Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-07 / 184. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 1991. augusztus 7., szerda VÁLLALKOZÁSOK, ÁTALAKULÓ VÁLLALATOK FIGYELMÉBE! A Rádemis Kft. GAZDASÁGI SZOLGÁLTATÓ IRODÁJA VÁLLALKOZIK:- vagyonértékelésre, könyvvizsgálói ellenjegyzésre;- átalakuló szervezetek cégbírósági bejegyeztetésére;- társasági szerződések elkészítésére;- társaságok, magánvállalkozások könyvvezetésére (pénztárkönyv, naplófőkönyv, egyszerűsített kettős)- adótanácsadói szolgáltatásokra RÁDEMIS KFT. Miskolc, Zsolcai kapu 30. Telefon: 46 41-611 181 m. Rádió Miskolc 1116 - ma délután is!!! Vállalkozók, kft-k figyelem! Eladó Miskolcon, a Nagyavas, Csáti sor 272. sz. alatti, irodának használt, kétszintes épület, amely összesen 134 négyzetméter alapterületű, 7 szobás, gázfűtéses, kiépített telex- és telefonvonallal rendelkezik. Az udvaron raktárnak használható pince van. Érdeklődni az 54-521-es telefonon lehet, munkaidőben. Hét Község Polgármesteri Hivatala pályázatot hirdet kettő fő pedagógusállás betöltésére, alsófokú oktatási intézményébe. Feltétele: felsőfokú iskolai végzettség, 2 év szakmai gyakorlat. BÉREZÉS MEGEGYEZÉS SZERINT. A pályázat benyújtási határideje: 1991. augusztus 15. AKKUMULÁTOROK, SZÁRAZELEMEK, TARGONCATELEPEK, felújított SKODA, LIAZ, TATRA, AVIA tehergépkocsi alkatrészek kedvező árakon, a Szabadságharcos Mgtsz, Ernőd AKKU- ÉS KONSZIGNÁCIÓS RAKTÁRAIBAN. TELEFON: 46 92-248, 92-174 TELEX: 62-780. MÉRUSZ-TÁJÉKOZTATÓ Felajánljuk szabad kapacitásunkat méretes egyenruhák, konfckciós munka- és védőruhák, valamint kalapok és sapkák készítésére. Vállaljuk még továbbá bőrkabátok, bundák, egyéb ruhaneműk szakszerű javítását, alakítását, gépkocsi ülésvédő huzatok készítését, függönyök és szőnyegek szegését. Várjuk megrendeléseiket Miskolc, Hadirokkantak utcája 2. szám alá. Telefon: 25-888. Tisztelettel: a Mérusz vezetősége Az őszi gyümölcsbetakarításhoz A BODROGKÖZI ÁLLAMI GAZDASÁG Sárospatak, Nagy L. u. 12. FELKÍNÁL ELADÄSRA SAJÁT FEJLESZTÉSŰ, TLF—L típusú tartályládafordító adaptereiket, 71 .340 FORINT -f ÄFA ÁRON. Érdeklődni a 41/11-555-ös telefonszámon az ipari üzcmágvczetőnél. Kövérnek lenni jó! Kövérnek lenni pocsék, dolog. A kövér ember lassan, de biztosan farmátla- nodík. Sorra hízza (ki i ruháit. Izzad, nehezen szedi a levegőt a lépcsőn. Emiatt bánatos llesz, s mivel vigasztalja magát? Be nyúl a hűtőbe, elrágcsál ezt-azt... és hízik tovább. Esténként azon töpreng, álmodik, hogy infarktust kap, viagy netán cukorbeteg lesz. Klikel az ágyból, bekap egy pár falatot és megnyugodva allszik tovább. A kövér ember szégyellj magát mohóságáért. Egész nap diétázik, azután este hazamegy és Ikiüríti a hűtőt. Természetes, hagy hí zik tovább. Ha kirakat előtt megy, elfordítja a fejét — ne lássa azt az ormótlan testet, amiben latkozik. Elmarad a megszokott társa Ságtól is. Restellj, hogy már nem az, aki, hájrétege mögé húzódik. Ruhái egyre bővebbek — és egyre slamposabbak. Abban a tévhitben ringatja magát, hogy a nadrágra, vagy szoknyára kívülről ráborított bő blúz, pulóver elrejti fölös kilóit. Karcsú időszakának ruhadarabjait gondosan elteszi, egyre olcsóbbakat — átmenetinek szántakat — vesz, majd riadtan látja, hiába minden, semmi remény, hogy visz- szafogyjon. A kövérelk bujdokolnak. Ha élni, s hízni akarnak, nem maradhatnák el ,» munkahelyükről. Pedig itt aztán megkapják a magukét. A kollégáktól. Van. aki a hízás láttán — ha férfi a kövér — gyakori sörözéssel! gyanúsítja, más — fiatal nő esetében — kisbabát sejt a hatalmas pocakban. Az elhízott ilyenkor önuralomból vizsgázik. A kaján megjegyzéseik kivédésében mesteri . fokra hághat, ha ismeri Királyhegyi Pál híres „Gyapjú monológ”-ját. A kis írásból citált részletekkel! nagyon jól védheti magát. A kövérségét felhánytorgatók- nak például mondhatja azt: „Mennyivel szebb egy kövér pénztárca, mint éhezni az utcasarkon!” Vagy: „Minden szép, ami kövér. Hogy nézne ki abban a nagy elefántbőlrben egy sovány kis elefánt?!” Továbbá: „A természet rendje, hogy vannak kövérek, és soványak és ebbe néni szabad belepofázni!” Az elhízott tehát védekezik, élcelődik — a saját rovására. Csak egy dolgot nem tesz: nem küldi el a vele, súlyával törődőiket oda, ahová valók ... Nerrj mondja senkinek az igazat, hogy tulajdonképpen senkinek semmi köze a testsúlyához, a maga pénzén lett ollyan amilyen, meg különben is, pfuj. Pedig legszívesebben ezt tenné. De nem, a kövér ember tűr, nyel. Egyre többet és egyre mérgesebben. És közben figyel: ez így viszonyul hozzám, az amúgy ... Nagyritkán, talál olyan embert, akj vagy észre sem veszi gyarapodását, vagy még ritkábban olyat aki kijelenti: „Hiába híztál el, nekem ugyanaz vagy!” Kövémdk Kenni tehát jó. Sok türelemmel, tűréssel! megismerszik, kinek menynyi jutott műveltségből, intelligenciából. Kövéren egész másnak látszik a világ. Kicsit sötétebbnek'; gonoszabbnak, de jobban elhatárolódik a környezet, a közösség, & család. Mégüs jó kövérnek lenni. Mert ha végre megindul a várva várt fogyás, a kilókkal ellentétben a> tapasztalatok megmaradnalk. Keserűek ezek, de mégis gaz- dagítók. A volt kövér tudja, merre hány lépés, kikkel hozta össze a sors —* és ettől gazdagabb. — m. szabó — Két cég - két eset A miskolci Hadi rokkantak és a Kun |Béla utca kereszteződésén lakók mostanában a szokásosnál is nehezebb, zajosabb napokat élnek. Az ott található Szinva-híd mellett Ikét hete dolgoznak a Metró Kft. (munkásai. Elmondásuk szerint egy 600 milliméteres vízvezeték tört el, azt fogják kijavítani. Persze, csak akkor, ha sikerült |hét méter mélyre le- ásniuk, ugyanis ott található a hibás eső. A munkával nem tudnak gyorsan haladni, mert a talajban gáz- és elektromos vezetékek is vannak, nagyon kell vigyázni, meg ne sértsék valamelyiket. Így marad az ásó és a lapát — más eszközt nem lehet használni. Hétfőn este a híd másik oldalán is .beütött a haj, víz buzogott az úttestre. Mint a miskolci vízművek szakemberei megállapították, egy száz milliméteres vízvezeték tört el, vagy repedt meg. Kedd reggel hozzáláttak a két méter mélységben található főnyomócső kiásásához, javításához. A munka eltart egy pár napig; ígérik, a hét végére befejezik. Az autósok figyelmét nem lárt felhívni: a szokásosnál is óvatosabban közlekedjenek a két javítás közelében! Fotó: Farkas Maya Törvényfelen halottak »G. NAGYNÉ DR. MACZÓ ÁGNES AUGUSZTUS 4-ÉN TELKIBÁNYÁN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚS EMLÉKMŰ AVATÁSÁN ELHANGZOTT BESZÉDE« „ki hiányzik közülünk ki hiányzik ki hiányzik közülünk ki hiányzik ki hiányzik a jövő fehér falai közül ki hiányzik a favágók a mesteremberek közül a költők közül a parasztok közül a. szülők közül ki hiányzik ki hiányzik közülünk ki hiányzik” Milyen egyszerű, ám égbekiáltó kérdések ezek: Istenhez, s hozzánk emberekhez, Ratkó József kérdései! Sebeket felszaggató, emlékezésre hívó kérdések. De, ha mégoly fájdalmasak is; a holtakra emlékezni szent kötelesség. Él Japánban egy ősi szokás. Minden lakásban van egy kis szekrényecske, melyben a család halottainak egy-egy emléktárgyát őrzik. Ünnepnapokon kinyitják ezeket a szekrényeket, előveszik az emléktárgyakat, s megemlékeznek elveszített szeretteikről. Így éltetik őket emlékezetükben, átörökítve ezt a szokást gyermekeikre. unokáikra. Most, ezen emlékhely előtt, nem a természetes halállal holtakra gondolunk vissza. Ez az emlékezet sokkal gyötrelmesebb; az értelmetlen és érthetetlen halállal állunk szemben. Ráadásul a tiltott emlékezet feloldozása ez a mai nap. A halál neve: HÁBORÚ. E lángoktól ölelt kicsi országnak többszörösen is értelmetlen. Kérdezhetjük együtt, miért? Miért? Elődeinknek a fenevadak marakodásához semmi közük nem volt, mégis mennyi élettel fizettünk érte! Voltak tisztánlátók akkor is, de a tisztánlátó- kat elhallgattatták. Akik írásban tanúbizonyságot tettek a magyar nép rászedettsé- géről, kiszolgáltatottságáról, azokról még ma is alig-alig beszélnek. Sőt, igyekeztek az ilyen egyetemes európai magyar gondolkodókat sietve ‘ lefasisztázni. De mit tehetett a nép, hogyan védhette volna meg az értük szót emelő igazakat, ha magát a népet kollektív bűnössé nyilvánították nyomban?! Félve, rejtőzködve gyászolhattunk idáig. Kik harctereken, kik óvóhelyeken, kik a haláltáborokban vesztették életüket: „Elégetett gyermekek, anyák hamvai vérünkben keringenek. Mint eleven halotti inget, viselnek minket.” Ez az emlékezés, hogy Telkibánya polgárai közös síremléket állítanak halottaik- nak, egymáshoz közelíti a gyászolókat. Nekünk élőknek és túlélőknek nincs is más utunk! Egyformán sósak a halottakért hullajtott könnyek, és a fájdalomnak nincs mértékegysége. Amikor a háborúban elveszített halottakra gondolok, eszembe jut, hogy az én nagymamámat egy óvóhelyen lőtték agyon, a férjem pedig most éppen annyi idős, ahány évesen a nagyapja halt meg a háborúban. Akik átélték a pusztítást, bizonyára elátkozták mindannyian, vagy mondtak ellene megannyi imát. Láthatják, hallhatják, hogy újra itt a Rém a közelben, egészen közel hozzánk, a szomszédunkban. Vajon mit kellene tennünk — vetődik fel a kérdés —, hogy a békesség, a megbékélés erősebb legyen minden rontásnál? A nemzet talpköve: a tiszta erkölcs! — figyelmeztetés ez mindannyiunk számára. Én a jövőt, a békesség és a megbékélés jövőjét gyermekeink nevelésében, és az igazsághoz való viszonyunkban látom. Az igazság egyetemes, isteni eredetű fogalom, és az isteni törvények rendező elve. Minden ember választhat naponta jó és rossz cselekedetek között. Milyen sokat tévedünk, ám mégis törekednünk kell a jóra! Nincs más esélyünk; a holtak figyelmeztetnek, a halottak emlékeztetnek. Milyen sokáig kényszerültünk várni erre a közös megemlékezésre, de mégis eljött ez a nap. Országszerte búcsúztathatják el a gyászolók törvénytelen halottaikat, gyertyafény mellett visszanyerve a jogot a siratáshoz. Mert bizony itt még a siratást is betiltották! Ahol a múltat tiltják, ott a jövőt akarják kitagadni az időből, ha halottaip- kat eltiltják tőlünk, a jövőnktől fosztanak meg! Lehet, hogy most csak zsoltárokat kellett volna mondanom egymás után. Ratkó József gyönyörű soraival emlékezem Telkibánya halottaira: „Mégiscsak ők tartják a földet, drága halottaink. Csont törik, izom kékül, foszlik rajtuk a hús, az ing. Szép szemük behorpad, pedig vannak már annyian, mint égen a csillag, annyi szülém, lányom, fiam. Halandó — egyenrangú velük csak az lehet, aki oly kemény, legalább magát megtudja tartani.”