Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

Árkörkép állják ki a próbát. Tága­sabb, szebb a szolnoki, a salgótarjáni, a szegedi is. — Ezt a helyzetet alig­ha fogadhatjuk el. Milyen elképzeléseik vannak rá, hogy komfortositsák a vá­sárlás feltételeit? — A város rendezési ter­vében [természetesen szere­pelnék a piacok ils. Ha az arányokat ,figyelembe vesz- szük, akkor a rangsor el­ső ihelyén a Búza tér sze­repel. A tervezők oda egy több isziinites piacot talál­tak ki. Az elképzelések A háziasszonyt a piacon két dolog érdékli igazán: van-e bőséges választék, megfelelő kínálat a kere­sett áruiból, és persze az árak. Az utóbbi egyre in­kább, hiszen az őszi nagy bevásárlások idején ha­mar vékonyodik a pénz­tárca. Körbe járva a miskolci vásárcsarnokokat, s a fon­tosabb zöldség-, gyümölcs­árakat összehasonlítva az országos árlistával, megál­lapíthatjuk: a .legtöbb cikk­ben olcsóbb a miskolci pi­ac, mint — mondjuk — a fővárosi, vagy a győri. A burgonyát nálunk 8— 20 forintért kínálták, Bu­dapesten 15,80—22 között, de a szegedi sem volt ol­csóbb. A vöröshagymát — melyet mostanság már zsá­kolnak el a csalódok téli­re — Miskolcon és Szege­den vehették meg a legol­csóbban — 12—20 forint közötti áron. Hasonlókép­pen bőséges volt a felho­zatal paprikából és a ki­sebb .jövedelműek számára is megfizethető volt az ára: már 12 forintért is mérték A miskolci poűlgánmieste- ri hlivalfalliblan az üzemelte­tési és ellátási osztály el­lenőrzi a pliiajcfélügyeüjebek munkáját. Szakmái taná­csokat adnak, ugyanakkor számonkénnék. Az osztály- vezető Edőcs József vála­szolt a miSkölai pfiacofc je­lenével és jövőjével kap­csolatos kérdéseinkre. — A miskolci piacokon áru 'már van. Szerencsére. Ugyanakkor a vásárlási kilóját, holott Budapesten és Győrött jóval többe ke­rült. A heti' árlistán az uborka nálunk volt a leg­olcsóbb, ebben még a sze­gediek is mögöttünk ma­radtak: hiszen a Búza té­ren már 12 forintért .besze­rezhette a háziasszony, míg Budapesten a legol­csóbb 36 forint volt. Ha­sonlóképpen „dobogós” he­lyezést ért el a [kelkáposz­ta is, .hiszen Miskolcon. 10— 20 forintért kínálták, jóval kisebb áron, mint a többi nagyvárosban. A gyümölcsök közül a nyári almát, a szilvát és a szőlőt vitték a legtöbben, hiszen — minőségétől füg­gően — aránylag kedvező áron vehették meg. Voltak persze olyan cikkek, mint például a tojás, vagy .a le­veszöldség, amelyért a miskolciak adtak több pénzt. Az árkörkép összességé­ben azonban kedvező volt számunkra — .még ha ez a tény sem vigasztalja min­dig a háziasszonyt, ha be­vásárol a hét végére ... körülmények csapnivalóak. A piacok zsúfoltak, s nem csoda, hogy a vevő és az eladó egyaránt ingerült. — Nem vitatom azt az állítást, csupán annyi meg­jegyzést fűzök hozzá, hogy fiigyélamlhe kell vennli, mi­kor hozták létre a város három piacát. Igazuk van azoknak is, akik szerint a borsodi megyeszékhely pia­cai más megyei városoké­val összehasonlítva, nem tartalmazzák mindazokat a feltételeknek a megterem­tését, amelyek most hiá­nyoznák. Tágas, szelllős, ké­nyelmes ibevásárlóhélyeket rajzolták a papírra. A ter­veken szerepeinek a kiegé­szítő létesítményeik is. — Többször hangsúlyoz­ta, hogy tervekről, elkép­zelésekről van szó. Mi a gyors kivitelezés realitása? — A városnak többek között erre sino^. pénze pil­la niaitmylilllaig. Most annyit tudunk tenni, hogy kis lé­pésekkel haladunk előre, és a múlllhaltátlanul szükséges beruházásokra azért vala­Vágyak és tények hagy csak kiszorítjuk a pénzt. Úgy ítéljük meg, hogy a Búza .téren pilla­natnyilag a nagybani pi­ac területének kialakítása a 1 eg-fan tosalbb tennivaló. A valamikori MÉH-ttelepet már [sikerült teljesen kör­bekeríteni, de van még ott árt. A Búza tér a jelenle­gi helyi és távolsági kap­csolataival! együtt lett az­zá, ami. Megfontolandó az eladóik és a vásárlók (szem­pontjából egyaránt, hogy ott érdemes-e felszámolni a kék buszok pályaudvarát. — „Hiteles a mérleg? — Hogy-hogy hitc- les-e? láthatja, hogy mérleg!?” Tényleg az. Ránézés­re bizony mérleg, még­hozzá, ahányfele néz az ember, annyiféle mér­leg. Bármely piacon. Az eladók különösen .ked­velik mostanság azt a vekkerórához hasonla­vór. Hát akár az előbbi' éké. Valakinek egyál­talán kötelme megnéz­ni, hogy a piacon ki. minő mérleggel mér? Vagy nézze meg a vá­sárló? Elvégre mi is zsebre tehetünk egy rek­lámként közreadott mér- legccskét. Aztán ha akarom ez äs hiteles;.. egy szanálandó épület, amelyet míhiamartabib el kell bontani. A vasgyári piacon is szűk la hely, ám ott pilllarHatinylilliag a kom­fortosítás az eflisődleges. Bninelk érdekében rövidesen megkezdi a működést egy kontónervécé. A Zéarmai- piac már egy egészen más kaiteigória. Ott bőven vám terület, .de az alapvető igé- nyieket sem lehet pdfflanat- nyilag kielégíteni — már ami a jobb vásárlási fel­tételeik megteremtését ille­ti. Az lallaplkiözművesítés és a terület .teljes burkolása messze meghaladja anyagi erőinket. Így a Zsaimain azt 'tervezzük, hogy a .pia­cot zúzalékkal szórjuk le, s a környezet védelme, va­lamint a biztonsági szem­pontok figyelembevételével körbekerítjük a területet. — Visszatérve a Búza térre, emlékszem, olyan tervre, amely szerint a pi­ac bővítését az autóbusz­pályaudvar rovására olda­nák meg. Ez az elképzelés már feledésbe merült? — Nem feledkeztünk meg róla, de az alapos mérlege­lés ebben az esetiben sem aci Szeptember végét írjuk immár. A szántóföldeken, a bekben beérett a termés java, a mérleg havában akarva aka­ratlanul is mérlegre tesszük milyen volt, s milyennek ígérkezi •'* az esztendő. Ha pedig az ember egy szeptemberi sza lonnasüté án a parazsak lágy fényébe nézve, a hagymás zsíros kenyér, s a jó bor után elandalodva mélázik kissé, különös gondok jutnak az eszébe. Az élete állandó mérlegelésből áll. Min­den este, de ha úgy adódik, akár óránként átgondolhatja Mérlegre tehetjük, mit és hogyan tettünk, vajon okosan csele­kedtünk-e, a józan megfontolás szabályai szerint, avagy anatnyi indulatunkra hallgatva, ostobán viselkedtünk? Másnap felébredünk, szemünkből kitöröljük a tegn< »sti komor, vagy romantikus gondolatokat, s elindulunk a piac­ra bevásárolni. Körképünkkel a miskolci, szeptemberi pia ó| készített riportjainkkal, híradásainkkal kívánjuk az olvasó érdeklődését kiszolgálni. A zsibi Mondták, hogy majd megvál­tozik. Hivatalos szervek mondták pár évvel ezelőtt, amikor a kül­országbélieket és a belországbé- lieket erélyesen kitessékeltók a Búza térről és környékéről. Mondták azt is, hogy majd a Zsairnaiin mindennap lesz piác, sűrítik a buszjáratot és egyálta­lán jobb lesz minden. Ott kinn. A közlekedés tényleg jobb. Ámbár az ember úgy érzi, hogy csak vár, csak vár, de sehon­nan semmi, lassan a Nap is fölkel, vagy lemegy. Pedig, er­re a piacra az odajárók tudják, — csak kora reggeltől a déli órákig érdemes időit szánni. Ez ilyen piac. És még milyen? Milyen most? Köves. Mi ndenekelőtt bokafii - camító kövekkel terített. A kö­vek arra hivatottak, hogy eső idején is lehessen valamire lép­ni. Sajna, a nagyobb részt ak­kor, a kövek ellenére is tócsa, sár, gumicsizmát kívánó terület. Asztalok: leginkább nincsenek. Továbbra is papírra, puszta földre teríti mindenki a porté­kát. Tisztességes WC ugyancsak nincs. (Ami korábban volt, már az sincs, bár azt nemigen sírja vissza senki.) A hangulat: az igen! Az megvan és a maga módján igen­is szép. Ment ez a piac kurió­zum, hiányozna, ha nem lenne. Néhány éve jelentek meg a kárpátaljaiak, az erdélyiek. A bennfentesek leginkább őket ke­resik. (A lengyelek már nagyon is dörzsöltek.) Sem a SZU-ból, sem Romániából érkezettek nemigen ismerik még az igazi piaci értekéket, a vásárlóerőt. Az előbbiek 30 forintért kínál­nak kisbaltát, bőrtokkal, csak akkor lepődnek majd meg, ha harminc forintért itt egy üveg sör.t ha 'kapnak. Az erdélyiek 150—200 forintért magas szárú, bőrből 'készült gyerekcipőt ad­nak, mert még nem nézték meg a mi kirakatainkat. Csupán át­számolják a lejt, a rubelt. De Gombatermesztés házilag hát éppen ez az! A rubel i piacon már régen nem éri a korábbi hivatalos 18 forr Majdhogynem az egy az bent éri meg, de akiinek rintra van szüksége, hogy 1 máit itt vásároljon, a mi jainkban, annak talán még vesebbqt is. (A SZU-ból eg ként kiváló, magas nyoi permetezőket hoznak át id űrtartalommal, tíz literrel hátra alkaszthatókaf, felpun hatókait, feszmérővel, öss rékmyi pótalkatrésszel, há nával, hosszú vezetékkel, i 800—900 forintért. A vis: eladóktól ugyanez: 2000— forint. Ugyancsak a SZÍ hozzák a munkaruhákat — tudható valójában ménn adáik, mert a „viszontosok” ra tartják, és kiszedik belől cédulká'kat.) Nagy baj: mostanság az bér alig-alig tud vásároin kárpátaljaiktól, az erdélyi« A viszonteladók rájuk csaj csakis velüik tárgyalhatunk... higgyenek a tört magyarnyíj imitálóknak. Inkább a ki rendszámának. A pokróccal» takart rendszámú kocsik már ugyancsak' jeleznek I mit. , Vásárolni azért még így '» hét. Érdemes. Gyermekcipő anorákokat, gázálarcot (300j, rint és 'ká tudja, inam IkcJ gyertyatartót és ha nem tea az üvegben, esetleg konyak^ De ez utóbbit, legalábbis» lami rövidet, vagy seritalt 'j, már lehetséges a piac k<^ közepén is, egy jókora ( büféből. Magyaros nyíltsí árulják, mi pedig ugyanígy szűk. Ezek szerint valamik* letékesek már feloldották o coikra vonatkozó szeszkori zást. Hiszen ugyancsak a szélén, igaz, az út más old1 már egy jókora italmérés várja a megfáradtaikat. Tényleg sokminden megvi zötit. Dudás Györgyné csarnokellen­őr és egyben gombaszakértő is a vasgyári piacon. Közel húsz éve dolgozik már a szakmában; há­rom esztendővel ezelőtt helyez­ték jelenlegi munkahelyére. Em­lékezetében valóságos rémtörté­netek tára árulkodik róla: ho­gyan csapja be a különösen ve­szélyes és álnok gomba, a gyil­kos galóca a legöregebb termé­szetjáróikat, az esküdt gomba­szakértőket Is. Am most, mint­egy végszóra az irodába egy fe­hér hajú hölgy lép be. Kezé­ben reklámszatyor, abban pedig meleg-barna, szép, egészséges gombák. — A lányom pereces! telkén egy fa tövében találtam ezeket a gombákat — mondja az ősz hajú hölgy. Szabados Lászlóné. A szomszéd szerint egészség­gel elfogyaszthatom, de én biz­tos szeretnék lenni a dolgom­ban. Jobb ha egy szakember is megnézi a gombákat. Dudásné bológat: — Jól tette, hogy elhozta őket. A szomszédjának egyébként iga­za volt, ezt a gombát nyugod­tan elfogyaszthatják. Ez -a ter­més az ízletes tőkegomba, amely korhadó fáikon, esetleg gyöke­reiken élős-ködik. Egy-egy őszi hétvégén a család ebédjében a húst is helyettesítheti. Külön szerencse még, hogy ezt a gom­bát akár házilag is lehet ter­meszteni kis munkával. Hogyan ? Nos először is meg kell jegyez­ni a helyszínt ahol termett. Amikor a- gombát megmostuk és felszeleteltük, a vizet nem sza­bad kiönteni. A tállal vissza kell menni a helyszínre, s ott kell kiönteni a vizet, mert ab­ban benne vannak azok a spó­rák, amelyekkel ez az ízletes termés szaporodik. Ugye, milyen egyszerű ez az egész ? tost (lengyel piacról va­ló), melyen magát a számlapot lehet i forgat­ni cg majd lift mutatja« j amit éppen mutat. Itt vannak az ántivilágból maradt rugós dinnye- mérlegek is, miket bele lehet szúrni a dinnyé­be, beakasztani bármi­be és mutat vagy 12. kilóig, ^ár a .rugó­ja kit' akkor föl­tehető bbet. Látha- „ tunk mine éré­ket} iibnérlegekct len . v ^ az egykori konyhátok is, azok a biz®, kacsacsőrü- ek, egyik ol­daláré biásikra is L helyeztek valaha egy- cgy szépen kisuvickolt réztálat. Hitelesítettet. Ma már ezeket a réztá­lakat leginkább mű- ^apyags vödrök, miegy­i#lrl,WtÄk • • • De otf IáMy-Jg^ént a nagybani piacorf’ vákJ» *» a gyümölcsösöknél — a fürdőszobai mérleg is, rátéve egy műanyag la-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom