Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-14 / 267. szám
1991. november 14., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Levél a Volánhoz Azzal a kéréssel fordulok a Volán illetékeseihez magam és többek nevében, hogy a Kazincbarcikáról Miskolcra közlekedő céljáratú autóbuszon mondja be a kalauz, hogy a busz csak Miskolcon áll meg. így nem fordulhat elő az alábbi eset. Történt ugyanis, hogy október 29-én a városban felszálltam a rakétasebességgel beálló BHR 437-es rendszámú autóbuszra, melynek útmutató táblájáról csak a piros jelzésű „Miskolc” feliratot volt időm elolvasni, de azt nem, hogy céljárat. De ezzel többen is így lehettek. „Tévedésünkre” akkor döbbentünk rá, amikor a BVK- nál felszállt egy idősebb úr, és Berentéig kért jegyet, mire a kalauznő mosolyogva megjegyezte: a busz csak Miskolcon áll meg. A járat közben elindult, és a 26-os útra való kanyarodásnál már jeleztük, hogy akkor mi is le szeretnénk szállni a bácsival együtt. Ám a kalauznő kijelentette, hogy ő semmit sem tehet, szóljunk a sofőrnek. Nagy nehezen átfurakodtunk a tömegen és a buszvezető megértését kértük, ö azonban hajthatatlan maradt, azaz többszöri kérésünkre végre Sajó- szentpéter végén nagy kegyesen kinyitotta az ajtót. A Berente felé közlekedő autóbuszok időközben már elmentek, s így félórás ácsorgás és egy hétre is elegendő idegeskedés után végre beértünk munkahelyünkre. S végezetül annyit: tudjuk, hogy a cél járat egy szükséges járat a nagyobb tömeg elkerülése érdekében. De mivel ez csak mostanában közlekedik, a nagy reggeli rohanásban óhatatlan, hogy mások is hozzánk hasonlóan járjanak. Ezért tartom szükségesnek a mikrofonhasználatot, s hogy a busz oldalára is írják ki: céljárat. Takács Lászlóné Kazincbarcika tüMR wtaiilÄ A szentet koldusai” Tető a fejünk fölé Nem panaszkodhatnak a Máltai Szeretetszolgálat Ózdi Csoportjának önzetlenül tevékenykedő tagjai arra. hogy rájuk sem nyitják az ajtót. Egymásnak adják ugyanis a kilincset azok, akik kapni szeretnének tőlük valamit. Egy népes család érkezik. Ruhát igényelnek. Kapnak is mindannyian „turkálós” ruhaneműket. A családfő ingerlékeny. Elégedetlen a nagykabáttal. Neki farmer- nadrág kell. De márkás legyen! — szól ellentmondás! nem tűrő hangon. Az nincs — közlik vele. Akkor adjanak nekem 5000 forintos utalványt, majd választok a butikban megfelelő nadrágot — követeli. Végül méltatlankodva távozik. Utalvány és nagykabát nélkül. Egy tizenévesekből álló fiúcsapat érkezik. Egyenesen az ablakhoz mennek. Az rögtön résnyire nyílik, s feltűnik egy kéz, tele csokoládéval. A kamaszok örülnek, viháncolnak. Mielőtt távoznának, arra kérem őket: rakják már össze az udvaron az üres kartondobozokat. A felkérésre rögtön reagálnak: Rakja össze maga! A fiúk elviharzanak. Ám félóra elteltével újra az ablaknál állnak. Mintegy bizonyságául annak: a keresztényi szeretettel nemcsak élni visszaélni is lehet. Kerékgyártó Mihály Ózd Reformációi tudományos emléknap Szendrőben Az amúgy elmaradott térségnek Ítélt Bódva-mente és Szendrő nagyközség, soha nem látott és hallott kulturális eseménynek volt a házigazdája november 3-án, a reformáci! emlékünnepén. Az egésznapos eseménysorozat rendezője Szendrő polgár- mesteri hivatala, valamint a református egyház volt. Délelőtt tudományos ülést tartottak, amelyet egy oktatástörténeti kiállítás megnyitója követett. Az előadók a reformáció hatása 3 magyar művelődésre témakörben, főleg a Felvidék művelődéstörténetét dolgozták fel, míg a kiállítás megismertette látogatóit az elmúlt század és a századelő Bód- va-menti iskolájával. A korhű iskolai kellékek kiállítása visszavezette a nézőit a múltba. A olassisból (osztály), sem az írótábla, sem az iskolapad, sem a címer, de még a kalamáris (tenta- tartó) sem hiányzott, melybe lúdtollaikat mártogatták a diákok. A tudás, a könyv és népünk élete a legrégibb időktől összetartoznak. A reformáció pedig, e térségben ■s segítette és sóikban hozzájárult a Felvidék sajátos kultúr-arculatának kialakításához. Erről tettek bizonyságot azok a helytörténészek, akik pedagógiai és egyháztörténeti előadásaikat megtartották. A meghívottak között dr. Demjén István iskolatörténész, Mester Árpád Bár felvételünk a miskolci Dózsa György utcában készült, de s^. vet'IrS:*Htt*" kithettünk meg. Jó, hogy egyre több buszmegállóban varakozha u 'Votó- F M A közgyógyellátásról Az Észak-Magyarország október 17-i számában „Pihenni — így?” címmel a harsányi autóspihenőről megjelent képriporttal kapcsolatban a terület gazdájaként szeretnék egy kis kiegészítést tenni. A képen látható áldatlan állapotok joggal válthatnak ki felháborodást. Tény: a mi munkánkban is előfordulhatnak hibák, de az a jelenség, amit manapság az utak mentén tapasztalhatunk. nem róható fel a Közúti Igazgatóságnak, s különösképpen azon dolgozóinknak, akik naponta eltakarítják a kukákból kiborogatott szemetet. Sajnos, az úthasználók egy szűk rétege hagyja ott a keze nyomát. Vagy úgy, hogy megrongálják a táblákat, a kukákat, vagy egyszerűen ellopják az úttartozékokat. mint például a harsányi pihenő padjait, asztalait, amelyeket nem egészen egy éve közel 70 ezer forintért helyeztünk ki. A közeljövőben tervezzük új bútorok elhelyezését és kulturált illemhely telepítését, mely nem kis összegbe kerül majd. De kérdés: vajon meddig tartanak? Stoll Gábor műszaki igazgató Ki kaphat igazolványt? polgármester és Erdei László református lelkész neveit kell említeni. A helytörténészek mellett az ünnepi istentisztelen részt vett dr. Mészáros István püspök, dr. Lénánt Ernő történész, a megyei Oktatási és Kulturális Bizottság elnöke. Szabó Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főgondnoka, valamint dr Hatvani Zoltán, parlamenti képviselő. A rendezvényt istentisztelettel fejezték be, melyen több mint 600-a.n vettek részt. Az ünnepélyességet emelte a szendrői vegyeskórus, az ózdi régizene- együttes, valamint az edelé- nyi férfikórus előadása, melyet Vaszilkó Ferenc karnagy vezényelt. A méreteiben, stílusában és tartalmában is újszerű kulturális rendezvény jelentős eseménye volt a térség művelődésének, melynek a rendezők szerint lesz folytatása. György Horváth László A csend szinte méltóságteljes. A vfkendtelkek készülnek a téli álomra. Ezt a nagy harmóniái sikolyszerű kutyavonítás töri darabokra. Egy kutyát kínoznak? rgen. Egy gyerek, a szülők szeme láttára. Az a néhány ember — aki hallja — megborzong. Minden oka megvan rá. A kegyetlenség a Iegalantasabb emberi magatartás és a legveszélyesebb is. mert öntermékeny. A kegyetlenség a gyűlölettel egy fán virágzik, mérgezve a környezet levegőjét. A gyűlölet pedig ölni Is képes. Sajószöigedi olvasónk pa- naiszofljá, hogy mind község üllőben, ,mi/nd Sajóöröson visszavonták az ingyenes ‘közgyógyeflilátási igazolványt a .rászorulóktól, ö maga és sorstársai is számos betegséggel küszködnek, s emiatt folyamatosam, többféle gyógyszert, kell szedniük. Érthetetlen számokra tehát ez a döntés, hiszen anyagi segítség nélkül nem juthatnak hozzá a nélkülözhetetlen orvosságokhoz. Mielőtt a konkrét észrevételre rátérnénk, röviden szólunk a közgyógyellátásra jogosultságról, melynek most különös aktualitást ad az, hogy szeptember 29-vel új kormányrendelet lépett életbe. Lényege a következő: Közgyógyellátásra jogosító igazolvány átanyi jogon és méltányosságból adható. Az első kategóriába tartoznak a rendszeres szociális segélyben, sorkatonai családi segélyben, rokkantsági járadékban, 'központi szociális segélyben, .magasabb összegű családi pótlékban, hadigondozottak pénzellátásában részesülök, valamint az I. és II. csoportbeli rokkantnyugdíjasok, balleseti nyugdíjasok. Méltányosságból pedig a nem kielégítő egészségi állapotú és nehéz szociális helyzetben levőknek állapítható meg, közülük különösen azoknak, akik a nyug- díjlkorh'ai tárnál magasabb életkorúak, jövedelmük a mindenkori sajátjogú öregségi nyugdíjminimum összegét nem éri el, három vagy több gyermeket nevelő nagy- családosok, gyermeküket egyedül nevelő szülők. Mindkét esetben a lakóhely szerint illetékes önkormányzat jegyzője állítja ki az igazolványt. Alanyi .jogon, határozatlan időre, a társadalombiztosítási szerv értesítése alapján, míg méltányosságból a képviselő-testület döntése alapján a jogosultság megszűnéséig és visszavonásáig, de legfeljebb egy évig. A méltányossági alapon kiállított igazolványok után a hélyi önkormányzat a társadalombiztosítási szervnek térítést fizet, melynek összege a befizetés időpontjában érvényes rendszeres szociális segély legnagyobb egyhavi összegének 25 százaléka. A térítés az igazolvány kiállítását vagy újra- érvényesítését követő 1 év időtartamra .szól, időarányosain nem fizethető. Nos, éppen ez utóbbiak .miatt döntött úgy a sajó- szögedi képviselő-testület; hogy januárig visszavonja az igazolványdkat, s helyette 1000 forintos egyszeri juttatásban részesíti az érintetteket. Mindennek az volt az előzménye — tudták meg Ládi Balázs polgármestertől —, hogy szeptember 30-val megújították az igazolványokat, s ezt követően be kellett volna fizetniük a régi rendelet szerinti 50 százalékos térítést egy évre. De miután a napokkal később, hivatalosan is megjelent új rardelet 2'5 százalékra csökkentette a hozzájárulást, észszerűbbnek látták a megújítások elnapolását. Nem mindegy ugyanis, hogy az önkormányzati kasszából milyen összeg kerüli ki. Ládi Balázs szeriint így sem jár seniki rosszabbul, de legalább valamennyit megtakaríthatnak helyi felhasználásra. A sajóöröSi képviselő-testület >s hasonlóan dön-. tött e kérdésiben. ^ I ^ I ^ Nem ember sikoltott! Oly sokai beszélnek az iskola felelősségéről, pedig az iskola nem szoríthatja ki a családi kör primátusát. (Számos kiválóság van, aki nem minden iskolában érezte jól magát, mint Petőfi, Móricz, vagy a fizikus Einstein.) Az emberséget otthon keil elsősorban a lelkekbe oltani. Sok szülő idős korban (amikor legjobban rá van szorulva leszármazottai támogatására) hiába várja, hogy szerettei körében kapjon kedvességet. Részvétlenek vele szemben, pedig lehet. hogy ö megadta gyerekének a szeretetet, de lehet, hogy eltűrte a könyörtelenséget, az önzést és ennek gyümölcse lett a részvétlenség. A könyörtelenség nőhet1 fává a bűnözőkben, a kiszolgáltatottak bántalmazóiban. a társadalVégne megjelenít a végkielégítésről szóló, várva várt jogszabály! Az Országgyűlés elfogadta a Munka Törvényikönyvének ezzel kapcsolatos módosítását és az 1991. évi XtLVMI. törvény megjelent a Magyar Közlöny 116. számában. A nagy érdeklődésre való tekintettel érdemes felidézni a törvénymódosítás legfóntosaibb .rendelkezéseit. Tehát a Munka Törvény- könyve Megészül a 27/A. §- sál, melynek első bekezdése szerint a dolgozót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató felmondása, vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. Nem jár végkielégítés azonban, ha a munkáltatói felmondásra a dolgozó Mbáijából került sor, vagy ha a dolgozó nyugdíjba, illetve korengedményes nyugdíjba megy; továbbá, a másod-, vagy mellékfoglalkozás megszűnésékor. A végkidlégítésre jogosultság feltétele, .hogy a munka- viszony a munkáltatónál legalább 3 éve folyamatosan fennálljon. A végkielégítés mértéke legalább 3 év esetén 1 havi, legalább 5 év esetén 2 havi, legalább 10 év esetén 3 havi, legalább 15 év esetén 4 hoivi, legalább 20 év esetén 5 havi átlagkereset összege. A végMelégités további 3 hav.i átlagkereset összegével emelkedik, ha az arra jogosult dolgozónak a felmondásikor már csak 5 éve hiányzik az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez. mi konfliktusok barbár zsandá- raiban. Nem ember sikoltott, csak egy kutya. Az ember ezután következik. de kiáltsunk megálljt!, nehogy lekéssünk. Hogy minél kevesebb olyan ember legyen, akire azt mondjuk: „a kutyámat sem bíznám rá”. Csapó András Miskolc A végMelégités alapjául figyelembe veendő 1 havi átlagkereset a minimálbér ötszörösét nem haladhatja meg. A gyakorló jogászok első olvasásra rögtön tudták, amit a jogban kevésbé jártas olvasók még csak nem is sejtettek. Tudniillik, — a vélhetően jól átgondolt jogalkotói szándék szerint — az áthelyezett dolgozók esetében az áthelyezést megelőző munkaviszonyát — pontosan idézem: „a 27/A. § (3) bekezdése kivételével” — úgy kell teMirteni, mintha azt az új munkáltatónál töltötte volna el. Ez a kivétel pedig éppen a várva várt végkielégítés! A gondolatjel közé csempészett kivétel szomorú felismerése sók olvasónk szeméiben könnyöket csalt. Mi, jogászok próbáljuk magyarázni a kivétel jogpolitikai indokát: .nevezetesen, hogy a végkielégítés ilyen esetben méltánytalan terhet jelentene az új munkáltatónak, stb. Igen ám, csak az a bökkenő, hogy a nagy átalakulások idejét éljük, és számtalan nagyvállalat alapít kisebb gazdasági társaságokat. Az ide kényszerűen áthelyezett dolgozók pedig imádkozhatnak, hogy cégük legalább 3 évig fenmmajradjon. Sajnos, nagyon sdk olvasónk már áldozata is lőtt ennek a méltánytalan rendelkezésnek. Mlint például az a miskolci hölgy, akit 33 évii folyamatos munkaviszonya után áthelyezték egy tiszavirág-életű kft.-be és munkaviszonyát már fel is mondták. Ily módon rövidesen az utcára kerül, mindenféle vég- kielégítés nélkül, és sajnos, hozzá hasonlóan még nagyon sokan. Velük együtt bízom abban, hogy a módosítás hamarosan módosításra kerül. Dr. .Demeter tLajos Összeállította: Bodnár Ildikó
