Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
U b 1991. október 12., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Szarvas Dezső Őzdon már csak ilyen a rendszerváltás . Ki adjon munkát? A rossz kedvű, feszültségekkel téli városban, Özdon szeptember első napjaiban tartotta ülését a ítérség gondjainak, problémáinak kezelésére létrehozott tárcaközi bizottság; jelezve, hogy a kormányzatnak nem szándéka magára hagyni a várost, hogy egyedül birkózzon meg feladataival. Ám a segítség feltétele, hogy Ózd akarja is a segítséget, s tegyen meg mindent a kibontakozás, a felemelkedés irányába. Akadt az ülésen, aki rendszerváltást sürgetett például a városházán, ami meglehetősen meglepő a közel egy esztendeje lezajlott helyhatósági választások után; míg mások, például Bárdos Balázs államtitkár, országgyűlési képviselő a rendszerváltás igényét kiterjesztette a helyi munkaügyi szolgáltató irodára is, mondván; az iroda csak kullog az események után. Mint a helyi újság tudósított róla, keményen ostorozta az iroda tevékenységét Takács Zoltán alpolgármester, valamint az önkormányzat több más képviselője is. Az ózdi problémák — a leépülő ipari üzemek, a munkanélküliek mind nagyobb száma, hogy csak a fontosabbakat említsük — ismeretében nem kevésbé meglepő a szolgáltató iroda ilyéténvaló kemény ostorozása, mintha bizony tisztviselői tehetnének a kisebb- nagyobb üzemek kapuzárásáról, persze arról is, hogy Ózdon nem teremtődnek új munkahelyek. De mert az ostorozó szavak elhangzottak, a tisztesség úgy kívánja; hallgattassák meg a másik fél is. Mit rnorjd erről Kállai Sándor, a munkaügyi szolgáltató iroda ózdi kirendeltségének vezetője: — Ki tudja, mi okból, de nem hívtak meg erre az ostorozásra, ám, ha meghívnak, lett volna mondanivalóm. Például az, hogy mielőtt ostoroznak, jó lenne legalább nagy vonalakban megismerni azt, amit ostorozunk. Mert sem az államtitkár úr, sem az alpolgármester úr, de a képviselő urak sem jártak soha az iroda közelében sem. Ezért aztán nem győződhettek meg arról, hogyan is foglalkozunk az ügyfelekkel, mit tettünk azért, hogy a munka- nélküliséget, divatos szóval élve; kezelni tudjuk. —. Mégis, mit tettek? _ A mi tennivalónk a segélyek, járadékok folyósítása, az átképzések megszervezése. És ezt becsülettel elvégezzük. Nem feladatunk, kötelességünk ugyan a munkahelyteremtés, a foglalkoztatás bővítése, de azért Han- gonyban létrehoztunk egy osztrák—magyar érdekeltségű üzemet, most avattak fel a városban egy úgyszintén külföldi érdekeltségű vállalatot, amelyhez semmi köze nem volt a polgármesteri hivatalnak, sem azoknak, akik oly keményen pattogtatták az ostort azon a bizonyos tanácskozáson. Kérdés, amikor az üzemavatón a nemzeti színű szalagot átvágták, eszébe jutott-e az urak közül valakinek, vajh’ kiknek, kinek a munkája révén vágódhatott át oly ünnepélyes külsőségek között az a szalag. Szeretném megkérdezni, a város felemelkedésén oly buzgón munkálkodó uraktól azt is; mennyi, jelenleg munkanélküli ember dolgozik azokon a munkahelyeken, amelyeket ők hoztak létre? Mert azokban az üzemekben, amelyeket a kirendeltség hozott létre, már nem kevesen találtak munkát, megélhetést. Ezzel kellene foglalkozni, és nem egymás lejáratásával. — M ire gondol? — Arra, hogy Ózdon a rendszerváltásra hivatkozva, immár sorozatban folyik emberek kikészítése. Nem szemtől szembe, hanem orvul, hogy ne legyen esélye a védekezésre, hátulról, bele a kést. Manapság gyakorta csak a sajtóból értesül az ember arról, hogy valahol, valakiknek nem tetszik a fizimiskája. Jómagam például az alpolgármester urat személyese^ nem ismerem, az országgyűlési képviselő urat életemben egyszer láttam — messziről. Dehát úgy tűnik, Ózdon már csak ilyen lovagi- asan folyik a rendszerváltás. Nézze, én harminc éve ezen a pályán vagyok, sok ezer munkahelyet hoztam létre Ózdon, mint a városi tanács ez ügyben illetékes előadója, ment a kohászat túlsúlya miatt a munkanélküliség már húsz esztendővel ezelőtt is fenyegetett, ismert tény volt ebben a városban. Ezért hát épültek munkáit, kenyeret adó kisebb-nagyobb üzemek minden jelentősebb állami, tehát költségvetési támogatás nélkül. — Nem mondunk újat, de munkahelyek csak pénzből születnek, ám pénzt a költségvetés nem ad. Akkor hát, mi lesz? Ki teremtsen munkahelyet Ózdon, és hogyan? — A munkahelybővítés állami és önkormányzati feladat, és persze, bizonyára adnak majd munkát a vállalkozók is. Jelenleg 4500 a nálunk regisztrált munka- nélküliek száma. És ez csak a kezdet, hiszen az itteni és a környékbeli gyárak, üzemek, kft.-k további leépülése, bezárása várható. Számításaink szerint az év végé- re 8 ezresre, vagy még ennél is nagyobbra növekedhet a munkanélküliség. A helyzet tehát súlyos. Bár túlzónak tűnik, mégis kimondom: katasztrófa fenyegeti a várost. Erre kellene gondolni, figyelni és nem másra. A fotó 1990. január 21-én készült a frontfejtés utolsó munkanapján, Farkaslyukon. Ezt a bányát már bezárták. Lakat kerülhet a többire is? Fotó: Fojtán László A felszámolás alatt a termelés zavartalan Föld alatt a bányászat ló szerencsét! Ismét és megint. A ,— mór nem bizhat másban, csak saját köszöntésében. Ma gára maradt, magára hagyták. Pedig bízni szeretne, bízni akar - a kormányban. Hogy megtudja végre-volahára: szükség van munkájára, szükség van szenére ... Am a válasz késik, a bizonytalanság, az elégedetlenség nő. Jó szerencsét! Vagy inkább: jó szerencsét? A tőke nem megy a föld alá öt felszámolás alatt áll, egy a ‘bírósági végzésre 'vár. Kettő imég vegetál... És az alaposan megdrágult szénért még .mindig sorban állnak a Tüzép-telepeken .. . A Borsodi Szénbányák felszámolása januártól tart. Egyáltalán nem nevezhető sikeresnék, a felszámolás alatt is veszteség termelődött. Ezt látva és tudva, a piacgazdaságra és a privatizációra orientált kormány joggal ,mondhatná: el vele! Csak éppen: a bányászatot jóformán mindenütt a világon valamilyen formában támogatják, főleg azért, mert működőtőke a föld alá nem megy. A hosszú megtérülési 'idő miatt. Miért pont Borsodba jönne akkor? Egyébiránt a kormány már csak azért sem jelenthetné ki: el vele, mert azzal még a laikus is tisztában van. hogy a hazai szén — lett légyen bármilyen — még mindig olesóbb, mint a dollárért beszerzett külföldi. De hangozzon már végre el: szükség van rátok hány ászolk, és ezért teszünk is! Borsod egekor szenéről is híres volt: tíz akna ontotta a fűtenivalót, évente több, mint ötmillió tonnát, és húszezren mondhatták magukat bányásznak. Ma van: öt akna, 'kilencezer bányász, 2,7 millió tonna szén, és egy csődbe imént, felszámolás alatt álló bányavállalat. Kirach ... ! És mondj ák: ettől még rosszabb is liehet. Persze jobb is, ha tegyük fel idejében, még ez éviben megszületik a kormány energiapolitikai koncepciója, s abban letétetik a garas a szénibányák mellett. Csalk úgy mellesleg: az ország nyolc bányavállalata közül Még mindig a bérleti díjakról A bomba hatástalan Nagyon nehezen született meg ez év tavaszán a Miskolc váróéi önkormányzat döntése a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díjáról. Az SZDSZ-es képviselőik tiltakoztak, .kivonultak, majd létrejöttt a 11/1991- es önkormányzati rendelet, amely 3—6-szorosára emelte a bérleti díjakat. Az ezzel kapcsolatos vita azóta sem csitult el, a megyei érdekegyeztető tanács munkavállalói oldalán ülők még mindig elégedetlenek ... A megyei Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szervezet, a MÉSZ ügyvezető elnöke, Fábián Gyula: — Sók termelőszövetkezetünk bérel Miskolcon műhelyt, üzlethelyiséget, ezért elégedetlenkedünk. Számukra nagyon nagy teher a díjak felemelése. A többnyire melléktevékenységet, szolgáltatást folytató tsz-ek így is nehezen élnék, most vagy kénytelenek bezárni, vagy a fogyasztóra terhelni a megnőtt költséget. A MiÉSiZ jogtanácsosa, dr. Lengyel János természetesen az ügy jogi részét elemzi: — A 33/'199il-es törvény, amely idén augusztus 2-án jelent meg, szabályozza az egyes állami tulajdonban lévő vagyonok önkormányzati tulajdonba adását. Eszerint szeptember elseje után alakulnak meg a vagyonátadó hizottságök, amelyek döntenék, mi az önkormányzatoké és mi nem. (Azóta ezek a bizottságok megalakultak, működnek — a szerző megjegyzése.) Lengyel János mondandójának lényege: az önkormányzat május végén olyan ügyben döntött — törvénytelenül —, amiben nem volt illetékes. Ezt azzal egészíti ki, hogy az említett helyiségek kezelője a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat — a kezelő áll szerződéses viszonyban a bérlővel, tehát ■kezdeményezheti a díjaik emelését. De mert az önkormányzat döntött, ez így nem jogszerű, hiszen tavasszal az üzlethelyiségek még ugyancsak az állam tulajdonában voltak. Mond mást is Lengyel János ezzel kapcsolatban: _ Maga az emelés mértéke is túlzott, hiszen akkor még érvényben volt a 34/1985-ös MT-ren,delet, a mely a bérleti díjaikat jóval alacsonyabb összegben állapítja meg. Megtudom a kát szakembertől, hogy bár luhu® L" tői fizetni kéne, sokan nem fizetik ki a többszörösére emelt bérleti dijakat. To vénytelenséget emlegetnek, amelynek nyilvánosságra - rülése boiribatónt robban Szó sincs bombáról, tudom meg dr. Szemczey réltól, aki a Köztársaság! Megbízotti Hivatal niiskoci irodájában a törvényességi felügyeleti osztályt vezeti. — Ezt az ügyet elviekben kell értékelni — folytatja , úgy, hogy áttekintjük az átalakulásit. Az önkormányzatok a tanácsok utódai, a tanácsok annak idején az allam/hatalmat képviselték, így rendelkeztek a tulajdonról is. Mivel az említett üzlet- helyiségek állami tulajdon- yelto'k, s így a tanácsok döntöttek róluk, úgy ez a joguk átment az önkormányzatok jogosultságai közé. Tehát: hiába nem döntött önkormányzati tulajdonba adásaikról a még meg sem alakult vagyonátadó bizott- saS._ azért minden üzlethelyiség önkormányzati tulajdonnak tekinthető. Dr. Szeniczey Aurél szerint azért kényszerült az ön- kormányzat a bénleti díjak emelésére, mert szegény, s bevételhez kell jutnia egyéb kötelezettségei ellátásához. — Mi a helyzet az emelés mértékével? Az sem törvénytelen. Tavaly december 31-ig válóban érvényben volt egy .rendelet, amely legfeljebb duplájára engedte emelni a bérleti díjakat. Azóta ez hatályát vesztette, most már minden a bérbeadó és a bérlő megállapodásán múlik. Ha úgy tetszik, itt is a piacgazdálkodás törvényei a mérvadók. Más kérdés, hogv ezt valóban a vásárlóik, fogyasztóik fizetik meg, s tényleg gerjeszti az inflációt. Az önkormányzatok jog utódok, a bérleti díjaikban nincs felső határ — a tör- vénytelenségi vádat hordozó bomba máris hatástalan. M. Szabó Zsuzsa Talán majd november 9- én, a kormány miskolci ülésén. Reményi Gábor, a Borsodi Szénibányák vezetője is ebben bízik, mondván: — ,Ha nem születik döntés sorsunkról, ha a válságkezelést nem hajlandó magára vállalni az állaim, akkor a putnoki és az edelényi aknákra 'azonnali Lakat ikerül. És négyezer ember munka nélkül marad... A lavina pedig nem áll meg. Nincs másról szó, mint a termelői ár helyretételéről, mint nyolcszázmillió forint egyszeri támogatásról, hogy a folyamatosan jelentkező pénzügyi .hiányt -eltüntethessék. Valamint: a hatóságilag megszabott szénár szabad árrá váljon. Mert ugyan jelenleg nincs .dotáció a szénen, de árát .mesterségesen szabályozzák. Persze, ha ezt nem tennék: ismét .és újólag áremelésre kerülne sor, s ennek mértéke valahol 25 százalék körül .lenne. Kérdés: elváselné-e ezt a lakosság? Tartani lehet tőle: nem. Ám. emiatt nem az iparág fejének kellene fájni, a szociálpolitikai intézkedések meghozatala a kormány kompetenciájába tartozik. Szerencse fel...! A Borsodi Szénbányák felszámolása alatt a termelés zavartalan. És veszteséges ... Igaz, költséggazdálkodásuk kiállta a próbát, de kevesebb szenet bányásznák, a gépek, berendezéseik állaga pedig alaposan leromlott. Máskülönben: a hitelezők várnak pénzükre. A felszámol ás megkezdésével a bányavállalat adósságállományát befagyasztották, a céget dobra verték. Ki ad többet érte? De a kérdés időközben módosult: ad valaki egyáltalán valamit is érte? Nos, iseniki. Komplett bányát senki ,sem volt bolond venni. Néhány ingatlan ugyan elkelt, de az ezekből befolyt pénz a milliárdos tartozáshoz .képest elenyészőnek bizonyult. Elképzelések azért fogantak. Fontolgatják a részvénytársasággá történő átalakulást, úgy, hogy az adósság mértékének megfelelően részt kapnának a cégből a hitelezők, .de hát végezetül ez nem igazi privatizáció. Kívánatos lenne az is, ha a bányák a iszéntüzelésű hőerőművekhez tartoznának, de Reményi Gábor minduntalan visszakanyarodik a kiindulási ipontihoz: — Egyedül nem megy ... A bányászó imnusz úgy szól: „szerencse fel...” (illcsy) Újabb áremelés?
