Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-29 / 202. szám
1991. augusztus 29., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Augusztus 29—a végzetes nap Immáron 450 esztendeje annak, hogy ama bizonyos augusztus végi napon a magyar főváros, Buda tornyaira kitűzték a lófarkas török zászlókat. Elszörnyedt, megdöbbent akkor nemcsak a magyarság, hanem egész Európa is. A művelit Nyugatot is átjárta a felismerés: itt a farkas a kertek alatt — a török képében. A döbbenet és szorongás csak 145 esztendő múltán oldódott, amikor — sokadik próbálkozásra — felszabadult Buda, s ekkor ismét ránkfigyelt egész Európa: misékkel, karneválokkal, tűzijátékkal ünnepéit... A visz- szafoglalás dátuma csaknem egybeesett a végzetes augusztusi nappal, csak kissé tolódott el: szeptember másodikára. Augusztus 29-ét lidércnyo- másossá a magyarság számára másfél századon át azonban nemcsak Buda eleste tette, hanem a mohácsi csata, amit 1526-ban ugyanezen napon vívtak. Ezt a napot számították aztán minden rossz kezdetének .. . Felelősöket kerestek ... Árulókat kerestek ... Jogosan sújtott le ránk bűneink miatt az Isten — vélekedtek, s majd ha eleget bűnhődtünk, leveszi rólunk a keresztet. Katolikus a protestánst, protestáns a katolikust okolta. Ügyszólván minden oldalról ellenség fenyegetett, s közben össznépi acsarkodás folyt határainkon belül. Magyar sors, magyar átok — legyintenek sokan keserűen erre. Bezzeg, ha tudták volna eleink ... A király(ok) . . . Á főurak ... A főpapok ... A polgárok... A jobbágyok ... A nemzetiségek ... Ma már eléggé eltávolodtunk időben ahhoz az eseményektől hogy józan tárgyilagossággal, elfogultság nélkül szembesüljünk a tényekkel, s értékelésünkben ne az érzelmek uralkodjanak. V A Török Birodalom olyan katonai nagyhatalom volitfél évezrede, amellyel nyílt csatában nem mérkőzhetett sem Magyarország, sem Európa. Vegyük csak szerbe- számba: 1496-ban Nikápoly- nál kontinensünk lovagjainak színe-virága szenvedett megsemmisítő vereséget a szultáni csapatoktól. Timur Lenket < nem számítva a szultáni főerők századokon át verhetetlenek maradtak. Hunyadi János nyílt csatában sosem tudta legyőzni a szultánt. Mátyás király — bölcsen — mindig kikerülte a nyílt összecsapást. Nem voltunk egy súlycsoportban ... A mohácsi síkon mégis megeresztett kantárszárral, dühödt, fergeteges lovasrohammal próbáltuk elsöpörni az oszmánokat. De csak a középkori magyar királyságot sikerült eltemetnünk ... S ekkor megindult a bűnbakkeresés, ami még a n^ai napig is tart. Bedig ideié már észrevennünk, hogy sem királyaink, sem főura- *nk, sem főpapjaink, sem katonaságunk nem voltak °lvanok, hogy szégyenkeznünk kellene miatta akár tagunk, akár a „művelt Hyugat” előtt. Nem volt esélyünk? Távlatokból könnyű ítélkezni. Napjaink embere, aki annyi háborút megélt, láthatja, ha csak egy csöppet is kinyitja a szemét, hogy nem minden háborúban, s minden csatában az erősebb, az esélyes győz. Vannak meglepetések. Elég csak a második világháborúra utalni: Európa akkori legnagyobb hadiiparával rendelkező csehek meg sem kísérelték az ellenállást, a lengyelek igen, de túlbecsülték erőiket. A kicsiny finnek a világégés nyitányaként viszont elképesztő kitartásról tettek tanúságot, amikor megtámadták őket. S ki hitte volna 1947-ben, hogy az annyi oldalról szorongatott kicsiny zsidó állam fennmarad, s rendre győztesen kerül ki minden összecsapásból?!. .. Mohács nemzedéke úgy érezhette, hogy rászakadt a világ. S aztán, nos aztán megtanulták, hogyan lehet fogcsikorgatva, ravaszkodvai, hol bújva, hol harcolva túlélni mindent. Csalódások, balsikerek között megtanultak örülni a legkisebb reménysugárnak is. Nem kárhoztathatunk senkit, hogy nem ugyanattól a hatalomtól várták a megoldást, nem ugyanattól az uralkodótól, s nem ugyanattól a vallástól. A sajőládi pálos rendfőnökből közép-európai hatalmi tényezővé vált György barátot tán élete "utolsó percéig nyomasztotta az a tudat, hogy 1541-ben Buda török kézre kerülhetett. A fél ország őt vádolta, hogy „eladta” az országot a töröknek. Akkor 1541-ben, sőt később 1551-ben is ... Ma már könnyű átlátni a vádak abszurditását. A zseniális politikus trükkjeit ésszel fölérni nem képes, számukra idegen, ismeretlen földön harcoló zsoldosvezé- rek pánikja erőszakkal vetett véget egy tündökletes politikusi pályafutásnak. Csellel került török kézre Buda. Szégyen! Valóban az? Miért? Hiszen 1526-ban kardcsapás nélkül már egyszer bevonult a szultán. 1529-ben mindössze öt nap kellett az ismételt elfoglaláshoz. S a Roggendorftol összelőtt falak között a kiéhezett őrség vajon meddig tudott volna ellenállni? S ha nem György barát és Török Bálint, hanem Roggendorf a védő, talán nagyobb az esély ? Aligha ... Mohács után hét évtizedet kellett várni, míg a Habsburg Birodalom főerői odamerészkedtek nyíltan a szultán elébe. Mezőkeresztesnél történt ez, 1596-ban. Az eredmény: vereség. Csaknem kilenc évtizedet kellett várni az újabb nyílt összecsapásokra. S akkor már fordult a kocka. A törökök vereséget vereségre halmoztak (akkor ők keresték a bűnbakokat) ... Igen, de ez már nem a magyar, hanem a nyugati fegyverek diadala — vetik közbe sokan. Hol voltak akkor a magyarok? Budánál ott rohamoztak ugyan, az ostrom dicsősége azonban a bajoroké, szászoké, brandenburgiaké, angol, francia, spanyol, olasz önkénteseké ... S erre a diadalra 145 évet kellett várni. Az eredmény? Romhalmaz. Üszkös falak maradtak a díszes palotából, a Korvinák por és hamu — meg a legenda. De mégsem. Miért e pesszimizmus? Hiszen a spanyoloknak csaknem nyolc évszázad kellett a mórok kiveréséhez! A győzelemmel nyert is Spanyolország, de vesztett is: tönkretettek egy virágzó kultúrát (nemcsak a tudományt és művészetet, hanem ipart, kereskedelmet és mezőgazdaságot is). Az „egységes” ország azóta sem egységes, bombák robbanásai tudatosítják nap mint nap az ellentéteket... Nem saját erőből űztük ki a törököt? Igaz, de ezzel nem vagyunk egyedül. Vajon két világháborút saját erejéből nyert meg Naw-Britannia, Franciaország, hogy mást ne említsünk. Csak jól kell megválasztani a szövetségest — mondják erre. No persze utólag könnyű. S azt se feledjük, a szövetséges kiválasztásánál kettőn áll a vásár: nem elég nekünk akarni, a kiszemelt partner beleegyezése is kell! Csatát és háborút is liehet nyerni, de a békét nem mindig az nyeri, mint aki a háborút. Napjaink ékes bizonyságai ennek. Node ez már nem történelem, ez napi politika^ Persze ami ma napi politika, az holnap már történelemmé válik... A végzetes napra emlékezve — az eddig leírtakkal ezt akartam sugallni — ne csak a tragédiát lássuk. Önkényes dolog dátumokat kiemelni a történelmi folyamatokból. Az egészet kell nézni. Mohácsnál vesztettünk, Buda — és még menynyi vár — elveszett, Mező- keresztes is kudarcot hozott. De a háborút, amelyben a kesztyűt még Zsig- mond király vette föl, több mint két évszázad múltán mégis mi nyertük (szövetségesek segítségével, igaz, de már tisztáztuk, hogy ez nem szégyen!). Hogy a két évszázad nagyon hosszú? No és a spanyolok nyolc évszázada? Budapest (1SB/K. T.) — A Kupa-program a bukás felé halad — adta elő hangsúlyozottan nem rossz hírként, hanem tényközléskénit Pető Iván frakcióvezető, az SZDSZ legutóbbi parlamenti sajtó- konferenciáján. Ennek alátámasztásaként Sós Károly Attila képviselő először arra mutatott rá, hogy a törvényhozó testület a világon egyedülálló teljesítménnyel előrukkolva, minden törvényjavaslatot feldolgozott már, amit a kormány legalább június derekáig benyújtott. Elhangzott, hogy a Kupa-program gyakorlatilag a semmibe foszlik, ugyanis az 1991-re kilátásba helyeA társasutazás társas jellege akkor mutatkozik meg először, amikor a találkozás helyeként megjelölt téren feltűnnek az első bőröndös, utazótáskás emberek. Nagyjából tisztában vannak azzal. hogy a másik miért áll ott, ezért csak óvatos fejbiccentéssel köszöntik egymást és nem feledkeznek meg a kellő távolságtartásról, még a csomagok lerakásakor sem, amikkel jól körbe bástyázzák magukat. Aztán ki-ki lapos oldalpillantásokkal igyekszik felmérni a szomszédját, hogy kiféle; „akár ezzel is kerülhetek egy szobába és tuti, hogy horkol; majd egész úton rágcsálni fog azzal a negyvennégy fogával”. Az ötödik már csak annyit kérdez: Róma? — Világjárók? — húzza el a szót elegánsan könnyed hangsúllyal egy fiatal hölgy. A válasszal felérő bólintásra kisimul arcából az izgalmak és a reggeli álmosság egy része. Kísérője az izgága fiatalember, aki alaposan szemügyre veszi a várakozók között elenyésző számban lévő férfiakat, ajakbiggyesztéssel nyugtázza az urak látható éltes korát, átlagos külsejét. Nem ő az egyetlen, aki a csomagok elhelyezése után jó utat kívánva leszáll a buszról. * Ha Imrét megkérdeznénk, mit álmodott a nyitott ajtajú üres autóbuszban, amíg mi a Vatikáni Múzeum tér- meit róttuk és számolatla- nul futott velünk az idő a Sixtusi kápolna mennyezeti freskói alatt, lehet, hogy karakán őszinteséggel rávágja: otthon söröztem a miskolci lakásomban a legpuhább fotelban a tévé előtt. Imre, aki váltásban vitte társával a Világjárók Utazási Iroda egyik csoportját Rómába, Assisibe, Velencébe, nem állt be közénk megcsodálni a Szent Péter Bazilika ereklyéit, alkotás kincseit, és nem bíbelődött azzal, hogy megtalálja az oszlopsorok ölelte téren azt az artisztikus pontot, ahonnan úgy érezzük, minden mögöttes sor oszlopai láthatatlanul felzárkóztak az elsők mögé. Nem azért aludt, mert az ilyesmi nem érdekli, nem is a fáradtság és a forróság gyötrő terhei miatt rogyott le alkalmanként a legtágasabb ülésbe, hanem azért, mert mindezeket már többször is látta és reméli, láthatja is még jó néhányszor. Mert ez az élete, hogy beül az autóbuszba és hajt Rómába. Pázett gazdasági törvények közül a kormány 15-öt még be sem nyújtott, míg az idei és a következő év fordulójára jelzett 10 törvény javaslatáról semmi információ. Az eddig megtett lépések sem eredményezték a célzott hatást, a privatizáció menete kilátástalan, az inflációt nem fékezték meg, késik az államháztartási reform, a társadalombiztosítás átalakítása csak óvatos tapogatózásban nyilvánul meg. Ilyen körülmények között aligha várható, hogy a jövő évi köiltségvetés súlyos gondok nélkül megalkotható. Sós Károly Attila a következő kijelentéssel zárta a rizsba, Londonba, Isztambulba, Athénba. * Nem így az idegenvezető, akinek mindenütt jelen kell lenni, mert ő a szervezője, mozgatója a programoknak és emiatt nemegyszer olyan apró intimitások tudója, ismerője, amire egyikünk sem gondolt induláskor. A jó idegenvezető egy kicsit tanár (történelem, földrajz, számtan, nyelvészet, művészettörténet, irodalom, vallástörténet), de ha a helyzet úgy kívánja, az orvos érkezéséig orvos, de legalább szanitéc, ha sok a gyerek, akkor óvónő és napközis, ha fiatalok között van, akkor természetesen a társuk, ha meg az idősebb korosztály kapja közre, pillanatok alatt hozzájuk öregszik. Továbbá vetélkedő- és műsorszervező, hoppmester és altató, valamint a hajnalok, reggelek közösségi vekkere is. Elgyötörtén is kedvéből mosolyog, válaszol az elkényeztetett, magukkal kezdeni mitsem tudó kamaszok ostoba, sőt még a bugyuta kérdéseire is. Ezentúl jó szívvel megkóstolja a vidéki öregek kerítésszaggató házipálinkáját és mindenkinek juttat abból, ami az övé, osztja az idejét, türelmét, törékeny huszonéves önmagát. Ez a Tóth Nóra már csak ilyen. Fiatal, így aztán bírja, de az a fajta, aki akkor is bírja még, amikor a fiatalos hevültség már nem elég valamit jól csinálni. Mert közben gyűjtöget is. amíg ismereteit megosztja, újabb és újabb élményekre, adatokra tesz szert. * Oilaiszországi kísérőnk Horváth János, sok évtizede kánt élő szobrászművész, alki úgy ismerd a római birodalom történetét, ahogy a miskolci gyerekeknek kellene a miénket. Szakmává emelte az idegenvezetést, akiinek veretesen szép elbeszélései, megkapó és szellemes rögtönzései akár szerzői jogvédelemre is érdemesek. Az alap, hogy úgy általában mindent tud a pápáikról, a hajdani birodalom katonaságáról, kereskedelméről, földekről és vizekről, épületek egykori viharos tervpályázatairól, születéséről és legkiváltképp a falak rejtette festményekről, szobrokról, lépcsőkről és akusztikáról. Az utasoknak, a várossal Ismerkedőiknek elég csak, ha jól kinyitják a fülüket a hallszabaddemokrata tájékoztatót: A válság ily módon nem kezelhető tovább! Nyomban következett a Fidesz merőben más hangvételű sajtótájékoztatója. Frajna Imre a társadalombiztosítós átalakításának koncepciójáról szólva kiemelte, hogy annak szükségességét egyetlen politikai erő sem vitatja, ezt a kedvező helyzetet ki kell használni, s hatpárti tárgyalások révén kialakítani a lehető legoptimálisabb megoldásit! A jegybankról, valamint a pénzintézetekről szóló törvényjavaslatok tárgyában kialakított Fidesz-áÚáspontot Ungár Klára, illetve Varga gatnivalók és szívüket a be- fogadnivailók előtt. * Egy alklkora városban, mint Róma, áradóan sok a pletyika, és az olaszoík csípős nyelve nincs tekintettel a rangokra', címékre sem. Ami még ennél is több, szívesen gyakorolják a nemes öngúnyt is. Magukról mondják: Rómában működik a FAO, az ENSZ élelmezési szervezetének európai központja, aminek a munkáját nehezítette a pontatlan, megbízhatatlan postai szolgáltatás. Olyannyira, hogy már az intézet elköltözése is szóba került, mivel fontos anyagok időre nem érkeztek meg. A szigorú fellépésre ígérgetések, fogadkozások hangzottak el, ám ezt követően sem változott semmi. Ugyanakkor a római viszonylatban is jól megfizetett hivatalnokok sem akarták elveszíteni FAO-beli állásukat. Így az intézmény megmaradt, de úgy, hogy a kívánt rendszerességgel a „közeli” Svájcban nyitott postafdók- ból hordja át egy erre a célra rendszeresített 'különrepülő a postát — ami megbízható és pontos, mint a svájci óra. * Turóczy Imre útközben is mélyen tud aludni (amikor a váltótársa vezet) és igya tengelyen töltött éjszakái hétről hétre gyűlnek, az otthonában .töltöttek meg egyre csak ritkulnak. Igazi öröme, ha a család ás vele van, szép felesége és két gyermeke is. Ellátja, kényezteti őket, mihelyt erre néhány szabad perce van. Este előáll egy igazi pörkölttel, aminek az illata a szomszédokat is átcsalja. Nemcsak a magyarokat. Most, amikor a Villa Borghese parkjában bolyongunk, vagy a Circus Maximus, a Fórum Romanum rommaradványai fölött merengünk, Imre megfoghatatlanul mély álomban él. Ezalatt a ke- vésszavú Bányász József viszi tovább a csoportot, forgatja a tűzforró kormányt. Robog a sikátorokban, hazafelé az Alpok hosszú, fényes, patikatisztaságú alagútjaiban és két kézzel tartja az úton a kocsit a dühöngő oldalszél ellenében. Van aki alszik, van áki az éjszakai Velencét várja mór, amint az első csatorna vize felfénylik a sötétben útban hazafelé. Mihály ismertette. Mondandójuk lényege: minél precízebb feladat- és hatáskörelhatárolást az állam és a magántőke túlsúlyával működő kereskedelmi bankok között; egyértelmű viszonyokat a külső és a belső adósságállomány kezelésében; privatizációs stratégiát a bankok átalakítására. A Fidesz mindhárom tervezethez módosító csomagot nyújt be. Munkatársunk érdeklődésére Frajna Imre kijelentette : nem érti az SZDSZ azon álláspontját, mellyel a társadalombiztosítás kérdésében elzárkózik minden egyeztető tárgyalástól. Dr. Csorba Csaba Eltérő ellenzéki megközelítés Csődjóslás és konkrét javaslatok-a gazdasási törvényhozás kapcsán Nagy József Világjárókkal Európában
