Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-30 / 203. szám
1991. augusztus 30., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Pályázati felhívás A 8.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Tanács pályázatot hirdet szakoktatási intézmények és hozzájárulásra kötelezett gazdálkodó szervezetek, munkaadók számára a decentralizált Szakképzési Alap felhasználására A PÁLYÁZAT KERETÉBEN TÁMOGATÁST KAPHATNAK AZOK — a megyei szakoktatási intézmények és — a törvény 1. § (1) bekezdésében meghatározott, hozzájárulásra kötelezett, megyei gazdálkodó szervezetek (és egyéb munkaadók), amelyek a tanulók gyakorlati képzése céljából új gyakorlóhelyek létesítésére, illetőleg a meglevő férőhely kapacitásának bővítésére és tárgyi feltételeinek fejlesztésére vállalkoznak. PÁLYÁZNI LEHET OLYAN PROGRAMMAL, KEZDEMÉNYEZÉSSEL, AMELY: — vállalkozó típusú, új gyakorlóhelyek, kabinetek, tanműhelyek létesítésével, a meglevők bővítésével és fejlesztésével segíti a megszűnő gyakorlóhelyek pótlását, — korszerű, új gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakmunkaerő kiképzésével hozzájárul a szerkezetváltás során megújuló megyei gazdaság igényeinek megfelelő utánpótlás biztosításához. A PÁLYÁZATNAK TARTALMAZNIA KELL: 1. A pályázó adatait (név, cím, számlaszám, az ügyet képviselő nevét, címét, telefonszámát). 2. Az igényelt támogatás célját, indoklását, a jelenlegi helyzet főbb jellemzőit, az érintett tanulók számát, szakmai összetételét. 3. A tervezett beruházás megnevezését, főbb jellemzőit (helyszínrajzot, műszaki leírást, állóeszköz fejlesztése esetén a beszerzendő gépek, állóeszközök jegyzékét, típusát, várható beszerzési árát). 4. A tervezett beruházás költségvetését, a rendelkezésre álló saját erőforrást, illetve az egyéb más támogatásokat, az igényelt támogatás összegét. 5. A működésre vonatkozó szakmai, anyagi és hatékonysági garanciákat és referenciákat. 6. Iskola pályázata esetén megyei, illetve városi önkormányzat véleményét, támogató javaslatát. Hozzájárulásra kötelezett gazdálkodó szervezet pályázata esetén az oktatásban érdekelt iskola(ák) és a megyei, illetve városi önkormányzat véleményét, támogató javaslatát, továbbá az iskola(ák) és a gazdálkodó szervezet gyakorlati képzésre vonatkozó érvényes együttműködési megállapodását. 7. Táblázat Több iskola, vagy több hozzájárulásra kötelezett által közösen működtetett gyakorlati oktatásbázis esetén a pályázatot közösen kell benyújtani. A PÁLYÁZATOT a Megyei Munkaügyi Központ (Miskolc, Tanácsház tér 1. sz.) címére, 4 példányban, 1991. szeptember 30-ig kell benyújtani. A PÁLYÁZATTAL KAPCSOLATBAN TOVÁBBI FELVILÁGOSÍTÁST AD: Erdődyné Di Giovanni Magdola, a B.-A.-Z. Megyei Munkaügyi Központ főmunkatársa — Ruházati Kft. azonnali belépéssel felvesz 1 FÖ VARRÓGÉPMÜSZERÉSZT Fizetés megegyezés szerint. Vidékinek - szükség esetén - albérleti hozzájárulás megoldható! Jelentkezés : Személyesen: GALTEX Ruházati Kft. 3600 Ózd, Papp u. Telefonon: (06) 47-13-434 Méra község Önkormányzata , KIVITELEZŐT KERES HŐSI EMLÉKMŰ LÉTESÍTÉSÉRE, amely a temetőben lesz elhelyezve Az emlékmű-kivitelezésnél három oldalú felirat elhelyezését kell figyelembe venni. Elképzeléséről, fénykép, rajz, előzetes költségvetés benyújtása szükséges. Bővebb felvilágosítást a polgármesteri hivatal ad. C i m : Méra, Fő út 1. Telefon: 1. Társadalmi kiegyezést! Második kiegyezést! — szólítja fel a hatalmi elitet a koalíció két pártjának minden valószínűség szerint befolyásos vezetője, Kocsis András és Széles Gábor. Ez a felhívás rendkívül aktuális, valóban nagy szükség lenne már egy kiegyezésre. Mégis sántít valahol ez a felszólítás — mégpedig ott, hogy kinek kellene, kivel kiegyeznie. Nyilván azoknak, akik éles vitában állnak egymással. Ebben a tekintetben pedig az egyébként megfontolt, alapos írásnak látszó cikk alapvető tévedéseket tartalmaz. A szerzők szerint az új hatalmi elit, a nemzeti tőke és a régi rendszer adminisztrációja közötti kiegyezés teremthetné meg a válságkezelés feltételeit. De valóban itt húzódnak-e a legélesebb ellentétek? Abban valószínűleg egyetértünk, hogy nem elsősorban a pártok közötti kiegyezésre van szükség, hiszen, ahogy a szerzők is megállapítják, a pártoknak nincs stabil bázisuk. Ez azonban egyúttal azt ás jelenti, hogy a hatalmi elit meglehetősen nehezen azonosítható. A legitimitás vitathatatlan, azonban ez nem feltétlenül jelenti a bizalmat is. Az említett kiegyezés egyik szereplője már csak emiatt is legalábbis vitatott. De kérdéses ez a szereplő azért is, mert legelőbb önmagával kellene kiegyeznie, eldöntenie, hogy mit is akar. A kiegyezés másik szereplője a szerzők szerint a nemzeti tőke lenne. Először is, számos ok miatt, pontosabb és hasznosabb lenne hazai tőkéről beszélni. Ez a látszólag terminológiai kérdés eleve közelebb vihet valamiféle kiegyezéshez. Ennél is nagyobb gond azonban az, hogy ez a bizonyos hazai Nemhiába, hogy nálunk járt a múlt héten a Szentatya, de .nagyon jól imádkozhattunk! .Még most is megborzongat, ha belegondolok: mit 'várhattunk volna akkor, ha ... Mert mi történt 35 évvel ezelőtt? A „kemény vonal” képviselői ak- ^ kor sem vették figyelembe a becsület, és a tisztesség elemi szabályait; a diplomácia és a nemzetközi jog legalapvetőbb előírásait felrúgva, a nemzeti .szuverenitás eszméjéből gúnyt űzve, páncélosok lánctalpaival tiporták el szabadságunkat és nemzeti függetlenségünket. A magyar nép által elfogadott kormányt, és annak elnökét álndkul rábságba vélve, majd kivégezve, újra ránk kényszerítették a rettegés, és megfélemlítés ázsiai rendszerét. Akkor, az októberi mámorban, azt hittük, elközelgett végre a szabadság hajnala. Mekkorát csalódtunk! A „testvéri” szuronyok, és tankok újra megajándékoztak minket a középkor, az inkvizíció sötét éjiszakájával. De most, hogy mint lepke a bábból, mi is kibújtunk a diktatúra bilincseiből, megteremtettük a többpártrendszeren alapuló népuralmat, a szabad választások által létrehozott parlamentet; elképzelhető volt, újra lerohan minket a „baráti” hadsereg? Bizony ennek fennállt a veszélye! Talán a balti államokkal nem ez történt?! A hatalom megszállottjai semmibe veszik az általuk aláírt .szerződéseket, Ígéreteiket, adott szavukat; saját hatalmuk töke (nyilván itt tőkés rétegre gondolunk), egyrészt meglehetősen szerény, másrészt, a társadalom szemében aligha legitim. Ebben többek között éppen a kiegyezésre felszólított, ún. hatalmi elit a ludas. Erre még mondhatjuk, hogy pont ezért van szükség köztük kiegyezésre. Felmerül azonban a kérdés, hogy elégséges-e, lehetséges-e ez a fajta kiegyezés. A harmadik szereplő a régi rendszer adminisztrációja lenne. Hol van ő? Romokban, hitevesztetten, krémjétől megfosztottan vergődik. Még egy „szereplőt” említenek a szerzők: a deáki bölcsesség megtestesítőjét. A cikk ugyan nem tesz e személyre javaslatot, csak sejteni lehet, neki valahonnan a hatalmi elitből kellene előjönnie. De hol van ő? A szerzők szerinti kiegyezés szereplőinek létezése tehát erősen vitatható. Kétségtelen persze, hogy a kért kiegyezés a három szereplő között megerősíthetné mindhármukat. Az igazi gond ezzel a kiegyezéssel azonban ott van, hogy a társadalom legnagyobb ellentétei nem az említett, egyébként is vitatható szereplők között feszülnek. Hiányozna a kiegyezésből a negyedik szereplő, aki ráadásul létezik: a társadalom többsége, azok az állampolgárok, akik „egyszerűen” csak meg akarnak élni. Azok, akik nem tulajdonosok, akik nem is akarnak, vagy nem tudnak tulajdonosok lenni, akik nélkül azonban a tulajdon nem sokait ér, és akik azért mégis ennek az országnak a polgárai. Ma nélkülük nincs, nem lehet kiegyezés! És ez az a pont, ahol a Kocsis András és Széles Gámegszi lándítása érdekében nem ismernek sem jogi, sem politikai, sem erkölcsi határokat! Volt benne, részünk? Sajnos, igen! Az a legszomorúbb, hogy nemcsak a Szovjetunióban, de még hazánkban is volt egy maroknyi gyászvitéz, akik „halűelújával” fogadták Lukj’anov, és Krjucskov „kalandor őrültségét!” (Gorbacsov úr szavai!) Sőt, már hónapokkal ezelőtt készültek rá! Bizakodtak, és reménykedtek, hogy újra .eljön az ő idejük. Röpködtek a fenyegetőző névtelen levelek, a gyalázkodó telefon-üzenetek, sőt még a Sztálin -nóta sem volt ritkaság! Nem .lőhet eléggé dicsérni az Észak-Magyarország szerkesztőségét, hogy független bor-féle kiegyezés nemcsak megvalósíthatatlan, hanem veszélyes is. Ha ugyanis létrejöhetne az általuk vázolt kiegyezés, akkor az csak diktatórikus úton lenne képes megteremteni a válság- kezelés feltételeit. Ez pedig éppen azt tenné tönkre, ami addig egyáltalán megvalósult a rendszerváltozásból. A Kocsis—Széles-féle kiegyezésnek tehát a legsúlyosabb hiányossága az, hogy „kifelejtették” belőle a társadalom többségét, a dolgozókat, az értelmiséget. A XIX. században ezt meg lehetett tenni, 1991-ben azonban ezt nem lehet megtenni. Kiegyezésre szükség van, de társadalmi kiegyezésre van szükség. Való igaz, hogy most az együttműködés ideje lenne, de ennek az együttműködésnek a szerzők által javasoltnál szélesebb alapokra kell épülnie, mert egyébként mégis az utca marad. Az elmúlt két évnek a legnagyobb eredménye talán az, hogy kezd világossá válni, az átmenet nem lesz olyan egyszerű és gyors, mint azt sokan hirdették és talán naivan, hitték is. Kétségtelenül kulcskérdés a hazai polgárság léte, vagy nem léte. Az átmenetet vezénylő hatalmi elit egyik legsúlyosabb hibája éppen az, hogy az elmúlt rendszerben már megjelenő polgárosodást derékba törte, ugyanakkor jottányit sem engedett a gazdasági hatalom központosításából. A politikai hatalom (a hatalmi elit) egyszerűen bele akart ülni az előző hatalom kipárnázatt székébe. Ezzel azonban szembekerült saját választóival is. A kiegyezéshez valószínűleg elengedhetetlen a játékszabályok módosítása és a 1 apihoz méltóan, 1991. .május 8-i számában, egy elég kemény hangú olvasói levél közlésével megpróbált gátat vetni ennék a pszichológiai terrornak! (A 8342. ajánlási rangszámú [1991. június 18.] olvasói levelet sem ártott volna megjelentetni! Késő bánat.) Amitől féltünk, íme, bekövetkezett. Csakhogy a „to- varisok” elszámították magukat! Nem gondoltak arra, hogy az orosz nép már megunta a rabszolgaságot! Kész harcolni, sőt életét áldozni a szabadságáért! Hová lett a „nagy” DzerasinsZkij szobra?! Már a hadsereg sem a régi, martalóc-hoi'da! Hogy megkapja a parancsot, és azonnal tüzel! Nem! Ez a hadsereg már a nép hadsejátékban részt vevők körének szélesítése is. Ehhez szükséges lenne egy nemzeti egységkormány, vagy még inkább az úgynevezett szakértői kormány, továbbá a társadalmi érdekegyeztetési mechanizmus kialakítása: a kétkamarás parlament megteremtése. Ebben a második kamara egyfajta érdekegyeztető fórumként működne, amelyben helyet kapnának az érdekvédelmi szervezetek, a települési ön- kormányzatok és a nemzeti kisebbségek. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a politikai erők a „ki kit győz le” című, sajnos már ismert kimenetelű játékot játsszák. Mintha mindegyikük a maga pártállamát akarná kiépíteni, saját társadalmi szervezetekkel, saját szakszervezetekkel, saját egyházzal és így tovább. Egy gondolat erejéig térjünk vissza a hazái tőke képviselőihez. Feltéve, de nem elfogadva, hogy a hatalom és a hazai tőke kiegyezésével esetleg, átmenetileg működőképes diktatúra jöhetne létre, megfogalmazódik egy kérdés: ha a tulajdon döntő hányada az állam kezében van, vajon mire menne ,a rendkívül szűk hazai tőke a kiegyezéssel? Nálunk a hazai tőkét egyelőre még döntően az állam testesíti meg, végső soron rtehát maga a hatalmi elit. És végül: ki lesz az új Deák? Egyelőre túl sok a jelentkező. Valószínűleg nem lehet mai pártvezér, egyik sem, ezt az elmúlt szűk két év kizárja, de talán nem is alkalmasak erre a szerepe^. Ehhez a bölcsesség kévés, társadalmi elfogadottság is kell. Ebből a szempontból a hatalmi elit vezéralakjainak nem tett jót az elmúlt két év. Talán Pozsgay Imre... ? Nagy Húszéin Tibor rege! Mielőtt cselekszik, már gondolkozik! Lukjanov—Krjucskov bandája el fogja nyerni méltó büntetését! És a magyar Sztálin-nótát dalolok? Velük mi lesz? Hát mi lenne!Semmi! Ha még van bennük szégyenérzés, alkkor szégyenkezhetnek. De: a bukott puccs magyar fullajtárjainak be kell .látniuk: egy morzsányi kis csoport, nem erőszakolhatja többé rá akaratát a magyar népre! A vámpíroknak a sötétség az életeleme. Világoson, nappal, tehetetlenné válnalk! És már lassan dereng a hajnal! Atyámfiái, bizony mondom néktek, a Sztálin-nóta helyett érdemes lenne új éneket tanulni! Talán azt: „M'egbűnhődte már e nép a múltat, is jövendőt!” Teljes -tisztelettel: Csörnök Jenő Miskolc Fizetési felszólítás Földművelési Minisztérium, BUDAPEST A T. Minisztérium tíz napig tartó kedvezményes liúsakciót tartott azzal a céllal, hogy a sertés- termelési válságot megoldja. Mint lojális állampolgár, e nemes célkitűzést messzemenőleg .támogatom. Egyetértek vele, hogy az állami költségvetésnek nagy — és ráadásul teljesen fölösleges — megterhelést okozott volna az eladatlan húshegyek raktározása, a hűtőházak üzemeltetése, ezért sokkal célszerűbb az állampolgárok hűtőládáit terhelni az energia többletfelhasználással. Azzal viszont már semmiképp sem tudok azonosulni, hogy a kedvezményes húsakcióval a T. Minisztérium nekem anyagi hátrányt okozott. A következőkről van szó: Tíz nap alatt, négy tagú családom hozzávetőlegesen három kg húst szokott elfogyasztani. Ennek az árleszállítás előtti értéke kb. 750 Ft volt. A 40" „-os árleszállításra figyelemmel a kedvezményes akció alatt ez a hűsmennyiség 450 Ft-ot ért, látszólag tehát a tíz nap alatt a hús- akció jóvoltából 300 Ft-ot takarítottunk meg. De ez csak a látszat, amelyik — mint rendszerint, most is — csal. (Szemben a csalóval, amelyik rendszerint nem látszik.) A valós helyzet ugyanis az, hogy a tíz nap alatt egyetlen kilogramm húst sem sikerült vásárolnunk, a húsboltok előtt olyan sorok álltak, és a boltok olyan üresek voltak, mintha titokban bevezették volna a kommunizmust. Mivel nem tudtunk húst vásárolni, a húsakcióból eredően családi költségvetésünk — a leszállított áron számítva — 450 forinttal gazdagodott, ugyanis 450 forintot nem fordítottunk húsvásárlásra. És itt ért bennünket kár az ár- leszállításból eredően: ha a T. Minisztérium tartózkodott volna az árleszállítástól, és az árleszállítás előtti áron nem jutottunk volna hozzá a húshoz, úgy 750 forintot spórolhattunk volna meg. Ilyen ínséges időkben egyáltalán nem mindegy, hogy az ember 450 forintért, vagy pedig 750 forintért nem kap meg valamit. A fentiekre tekintettel kénytelen vagyok felszólítani a T. FöMművelésrügyi Minisztériumot, bogy az árleszállítással okozott 300 forint káromat térítse meg. Dr. Jobbágy Károly Mezőkövesd Puccsisták! Hol a határ?
