Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

Szeptember végét írjuk immár. A szántóföldeken, a bekben beérett a termés java, a mérleg havában akarva aka­ratlanul is mérlegre tesszük milyen volt, s milyennek ígérkezi * az esztendő. Ha pedig az ember egy szeptemberi szalonnasütés^n a parazsak lágy fényébe nézve, a hagymás zsíros kenyér, s a jó bor után elandalodva mélázik kissé, különös gondc»k jutnak az eszébe. Az élete állandó mérlegelésből áll. Min­den este, de ha úgy adódik, akár óránként átg ondolhatji mérlegre tehetjük, mit és hogyan tettünk, vajon okosan csele- kedtünk-e, a józan megfontolás szabályai szerint, avagy j|anatnyi indulatunkra hallgatva, ostobán viselkedtünk? Másnap felébredünk, szemünkből kitöröljük a tegn< esti komor, vagy romantikus gondolatokat, s elindulunk a piac­ra bevásárolni. Körképünkkel a miskolci, szeptemberi pia ól készített riportjainkkal, híradásainkkal kívánjuk az olvasó érdeklődését kiszolgálni. A zsibi Mondták, hogy majd megvál­tozik. Hivatalos szervek mondták pár évvel ezelőtt, amikor a kül­országbélieket és a belországbé- lieket erélyesen kitessékelték a Búza .térről és környékéről. Mondták azt is, hogy majd a Zsajrnadn mindennap lesz piac, sűrítik a buszjáratot és egyálta­lán jobb lesz minden. Ott kinn. A közlekedés tényleg jobb. Ámbár az ember úgy érzi, hogy csak vár, csak vár, de sehon­nan semmi, lassan a Nap is fölkel, vagy lemegy. Pedig, er­re a piacra az odajárók .tudják, — csak kora reggeltől a déli órákig érdemes időt szánni. Ez ilyen piac. És még milyen? Milyen most? Köves. Mindenekelőtt boka fi- camító kövekkel terített. A kö­vek arra hivatottak, hogy eső idején is lehessen valamire lép­ni. Sajna, a nagyobb részt ak­kor, a kövek ellenére is tócsa, sár, gumicsizmát kívánó terület. Asztalok: leginkább nincsenek. Továbbra is papírra, puszta földre teríti mindenki a porté­kát. Tisztességes WC ugyancsak nincs. (Ami korábban volt, már az sincs, bár azt nemigen sírja vissza senki.) A hangulat: az igen! Az megvan és a maga módján igen­is szép. Ment ez a piac kurió­zum, hiányozna, ha nem lenne. Néhány éve jelenték meg a kárpátaljaiak, az erdélyiék. A bennfentesek leginkább őket ke­resik. (A lengyelek már nagyon is dörzsöltek.) Sem a SZU-ból, sem Romániából érkezettek nemigen ismerik még az igazi piaci értékeiket, a vásárlóerőt. Az előbbiek 30 forintért kínál­nak iknsbaltát, bőrtokkal, csak akkor lepődnek majd meg, ha harminc forintért itt egy üveg sört ha kapnak. Az erdélyiek 150—200 forintért magas szárú, bőrből készült gyerekcipőt ad­nak, mert még nem nézték meg a mi kirakatainkat. Csupán át­számolják a lejlt, a rubelt. De Gombatermesztés házilag hát éppen ez az! A rubel itt piacon már régen nem éri f a korábbi hivatalos 18 forifll Majdhogynem az egy az { bent éri meg, de akiinek J" rintra van szüksége, hogy vf miit itt vásároljon, a mi K jainkban, annak talán még , vesebbet is. (A SZU-ból eg;, ként kiváló, magas nyorfj permetezőket hoznak át id'^ űrtartalommal, tíz literrel? hátra alkaszthatókat, felpurtf hatókait, feszmérővel, öss t, réknyi pótalkatrésszel, hátV nával, hosszú vézetékkel, c* 800—900 forintért. A viszi eladóktól ugyanez: 2000—i forint. Ugyancsak a SZüj hozzák a munkaruhákat —í tudható valójában ménn| adák, mert a „viszontosok” ^ ra tartják, és kiszedik belőlr cédu lkakat.) . Nagy baj: mostanság az ^ bér atig-alig tud vásárolni) kárpátaljaiktól, az erdélyié? A viszonteladók iájuk csaj^j csakis velük tárgyalhatunk.^ higgyenek a tört magyarnyk imitálóknak. Inkább a kff rendszámának. A pokróccal^ takart rendszámú kocsik már ugyancsak' jeleznek r mit. j, Vásárolni azért még így 4 hét. Érdemes. Gyermekcipő anorákokat, gázálarcot (300). rint és 'ki tudja,, mem Ike? gyertyatartót és ha nem tea az üvegben, esetleg konyakt De ez utóbbit, legalábbis^ lami rövidet, vagy seritalt g már lehetséges a piac 'k<g közepén is, egy jókora büféből. Magyaros nyíltsí árulják, mi pedig ugyanígy szűk. Ezek szerint valamiki letékesek már feloldották o coikra vonatkozó szeszkor! zást. Hiszen ugyancsak a szélén, igaz, az út más old1 már egy jókora italmérés várja a megfáradtakat. Tényleg sokminden megvi zott.., — „Hiteles a mérleg? — ,Hogy-hogy hite- les-e? Hathatja, hogy mérleg!?” Tényleg az. Ránézés­re bizony mérleg, még­hozzá, ahányfele néz az ember, annyiféle mér­leg. Bármely piacon. Az eladók különösen ked­velik mostanság azt a vekkerórához hasonla­Dudás Györgyné csarnokellen­őr és egy ben gombaszakértő is a vasgyári piacon. Közel húsz éve dolgozik már a szakmában; há­rom esztendővel ezelőtt helyez­ték jelenlegi munkahelyére. Em­lékezetében valóságos rémtörté­netek tára árulkodik róla: ho­gyan csapja be a különösen ve­szélyes és álnok gomba, a gyil­kos galóca a 'legöregebb termé­szetjáróikat, az esküdt gomba- szakértőket is. Aim most, mint­egy végszóra az irodába egy fe­hér hajú hölgy lép be. Kezé­ben reklámszatyor, abban pedig melegbarna, szép, egészséges gombák. —< A lányom pereces! telkén egy fa tövében találtam ezeket a gombákat — mondja az ősz hajú hölgy, Szabados Lászlóné. — A szomszéd szerint egészség­gel elfogyaszthatom, de én biz­tos szeretnék lenni a dolgom­ban. Jobb ha egy szakember is megnézi a gombákat. Dudásné bológat: — Jól tette, hogy elhozta őket. A szomszédjának egyébként iga­za volt. ezt a gombát nyugod­tan elfogyaszthatják. Ez a ter­més az ízletes tőkegomba, amely korhadó l’álklon, esetleg gyöke­reiken élősködik. Egy-egy őszi hétvégén a család ebédjében a húst is helyettesítheti. Külön szerencse még, hogy ezt a gom­bát akár házilag is lehet , ter­meszteni kis munkával. Hogyan? Nos először is meg kell jegyez­ni a helyszínt ahol termett. Amikor a gombát megmostuk és felszeleteltük, a vizet nem sza­bad kiönteni. A tállal vissza kell menni a helyszínre, s ott kell kiönteni a vizet, mert ab­ban benne vannak azok a spó­rák, amelyékkel ez az ízletes termés szaporodik. Ugye, milyen egyszerű ez az egész ? helyezlek valaha egy- cgy szépen kisuvickolt réztálat. Hitelesítettet. Ma már ezeket a réztá­lakat leginkább mű- mianyags vödrök, miegy­I144Hf,<ÄtÄk • De otf látható — ínként a nagybani piacon, vágy a gyümölcsösöknél — a fürdőszobai mérleg is, rátéve egy műanyag la­vór. Hát akár az előbbi­eké. Valakinek egyál­talán kötelme megnéz­ni, hogy a piacon ki, minő mérleggel mér? Vagy nézze meg a vá­sárló? Elvégre mi is zsebre tehetünk egy rek­lámként közreadott mér- lcgccskét. Aztán ha akarom ez is hiteles ;., Kft.-t alapítottak A zöldséges Faster Nándor az együk legrégebbi ‘kiskereskedő a vasgyári piacon. Jellegze­tes alakja több mint húsz esztendővel ezelőtt tűnt fel a piacon. Először egy ter­melőszövetkezet boltjában dolgozott, majd 1971-ben önállósította magát. Mos­tanában új szelők fújnak a gazdaságban, ezért az egy­kori zöldséges egy újabb átalakulást élt át. Társával megalakította a Fister— Pál'fii Kift.-t. — Remélem mem ve­szik szerény télen ségnek — mondja Fister Nándor — a miikor elmondom magam­ról: az évitizedék alatt si­került megismernem a vas­gyári piac vásárlók'o/.önsé- génék szdkásait. A ikörnyé- ken élő emberek nem kü­lönleges árura, extra kí­nálatra vágynak, hanem arra, hogy jó minőségű zöldséget és gyümölcsöt vásárolhassanak lehetőleg olcsó áron. A vasgyári pi­acra nem utaznak be vi­dékiről, iiítt arányaiban ki­sebb a kerestet és a kí­nálat is. Én arra töreked­tem, hogy a .kialakult ve­vőkörömet. megtartsam, és kisebb szívességekkel, ap­róbb szolgálatokkal állan­dó vásárlóikat szerezzek boltomnak. A kft. megala­kítására is azért szántam el magam, hogy a mosta­ninál is több akciót szer­vezhessünk. Én állítom, hogy nemcsak az ötezres bankót, de a fillért is meg kell becsülni, s nálam a nyugdíjas vásárló ugyan­olyan kiszolgálásban része­sül, minit la pénzesebb ré­teg. Elvem szerint inkább legyen kiisébb haszon a ter­méken, de forogjon a be­fektetett tőke, s az árakkal mindig imagamhoz édesges­sem a vevőket. Most pél­dául arha készülök,^ hogy nagy tételben ón kínáljam az egész városban a legol­csóbban a hagymát. Kilón­ként d 2 forintért adom Téli tárolás majd. de az is .lehet, hogy még „vékonyabb" árat írok majd a táblára. A vasgyá­ri piacon a Fister—Pálfi Kft. bővíteni kívánja a to- jáslkínála'tot, amelyét Bá­bolnáról szerzünk Ibe. Ezen­kívül Egerben egy pince- gazdasággal sikerült szer­ződést kötni, és olcsó ter­melői borokat kínálunk a családi igények kielégíté­sére. — Jól megfontolta ön ezt a lépését? A piacon van egy népszerű büfé. Sze­szes ital árusításával ezen­kívül foglalkozik már a pe- csenyés is, de alkoholt mérnek ott is, ahol koráb­ban fagylaltot, előtte pe­dig virágot kínáltak. Ezen­kívül a környékbeli utcák­ban, élelmiszerüzletekben megszámlálhatatlan helyen lehet bort, sört, pálinkát vásárolni. — A Fister—Pálfi Kft. nem az iszákosokat, céloz­za meg kínálatával. Mi a következőre gondoltunk. A bort csakis karmákban szol­gáljuk ki, s engedélyünk sincs, hogy két-három de­cinként kimérjük. Tudom, hogy egyre szegényöbbek az emberék. De azt is tu­dom, hogy egy-egy csalá­di összejövetelre, esküvőre, baráti találkozóra azért még kiszorítják a pénzt. A jó bor, ha mértékkel fogyasztják, nem teszi tönkre az embereket. Én igyekszem az egri termelői borokat az itt vásárló em­berék pénztárcájához mér­ten is olcsó áron kínálni. Társammá! kínosan ügye­lünk arra, hagy nálunk még véletlenül ,se alakul­jon ki kocsma. A minő­ségre is nagy gondot for­dítunk, mert tudjuk, hogy aki egyszer csalódik, má­sodszor már nem jön ide vissza. — Bennünk senki sem csalódhat! A zöldségeik, gyümölcsök téli tárolása különös gon­dot igényel. Egyszerűbb a helyzete azoknak, akik csa­ládi házban laknák, vagy fcisker.ítuilajdonosok. A leg­több zöldségfélét ugyanis lehet akár a szabadban is átte teltetni. Verméléssel, széna takarással megtartha­tók fogyasztható állapotuk­ban. Pincében is — főleg földes aljazatúban — hosz- szú ideig frissein marad a burgonya, hagyma, zöldség, répa, természetesen kellő előkészítés után. Általáno­san érvényes tudnivaló, hogy csak teljesen ép, egészséges terméket .tárol­junk, s ne mossák, ne tisztítsuk meg a felületü­ket. Ezzel ugyanis csökken az élettartamuk. Alapos vá­logatás után .tegyük téli pihenőhelyére a burgonyát, lehetőleg hűvös, száraz he­lyiségbe. Bél-házban lakók­nál ez lehet'a pince, vagy babaikoosi-itároló, amennyi­ben ezek hőmérséklete,nem esik —1 fok alá. Ennél hi­degebbet ugyanis a'krump­li nem bír el, megfagy. Ér­demes rendszeresen átnéz­ni később .is a gumókat, s ha szükséges, csírátianíta- ni. A hagyma hűvösebb helyen is tárolható, amenv- nyiben megfagy, az eredeti helyén hagyva ikell meg­várni, míg kienged. Ez­után tetszés szerint fel­használható, fogyasztható. A zöldséget, répát vi­szont óvni kell a .fagytól, s az előzőekkel .szemben ned­vesebb tárolót igényélnék. A legelterjedtebb telelteté- sük ládában történik, so­ronként lerakva, az egyes rétegék közé homokot szór­va. Fontos, hogy a száras végük levezőzzön. A fok­hagyma már jóval igény­telenebb, felfűzve bárhol tárolható. Hosszabb ideig azonban inkább a tavaszi fokhagyma alkalmas a fo­gyasztásra, a mostani, őszi körülbelül karácsonyig áll el. Tollán (kevesen ismerik azt az egyszerű „'trükköt”, amivel a paprika — főleg a pritamin — is hosszú ideig fogyasztható. Annyi a teendő mindössze, hogy szára végére gyertyafagy- gyút csöpögtetünk, majd papírba csomagolva száraz helyre tesszük. Különösen a kerttulajdonosak figyel­mébe ajánljuk, a még be nem érett, de már fehér- sárga színű paradicsom téli éltetését. A fürtöket szá­rastól letépve felakaszthat­ják a pincében, s néhány hét múlva — a szezon el­múltával — is szép, piro­sán teböti'k az asztalra. Egész télen friss zeller és zöldség zöldjéhez jutha­tunk, ha egy vödörbe (fa­zékba, cserépbe) 1:1 arány­ban földet és homokot te­szünk s abba beleszúrunk néhány szál zöldséget, zel­lert. Rendszeresen nedve­sítve folyamatosan bújnak ki a friss hajítások. Tárolható a szőlő is, megfelelő nedvességtartal- mú helyen fetalkasztgatva. A fürtök akár Erzsébet- napi'g .is fagyasztható álla­potban maradnák. Erre a célra elsősorban a dele- ware fajta kiváló. Akár Katalinkor lis ehetünk dinnyét, ha a téli „csesz- ton" fajtát (hosszúkás, csí­kos, vastag héjú) tiszta mésszél bekenjük. Friss marad akkor is, ha búza közé tesszük. Mi újság a halpiacon? Az utóbbi időben Mis­kolcon városszerte egyre kevesebb helyen lehet ha­lait vásárolni. Az uszonyo­sokat kedvelők legbizto­sabb beszerzési lehetősége szinte már csak a Búza téri piac. Pedig az itteni elárusítóhelyek előtt szűn­ni nem akaró érdeklődés bizonyítja, van kereslet az egészséges és olcsó halhús iránt. Bár .a csarnok Halért üzletében üres medencéket találtunk, a hajdúszobosz- lói halászati tsz boltjában bőven volt választék. Mind­össze 50 forint a busa ki­lója — a vezető esküszik, hogy sütni, rántani csak ezt viszi maga is —, a pontyot 120-ért mérik. A nyári holtszezon után meg­kezdték a kárász, keszeg, harcsa, syllő és csuka le­halászását, hamarosan e fajták is kaphatók lesznek. A vevő kérésére a kivá­lasztott példányt fejbekó- lintják, tisztítják, darabol­ják, sőt még receptköny­vet is adnak az amúr és a busa elkészítéséhez. A napi forgalom változó — tudtuk meg —, fizetés- és ünnep­napokon 10 mázsa, 'kará­csonykor kár 30 mázsa is elkel. A kinti kőasztalon áru­sító magánkereskedő sem marad vásárló nélkül. Jó időbe telik, míg — állva a vevők rohamát —, ráér szót váltani velem. Kovács László, ecsegi fiatalember naponta járja a léhalászó­helyeket, s garantáltan a legfrissebb pikkelyesek kap­hatók nála. A választék sem utolsó, hétféle halat ■kínál, alig drágábban, mint a csarnokbeliek. Van ' is forgalma' bőven, napi 3 mázsáit is klánul. Több is fogyna, de tartálykocssi szállítóautójába nem fér ennél nagyobb mennyiség. SS! ■ Az összeállítást készítették: Farkas Maya, Gyárfás Katalin, Laczó József, Kovács Ju­dit, Priska Tibor, Udvardy József tost (lengyel piacról va­ló), melyen magát a 'Számlapot j.ghcte forgal­meg J amit éppen mutat. Itt vannak az ántivilágbői maradt rugós dinnye- mérlegek js, miket bele lehet szúrni a dinnyé­be, beakasztani bármi­be és mutat vagy 12 kilóig, '•'ár a rugó­ja kii ’ okkor föl­tehető '•bet. Látha- , tunk '.ti minccrc- á|e% ffibnérlegeket torabftitV®8© len vf az egykori konyhy^ck is, azok a biz®, bacsacsörű- ck. m<Jeb egyik ol­dalára* biásikra is

Next

/
Oldalképek
Tartalom