom. Sok száz, sok ezer, talán tízezer? Nincs pontos válasz, de annyi bizonyos, hogy a cédulák hiánya megkeserítheti az életünket. Cipőt vásárolunk a cipőboltban. A lábbeli kényelmes, erős, tartósnak ígérkezik. A kosárba kerül tehát és fizetünk. A féltenyérnyi blokkot megkapjuk, zsebre tesszük. A cipő becsapott bennünket. Két hónap után kezd leszakadni a talpa. Igenám, de hova lett a cédula? .Hova is tettük, melyik zsebbe? A tárcába, vagy a személyibe? Vagy a többi blokk közé került? Elszánt kutatás kezdődik, végig a lakáson. A feleség a férjét okolja és fordítva. Családi perpatvar van, cédula nincs. Akkor próbálkozzunk. Hátha ia boltban emlékeznek. Emlékeznek is, de hol a cédula? Esetlég anélkül is, talán. Ugyan már, mit képzelnek? Cédula nélkül... Letörten kullogunk el. Másnap — mintha isteni beavatkozás történt volna — előkerül a cédula. Ismét vissza a boltba. így már mindjárt más, a csere lehetséges. A vevő örül, a kereskedő mintha boldogtalannak tűnne. Felszólítás érkezik az adóhivataltól. Elfehéredünk, ez nem tréfadolog. A hivatal állítja, hogy nem fizettünk be egy kisebb összeget. A gép kimutatta, ott szerepel a papíron, fehéren, feketével. Tehát nekünk kell igazolni. vagy fizetni, de minél hamarabb, mert a kamatok kamatostól emelkednek. A postai feladóvevény már egy tenyérnyi, sárga cédula. Annak csak meg kell lenni a többi között. Keresünk, kutatunk, de nincs. Hogy az a ... Ismerőshöz az adóhivatalba. Nem kereshetnék meg esetleg ők a csekket? Nem, sajnos, ez nem lehetséges. A feladóvevény kell. Újra kezdődik a papírok feltárása. A cédula végül előkerül. Micsoda öröm. Mélyet sóhajtunk és büszkén megmutatjuk: íme, megvan. A hivatalban bólintanak, így már egészen más a helyzet. Az ismerőst nem hagyja nyugodni az eset, utánanéz, mi is történhetett. Kiderül, hogy a személyi számban egy négyes hetesnek is nézhető. Az adatokat gépbe táplálják, és a tápláláskor a kislány hetest zongorázott a gépen a négyes helyett. Külhoni nagyáruház egy bevásárlószombaton. A tömeg jobban hullámzik, lökdösődik, mint idehaza. A legjobb lenne itthagyni az egészen, de amit rám bíztak, azt teljesíteni kell. A csokoládét a kosárba teszem, kivárom a sort, fizetek. Másképpen ki sem juthatnák innen, hiszen az áruházat úgy építették, hogy csakis a pénztár melletti kis folyosón lehet kijutni. A blokkot megkapom, a zsebbe teszem. Másik osztály, másik vásárlás. A pénztárnál kisebb nézeteltérés támad, mert márkával fizetnék, de ' itt nem lehet csak schillinggel. A pénztárosnő a pultjára helyezett zsákból előhúzza a csokoládét. Hol a blokk? Itt volt a zsebemben, de most hirtelen nem találom. Markos áruházi rendészek azonnal körülvesznek, már visznek is az irodába. Ott aztán magyarázhatok, beszélhetek, hogy a sokkal drágább többi holmiról megvan a cédula, de véletlenül ez hiányzik. A rendészek tanakodnak, végül igazat adnak és elbocsátanak. Az eset mégis roppant kínos. Hány cédula egy élet — dúdolom a munkahelyi folyosón. Kollégám rám néz és megszólal: — Ha félcédulás vagy, akkor egy sem. V. 3. Amikor minden drágul 0 változás évei az Észak-Magyarország Lapkiadó Kll.-nél Beszélgetés Veres Mihály általános ügyvezető igazgatóval Az újsággal naponta találkozó olvasók elsősorban a lap tartalmi, valamint küllemi változásain mérhetik le a különbséget a korábbihoz képest. A lap készítői, újságírók, szerkesztőik, fotóriporterek naponta vizsgáznak munkájukkal, ám az újság egészének megítélése, elfogadottsága most már elsősorban az eladhatósággal mérhető. Csakhogy amikor körülöttünk egyszerre sók árucikk és szolgáltatás drágul, nem köny- nyű megmaradni az előfizetők, a lapot példányonként vásárlók kegyeiben, hiszen a költségek itt is változnak és egy ponton túl olyan mértéket érnek el, amit már nem lehet kigazdálkodni, a terheken osztozni kell a vásárlóval, az előfizetővel. A .Borsod Megyei Lapkiadó Vállalat 1990. október 10-én kft.-vé alakult, ami önmagában is hozzájárult a változásokhoz. Az eltelt időszakról és a kft. terveiről beszélgettünk Veres ‘Mihály általános ügyvezető igazgatóval. — Elöljáróban hadd idézzem az osztrák tulajdonos, az íFVíD vezetőinek elképzeléseit, melyek a -szándéknyilatkozatba is bekerültek. „A lapkiadás és terjesztés során más, hasonló tevékenységet folytató céghez, cégekhez képest hosszabb távon előnyösebb, korszerűbb, olcsóbb -szolgáltatást kívánunk nyújtani. Biztosítjuk -a- szerkesztőségi -munka önállóságát, az objektivitás feltételeit és a pártatlanságot”. Az első változás az volt, hogy már 1990-ben új betét került a pénteki lapszámokba a TV+, .mint egy -színvonalas szolgáltatás. Bár az első hetekben ennek fogadtatása még vegyes volt, -most már szerves része az újságnak, az olvasók megszerették. Ezt követte, hogy '1991. január elsejétől kifogástalan minőségű (Leykam) papírra nyomják az lÉszak-Ma.gyar- orszá-got, aminek eredményeképpen jobban olvashatók az egyébként még mindig hagyományos nyomdai betűk, árnyaltabban jelennek meg a fotók stb. — Közben az egyes példányok is terjedelmesebbek lettek. — Idén a harmadik negyedévben kezdődött az oldalszámok 'bővítése, amit az olvasói és a hirdetői igények is -sürgettek. Először a csütörtöki, majd december közepétől a hétfői újság is 16 oldalas lett (a pénteki, szombati már régebb óta az) és ezt is a régi áron kapta meg az olvasó. Pedig a kiadó költségei lényegesen emelkedtek a nagyobb mennyiségű papír, a nyomdai többletmunkák, a szállítás, és a terjesztés növekvő árai miatt. Mindenki többet kért tőlünk, mi azonban változatlan áron adtuik az újságot. A változások sora folytatódott: -199/1. december közepén megtörtént a számítógépes rendszer bekötése, a korszerű szövegszerkesztő és laptördelő berendezések munkába állítása. Ennek kézzelfogható -hasznával az olvasó csak a későbbiekben, ■az 1-99,2-es év folyamán találkozik. — A napi plusz oldalak megjelenését szívesen fogadták, amit a levelekből, telefonokból is kiszűrhettünk, ám olyan megjegyzések is akadtak, hogy mindez csak üzleti célokat szolgál, a hirdetések elhelyezését. — Az a -szándékunk, hogy 199i2-ben évközben valamennyi napon 16 oldalas újság kerüljön az olvasó -asztalára és ennek megvalósításán fáradozunk. Elmondhatom, hogy ebben elsősorban az olvasói igények Ikielégítés-e vezet bennünket, tehát, hogy miinél több hely jusson a-z olvasmányos írások, . a beszámolók, tudósítások közreadására, de a korábbi hirdetési gondjaink ■ is ismertek a közvélemény előtt, az hogy heteket, hónapokat kellett várni a lakossági hirdetések megjelenésére’. Mi ennek a tarthatatlanságát beláttuk és bővítettük a lap terjedelmét. A -bővítésnek köszönhető az is, hogy új-abb fórumok nyílnak -a-z olvasók előtt a lap hasábjain véleményük közreadásához. Ám ezen felül rengeteg szolgáltatói feladata van még egy lapnak olvasóinak, üzletfeleinek hirdetőivel szemben, aminek mi szeretnénk minél maradéktalana-bbul eleget tenni. Korábban Horváth -Ferenc, az lÉszaík-M-agyar- ország Lapkiadó Kft. hirdetési ügyekkel foglalkozó igazgatója már szólt -ezekről. — Az Eszak-Magyaror- szág Kft. berkein belül érezhetően nagyobb lett az egyéni érdekeltség szerepe, ami nyomon követhető a hirdetések szervezésében is. Kapcsolódott ehhez a jobb lapterjesztői tevékenység is, akkor, amikor a területen új médiák is megjelentek? — Mint említettem a szándéknyilatkozat deklarálta a kft. teljes függetlenségét, így ebből adódott az önállóság kiteljesedése, ami megváltoztatta az itt dolgozók munkához való viszonyát is, hiszen valamennyien :a kft. tagjai tették. Megváltozott a kötődés, felerősödött ,a felelősségérzet. Ezzel gyakorlatilag lezárult az úgynevezett kézivezerléses irányítás, a beleszólás időszaka. Közben állandó jelleggel emelkedett -az újság példányszáma, az év végére 74 ezerre nőtt az előfizetők és 15 ezerre a naponta Észak- -Magyarországot vásárlók száma. — Csakhogy itt van az új áremelés január elsejétől. — Bízom, hogy ez nem idéz elő nagyobb mérvű előfizetői lemorzsolódást, ugyanis azok, akiknek ezután is jár az Bsza-k-Ma- gyarország, másfél hónapos megtakarítást érhetnek el azokkal -szemben, akik naponta az árusoknál veszik meg az újságot. Havonta ez 25, negyedévenként 75, félévenként 150, egész évben 300 forintot jelent. Az előfizetők érdekében új megállapodást kötöttünk a postával, hogy a városokban kora reggel, -a iki-sebb településeken kora délelőtt -mindenütt ott -legyen az újság -az előfizetőknél késedelem nélkül. — Az előzőkből következik, hogy a lap átalakítása, fejlesztése tovább folytatódik, amit újabb változások követnek. Ezekről is hallhatnánk? — Van remény arra, hogy 1992-ben -a jelenleginél magasabb színvonalú nyomással állítsuk elő az Észa-k- Magyarországot, -ami már megfelel a nyugati újságok műszaki normáinak. ,Az elkövetkező időszakban tovább fejlesztjük a gépesítést, sor -kerü-l például a színes fotózás bevezetésére is. Egyúttal az eddiginél nagyobb figyelmet fordítunk újabb lakossági szolgáltatások bevezetésére, új magazin összeállítások iköz- r-eadás-ár-a. itt említeném meg, -hogy januártól például jogsegélyszolgálatot isz-er- vezünik, amire a tulajdonviszonyokban bekövetkezett és bekövetkező változások miatt is igen nagy -érdeklődés mutatkozik. Nagy József Fotó: F. M. Mostanában azt mondják nekünk bölcs emberek, hogy minél gyorsabban menjünk a kapitalizmusba, mert ha majd odaérünk, akkor mi is úgy fogunk élni, mint hal a vízben. És ha majd nálunk is kapitalizmus lesz, akkor be is jutottunk Európába, ahová úgyszintén inaszakad- tunkból igyekeznünk szükséges, hiszen Európa földrajzi közepétől, ahol ez a ki- iencvenegynéháriyezer négyzetkilométernyi földdarab elterül, Európa igencsak messze van. Ezért hát rohannunk kell, ha zihál is'a tüdőnk, ha térdig is lóg a nyelvünk, ha némely gyengének bizonyuló egyedeket agyongázolnak is a dübörgő paták, mert a cél minden áldozatot megér. Hiszen az elíziumi mezőkön majdan lágy zene, zsongító fuvolaszó leng körül mindannyiunkat, üdvözítő mosollyal ölelnek keblükre az ottani népek, mennyei dicsfény, boldogság, békesség ragyogja be életünket. Kapitalizmus! Már a szó is mily sokat ígérő, nemes, veretes. S hogy muzsikál, így szép „magyarsággal" mondva, s nem közönséges hétköznapisággal, mint ahogy ama bizonyos német papírra vetette: Das Kapital; azaz: A tőke. javaslom ama fent említett társadalmi formációba való igyekezetünkben semmi figyelmet ne szenteljünk a német úriember megfigyeléseinek, mert csak feleslegesen zavarnának, elbizonytalanítanának bennünket; annál is inkább, mert az Elíziumba vezető úton haladván úgyis tapasztaljuk majd mindazokat a megfigyeléseket saját bőrünkön. Példának okáért ama nem elhanyagolható kényelmetlenséget, melyeket az „eredeti tőkefelhalmozódás" (vagy felhalmozás) nevezetű útszakasz zökkenői gyakorinak majd a társadalom úgyszintén nem elhanyagolható számú tagjaira, ünnepélyesen kijelentem, hogy nem áll szándékomban senkit sem megingatni az Elíziumba vetett hitében, megállítani rohanásában, de mintha bizonyos jelek, történések odamutatnának, hogy jobb lábunk nagyujjával már ráléptünk ama útszakasz egyik mellékösvényére: már vannak, akiknek van - mindenük. Vannak, akiknek még van — valamijük. És vannak, akiknek nincs — semmijük. De hess innen Lucifer! Ne hintsd itt Elízium nekem a kétkedés mételyét, magvát! Sokkal inkább kedvesebb szívemnek a költő, minthogy ő arra buzdította embertársait: küzdjenek és bízva bízzanak. S ha nincs más út, mint az elíziumi, akkor végig kell slattyogni rajta, ha tetszik, ha nem, s ne mindenféle időt pazarló töprengéssel fáj- dítsd önmagad és mások fejét. És egyébként is: a tett halála az okoskodás - hogy mondjak még néhány közhelyet. De a fene vinné el. Amilyen oktondi az ember, csak töpreng mindenfélén. Persze mindennek az a sok rusnya könyv az oka, ami évek múlásával az ember kezébe került, s amelyekbe honi és külhoni eleink, akik valaha Elíziumban éltek, annyi mindenfélét írtak a nem is olyan régmúlt időkről. E könyvek egynémelyikéből aztán kiderül, hogy az a bizonyos Elízium, ahová igyekszünk nem is annyira fényes- séges, békességes, mint ahogy azt hinnünk kellene. Minthogy ezek a könyvek zavarják töretlen hitünket, zavartalan menetelésünket, szerintem el kell az embereket tiltani az olvasástól vagy pedig rendeletben kell adni, hogy csakis olyan könyveket szabad olvasni, amelyek erősítik az elíziumi mezők ragyogásába vetett hitünket. (Csak zárójelben jegyzem meg, az utóbbi módszerre már követendő példát szolgáltatott számos minisztérium, ahol is előírták, hogy a tisztviselők csakis kormánypárti, illetve kormányhoz közel álló sajtótermékeket olvashatnak. Az ellenzéki, vagy annak mondott újságok töröltettek a megrendelési listáról.) De ajánlatos lenne betiltani, vagy legalábbis felfüggeszteni a történelmet, hiszen a történelmi tények nagyon is alkalmatosak arra, hogy nemkívánatos zűrzavart idézzenek elő a fejekben. Mert minő dolog, hogy csak úgy jönnek a történelem mélységes mély kútjából, holmi nemkívánatos tények, melyek világossá teszik, hogy az Elízium nem oly fényességes, békességes, mint hisszük manapság. S vessünk csak egy röpke pillantást a múltba a békéssé- [ get illetően. Vajh' nem ama békességes I elíziumiak küldték-é századunkban az em- . beriség nyakára két alkalommal is az egyáltalán nem boldogságos háborúkat, i amelyek alkalmából aztán elíziumiak és nem Elíziumban élők milliói költöztek végérvényesen az üdvözöltek árnyainak birodalmába, a fényességes elíziumi mezőkre; vajh' nem elíziumi termék-e a fasizmus és minden nagyszerűség, ami azzal együtt jár? Mindezek persze nem jutnának az ember eszébe — s mindjárt lelkesebben menetelne Elíziumba —, ha valamiképpen működésbe lehetne hozni a kollektív amnéziát, ha nem is teljesen, de legalább szelektíve. Akkor tán nem jutna az ember eszébe ama úgyszintén történelmi ténynek minősülő rusnyaság, hogy éppen az elíziumi népek jóvoltából zsugorodtunk Európa közepén az első világégést követően, pontosan kilencvenhárom- ezer-harminc négyzetkilométernyire. Persze, sokan mondják: Elízium rengeteget változott. Más már a természete. Most már olyan békességes, mint a húsvéti bárány, meg a turbékoló galamb. Hát... Isten tudja. Mintha a dolgok másképpen festenének, ha jobban megszemléljük a menyasszonyt bizonyos nézetekben. Elíziumban például mostanság is igen szeretik a fegyvereket. S nem csupán azért, mert azok a fegyverek sokmindenre alkalmasak, de főképpen azért szeretik, mert gyártásuk olyan sok pénzt hoz a kasszába, hogy ép ésszel azt már fel sem foghatja az ember. Nem tetszenek elhinni, de az utolsó vasamban lefogadom, hogy Elíziumban az idők végeztéig fognak mindenféle fegyvereket gyártani, persze, csak szigorúan védelmi célokra. Azt tetszenek mondani, hogy most már megszűnt az a másik elíziuminak mondott birodalom, és nem lesz szükség fegyverekre. Hát azt is lefogadom bármiben: teremtődik majd Elíziumban egy másik ellenségkép, mert a béke az nem kifizetődő, az túlságosan nagy luxus. Majd ha találkozunk Elíziumban, tessenek szólni, ha nincs igazam. Szarvas Dezső
