Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1991. augusztus 24., szombat Egy idő után már nem érdemes számolni sem az órá­kat, sem a kilométereket. Nagyon régen volt hajnali egy óra, amikor elindult velünk a Kolumbusz Utazási Iroda ikarusza, a Kolum-Busz. És az indulásnál már csak az érkezés van messzebb: több mint ezer kilométer - har­minc óra — választja el Miskolcot Isztambultól. Persze, ha igazán fáradt az ember, jót lehet aludni a busz ülésén, de nem érdemes. Csodálatos tájakon vezet ugyanis az út. EZ MÁR TÖRÖKORSZÁG! Ha minden határátlépést párosával számolok, hiszen a határnak két oldala van, akkor ez a hatodik. És hál’ istennek az utolsó. Ez már Törökország. Még nincs nyolc óra, mi­kor a tengerparton megál­lunk pihenni. Igen, ez már mediterrán vidék. Az épp­hogy langyos levegőben benne izzik az aznapi káni­kula. A homokos patna fu­tó Márvány-tengerben már fürdeni lehetne. Egyébként furcsa ez a part. Máshol távolról lendül neki a hul­lám, és fehér habként ér a homokfövenyre. Itt nem. A tenger apró csillogásai jel­zik ugyan az állandó moz­gást, de a hatalmas víztü­kör csak alig fél méterre a parttól törik meg, ott válik szét apró buborékokra. Sze­líden, simogatva veszi körül a beléje merítkezőt, szinte hívja, maradj velem. TŰPÁRNA-METROPOLISZ Maradni persze nem le­het, Isztambul már csak néhány kilométer. Külvá­rosában még nyoma sincs a régi kultúráknak, mégis sa­játos a hangulata. A sok zöld növény, a lapos tetejű, erkélyes, fehérre festett há­zak, az apró üzletek, no és az igencsak jellegzetes zsú­folt közlekedés — számom­ra legalábbis — egyértelmű­en jelzi, megérkeztünk, ez már a déli szieszták és az éjszakába nyúló városi élet világa. Isztambul egyébként — főleg ha magasabb helyről nézünk le rá —, olyan mint egy hatalmas és csodálatos mesebeli tűpárna: nincs egyetlen negyed sem benne, ahonan ne törnének az ég felé a háromezernél is több dzsámi minarettjei. Mi a Kék-mecsettel kezd­jük. Nehezen hihető, hogy a lenyűgöző méretű, építésze­ti ritmikájával, kupolasorá­val ámulatba ejtő dzsámit a XVII. század elején hét ■sff.í-alatt építették fél.. A kék. nevet egyébként a belső tér, többnyire kék színű pom­pás csempéiről, finom kal- ligráíiájú feliratairól kapta. Műemlékekből egyelőre ennyit. Irány a szállás, egyike annak az ötszáznál is több szállodának, ami a metropolisnak ezen az ap­ró alig néhány négyzetki­lométernyi területén műkö­dik. De nem is csoda ez a zsúfoltság. Ö.t-hat kilomé­terre lehet az Aja-Szófia és a Topkapi Szeráj, talán ket­tőre a tengerpart. Még gya­log is bejárható. Szerintem. És ha már így gondolom, ki is próbálom a szabadprog­ram keretében a sétát a 35 fok fölötti hőmérsékleten. Irány az Aja-Szófia! Ügy jó fél óra gyaloglás után jut csak eszembe, elfelejtettem megnézni a térképen a leg­rövidebb utat. Kultúrprog- ramom így elnapolom, és belevetem magam a mellék­utcákba egy kis muzulmán légkört szívni. De a beve­tés túl jól sikerül. Erre már nem szoktak turisták Isztam-huii járni — a szűk utcákban csupa fejkendős, tetőtől- talpig bebugyolált nő (ők azok, akik még erősen tart­ják vallásukat), gyümölcs- piac, csábítóbbnál csábítóbb nagyszemű szőlővel, dinnyé­vel, őszibarackkal. A tekin­tetekből ítélve azonban nem örülnek nekem, a lenge öl­tözetű turistának, hát gyor­san távozam. Ki a tenger­partra. Egyedül egy nőnek még a főutcán sem ajánlatos kó­vályogni, így eljátszom egy­szerre azt a bizonyos há­rom majmot: nem látok, legalábbis az embereket, fő­leg a férfiakat nem; nem hallok, csak az autódudát, ha éppen el akarnak ütni; és főleg nem beszélek. Csak magamban. Szidom a rossz szokásomat, hogy minden­félével telepakolom a tás­kámat és most majd lesza­kad a karom. A hónom alá csaptam ugyanis a ridikült, nehogy a sok „hosszúkezű” fiú valamelyike elvegye ap­ró értékeimet. LEHET, HOGY ITT VOLT ELDORADO? Másnap irány a Nagyba­zár. Már előtte hallom „gye­re magyar!”. Bent ugyanez „madam, madam” megszó­lításokkal bővítve. Az üzle­tekben bőr, táska, póló, sző­Még egyszer az autópályáról az Elektron-Extra Kereskedelmi Kit. es az '1 fi közös játéka Rejtvényünk 11. alkalom­mal is olvasóink irodalmi ismereteit, jártasságát fir­tatja. Ismét két neves köl­tőnk verséből közlünk idé­zetet. Játékosaink feladata az idézet folytatása a vers következő sorának beküldé­se. E heti játékunkat a vá­ros legközismertebb keres­kedelmi egysége, az ELEKT­RON-EXTRA Kereskedelmi Kft. szponzorálja. A meg­fejtéseket lapunkból kivág­va és kitöltve az ELEKT­RON-EXTRA Kft. Mis­kolc, Széchenyi út 90. szám alatti üzletében elhelyezett dobozba kell bedobni a nyitva tartás ideje alatt (szombaton: 9—13 óra kö­zött, csütörtökön 9—18 óra között, a hét többi napján 9—17.30 óra között). A nyil­vános sorsolás ugyanitt au­gusztus 30-án, 13 órakor. A helyes megfejtők között különböző díjakat sorso­lunk ki, összesen 5000 fo­rint értékben. Lapunk augusztus 22-i számában jelent meg a Kell az autópálya, de .. cí­mű cikk. Az ebben leírtak­kal kapcsolatban az Euro- exportway Kft. képviselője, gazdasági tanácsadója Si­mon Róbert felkereste szer­kesztőségünket és szüksé­gesnek tartotta a következő kiegészítés közlését: — Az M3-as Autópálya Alapítványhoz bármely jo­gi vagy magánszemély, vál­lalkozó vagy gazdasági szer­vezet és intézmény — úgy hazaiak, mint külföldiek — bármikor csatlakozhatnak. Az alapítvány nyitott. A ki­tűzött és általunk megvaló­sítandó célok nagyságát fel­mérve azt gondoljuk, hogy az autópálya megépítéséhez nemcsak a lakosság, hanem az előbbiekben említett gazdasági szervezetek is ha­marosan csatlakoznak. Re­méljük ezt,-hiszen tudjuk, a térségben működő üzemek érdekei közösek. Az autó­pálya — meggyőződésünk szerint — nemcsak a régió, hanem az egész ország, sőt Európa számára is rendkí­vül fontos. A 160, személyenként évente 25 éven keresztül 1996-tól fizetendő forint a lakosságot ténylegesen nem terheli. Ugyanis ez az ala­pítványra adományozott pénzösszeg az adóalapból leírható. Az már csak tech­nikai kérdés, hogy a leírás módját az önkormányzatok vállalják-e magukra, avagy a központi költségvetés már eleve elkülöníti ezt az ösz- szeget az alapítvány számá­ra. Hangsúlyozni szeret­nénk, ez csak az egyik el­képzelés. Ma ugyanis még nem tudhatjuk, hogy kor­mányunk, amelyik rendkí­vüli erőfeszítéseket tesz a kelet-magyarországi régió fejlesztése érdekében, mi­lyen pénzeszközöket tud a későbbiekben rendelkezé­sünkre bocsátani ahhoz, hogy az M3-as autópálya megépülhessen. Az alapítvány, ha meg­születik, meggyőződésünk szerint pozitív nemzetközi megítélést vált ki. Híven tükrözi a régió egységes akaratát és csatlakozási szándékát Európa felé, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése érdekében. Meg­győződésünk szerint nem kizárt annak lehetősége sem, hogy az útalapból egy arányos részt szintén elkü­lönítenek az Autópálya Ala­pítvány számára. A már több hónapos elő­készítés során egységesen azt tapasztaltuk minden ön- kormányzatnál, hogy min­den felelős vezető sajátja­ként kezelte, illetve kezeli mind a mai napig az M3-as autópálya megépítésére vo­natkozó kezdeményezésün­ket. Azt tapasztaltuk, hogy minden település polgár- mestere, az érintett megyék közgyűlésének elnökei, a köztársasági megbízottak ennek a régiónak és az itt élő lakosságnak a gazdago­dását erkölcsi és anyagi fel­lendülését akarják. Többek között az M3-as autópálya megépítésével is. A kormány egyik illeté­kes személyével folytatott legutóbbi egyeztető megbe­szélésünkön megalapozott­nak találták az autópálya építésére, az alapítványra vonatkozó kezdeményezé­sünket. Dokumentumainkat a két felelős minisztérium — a Pénzügyminisztérium és a Közlekedési Miniszté­rium — tanulmányozásra, illetve feldolgozásra átvette. Ennek eredményéről a ké­sőbbiekben is folyamatosan tájékoztatjuk a régió lakos­ságúit. — faragó — _ _ _ _ jar~ itt LEVÁGANDÓ — — — — E heti feladatunk: 1. Ady Endre; „Elért az Ősz és súgott valamit...” (a folytatása): ..................................................................................... 2. Tóth Árpád: „Az őröm illan, ints neki,...” (a folytatása): .............................................................. A megfejtő neve: Lakcíme: ........... n yeg és arany, arany, arany. Ez nem nekem való. Büsz­kén, hogy ismerőseim elő­zetes félelmei ellenére még­sem sikerült eltévednem, el­megyek a szomszédos dzsá­miba. Péntek van, a nagy imanap és a műezzinek éneke már beterítette a vá­rost. Kezdődik a déli ima. A kapunál beljebb nem me­részkedem, mert fedetlen fejű nő vagyok és nem akarok botrányt. Ha már benne vagyok a kulitúrprogramban, irány az Aja-Szófia. Kívülről, főleg a vele szemben álló Kék­mecsethez képest szerény és kopott. A Topkapi Szerájban ju­tott eszembe, hogy lehet, nem Dél-Amerikában, ha­nem itt, a török birodalom­ban kellett volna keresni eldorádót. Egy idő után márcsak elsétálok a drága- gyöngyökkel és gyémántok­kal, rubinokkal díszített kardok, dobozkák és serle­gek előtt. Hiszen láttam már az elefántcsontból és ében­fából készült trónt, a szám­talan drágakővel és 825 ezer drágagyönggyel kira­kott indiai aranytrónt, a fél tenyérnyi, 86 karátos gyé- mánitnúsfát, amit újabb, összesen 49 apró gyémánt övez. Leírhatatlan és fel­foghatatlan gazdagság. Ezek után megkönnyebbülés a Mohamednek tulajdonított levelet és lábnyomot meg­nézni, majd elgyönyörlködni az egyik teraszról a Bosz­poruszra és az ázsiai part­ra nyíló kilátásban. EGY KIS ÁZSIA A délutáni csúcsforgalom­ban nem kellemes végig­vergődni a városon, de egy kis ázsiai kiruccanásért sok mindent kibír az ember. Át­megyünk a Boszporusz-hí- don és a város legmagasabb pontjáról, a szerelmesek dombjáról visszanézünk az óhazába. A nyíló rózsákkal teli kertben még megpró­báljuk, hátha feltapad egy apró kavics a nagy kőlap­ra és így teljesül a kíván­ságunk, de hiába. A két, Isztambulban töltött nap után reggel hazaindulunk. Érezzük, ma megint káni­kula lesz, de minket in­kább már a hazai időjárás foglalkoztat. Néhány — jó néhány — óra és otthon va­gyunk. A várost már el­hagytuk, de a tenger még ideláitszik, és én lassan íz­lelgetem az egyetlen töró . kifejezést, amit a két nap alatt sikerült magamba szívnom: viszontlátásra, gü- le güle! Csörnök Mariann Utazzon velünk ingyen Európába! Az ESZIK o es a Bt. Utazási Iroda közös rejfvény pályázata Folytatjuk idegenforgalmi rejtvénypályázatunkat. Rejt­vényünket továbbra is azok­nak szánjuk, akik ismerik, vagy szeretnék megismerni Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyét, s ugyanakkor szeret­nének világot is látni. Rejt­vényünk szponzora ismét az a Wolfi Tours Utazási Iro­da, amellyel egyszer már játszottunk, ám akkor még a Mese cukrászdában mű­ködtek. Azóta elköltöztek a Szemere út 18. szám alá, s így itt lesz elhelyezve az a doboz is, amelybe a helyes megfejtéseket kell bedobni augusztus 26-án, hétfőtől, augusztus 30-án, pénteken 14 óráig. Nyitva tartás: 9-től 17 óráig! Ma is egy a megyéhez kapcsolódó fotóval találkoz­hatnak olvasóink, csupán annyi a dolguk, hogy meg­fejtsék, mi található a ké­pen. A helyes megfejtők között egy darab 4000 fo­rint értékű utazási utal­ványt sorsolunk iki, amelyet a Wofi Tours Utazási Iroda útjainál lehet felhasználni. Itt levágandó E heti feladatunk: Abaújszúntó melletti kisközségben áll ez a műemlékkastély. Hol? (A megfejtéseket tehát ,a Mis­kolc, Szemere út 18. szám alatt, az első emeleten működő Wofi Tours Utazási Irodánál elhelyezett dobozba kelil be­dobni.) Megfejtés: ............................................................................................... A versenyző neve: ............................................................................ L akcíme: ................................................................................................

Next

/
Oldalképek
Tartalom