Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-17 / 244. szám

1991. október 17., csütörtök- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Hogyan készül a meleg vizes számla? A különféle számlákkal, köztük is a vízdíj- és a tá,v- hőszámlákkal kapcsolatos észrevételek, panaszok első­sorban abból adódnak, hogy a fogyasztók többsége előtt ismeretlen a havi díj kiszá­mításának a módja. A víz­díj megállapításáról koráb­ban részletesen írtunk, ez­úttal egy- miskolci, Jósika utcai olvasónk kérésére a meleg vizes számlák készíté­séről szóluhk a Borsodtávhő főkönyvelőjétől, Balogh Ár­pádtól szerzett információk alapján. Mint azt a keddi lapszá­munkban ás megírtuk, a me­leg víz köbmétere 31,50 fo­rintról 53,40-re emelkedett június 1-től. Sokán úgy vé­lik, e magas díjban a ha­vonta felhasznált vízmennyi­ség egy bizonyos hányadát újra megfizetteti a távhő meleg vízként, holott a tény­leges vízfogyasztás után a lakók a vízműveknek (MIK- nek) fizetnek. Nos, a Bor- sodtávhő számlája vízmele­gítést jelöl meg szolgálta­tásiként az egységár és a szolgáltatási napok: számának a feltüntetése mellett. S hogy e tételek miből adódnak? Ahol nem mérhető a hő­mennyiség, ott a fogyasztó a melegvíz-szolgál tatásért át­alánydíjként vízmelegítési díjat fizet, mely a felhasz­nált hideg víz fogyasztói dí­ját nem tartalmazza. Az át­alány a lakások alapterüle­teként változik, így például 28.1— 35 négyzetméterig 6 köbméter/hó; 35,1—44-ig 7; 44.1— 53-ig 9; 53-1—62-ig 11; 62.1— 70-dg 13; 70,1—85-ig 15; 85,1 négyzetméter felett IS köbméter/hó a számítás alapja. Az adott köbméter- átalányt szorozzák az 53,40 forintos vízmelegítési díjjal, s az így, azaz 30 napra ka­pott összeg után számítják ki a számlán is szereplő na­pi egységárat. (Példával il­lusztrálva: 53,40X6 köbmé­ter/hó egy másfél szobás la­kás esetén .320 forintos havi díjat eredményez, melyet 30 nappal visszaosztva kapjuk meg a napi egységárat.) A mindenkori havi számla vég­összege a szolgáltatási napok számának és az egységárnak a szorzata. A szeptemberi havi számlákon például a karbantartási idő miatt ke­vesebb nap után kellett fi­zetni. Ahol pedig meleg vi­zes óra van, az azon mért köbmétert szorozzák az 53,40 forintos melegítési díjjal. S hogy mikor alkalmazza a távhő az ipari és keres­kedelmi miniszter 29/1991. (X. 1.) HKM rendeletét, amely a megemelt díjakat tartalmazza? Nos, ez még kérdéses, de félő, hogy már nem sokáig. Mindenesetre a számítás módja nem válto­zik, már ami az átalányt illeti, melynek jogosságát szintén sokan vitatják. Szerkesztői üzenetek Pálmai Attila és társai, Mis­kolc: Szerkesztőségünk is fenn­tartja magának azt a jogot, hogy egy ügyet lezártnak te­kintsen. Ezzel főként akkor élünk, amikor egy adott témá­ról már pro és kontra többször írtunk. Ilyen apropó alapján tet­tünk pontot a miskolci Herman Ottó Lakásszövetkezettel foglal­kozó írások végére, amit kifo­gásolnak. A témával ötször (!) foglalkoztunk, dátum szerint március 1-jén, március 21-én. április 24-én, majd szeptember 19-én és végül október 3-án. Ezért egyszerűen demagóg do­log bennünket kioki ;u ni a füg­getlenségről; s ugyanakkor ne gondolják azt sem, hogy a pél­dányszám szerinti 87 ezres ol­vasótáborunk minden vágya e szövetkezetről újra és újra ol­vasni. „Az utolsó szó joga” (?), egyébként is a Legfelsőbb Bíró­ságé, ahová az ügy szintén el­jutott. A döntésre szívesen visszatérünk, de a vitát a fenti okokra tekintettel nem kívánjuk folytatni. ★ Simon Bertalan, Miskolc: Te­lefonon elmondott panaszával megkerestük a Tigáz horti üzemvezetőjét, Király Mihályt. Tőle tudjuk: elképzelhető, hogy 12-én, szombaton éppen nem volt gáz a miskolci cseretele­pen, de a hét minden napján folyamatos volt az ellátás és a szállítás. Mivel szombatonként országosan nincs szállítás, így csak hétfőn küldhették ki az igényelt mennyiséget. A néhány órás hiány csakis abból adód­hatott, hogy október 16-tól, az­az tegnaptól lépett életbe a té- * li ár, s emiatt előzőleg több pa­lack fogyhatott. A téli ár egyéb­ként 247 Ft, egy 11,5 kg-os pa­lack esetében, míg a nyári 182,90 Ft. Hozzászólás Fogadószobánkból Elsősorban a közhivatalokon múlik Az Észak-Magyarország ok­tóber 5-'i számában „A köz­élet biztos .pántjai .lehetnek” címmel megjelent, dr. Bo­ros s Péter bölügyirriiMiszter- rel készült interjúhoz sze­retnék néhány megjegyzést fűzni. A bevezetőben többek kö­zött arról van szó, hogy a tavalyi önkormányzati vá­lasztáson a részvétel lénye­gesen elmaradt a parlamen­ti választás idején tapasztalt aktivitástól, s bár ennek okát az újságíró többféle té­nyezőnek tudja be, végül is csák egyet említ, miszerint: „a helyi hivatalok erősen bürokratikus, nehézkes ügy­intézési módszerei is legtöb­bünkből az elmúlt évtizedek alatt közömbösséget váltot­tak ki”. Nos, én folytatnám azzail, hogy az önkormány­zati választástól azért is maradtak távol nagy szám­ban az állampolgárok, mert a parlamenti választástól el­telt néhány hónap alatt rá­jöttek, tapasztalniuk kellett, hogy sem .a ipar.lamenti kép­viselők, sem a kormány tag­jai nem azt produkálják a megszerzett vöksok birtoká­ban, amiit a nagy választási csinnadrattában ígértek. A választóik hittek a szép ígé­retekben, s remélték, hogy a megválasztott képviselők és a kormány tagjai állni fog­ják a szavukat. Nem így történt, s ez nagyobb súly- lyal esett a latba az önkor­mányzati választáson, mint az „elmúlt évtizedék” miat­ti közömbösség. Érdékes, vagy inkább fur- csa a cikk azon mondata is, miszerint: „arra pedig, hogy a közhivatal van értünk, a rendszerváltás óta eltelt, vi­szonylag rövid idő alatt a nagy tömegeknek még nem sikerült rászokniuk.” Az, hogy erre nagy tömegek rá­szoknak, Vagy nem, első­sorban nem rajtuk, hanem a közhivatalokon múlik. Ugyanis, ha a lakosság azt fogja tapasztalni ügyeinek intézésénél, hogy a közhi­vatal érte van, bizonyára előbb-utóíbb rá is fog erre szokni. Hiszen a jót még a nagy tömeg is hamarább megszokja, mint a rosszat. Takács István Kazincbarcika Hétfőtől p Kínos procedúrát éltem át Bosszúságomat szeretném kibeszélni, hátha könnyebben túljutok a történteken — kezdte mondandóját H.-né (pontos név és cím a szerkesztőségben) miskolci olvasónk, aki hét­főn délelőtt kereste fel levelezési rovatunkat panaszával. S bár nálunk csak pár percig időzött, nem úgy a Hungária Biztosító új székházában, ahol ugyanaznap „intézték” apró­ságnak tűnő ügyét 3 4 9-től 10 óráig. Történt ugyanis, hogy olvasónk még augusztus 15-én fel­mondta a biztosítónál a cascót, miután gépkocsiját két hét­tel korábban eladta. A nyilatkozat ellenére az átutalási be­tétszámlájáról levonták a szeptember havi cascó-díjat. Tisz­tázandó a dolgot, tért be a HB-hoz, ahol az ügyfélszolgálat­nál írásban is felvették panaszát. Az ügyintéző ezt köve­tően egy kolléganőjére bízta a továbbiakat, aki — az iménti feljegyzés birtokában (!) — szintén kifaggatta panaszosun­kat. Majd a hallottakra azt válaszolta, hogy érthetetlen szá­mára a dolog, mivelhogy az új irodaházba költözködés előtt mindent lerendeztek, s ezért sem találják a papírját; s rá­adásul, aki korábban az üggyel foglalkozott éppen nincs ott. Tanácsolta, hogy H.-né nyújtson be adásvételi szerződést a dolog lezárása érdekében. Csakhogy olvasónknak nem volt több példánya, miután egyet már a HB-nak augusztus 15-én átadott, míg egy másikat a felelősségbiztosítás vissza­vonásához hasznosított. Mintegy végszóra, olvasónk legna­gyobb örömére előkerült az a biztosítós hölgy, akiben az augusztus 15—i ügyintézőt vélte felismerni. A felfedezés öröme nem sokáig tartott, mert bár a hölgy megértéséről biztosította panaszosunkat, de azt is elmondta, hogy a re­szortja időközben megváltozott, más ügyekkel foglalkozik. H.-né azonban nem adta fel, s már cseppet sem a 360 forint izgatta, sokkal inkább az, hogy pontot tegyen az egyre kí­nosabbá váló procedúra végére. Igv hát negyedszerre is ne­kiveselkedett, de most már egy osztályvezetőnek adta elő esetét, nem titkolva méltatlankodását, innentől valamelyest felgyorsultak a dolgok. Mintegy 15 perc múlva a második ügyintéző elkérte tőle a személyi igazolványát és nemso­kára a pénztárhoz szólították a cascódíjért. Olvasónk úgy véli, mit sem ér az új székház számítógé­pekkel modernizált ügyfélszolgálata, ha ott rugalmatlansá­got (bürokráciát) tapasztal az ember. S hogy el ne felejtsük: a történtekért még csak elnézést sem kértek tőle. Október 10-én, csütörtökön ér­tesültünk arról, hogy előző nap eltemették a sógornőmet Her- nádszurdokon. A távolmaradá­sért rokonaink kérdőre vontak bennünket. Egykettőre tisztázó­dott. hogy a szomorú esemény­ről nem tudtunk, nem tudhat­tunk. A postaládát mindennap kiürítjük, sőt többször is meg­nézzük. a hazatérés sorrendjé­ben. A napi sajtón kívül csupán egy levél érkezett, az is a he­lyi önkormányzattól. Végül is pénteken, azaz 11-én találtunk rá a Hernádszurdokon 7-éry. 11 óra 5 perckor feladott távirat­ra, eléggé megviselt állapotban. A szirmabesenyői postahivatal­ban reklamáltunk a késedelem miatt és kértük, mutassák meg a kézbesítőkönyvben az átvételt Igazoló aláírást. Mint mondták, nem szükséges a címzettől alá­írást kérniük, s különben is. ők bedobták a táviratot a pos­taládába. csak mi nem vettük észre. Hétfőtől péntekig? Magda István Szirmabesenyő, Kölcsey u. 33. Időseket köszöntöttek Emlékek Fotó: F. L. megtiszteltetésnek. Először Érsoik Istvánná po'lgármes- terasszony köszöntött ben­nünket, áki beszámolt arról is, hogy az önkormányzat szerény lehetőségei szerint miként próbálja segíteni a támogatásra szoruló időse­ket. Köszöntőjét, előadását többször szakította félbe a jelenlevőik tapsa, hiszen a mindennapok során tényleg tapasztalják a gondoskodást. Ezután az idősek közül töb­ben megköszönték a támo­gatást és a szép ünnepsé­get. Sokat tapsoltunk az is­kolások nagyon szép műso­ra közben is. Az ünnepség második ré­szében díszebéddel láttak bennünket vendégül, majd baráti beszélgetés kezdődött. Bükkaranyoson az idősek világnapja este 7 óra tájban fejeződött be, miután már da'lra is fakadtunk, és tánc­ra is kérték egymást a te­lepülés helyen éven felüli lakói. Köszönjük a .szép ün­nepséget. — írja B. L. bükk­ara ny ősi olvasónk. * Sóstófalván 1932 óta la­kom, de most először lehet­tem részese egy felemelő, szép esemény,nék. El,ismeré­sünk Mlinden László- polgár- mesterünké és az önkor­mányzatunké, mert gondol­tak ránik, idősökre, öregek napja a községben még so­ha nem volt. De most örö­münkre elindult valami új. valami szép. Köszönetünk a jegyző megnyitó szavaiért, a megvendégelésért, a segé­lyért, a szép ünnepi műso­rért, melyben fellépett a Kék ibolya népilánccsoport. Paraj os T.iborné vezetésével Köszönetünk Marokházi Sán- doménak, a kicsinyek műso­ráért. Jakab Erikának, a rit­mikus táncot bemutató cso­port műsoráért és a szava­latokért. — írja Nagy Her- czeg József, Sóstófalvóról. a vérzivataros időkből A miékotoi Szemere-kert­ben már felavattuk a kop­jafát a II. világháborúban hősi hálált halt baj társa ink emlékére, s ha arra járunk, egy főhajtásra megállunk előtte. Most a Hadtörténeti Múzeum és a Miákoloi Do­ni Baj társaik Köre kiállítást rendezett a Miskolci Galé­riában. Mi, akik végigél­tük, végigszenvedtük a doni katasztrófát, megilletödötten néztük végig a kiállítást Kerestük a fényképéken az ismerős baj társakat, s ha fel­ismertünk valakit, rögtön arra gondoltunk: vajon él-e még? Megható érzés volt látni a hazakerült tárgyakat a szörnyű, vérzivataros időkiből. Egy derékszíj, váll­szíj, látoső, egy alumínium kulacs, amiben a visszavo­nulás alatt, a mínusz 36—38 fokos hidegben jéggé fagyott a víz, egy puska szurony­nyal .. . Vajon kié volt, ki hozta ha2a egyiket-másikai? A misköloi 19. .könnyűhad­osztályhoz tartozó 13. hon­védgyalogezred 1942. évi elő­nyomulásáról is .láttu-nlk ere­deti fényképfelvételeket. Megilletödötten álltunk meg a „Tűakereszt” kitüntetés előtt, s ha ősz fejjel is, de 'megélhettök. hogy most már ■nem kell azt titokban a .szekrények mélyén rejteget­ni. A kiállítás október 27- ig látogatható. Érdemes megtekinteni és megismerni ■mindazt, amiről évtizedeken keresztül még beszélni sem lehetett Török Géza M iékolc Az, hogy a forgal­mas 3-as főút melletti harsányi autóspihenőben sokan megállnak, időznek, felvéte­lünkön is jól lát­szik, de az már ke­vésbé, hogy a te­rületnek gazdája is lenne. Bükkaranyoson is nagyon bensőséges és szép ünnep­séggel emlékezték meg az idősek világnapjáról. A községi napházba hívta a jeles map alkalmából a hetven éven felülieket a pol­gármesteri hivatal, össze­gyűltünk nydlicvanan, vagy kilencvenen, akik mindany- nyian nagyon örültünk a Összeállította: Bodnár Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom