Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
1991. július 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Talpra állóban a magyar rendőrség (Folytatás az 1■ oldalról) — Főkapitány úr! Milyennek ítéli meg napjainkban a rendőrség helyzetét? — Helyzetünk most valamivel kedvezőbb, mint az elmúlt év végén, bár változatlanul nehéz körülmények között kell feladatainknak eleget tenni, sok gondunk tartósnak bizonyul. Tavaly egy önbizalmát vesztett, rosszul felszerelt állomány került szembe egy olyan bűnügyi hullámmal, amely Európában példátlan. Az ismertté vált bűncselekmények száma 51 százalékos növekedést mutatott. A legfontosabb tennivalónk az volt, hogy megőrizzük a rendőrség működőképességét. A társadalom értékítélete munkánkat illetően — s ezt a legutóbbi közvéle- ménykutatás adatai is igazolják — lassan kezd megváltozni. Az emberek ma már tudják, hogy a mai Magyarországon egy erős és jól képzett rendőrség nélkül elszabadulna a pokol, s az utcákon esetleg a bűnözők vennék át a hatalmat. A változó, pozitívabbá váló megítélés jelei abban is le- mérhetők, hogy a frissen megalakult önkormányzatok a legégetőbb kérdések sorában foglalkoztak az adott település közbiztonságával, a rendőrség munkájával. A miskolci önkormányzat lépése pedig egyenesen példaértékű. Az országban elsőként nemcsak erkölcsiekben, hanem anyagiakkal is segítették egy belvárosi őrs létrehozását. — Tudomásul kell venni, hogy a közbiztonság is pénzbe kerül, mégpedig nem kevésbe, ön a társadalmi értékítélet pozitív változásáról beszélt. Ugyanakkor nem feledkezhetünk, meg néhány olyan eseményről, amely a közvélemény előtt rontotta a rendőrök ázsióját. A közelmúltban például az egyik legelitebb szolgálati ág tagja, a különleges szolgálat embere verekedésbe keveredett, majd az események egy súlyos bűncselekménybe torkollottak. — Minden alkalommal hangsúlyozom, hogy a magyar rendőrség állományában jól felkészült, képzett, áldozatokat gyakran vállaló munkatársaink dolgoznak, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy a korábbi kontra- szelekció következményeként a rendőri szolgálatra alkalmatlan és méltatlan emberek is a testület soraiba kerültek. Törekvésünk egyértelmű: ezektől az emberektől megtisztítjuk sorainkat. Ezt a tevékenységünket jól tükrözik a fegyelmi eljárásokról készített statisztikák. Indokolt esetben nem riadunk vissza az elbocsátásoktól. Nemcsak az ön által említett szélsőséges esetek után, hanem akkor is, ha a rendőr nem méltó feladata ellátására. — Állíthatjuk-e most, hogy talpra állt már a rendőrség? Képes-e azoknak az igényeknek megfelelni, amelyeket most a társadalom számára megfogalmaz? — Véleményem szerint a rendőrség talpra állóban van, ezt egyértelműen mutatják az elmúlt évi, s az idei statisztikai adatok. Mind több bűnesetet dolgozunk fel és oldunk meg, tulajdonképpen változatlan létszám mellett magasabb a teljesítményünk. Hangsúlyoznom kell, hogy a mostani technikai körülmények között és mai létszámunkkal nem felelhetünk meg a velünk szemben támasztott kihívásoknak. Társadalmunknak meg kell értenie, hogy a rendőrséget erősíteni kell, s a közbiztonság nemcsak tőlünk követel anyagi és egyéb áldozatokat. — Dr. Boross Péter, belügyminiszter nemrégiben arról beszélt, hogy a rendőrség létszámát tízezer fővel emelni kell. Hol tartanak most? — A tízezres létszámbővítés csak több év alatt valósulhat meg. A realitás talaján álló számítások szerint 1992 végéig 2—2500 fős bővítésre nyílik lehetőség. Abban bízunk, hogy a társadalom áldozatkészsége ezen a területen is megnyilvánul. — Milyen elképzelése. ik vannak a technikai felszereltség javításara? — Idei költségvetésünk sajnos nem teszi lehetővé. hogy lényeges és látványos fejlesztést hajtsunk végre a technikában. Ebben az évben több, előre nem látott feladattal kellett és kell még megbirkóznunk. Gondolok az Öböl-válság idején teljesített többletszolgálatokra, a Mind- szenty bíboros temetésekor adott biztosításra. Most pedig itt áll előttünk egy szép, de nyilvánvalóan nagyon nehéz feladat: a pápa látogatásának biztosítása. Mindezek nagy összegekbe kerültek, illetve kerülnek. Ma már tudjuk, hogy 1991- es költségvetésünk elmegy a rendőrség fenntartására. A változásnak azonban technikai téren is vannak biztató jelei. Megkezdődött például az elhasználódott gépkocsi- park lecserélése. Ebben az évben — várhatóan — 200 új gépkocsit kapunk. Elkezdtük az, önálló közlekedési szolgálat kialakítását, ami hallatlanul fontos, hiszen tovább romlott a közlekedési morál. — Néhány kivételtől eltekintve befejeződött a főkapitányok és a városi kapitányok kinevezése. A szervezeti kérdésekben készül-e hasonló horderejű változtatásokra a rendőrség? — Lényegesnek tartom, hogy a kinevezésekkel egy hozzáértő, stabil vezetői gárda alakult ki a rendőrségen, amely felkészültsége és mentalitása révén alkalmas rá, hogy az új követelményeknek is eleget tegyen. A rendőrség végleges szervezeti modelljét a rendőri törvény életbe lépése után alakítjuk ki. — Végezetül: Budapesten hogyan ítélik meg a borsodi rendőrök munkáját? — A megyében nemcsak a bűnügyi helyzet rosszabb az országos átlagnál, hanem a rendőrök kedvezőtlenebb körülmények között dolgoznak, mint hazánk más pontjain! Tudjuk, hogy a korábbi fejlesztések nem álltak mindig arányban a terheléssel. Elismerjük a Borsod megyei rendőrök tevékenységét, amellyel helytállnak a páratlanul nehéz körülmények között is, a fejlesztéseknél pedig a megyére a jövőben megkülönböztetett figyelmet fordítunk. TJdvardy József Hárman a vasútról Biztos munka régen is, ma is A jelsió egykoron, s ma is egy: a vasútnok mennie kell.. . tett légyen hótúvás, tűző napsütés, vihar és csend, rendszerváltás, olyan soha nem volt, hogy a sorompót a sínre kellett volna ereszteni. Moldova irta volt híressé vált könyvében: a vasútnál csak a hülyék, vagy a megszállottak maradnak. Maradjunk az utóbbiaknál ... ! A vasút nekik (is) köszönheti: nem állt le egy percre sem, bármilyen nehézzé is váltak a körülmények. A MÁV-osok Moldova mondatát kiegészítik azzal: von vasutas, és van vasúti alkalmazott.. . Jeles nap volt a héten: vasutasok napja. Juliáfts nélkül, szerényebb körülmények között. De kaptak 13. havi lizetést (igaz, az adó alaposon leredukálta ezt az ösx- szeget), és sokan kitüntetést, jutalmat. Vasutasokkal beszélgettünk, a vasútról, a vasutasságrál. Röviden, merthogy a vasútnak mennie kell. — Tizennyolc évesen kerültem a MÁV-hoz, 1958 szeptemberében. Első, és mindmáig az utolsó munkahelyem ez. Innen megyek nyugdíjba. Megszállott vagyok? Lehet. Vasutas akartam lenni, az lettem, maradtam. Az életemmé vált a mozdony, a vonat, a sín, mindaz, ami a vasút. Tudom, aki pontosan, fegyelmezetten dolgozik, azt a vasút megbecsüli. Velem is így volt. Biztos munkát adott a cég régen is, s azt ad ma is. Borsodban, Miskolcon azt hiszem, ez ma igen sokat jelent. A tolatásvezető a vasutasnapon igazgatói dicséretben részesült. Zima Ferenc tolatásvezető, Miskolc, Rendező pályaudvar: Dobrosi Béla forgalmi szolgálattevő, Miskolc: — Édesapám után jöttema vasúthoz, 1952-ben, s talán csak azért, mert ez egy fix állás volt már akkor is. Aztán valódi vasutas vált belőlem, most már 33 éve vagyok forgalmi szolgálattevő. Minden nehézsége ellenére, ez egy valóban szép hivatás. Igaz, korábban mintha nagyobb lett volna a figyelem, a fegyelem, a pénz, miht mostanság, de ne panaszkodjunk. Más ez a vasút, mint a régi volt, korszerűbb, biztonságosabb, de azt hiszem, sokat kell még fejlődnie ahhoz, hogy egyszer olyanok legyünk, mint a német, vagy a francia. Igaz, ez nem rajtunk, vasutasokon múlik ... A forgalmi szolgálattevőt ugyancsak igazgatói dicséretben részesítették. Czehelszky György főelekt- rikus, villamos vonalfőnökség: — Családi indíttatásra, szüleim példáját követve lettem vasutas, még 1963-ban. Engem is korán megcsapott a mozdony füstje, a vasút mentén nőttem fel, hamar sejtettem: a vasutasság lesz a hivatásom. Kétségtelen: akadtak nehézségek az elmúlt évtizedekben jócskán, a társadalom minduntalan szakmaszeretetünkre, hivatástudatunkra, kötelességérzetünkre apellált, miközben fizetésünk egyre inkább elmaradt az ipari átlagtól. A különböző vállalkozásokban minden bizonnyal sokkal többet fizetnek, de ez, a vasút. És ez sok mindennél többet jelent. A vasútnak jövője van, s jó látni azt: ezt a legfelsőbb szinten is tudják. És bízom abban: tesznek is érte ... A főelektrikus a vasutasnapi ünnepségen vezérigazgatói dicséretet vehetett át. I. S. (Folytatás az 1. oldalról) vezetők igyekeznek az embereket is megtartani, nem elbocsátani. Nehéz időszak ez, hiszen az embereiket fizetni kell. A pénzügyi természetű gondok mérséklésében segíthet a foglalkoztatási törvény, amely lehetővé teszi, hogy a vállalatok, ha átmeneti gondok adódnak a termelésben, kérjék az úgynevezett részmunkaidős foglalkoztatást. Ez azt jelenti, hogy a vállalat négy órában alkalmazza a dolgozót, módosítja a munkaszerződést, és a kieső munkaidő 5o százalékát a munkaügyi központ megtéríti a vállalatoknak. Jó, hasznos törvény ez, s igen sokat segíthet a bajba jutott vállalatoknak. Élt a lehetőséggel a kohászaton belül megalakult Rima Kft. vezetése is, ahonnan a termelés kényszerű visszafogása miatt csaknem ezer embert kellene elbocsátani. Ehelyett inkább a részmunka- idős foglalkoztatást választották, egyrészt azért, mert óriási erőfeszítéseket tesznek, Húszmillió mégsem száz... avagy: hol a ráció? hogy piacot szerezzenek a termelőkapacitásra, s ha ez sikerül — s mint mondják, jó esély van rá, hogy sikerül —, akkor szükség lesz a mostani begyakorlott munkáslétszámra. Másrészt pedig azért választották a rész- munkaidős foglalkoztatást, mert erre a törvény lehetőséget biztosít, s ha már adott a lehetőség, akkor élni kell vele, hiszen a részmunkaidő mégiscsak munka, amiért bért kap az ember, és nem segélyt. Hihetnénk, hogy az utóbbi csak afféle morális meg- tontolás, és semmi köze a gazdasági természetű dolgokban olyannyira kívánatos racionalitáshoz. Lehet, hogy így igaz, de ha egynéhány, gazdasági kérdésekben kompetens döntéshozó manapság Ózdra látogatna, tapasztalhatná, milyen sokat jelentenek, érnek ott a morális megfontolások is. Például elmennének Özdra azok, akik elutasították a Rima Kft. kérelmét. A kft. vezetői ugyanis elkészítették és beadták pályázatukat a megyei munkaügyi központnak, kérve a kieső munkaidő 50 százalékának megtérítését, amit aztán a Megyei Munkaügyi Tanács — nem a munkaügyi központ —, amely a pénzek felett rendelkezik, elutasított. Hogy miért, azt nem tudni. Állítólag azért, mert a tanács szerint Ózd már eddig is sok pénzt vitt el. Az imént a józan, a gaz- dasági, a pénzügyekben olyannyira szükséges racionalitást említettük. Nos, hát éppen ennek „fényében” tartjuk érthetetlennek az elutasító döntést. A számítások alapján ugyanis a Rima Kft. 20 millió forintot kért az év végéig a részmunkaidős foglalkoztatásra, s a négy órában is dolgoznának, értéket állítanának elő az emberek, ami mégiscsak ellenértéke lenne annak a kért 20 millió forintnak. Világos, úgymond pofon- egyszerű dolog, ám a kérést mégis elutasították. Ezért aztán elképzelhető, hogy ezer ember megkapja majd a munkakönyvét, az utcára kerül, illetve munkanélküli- segélyért jelentkezik, amelynek összege személyenként átlagban havi 9—10 ezer forint, tehát az év végéig a munkanélküli-segély összege megközelíti a 100 millió forintot. A dolog pikantériája, hogy ezt a pénzt ugyanan- nak a minisztériumnak kell folyósítania, illetve annak a számláját terheli, amelynek egyik megyei szervezete, hivatala elutasította az ózdiak tnS w Lehet, hogy nem tudjak. 20 millió azért mégsem száz. ,. j*?’. Csak semmi mora- lizalas. De azért mégis meg- keideznem: hol itt a ráció? Pofozzanak fel, ha tudom, ha ertem. ’ Szarvas Dezső Jókor jött az eső Még nem telit el Medárd óta a negyven nap — de amilyen szeszélyes volt az idei időjárás — azon sem csodálkozhatunk, hogy az utóbbi időszákban inkább kánikula volt, semmint, hogy az ég csatornái nyílták volna meg. Hétágra ttűzött a nap — s a mezőgazdák a nagy hőségben már a csapadékért esdékelték. iNos, ez a csapadék végre megérkezett, s csütörtökre virradóan megyénk szinte egész területe kapott valamennyit a régen várt esőből. Ha a májusi csapadék aranyat ért — akkor a mostani csendes, majdhogynem áztató esőt gyémánt értékűnek is lehet értékelni. Elsősorban a kapásoknak, a kukoricának, a burgonyának, cukorrépának „használt” a most lehullott csapadék. Javított a gabonafélék helyzetén is. Megyénk az ország egyik legészakabbra fekvő gabonaíermő vidéke. Itt később érik be a gabona, később kezdődik az aratás is. Az idén különösen későn, a kései 'kitavaszodás, a hűvös április—május — de még június miatt is. A lehullott eső annyiban segített, hogy nem kell tartani a szemek megszór utasá tól. Az aratás, a gabonafélék betakarítása azonban nem lesz örömünnep a gazdáknak. Gondok vannak az értékesítéssel — s ez a nem stabil pénzügyi helyzetű gazdaságok pozícióit bizonytalanná teszi. Ám ami megtermett — azt be kell takarítani. Ismét hitelakció a DIÓFA ELEMES BÚTORHAZBAN, Miskolc, Árpád u. 2. sz. alatt. A kezelési költség befizetése mellett évi 21,7 / -os átlagkamattal vásárolhatnak Kedves Vásárlóink. 30 / -OS kedvezménnyel konyhabútorokat, július 16-tól, ómig a készlet tart.
