Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-17 / 244. szám
1991. október 17., csütörtök- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Hogyan készül a meleg vizes számla? A különféle számlákkal, köztük is a vízdíj- és a tá,v- hőszámlákkal kapcsolatos észrevételek, panaszok elsősorban abból adódnak, hogy a fogyasztók többsége előtt ismeretlen a havi díj kiszámításának a módja. A vízdíj megállapításáról korábban részletesen írtunk, ezúttal egy- miskolci, Jósika utcai olvasónk kérésére a meleg vizes számlák készítéséről szóluhk a Borsodtávhő főkönyvelőjétől, Balogh Árpádtól szerzett információk alapján. Mint azt a keddi lapszámunkban ás megírtuk, a meleg víz köbmétere 31,50 forintról 53,40-re emelkedett június 1-től. Sokán úgy vélik, e magas díjban a havonta felhasznált vízmennyiség egy bizonyos hányadát újra megfizetteti a távhő meleg vízként, holott a tényleges vízfogyasztás után a lakók a vízműveknek (MIK- nek) fizetnek. Nos, a Bor- sodtávhő számlája vízmelegítést jelöl meg szolgáltatásiként az egységár és a szolgáltatási napok: számának a feltüntetése mellett. S hogy e tételek miből adódnak? Ahol nem mérhető a hőmennyiség, ott a fogyasztó a melegvíz-szolgál tatásért átalánydíjként vízmelegítési díjat fizet, mely a felhasznált hideg víz fogyasztói díját nem tartalmazza. Az átalány a lakások alapterületeként változik, így például 28.1— 35 négyzetméterig 6 köbméter/hó; 35,1—44-ig 7; 44.1— 53-ig 9; 53-1—62-ig 11; 62.1— 70-dg 13; 70,1—85-ig 15; 85,1 négyzetméter felett IS köbméter/hó a számítás alapja. Az adott köbméter- átalányt szorozzák az 53,40 forintos vízmelegítési díjjal, s az így, azaz 30 napra kapott összeg után számítják ki a számlán is szereplő napi egységárat. (Példával illusztrálva: 53,40X6 köbméter/hó egy másfél szobás lakás esetén .320 forintos havi díjat eredményez, melyet 30 nappal visszaosztva kapjuk meg a napi egységárat.) A mindenkori havi számla végösszege a szolgáltatási napok számának és az egységárnak a szorzata. A szeptemberi havi számlákon például a karbantartási idő miatt kevesebb nap után kellett fizetni. Ahol pedig meleg vizes óra van, az azon mért köbmétert szorozzák az 53,40 forintos melegítési díjjal. S hogy mikor alkalmazza a távhő az ipari és kereskedelmi miniszter 29/1991. (X. 1.) HKM rendeletét, amely a megemelt díjakat tartalmazza? Nos, ez még kérdéses, de félő, hogy már nem sokáig. Mindenesetre a számítás módja nem változik, már ami az átalányt illeti, melynek jogosságát szintén sokan vitatják. Szerkesztői üzenetek Pálmai Attila és társai, Miskolc: Szerkesztőségünk is fenntartja magának azt a jogot, hogy egy ügyet lezártnak tekintsen. Ezzel főként akkor élünk, amikor egy adott témáról már pro és kontra többször írtunk. Ilyen apropó alapján tettünk pontot a miskolci Herman Ottó Lakásszövetkezettel foglalkozó írások végére, amit kifogásolnak. A témával ötször (!) foglalkoztunk, dátum szerint március 1-jén, március 21-én. április 24-én, majd szeptember 19-én és végül október 3-án. Ezért egyszerűen demagóg dolog bennünket kioki ;u ni a függetlenségről; s ugyanakkor ne gondolják azt sem, hogy a példányszám szerinti 87 ezres olvasótáborunk minden vágya e szövetkezetről újra és újra olvasni. „Az utolsó szó joga” (?), egyébként is a Legfelsőbb Bíróságé, ahová az ügy szintén eljutott. A döntésre szívesen visszatérünk, de a vitát a fenti okokra tekintettel nem kívánjuk folytatni. ★ Simon Bertalan, Miskolc: Telefonon elmondott panaszával megkerestük a Tigáz horti üzemvezetőjét, Király Mihályt. Tőle tudjuk: elképzelhető, hogy 12-én, szombaton éppen nem volt gáz a miskolci cseretelepen, de a hét minden napján folyamatos volt az ellátás és a szállítás. Mivel szombatonként országosan nincs szállítás, így csak hétfőn küldhették ki az igényelt mennyiséget. A néhány órás hiány csakis abból adódhatott, hogy október 16-tól, azaz tegnaptól lépett életbe a té- * li ár, s emiatt előzőleg több palack fogyhatott. A téli ár egyébként 247 Ft, egy 11,5 kg-os palack esetében, míg a nyári 182,90 Ft. Hozzászólás Fogadószobánkból Elsősorban a közhivatalokon múlik Az Észak-Magyarország október 5-'i számában „A közélet biztos .pántjai .lehetnek” címmel megjelent, dr. Boros s Péter bölügyirriiMiszter- rel készült interjúhoz szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A bevezetőben többek között arról van szó, hogy a tavalyi önkormányzati választáson a részvétel lényegesen elmaradt a parlamenti választás idején tapasztalt aktivitástól, s bár ennek okát az újságíró többféle tényezőnek tudja be, végül is csák egyet említ, miszerint: „a helyi hivatalok erősen bürokratikus, nehézkes ügyintézési módszerei is legtöbbünkből az elmúlt évtizedek alatt közömbösséget váltottak ki”. Nos, én folytatnám azzail, hogy az önkormányzati választástól azért is maradtak távol nagy számban az állampolgárok, mert a parlamenti választástól eltelt néhány hónap alatt rájöttek, tapasztalniuk kellett, hogy sem .a ipar.lamenti képviselők, sem a kormány tagjai nem azt produkálják a megszerzett vöksok birtokában, amiit a nagy választási csinnadrattában ígértek. A választóik hittek a szép ígéretekben, s remélték, hogy a megválasztott képviselők és a kormány tagjai állni fogják a szavukat. Nem így történt, s ez nagyobb súly- lyal esett a latba az önkormányzati választáson, mint az „elmúlt évtizedék” miatti közömbösség. Érdékes, vagy inkább fur- csa a cikk azon mondata is, miszerint: „arra pedig, hogy a közhivatal van értünk, a rendszerváltás óta eltelt, viszonylag rövid idő alatt a nagy tömegeknek még nem sikerült rászokniuk.” Az, hogy erre nagy tömegek rászoknak, Vagy nem, elsősorban nem rajtuk, hanem a közhivatalokon múlik. Ugyanis, ha a lakosság azt fogja tapasztalni ügyeinek intézésénél, hogy a közhivatal érte van, bizonyára előbb-utóíbb rá is fog erre szokni. Hiszen a jót még a nagy tömeg is hamarább megszokja, mint a rosszat. Takács István Kazincbarcika Hétfőtől p Kínos procedúrát éltem át Bosszúságomat szeretném kibeszélni, hátha könnyebben túljutok a történteken — kezdte mondandóját H.-né (pontos név és cím a szerkesztőségben) miskolci olvasónk, aki hétfőn délelőtt kereste fel levelezési rovatunkat panaszával. S bár nálunk csak pár percig időzött, nem úgy a Hungária Biztosító új székházában, ahol ugyanaznap „intézték” apróságnak tűnő ügyét 3 4 9-től 10 óráig. Történt ugyanis, hogy olvasónk még augusztus 15-én felmondta a biztosítónál a cascót, miután gépkocsiját két héttel korábban eladta. A nyilatkozat ellenére az átutalási betétszámlájáról levonták a szeptember havi cascó-díjat. Tisztázandó a dolgot, tért be a HB-hoz, ahol az ügyfélszolgálatnál írásban is felvették panaszát. Az ügyintéző ezt követően egy kolléganőjére bízta a továbbiakat, aki — az iménti feljegyzés birtokában (!) — szintén kifaggatta panaszosunkat. Majd a hallottakra azt válaszolta, hogy érthetetlen számára a dolog, mivelhogy az új irodaházba költözködés előtt mindent lerendeztek, s ezért sem találják a papírját; s ráadásul, aki korábban az üggyel foglalkozott éppen nincs ott. Tanácsolta, hogy H.-né nyújtson be adásvételi szerződést a dolog lezárása érdekében. Csakhogy olvasónknak nem volt több példánya, miután egyet már a HB-nak augusztus 15-én átadott, míg egy másikat a felelősségbiztosítás visszavonásához hasznosított. Mintegy végszóra, olvasónk legnagyobb örömére előkerült az a biztosítós hölgy, akiben az augusztus 15—i ügyintézőt vélte felismerni. A felfedezés öröme nem sokáig tartott, mert bár a hölgy megértéséről biztosította panaszosunkat, de azt is elmondta, hogy a reszortja időközben megváltozott, más ügyekkel foglalkozik. H.-né azonban nem adta fel, s már cseppet sem a 360 forint izgatta, sokkal inkább az, hogy pontot tegyen az egyre kínosabbá váló procedúra végére. Igv hát negyedszerre is nekiveselkedett, de most már egy osztályvezetőnek adta elő esetét, nem titkolva méltatlankodását, innentől valamelyest felgyorsultak a dolgok. Mintegy 15 perc múlva a második ügyintéző elkérte tőle a személyi igazolványát és nemsokára a pénztárhoz szólították a cascódíjért. Olvasónk úgy véli, mit sem ér az új székház számítógépekkel modernizált ügyfélszolgálata, ha ott rugalmatlanságot (bürokráciát) tapasztal az ember. S hogy el ne felejtsük: a történtekért még csak elnézést sem kértek tőle. Október 10-én, csütörtökön értesültünk arról, hogy előző nap eltemették a sógornőmet Her- nádszurdokon. A távolmaradásért rokonaink kérdőre vontak bennünket. Egykettőre tisztázódott. hogy a szomorú eseményről nem tudtunk, nem tudhattunk. A postaládát mindennap kiürítjük, sőt többször is megnézzük. a hazatérés sorrendjében. A napi sajtón kívül csupán egy levél érkezett, az is a helyi önkormányzattól. Végül is pénteken, azaz 11-én találtunk rá a Hernádszurdokon 7-éry. 11 óra 5 perckor feladott táviratra, eléggé megviselt állapotban. A szirmabesenyői postahivatalban reklamáltunk a késedelem miatt és kértük, mutassák meg a kézbesítőkönyvben az átvételt Igazoló aláírást. Mint mondták, nem szükséges a címzettől aláírást kérniük, s különben is. ők bedobták a táviratot a postaládába. csak mi nem vettük észre. Hétfőtől péntekig? Magda István Szirmabesenyő, Kölcsey u. 33. Időseket köszöntöttek Emlékek Fotó: F. L. megtiszteltetésnek. Először Érsoik Istvánná po'lgármes- terasszony köszöntött bennünket, áki beszámolt arról is, hogy az önkormányzat szerény lehetőségei szerint miként próbálja segíteni a támogatásra szoruló időseket. Köszöntőjét, előadását többször szakította félbe a jelenlevőik tapsa, hiszen a mindennapok során tényleg tapasztalják a gondoskodást. Ezután az idősek közül többen megköszönték a támogatást és a szép ünnepséget. Sokat tapsoltunk az iskolások nagyon szép műsora közben is. Az ünnepség második részében díszebéddel láttak bennünket vendégül, majd baráti beszélgetés kezdődött. Bükkaranyoson az idősek világnapja este 7 óra tájban fejeződött be, miután már da'lra is fakadtunk, és táncra is kérték egymást a település helyen éven felüli lakói. Köszönjük a .szép ünnepséget. — írja B. L. bükkara ny ősi olvasónk. * Sóstófalván 1932 óta lakom, de most először lehettem részese egy felemelő, szép esemény,nék. El,ismerésünk Mlinden László- polgár- mesterünké és az önkormányzatunké, mert gondoltak ránik, idősökre, öregek napja a községben még soha nem volt. De most örömünkre elindult valami új. valami szép. Köszönetünk a jegyző megnyitó szavaiért, a megvendégelésért, a segélyért, a szép ünnepi műsorért, melyben fellépett a Kék ibolya népilánccsoport. Paraj os T.iborné vezetésével Köszönetünk Marokházi Sán- doménak, a kicsinyek műsoráért. Jakab Erikának, a ritmikus táncot bemutató csoport műsoráért és a szavalatokért. — írja Nagy Her- czeg József, Sóstófalvóról. a vérzivataros időkből A miékotoi Szemere-kertben már felavattuk a kopjafát a II. világháborúban hősi hálált halt baj társa ink emlékére, s ha arra járunk, egy főhajtásra megállunk előtte. Most a Hadtörténeti Múzeum és a Miákoloi Doni Baj társaik Köre kiállítást rendezett a Miskolci Galériában. Mi, akik végigéltük, végigszenvedtük a doni katasztrófát, megilletödötten néztük végig a kiállítást Kerestük a fényképéken az ismerős baj társakat, s ha felismertünk valakit, rögtön arra gondoltunk: vajon él-e még? Megható érzés volt látni a hazakerült tárgyakat a szörnyű, vérzivataros időkiből. Egy derékszíj, vállszíj, látoső, egy alumínium kulacs, amiben a visszavonulás alatt, a mínusz 36—38 fokos hidegben jéggé fagyott a víz, egy puska szuronynyal .. . Vajon kié volt, ki hozta ha2a egyiket-másikai? A misköloi 19. .könnyűhadosztályhoz tartozó 13. honvédgyalogezred 1942. évi előnyomulásáról is .láttu-nlk eredeti fényképfelvételeket. Megilletödötten álltunk meg a „Tűakereszt” kitüntetés előtt, s ha ősz fejjel is, de 'megélhettök. hogy most már ■nem kell azt titokban a .szekrények mélyén rejtegetni. A kiállítás október 27- ig látogatható. Érdemes megtekinteni és megismerni ■mindazt, amiről évtizedeken keresztül még beszélni sem lehetett Török Géza M iékolc Az, hogy a forgalmas 3-as főút melletti harsányi autóspihenőben sokan megállnak, időznek, felvételünkön is jól látszik, de az már kevésbé, hogy a területnek gazdája is lenne. Bükkaranyoson is nagyon bensőséges és szép ünnepséggel emlékezték meg az idősek világnapjáról. A községi napházba hívta a jeles map alkalmából a hetven éven felülieket a polgármesteri hivatal, összegyűltünk nydlicvanan, vagy kilencvenen, akik mindany- nyian nagyon örültünk a Összeállította: Bodnár Ildikó
