Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-10 / 187. szám
1991. augusztus 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 A rendőrség múltjából VI. Az ÁVH megjelenése A háború után alakult, fiatal rendőrségnél, rövid! időn belül sor került az első alaposabb átszervezésékre. Borsodban 1946-ban .lőttek létre — a korábban működött politikai osztályok feladatkörének átvételével — az államvédelmi osztályok. (ÁVO) Valóiéban ez a feladatkör tovább bővült, hiszen a politikai osztályok jobbára csak a személyzeti ügyekkel, a bizalmas, vagy bizalmas jellegű ügyekkel foglalkozz tak. A napi jelentéseké bői havi, negyedéves, féléves és éves jelentések kerekedtek, és ezek a beszámolók a járási, városi és megyei kapitányságoktól, főkapitányságoktól jutottak el a Belügyminisztériumba. Ide tartoztak az egyesületi és sajtóügyek, valamint a külföldiekkel kapcsolatos rendőri feladatok is, illetve az erkölcsi, és személyi igazolványok lát- tamozása, aláírása is. Ezen belül a nyomozócsoport végezte a régi irattár átvizsgálását, a faslisztapár- tok ügyeinek kutatását, a hír- és adatgyűjtést. A háború utáni időkben a segédhivatal állította ki az akkor még ugyancsak meglévő szabadmozgási igazolványokat. Már a politikai osztályok élén is nagy volt a fluktuáció. Ez érthető is, hiszen olyan rendőri munkaterületről volt szó, ahol fokozatosam, egyre nagyobb hatalom koncentrálódott a vezetők kezében. Mutatják ezt a számszerű adatok is, hiszen a nagyon fontos közrendvédelmi feladatok ellátására sem jutott több rendőr, mint amennyien a politikai osztályokon dolgoztak. A már csaknem történelminek nevezhető távlatból a nem történészi felkészültségű olvasó is megállapíthatja, a Rákosi-rezsim sokkal feketébbre festette a külső és belső ellenség képét, mint amilyen az a valóságban volt. Eltúlzott félelmében aztán ott is konspirációikat vélt felfedezni, ahol csak a jószándékú, teremtő, alkotó fantázia és gondolat munkált. A következmények súlyos zavaróikhoz vezettek, a torzulások visszaéléseket szültek. Ez is előidézte, hogy a politikai osztályok, később az ÁVO, majd az ÁVH (Államvédelmi Hivatal) élén a többi osztályok vezetéséhez képest nagy volt a tülekedés. A korabeli jelentések nemegyszer tartalmaztak iaz ÁVÖ vezetőinek alkalmatlanságára közvetve, vagy nyíltan utaló kitételéket. A szervezet a központosán megjelenő, aztán az egész országban nyomonkö- vefhető hatalmi arányté- vesztés következtében olyan ügyékbe is beavatkozott, amelyek elméletben kívül estek volna hatáskörén. Az irodaiamban, a művészetekben állandóvá merevedett az az ávósszerep. amelyik idővel a tarlóhántás mélységének ellenőrzéséhez, a padlások lesöpré- séhez, a feketevágásokat, megtorló tevékenységhez kapcsolódott. A rendőrség múltjával, azon belül az ÁViH működésével foglalkozó, kutatói alapossággal készülő értékelésékből tudhatjuk meg igazán, mennyire volt indokolt és szükséges a rendőrségi politikai osztályok, az ÁVO, majd az ÁVH határozott fellépése, mi váltotta ki az elítélendő túlkapásokat. Tény, hogy az általános elégedetlenség következtében kirobbant 1956-os forradalom támadásának egyik célpontja éppen az ÁVH volt, amit aztán meg is szüntettek. Hogy az ÁVO és az ÁVH fennállásának, ideje alatt hányán szenvedték el szabadságjogaik csorbítását, szenvedtek a konkrét bántalmazásoktól. an_ nafc felmutatására a jövőben bizonyára lesznek majd felkészült vállalkozók. Nagy József Segítség az elsősöknek A mályi önkormányzat részt vett azon a pályázaton, amelyen iskolákat, iskolásokat támogató pénzt lehetett elnyernik A részvétel sikeres volt, saját, elkülönített alapjukhoz valamivel több mint egymillió forintot kaptak a Népjóléti Minisztériumtól. Az önkormányzat szociális bizottságának javaslatára a képviselői testűiét úgy döntött, hogy leginkább az első osztályosok szorulnak rá a támogatásra, hiszen az iskolakezdés jelenti a szülőknek a legnagyobb terhet. A döntés értelmében 57 elsős szülei kapnak 4 ezer forintos segélyt az önkormányzattól. Ki pénzben, ki számla ellenében — vannak ugyanis olyanok, akik nem feltétlenül jó célra költenék a pénzt. A segélyeket augusztus 20-n után kézbesítik. A megmaradó segélykeretből vagy a napközis étkezésit, vagy az óvodák ellátását támogatják — erről később születik döntés. Időszerű növényvédelmi teendők Az érés időszakában valamennyi gyümölcsfélét károsíthatja a monília (a betegség már a virágzás időszakában felléphet, elsősorban a meggyen és a cseresznyén, de károsító szerepe kevésbé szembetűnő). A kistermelők egy része ilyenkor kér javaslatot a védekezésre. Ha a gyümölcsön kialakultak a penészgyűrűk, már nincs mit tenni. A fertőző anyag mindig jelen van a nyár folyamán is, de a gyümölcs megbetegedését az időjáráson kívül a jég- és szélverés, a gyümölcsmolyok által okozott sebzés segíti elő. Tehát a monília elleni védekezést a nyári időszakban a gyümölcsmolyok elleni védekezéssel kell kezdeni! A késői érésű őszibarack, szilva, téli alma védelme érdekében még sokat tehetünk. A felsorolt gyümölcsöket károsító nioly oknak 2—3, ill. 4 nemzedéke is lehetséges. Ebben az időszakban szinte valamennyi fejlődési alakja (lepke, tojás, hernyó, báb) jelen lehet. A védekezés elsősorban a gyümölcs felületén rövid ideig tartózkodó fiatal lárva ellen hatásos. Ezzel egyidejűleg jelen lehetnek az atkák, a levéltetvek és esetleg! más lombrágó hernyók, és a fás szövetekben károsító kéregmoly. Ez utóbbi főleg a legyengült szilván, kajszi- és őszibarackon károsít. A monília ellen természetesen már károsítók elleni védekezéssel kombinálva a Rovralt, Ro- nilant, Orthocidot, Fundazolt, vagy Topsin-Metilt célszerű felhasználni. A kártevők ellen Karate 5 EC, Bi-58, Fendona. Chinmix. Gyorsan erősödik a petrezselymen, az uborkán a lisztharmatfertőzés. Elsősorban kéntartalmú szerekkel célszerű védekezni, mert azoknak élelmezés-egészségügyi várakozási ideje nincs. De azért ne felejtsük el, hogy ezek mégiscsak növényvédő szerek! A káposztaféléket a bagolylepke és káposztalepke hernyói egyre nagyobb mértékben károsítják. A már korábban említett valamely rovarölő szerek alkalmazásával védekezhetünk ellenük, tapadásfokozó szerrel kiegészítve. Rozsnyó Felvidéki barangolás Krasznahorka Fojtán L. felvételei Szádellői völgy Gömöri táj Az Élet Föltehetően leginkább az első híradás vágja gyomorszájon az embert. Ha olyan. Ez olyan. Nagyon is olyan. Azóta persze már több újságot is lehetett volna lerakni, az elsőként olvasott) mellé púpozni, hiszen itt, a Kárpát-medencében a búza, mindig is az Élet megtestesüléseként, a mindennapi kenyér, a megélhetés jelképeként értendő. Most pedig Róla van szó. A búzáról. Az Életről. Mely jól ég . . . Kevés a fűtőanyagunk, a szánbányászat válságágazat, az olajjal mindig is baj van, állandó háborúk szülője, a földgáz vagy jön, vagy nem, a fánk kevés, szóval szakembereink töprengnek, kísérleteznek. Pótlás ügyében. A kísérlet illetékese mondja, hogy a búza éghető anyag. Hőértéke a közép-dunántúli szenekkel vetekszik .. . Ha; vékony réteget terítünk belőle a rostélyra, tökéletesen ég, ha vastag réteget, akkoi; viszont inkább csak megpör-i kölődik. Ha egy kis szenet is adunk hozzá, úgy még- jobb! Meg kell hát tanulnunk a módját. A búza elégetésének. Annak a fortélyát, hogy miként a legmegfelelőbb a fűtésre. Lehetne most, de még mennyire lehetne szólni a búzáról. Az Életről. Arról a növényről, melynek vetését, gyarapodását, majd aratását, cséplését oly féltőén vigyázták valaha a népek.! Melynek szinte minden rezdüléséről illett hírt adni, ezt a hírt mindenki figyelemmel is hallgatta—olvasta. Vajon megfelelt-e az időjárás, a talaj a vetéshez? Jött-e rá időben hóbunda, hogy megóvja a fagyoktól? Kapott-e elég esőt? Melengette, növesztette-e kellő módon a* áldott Nap? Került-e elég kéz a learatáshoz? Lehetne bizony minderről szólni. Föleleveníteni például a kombájnok előtti időket. Hazafele tartunk a határból valaminek elvégzése után, vidám sihedercsapat néhány félnőttesebb férfi vezetésével. Megállunk az egyik hosz- szúkás parcellánál, melyen idősebb asszony — hadic&- vegy — igyekszik a már rendre vágott búzát marok-t ra szedni, a markot megcsomózni. A kereszt rakására nem is gondol. Bőven estébe hajlik már az idő, erős ci-i ripelés borítja a tájat, a közeli erdőből jóleső, hűvös* hullámokat áramoltat bizonytalankodva a szél, fönt a bátrabb csillagok már le-le-, pislognak alantra. Illő köszönés után (ha valaki a fa* lu határában nem köszöntötte volna az ott dolgozót, hát) azt talán még a nap is kiprédikálta volna a vasárnapi misén! De erre soha nem1 kerülhetett sor, mert aki a munkálkodó emberhez ért, az megállt, köszönt, néhány szót váltott az ősi törvény, szerint) a felnőtt legények kezdték az évődést az ott serénykedő özveggyel. Hogy? még ilyen fiatalon — mind? egy, hány éves volt — még mindig nem tudta befejezni ezt a kis munkát, hát miér? nem arra figyel, miért az er- rejárókra. Az asszony nevet, visszafelesel, hogy hát ugyan az ilyen deli legények hol kujtorognak dologidőben, ugyan mi lehetett az a munkának nevezett szégyentelenség, amit már ily korán befejeztek, meg ilyesmi. örök játék. A Nagy Renck szerint. Hiszen az asszony is tudja, ohgy ezek a legények innen már nem mennelo el addig, amíg nem segítenek, meg ugyanezt tudják a legények is. Hogy nem me4 hetnek. A Nagy Rend szerint nem mehetnek el segítség nélkül, de évődés nélkül sem lehet csak úgy nekilátni. No legények — mondja aztán a hangadó, a banda: gazda, lássunk neki, mutassuk meg! Csavarodik a kötél, rá a markot, jó erősen meghúzni, összecsavarni, nehogy szégyenszemre szétessen vagy most, a kéve, vagy amikora géphez, mármint a dobhoz akarja fölviMázni az adogató, szóval szorosra, erősen, nehogy Juli néni — az özvegyasszony — megszóljon,; aztán pedig megrakni a kereszteket, de szépen, akkurátuson, hogy mindegyikben a szükséges mennyiségű kéve legyen és a legfelső, a „pap" kaláslzai a falu irányába tekintsenek. A határ' bármely részén is épüljenek föl ezek a keresztek, a legfelső kéve kalászai a falu irányába tekintsenek. A határ bármely részén is épüljenek föl ezek a keresztek, a legfelső kéve kalászai a falu felé néznek. Erre is ügyelünk hát. És, mire az égen Sánta Kata megkezdi lépteinek sza- porázását, hogy vigye a vacsorát a Kaszásnak, akkortájt már készen vagyunk a dolgunkkal. De jó Is látni Juli néni jókedvét, örömét! Hej, Juli néni, a te búzád, hogy’ égne a rostélyon? Milyen a kalóriája? Vetekszik-e az ilyen-olyan szenekkel? Nagy kár, hogy mát megint előbukkant a rostély, mármint a búza, mint tüzelőanyag . . . Nagy kár, mert inkább a régi időkről lenné jó szóteleveníteni. Például azokról a szépséges aratási koszorúkról, vigalmakról, melyek ezt a semmi máshoz nem hasonlítható munkát, ennek végeztét köszöntötték és egyben köszönték ennek lehetőségét, köszönték, hogy ez ismét megadatott. Lehetne szólni arról is, hogy a búzaszentelés idejéből való, akkor még zöld hajtásokból mindenki őrizgetett egy-egy szálat, meg lehetne szólni a kenyérsütés szertartásáról, de még a későbbi, a kombájnok ideéjből való nagy munkáról is, mert az aratás, az Élet betakarítása a gépek idejéből való nagy munká- lenti, amit korábban. A mindennapi kenyerünket. De hát praktikus időket élünk. A szén mázsája ma drágább, mint a búza má< zsája. Ergo: ha a búza jő tüzet ad, úgy kifizetődőbb vele fűteni, mint a szénnel. Egyszerű ez nem? Ráadásul sok a búzánk, nem tudunk vele mit kezdeni. (Igaz, aí utóbbi hetek esőivel az églek mintha megoldották volna eme gondunkat.) Ha tehát sok a búzánk, ha teháf a búza olcsóbb, mint a szén, ha tehát a búza is használható tüzelőanyagként... Csak semmi érzefgősködés! A racionális gondolkodás sokkal fontosabb! Lehetséges persze, hogy d magamkorúak, meg az idősebbek már nem tudjuk átvenni a szükséges racionális gondolkodást. . . Restell- nivaló, de már megint Juli néni búzája, csillagos, meleg nyári esten kévékbe kötözött, keresztekbe berakott búzája jut eszembe. Ez a búza vajon hogyan égne? És mit szólna hozzá Juli néni? Priska Tibor
