Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1991. augusztus 10., szombat (M)ilyen ez a nyár „A csődörös” Egy mezöcsáti lovasgazda — Nagy Istvánt keresik? Elég nagy hely. ez, nem ismerhetünk névről mindenkit... — Lovakat tart... — Ja, ' a csődörös Nagy István? S így már .könnyű az útbaigazítás. Áim a szerencse még mindig nem áll mellénk, hiszen a gazdát nem találjuk otthon. Felesége elmondja, hogy a hét végén fogathajtöversíeny lesz itt, Mezőcsáton, s a férje a pályát készíti. Aim felajánlja, hogy vetünk tart, megkeresni őt. Gépkocsival nekiindulunk a mezőnek, majd mikor egyre több desz a vizenyős rész, s ráadásul a bucka, gyalog folytatjuk utunkat. Azonban csak néhány gomíba az eredmény ... Y issaafelé tál állkoz tunk Nagy Istvánnal, az Áréból integetett ki, s mondta hogy indult értünk, hátha ki kell húzni kocsinkat a latyakból. — Huszonnégy .hold földünk van — meséli, miikor már leültünk a hűvös szó-, bábán. — Lucernát, búzát, cukorrépát, borsát, zabot, kukoricát termesztünk rajta. Van kaszálógépünk, bálázónk, épp csak a kombájn hiányzik még a gazdaságból. — Beléptek annak idején a tsz-be? — Nem. Kicsit meghúz- gáltak bár, de kimaradtunk. Két hónapig, míg ment az agitállás, a hangszóróból hallgathattuk, milyen rosz- szák is vagyunk. — A falubam a lovairól ismerik. Tartanaik más állatokat is? — Pár évvel ezelőtt, míg anyóka is fiatalabb volt, tehenüket is tartottunk. Ám leadtuk, mert a lovacskázás mellett éhhez már nincs erőnk. Van még néhány sertés, de most, hogy nem kell a ló, a termény, a hús, nem kéll semmi, az ember nem tudja, hova tegye magát. — Nagyon elfogytak a lovak az országból. Mint ön is mondja, \nem nagy to kereslet. Miért tartja őket mégis? — Három állami fedezőmén (két Nonius és egy Al- dato) van nálam, ,s itt a saját csikóm is. Sók velük a dolog, s fedeztetési szezonban, az egész délelőtt ezzel megy el. Az Aldato három éve van nálam, 14 évesen került ide. Addig nem is volt rajta hám. Pedig olyan az, mint a só, jó mindenre. Ugrani is, kocsiba is. Gyierékkorom óta lovaik között vagyok. A barátaim azt mondják, hogy engemet tán’ a ló közt csináltak. Biztos, hogy nem sokan vagyunk ilyen megszállott lovasok, ám aki lóval foglalkozik, az csak megszállott lehet... — Milyen ön szerint ma hazánk lótenyésztése? — Mind mennyiségben, mind minőségben nagyon leromlott az állomány. S mindenki csak szabadulna tőle. Régebben a tsz-ékben volt 150 ló is, ma jó, ha egy pár van. Persze, vannak — az elnököktől függően — jó példák Is. Az egyéni gazdáik pedig kezdik komolyan venni a lótenyésztést. S a mostani fiatalemberek nemcsak a munkában veszik az állatok hasznát, de szeretik a sportot is . .. — IHa már a sportnál tartunk, elmondhatjuk, hogy itt ma és holnap fogathajtóversenyt rendeznek. ön szervezte, s indult is. Mire számít? — Elsősorban jó időre, jó hangulatra, s azért szép eredményt is szeretnék elérni. Ebbe azonban beleszólhat a két ló, meg a segédhajtó, és megcsúszhat a kocsi is . . . í Dobos Klára Előkészítő tanfolyam Ablonczy László elmondja Uj igazgató a Nemzeti élén A Bessenyei György Tanárképző Főiskola az 1990/91- es tanévben is sikerese^ rendezett egyetemi és főiskolai felvételi előkészítő tanfolyamokat. A 13 csoportmunkájában 265 fő vett részt. Ez év októberétől a felvételi tárgyak többségéből újra indítanak előkészítő tanfolyamokat. A feltételekről részletes ismertetést küldenek Szabolcs, Hajdú és Borsod megyék középiskoláinak és a városi önkormányzatok művelődési osztály annak. A tanfolyamokra jelentkezni illetve érdeklődni a 41-222/153- as teiefonszámon, vagy személyesen a főiskola főigazgatói hivatalában lehet. Szeszélyes hónapban nevezték ki a Nemzeti Színház igazgatójának, tavasz- szal. Most nyár (van. Ez az 1991-es — mint máskor is — többeknek lehet szeszélyes, hiszen esik, fúj, izzaszt, forrósít... 'Hogy viseli ezt a nyarat a Nemzeti új igazgatója, Ab- . lonczy László? — ezzel kezdtük a beszélgetést. — Munkával telik, mindenekelőtt. Nagyon sok mindent kell tisztítani ahhoz, hogy új alapokon egy új Nemzeti Színházat kezdjünk építeni, szellemiekben. Ez a munlka sóik olyan feladattal jár, amelyet nem szívesein végzek, mert olyan anyagi és szervezeti gondok mutatkoznak, amelyekre nem számítottam, és messzi vannak a szellemi kérdésektől. Elődöm boldog ember; vagdalkozásaii- ból kiderül: nem is tudja, mj a Nemzeti Színház; fogalma sincs, mát hagyott itt. Éppen ezért, nem válaszoltam nyilatkozataira, vádaskodásaira. Mert előre kel.1 tekintenünk. Hatalmi zavarodottságának beszédes momentuma: nyilatkozataiban újra és újra ismétli : abban hibázott, hogy Sinikovöts Imrét és Kállay Ferencet nem fosztotta meg örökös tagságától. Csak azt felejti el, hogy e két kiválóság a Nemzeti Színiház múltját is képviseli; s ő például statisztaként a „homokban” kúszott, amikor Sirekovite Imre a Mózest alakította — több mint négyszáz- szőr ... — Mégis, hogyan állnak össze a napok percekből és órákból, hogyan állnak össze ezek a nyári hetek? — Nagyon sokféle hivatalos beszélgetés zajlik ezekben a napokban írókkal, közéleti emberekkel, politikusokkal. Öröm elmondani : mindenki nagy szeretettel, odaadással óhajt segíteni ebben a színházteremtő munkában. De még a pihenésre szánt percek-órák is a színházzal -kapcsolatos, örömteli momentumokat erősítik bennem. A napokiban Pótra utaztam, Agárdi Gábor születésnapját köszöntendő, de nem találtam otthon ; a helyi művelődési házban — a szabadidejét áldozva, és komoly pénzkeresetekről lemondva — Tamási Áron Énekes madarát rendezi, műkedvelőknek, hogy ősszel bemutathassák ... Jó érzés volt Gyulán — a viharos napokban — színházunk műszaki gárdájának helytállásait tapasztalni ... S az irodában se érzem magányosnak magam. Egyszer Kállay Ferenc kukkant be, a tudakozódik : mennék-e a dolgok; aztán Sík Ferenc főrendező, olaszországi hivatalos útjáról érkezve és Gyulára tartva megáll, hogy a következő évadok teendőit is körvonalazzuk. Apró momentumok ezek, de jelzik: sok odaadás, ambíció, törekvés van a munkára; mindenki várja, hogy egy tisztességes színházépítő munka elkezdődjön végre. Színházépítő, mondom: mert nemcsak az esti előadások szelleméről van szó. Csalk úgy lehetünk hitelesek, ha a nap minden percét, és egész munkánkat etikus, teremtő szeretetben fogant közösségi magatartás hatja át. Ami viszont szomorú, hogy temetőbe is többször kell eljárnunk ezekben a nyári napokban ... Manapság a megbeszéléseink és tájékozódásunk köre Marosvásárhelytől Amerikáig terjed. S még az augusztus 26-i évadnyitó előtt Újvidékre és Belgrádba .készülök. Ezekben a vérző-háborús napokban nagyon nagy szükség van arra, hogy erkölcsiekben a vajdasági .magyar színjátszás mellé álljunk. — Ez eddig csak munka, hivatás, munka... A nyár ideje fmásra is való. Pihenésre, kikapcsolódásra, és így tovább ... Jut-e ebből most valami? — Korábban, kritikusként is az jelentett számomra lazítást, ha színházi ibemu tatókra utaztam. Természetesen kevesebbet jártam az országot, mint évad közben, de többet tudtam ilyenkor színháziakkal beszélgetni; többet tudtam olvasni... Ez megintosak a hivatás vonzáskörét jelenti. Most néhány napra, a színház siófoki üdülőjébe elmegyek a családommal; de a közös együttilét örömét is munka kíséri ... — Mondana a családról valamit? — A feleségem államközi szerződés értelmében, a strasbourgi egyetemen tanít, és három gyermekem is ott él. Ök csak nyári szabadságon tartózkodnak itthon; szeptemberben visszau taznak. — Tudom, önnek erős kötődései vannak ide, hozzánk: Borsod-AbaújZemplénnek az utóbbi tájához. Mikor adódik alkalom visszatérni egy kicsit, hazalátogatni? — Bodroghalászon születtem, Sárospatakon érettségiztem ... Édesapám sárospataki temetőben nyugszik. Mellette van eltemetve Cs. Szabó László; amikor virágot viszek apám sírjára, egy szál jut mindig Cs. Szabó László hantjára is ... A gyermekeikkel újra és újra elmegyünk a Bodrog-parbra. A Rákóczi-várban bolyongva felidézzük a kurucidőket, s gyermekkoromról fagga- tóznák. A romos várudvaron, gyerekként én is sokat játszadoztam, ezért talán irigykedve hallgatnak. Később arról is álmodoztam, milyen jó színházi alkalmat teremthetne ez a környezet. S az iskolaudvar ... Érdemes lett volna már ezen a vidéken, ennek a tájnak, Pataknak a színházi hagyományait felújítani: az iskolajátékokat; a régi hagyományból újat teremteni! — Ha finoman kell fogalmazni, úgy mondom: az ön kinevezését a Nemzeti Színház igazgatói székébe sok támadás érte a magyar sajtóban. Mi a válasza? .. . Hogyan élte meg ezeket az időket? Hogyan megy az „emésztés”? Túl- tette-e magát mindezen?! — Finoman fogalmazott. Elmondom a véleményem ... A színházi világ hatalmi köre szinte biztosra vette, hogy a szolnoki színház vezetése kerül a Nemzeti Színház élére. Kinevezésem váratlanul robbant be a közéletbe; s ez felbolydította a hatalmi érdekeltségeket. Engem nem érintett a hisztérikus rágailomhadjárat, minthogy negyedszázada nagyon is jól látom az úgynevezett szákmai klikk működését; a sanda és gyalázkodó jelzőket és minősítéseket eddig is elégszer kaptam Szinetár Miklóstól, vagy az aczéli talln okhadosztálytól. Most se adták mást, csak mi lényegük ... Kérdezem, egy demokráciában hogyan vehető komolyan egy olyan színházi közélet, amelyben Koltai Tamás egyszerre a Színház című lap főszerkesztője, a Magyar Televízió színházi ügyeinek a meghatározója, az ÉS-ben írt ci,kiket, a rádióban nyilatkozik, a szövetség illusztris hangadója ... És sorolhatom tovább fórumait. Hogyan vehető komolyan az a Mészáros Tamás, aki egyszerre a Magyar Hírlap rovatvezetője, a Vígszínház egyik művészeti vezetője, s zárt körű társulati ülésünket hívatlanul megtiszteld, és a televízió kulturális műsorának egyik műsorvezetője...!?; az urak, akik az elmúlt évtizedekben kezükben tartották és változatlanul, görcsösen a kezükben akarják tartani a hatalmat. Mélységes provincializmus jele ez; még ha Európára hivatkoznak is. A magyar szellemi és színházi életet becsülném le, ha úgy vélném, hogy a szakmát csak ők jelentik. Legfeljebb a maguk nevében beszélhetnek; ha nékik nem tetszik majd a Nemzeti Színház, semmi baj, a Hevesi Sándor térre nem kötelező járni még hivatalból se, ha nekik pince- és padlásszínházhoz van kedvük. Egy bizonyos, s ezt illik tudomásul venniük: legfeljebb a maguk nevében beszélhetnek; a fejedelmi egyes kora lejárt. A Mái Nap és a Kurír mocskolódásaival pedig önmagát jéllemzfi. Számomra megnyugtató, és megerősítő, hogy — Agárdi Gábortól Rubold Ödönig és Götz Annától Lukács Margitig — kiváló művészek és a színház tekintélyes műszaki gárdája ép- penúgy, mint a hazai és az egyetemes magyar szellemi élet kitűnőségei — Sütő Andrástól Vas Istvánon át Fejtő Ferencig és Határ Győzőig — szeretettel és segítőkészséggel fogadták kinevezésemet. — Az 1991/1992-es évadban mi lesz a Nemzeti Színház első bemutatója? Mikor húzzák föl a függönyt? Milyen bemutatókat terveznek az évadban? — Változatos évadikezdésről számolhatok be. A pápalátogatás tiszteletére augusztus 19—20—21-én, a Várszínház műsorra tűzi a Csíksomlyói passiót, amely tíz esztendeje szerepel rendületlen sikerrel a színpadon. Szeptemberben ugyan még készülünk az évadra, ám színháztörténeti alkalomnak ígérkezik, hogy 7- én és 14-én, harmincöt év távoliét után Szörényi Éva irodalmi esttel visszatér a Nemzeti Színházba. A Várszínházban október elején a főiskolás Magács László kezd; Marivaux A szerelem játékai című darálóját viszi színre; munkáját vizs- garendezésmefc is tekinti. A nagyszínházban október 25-én, Vas István—Hubay Miklósi—Bánki György Egy szerelem három éjszakája című művét mutatjuk be. A darabot Hubay Miklós, az előadás vendégrendezőjével, a marosvásárhelyi Kincses Elemérrel újragondolva, átdolgozta. Sok feladatra készülünk egyszerre; még nem is beszéltem arról, hogy augusztus végén megkezdődnek a decemberben kétszázadik előadásait ünneplő, Advent a Hargitán felújításának próbái; a Párizsiból hazatérő Funtek Frigyes, a Tóték olvasópróbáit tartja (őrnagy: Cserhalmi György; Tót: Sinkovits Imre). A Cseresnyéskert novemberi premierjét Victor-loan Frunza, a kolozsvári Nemzeti Színház igazgató-főrendezője jegyzi; megkezdtük az előkészületeket a kolozsvárj Állami Magyar Színház novemberi vendégjátékára is. A nyár folyamán már többször folytattunk megbeszélést Novák Ferenccel, Szörényi Leventével, Bródy Jánossal, mert januárban, a Kőműves Kelement új elképzelésben állítjuk színpadra. Nem folytatom tovább ... Még csak a jövő év januárjánál tartunk ... Talán ennyi is jelzij szellemi és esztétikai értelemben is gazdag repertoárt tervezünk. Bizonyára sikeres és gyöngébb előadások váltakozva születnék majd, ez a színház örök rendje szerint így természetes. Bárhogy is legyen, egy bizonyos: hitetlen és cinikus szellem nem hatja át előadásainkat. Kétkedő és pocskondiázó időkben ugyan miféle hitet akar sugározni a Nemzeti ? — kérdezheti, okkal. Érzéketlen', vagy tetteti magát az, aki nem óhajtja tudomásul venni, hogy történelmi időt élünk. Sosem remélt változásokat. Türelemre és erőre van szükség emberi és társadalmi méretekben egyaránt. Ebben az önlbi- zalom-erősítő és hitet sugárzó szolgálatban óhajtunk dolgozni, mert Németh Antal több mint fél évszázados gondolata változatlanul érvényes, miszerint a Nemzeti Színház „csa'k akkor teljesiti hivatását, ha a nemzet meghallja szíve dobbanását.” T. Nagy József
