Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-13 / 163. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. július 13., szombat Hi-Fi klub a Market Centraiban A Miskolci Egyetemen működött korábban a „Hi- Fi barátok köre”, amely két éve, megfelelő helyiség hiánya miatt megszűnt. A körnek nemcsak egyetemista, hanem városi tagjai is voltak illetve vannak, ugyanis a 'kör nem oszlott fel. Most is tartják egymással a kapcsolatot mindazok, akik ezt a szép kedvtelést választották. Az igény a rendszeres összejövetelekre egyre erősödött és most a Market Central üzletház (Toronyalja út 17.) lehetőséget biztosít arra, hogy minden pénteken délután fél 5-től 7-ig összejöjjenek. Itt hifi szaktanácsadásra, lemezek, kazetták kapcsolási rajzok cseréjére nyílik mód. Sokat tudnak segíteni azoknak, akik berendezéseiket maguk szeretnék megépíteni. Külföldi szak- folyóiratokból rendelkezésükre álló. építési leírások alapján itthon beszerezhető alkatrészekből után- épített készülékekkel kapcsolatban sok tapasztalattal rendelkeznek. Azoknak is hasznos tanácsokkal szolgálhatnak, akik hifistúdiójukat gyári készülékékből szeretnék összeállítani. LABODA KÁLMÁN Hatvan felé Harmóniát a fejnek, a szívnek. Ha deresedik mi ad? A riadt tudat mit építsen, mit reméljen a lassan . földgömb-kerékké kopaszodó koponya alatt? Bújjon el, számítson, a gondolat-ácsolat zeg-zugaira, vagy inkább tárja szét az eszmélet ingmellét a jövő dárdáinak? Mit keresnek régészeink "91-ben? Ha nem ás gondolkodik, előad, kiállít... Dudás Sándor Már jólesik Már jólesik elnyújtózni a fűben, s nem gondolni magányra, árvaságra, s arra sem, hogy az éj elől eltűntem, mielőtt sarlójával rám találna! Ahogy a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra ... Ahogy a zsibbadt erek útjain a vér . . . Ahogy megkívánjuk a költözőmadarak visszatértét... Ahogy tavasz jön és nekiveselkedik az újjászületés . .. . . • úgy elevenednek meg a régészek. A régészek, akik ez idő tájt nem a napra néznek, hanem földbe fúrják kutató tekintetüket. Ezer éveket akarnak meglátni-meg- tapintani; felfedezni, hírül hozni. Hogy jobban tudjuk magunkat. Megkérdeztük őket itt, a megyében, mit keresnek a Nagy Felszín alatt? Hová készülnek Borsod-Abaúj- Zemplénben? Mivel foglalkoznak ? Ezúttal Koós Judité a szó. S hia már ikérdés, legyen „ikövér”, önmagára kérdez: JMiiit csinál egy régész, amikor nincs ásatásom?” A felelet így szól: — Most éppen azon gondolkodik a régész, hogy melyik konferencia lesz az első, amelyen részt vesz és előad; mit szeretne bemutatni, milyen fotóik készüljenek és így tovább... — de rövid is ez a nyár! (Közben a család aggódva érdeklődik, hogy ugye, az idén nyáron biztosan megyünk üdülni!?) — Miit is csinálok, amilkor nincs ásatásom? A tél folyamán kolléganőimmel elkészítettünk egy kiállítást, mely B.-A.-Z. megye bronzkori toinoslelerteit mutatja be. Eddig Kassám és Rozsnyón láthatta a nagyközönség, őszszel remélhetőleg Rimaszombatban és talán Miskolcon is. Most indulok a rozsnyói kiállítás bontására. — 'Hazaérkezésem után nekilátok az imámcsi ásatási Mindennapi használatú fazék Edelény-Ludmilla-dűlőböl 'anyagom beleltározásának. Amilkor az ember megkapja a restaurátoritól ia megmosott, összeragasztott cserepeket, a kiegészített edényeket, a csont- és Ikőeszlközöket, hozzáláthat a legkevésbé kedvelt és kissé szaporátlan munkához, a leltározáshoz. Jellegzetes díszű bronzkori edény. Edelény-Ludmilla-dűlőböl (Amikor az ezredik tárgyra írom rá a iszámát, fújom le lalklkiat és vezetem be a leltárkönyvbe a leírást, bizony néha miagam mellé 'kívánom azokat, akik iszerint a régész élete napsütés és habostor- ta ...) A több .mint háromezer éves bronzkort falu lakói csodaszép, kézzel formált, fényezett felületű, gazdagon díszített edényeket készítettek; igazi esztétikai élményt jelenítenek, a leltározás szürke mindennapjaiban. — „iA” régésznek közben „felüdülésiként” a magyar és külföldi szakirodalomban kell elmélyednie, h-ogy a rám váró előadásokra alaposan felkészülhessék. Augusztus végén a lassan már hagyományossá váló „Tokaj és Hegyalja története” című konferenciáin iBodirogkeresz- itúr régészeti múltjáról számolók be, szeptember elsején elutazom (Pozsonyba. Itt rendezik meg. a XII. régészeti világkonferenciát. Előadásomban — melynek témája Észalkikelet-Magyaror- szág elpusztult bronzkori települései , — tulajdoniképpen tíz év kutatási eredményeit szeretném összegezni és bemutatni: Edelény, Felsővadász, Inóncs, Naigyroz- vágy és Bogács telepásatásainak 'legreprezentatívabb darabjait. Ez utóbbi minden valószínűség szerint nagy szakmai érdeklődésre tarthat számot, hiszen különleges település-szerkezeténél fogva egyedülálló iMiaigyiarorszáigon. — A Szolnokon, szeptember végén rendezendő nemzetközi bronzkor konferencia lesz a következő lehetőség legfrisebb 'anyagaim bemutatására. Valahogy így néz ki egy nyár, amikor nincsen ásatás. Be tényleg, mikor mehetek szabadságra? — kérdezi Koós Judit. . . Ötvenhatról szól az ének Borsodi nyomdász minikönyve Megszámlálhatatlan könyv, kiadvány, rádió- és tévéműsor, visszaemlékezés foglalkozik 1956 forradalmi eseményeivel. a magyar szabadság-harc e századbeli történéseivel. Az 1956-os forradalmat felielevenítő kiadványok egyike a Mini Könyvek sorozatban a közelmúltban megjelent Budapest 1956/57 című könyvecske, amelynek szerzője Be- lányi István egykori borsodi nyomdász. A könyv előszavában írja a szerző: ..... Hanminc- három évi rejtegetés (!) után vettem elő ú jból ezt az írást, hogy legépeliem — egyúttal átélve hazánk és népünk szent szabadságharcának egykori történetét... Nem tagadom szívemből szakadt ki ez a hosszú gondolatsor ... persze az objektív tények mellett szubjektív érzéseimet is kifejezve benne. Aki tehát elolvassa. különböztesse meg a kettőt. — viszont az is igaz. ha nem lett volna meg ezekndk a 'történelmi magja. a szubidktív érzések soha sem születtek volna meg bennem....” S végezetül idézzük a könyv szerzőiének az előszó befejezésül szánt sorait: .........A római helytartó szavaival élve: Amit írtam megírtam! És higgyék el. igazat írtam! Kelt 1989. Piros Pünkösd napján, a szerző, Belányi István. A minikönyv első részében, És megmozdult a magyar föld című fejezetben a szerző szubjektív érzéseit, az átélt eseményeket veti papírra. Többek között: .........A nemzetközi forradalom egyik legborzalmasabb fénye volt október 25-én az Országház előtti téren. Fegyveres ÁVH-sok és orosz tankok zárták körül a Házat. s a tüntetők ezreit egész közel engedték, maid egyszerre sortüzet adtaik reájuk.... ezután pedig megindultak a tankok. Az ördögi gondolat és szörnyűséges tett eredménye: több száz halott borította a Kossuth teret. A könyv második részében szemelvénydket olvashatunk az 1956-os forradalom ideién megjelent újságokból. így. elsőként a Magyar Nemzetben november 1-jén megjelent írást ismerteti. A cíkik fő mondandóra a szovjet csapatok hazánk területéről történő mielőbbi kivonása, amely egybeesett volna a Varsói Szerződésből való kilépéssel. Az utolsó újságszemelvény a Népakarat. 1956. december 24-i számából való. Az írás címe: Békesség az embernek. Akkoriban. akárcsak napjainkban boldog, békés karácsonyt kívánták egymásnak az emberek. Nem véletlenül, a családokat minden egyéb ünnepnél lobban kötötte össze aiz együvétarto- zás, a szeretet érzése. Akik együtt voltak, kétszeresen örültek annak, hogy 1956 karácsonya is együtt talált öreget, fiatalt. Akiknek hiányzott valakijük a karácsonyi vacsora asztalától, azoknak a fájdalmuk kétszeres. ott könnycseppeken csillant meg a gyertyák féAz összetett asztalok fölött oroszországi barátaimról, ottani élményeimről mesélek. Az ebéd jó és bőséges; hosz- szúra nyúlik, meg nem is sietünk. A társaság élénk, figyelmes. Eredetileg ugyan csak asztalszomszédomnak, szántam az élményeket, d<y mikor látom, hogy mások is figyelnek — hangosabbra fogva a szót — őket is igyek-; szem beavatni. — Te! Manapság nem dicsekszenek az emberek efféle kapcsolatokkal — szólal meg valaki. A hangjában! nincs semmi bántó, inkább’ kis megütközést, csodálkozást érzek szavaiból. Kedves, rendes fiú — nagy szemekkel néz rám — még az is lehet, hogy félt. Netán azt hiszi, hogy az előbbi kisüsti hatására oldódott meg ay nyelvem. Gyorsan elmondom hát a' történet csattanóját, hogy miként avattak „ÉSZAK HŐSÉVÉ” mikor a fürdőházból volt bátorságom kirohanni aj csontdermesztő orosz télbe. S, hogy erről van dokumentumom is. Egy kék alapú,' fehérre cizellált, karton korongon ennyi: GEROJ SZEÁ VERA. Egy kedves, játékos bábművész készítette nagy műgonddal. Hófürdésem története később — ahogyan ez lenni szokott - már irreális' elemekkel is gazdagodott. Magyarán: karikaturisztikus vonásokat öltött. A színes grafika már úgy ábrázolta a „hőstettet", hogy a fürdőház tetején állok — az egész falu közönségének ámulatára (a szülők kézenfogott gyermekeiknek magasba nyújtott karral mutatják a csodát) — s onnan vetem magam bele a hótengerbe. Különben: zi- ma, zima, zima! Nagy orosz tél; mindenki csizmában, bundában, pufajkában, usán- kában, rajtam azonban, (nerr( fogják eltalálni) csak egy csokornyakkendő. Ez nem egészen a művész, leleménye, tudniillik én Szov- jet-Oroszocszágban már akkor csokornyakkendőben mutatkoztam, mikor még itthon sem volt divat. Ez nagyon tetszett az ottani barátaimnak. Most már tudom: c| másság tetszett. Talán éppenj emiatt vittek el mindenféle liberális értelmiségi társaságba. (Ez akkoriban volt, mikor még legfeljebb csak bizalmas értesüléseink lehettek a hazai ellenzékről.) A történetben csak a banja-ra (fürdő) szorítkozom,: de látom ez se mindenkinek tetszik az ebédlő asztalnál. Valahogy nem tartják stílszerűnek, mintha egyesek kínosan nevetnének. Nem tudnak hova tenni. Istenem, mennyire ismerős ez a „bemerevedés”. Talán 1948-49-ben kezdődött. Soha nem felejtem el hogyan fagyott meg a levegő körü-í lőttem ott a kollégiumi hálószobában. A szokásos esti ökörködés közben - immár villanyoltás, után feküdtünk az ágyban — felmerült a pár órája látót! filmhíradó. — Láttátok, hogy Rákosi felemelte a kislányt, aki virágcsokorral köszöntötte.- Meg is csókolta! Most szólaltam meg én: Nagy nőcsábász az öreg! Vártam a szokásos röhögést, ami mindig felhangzott az idétlen kamaszviccek nyomán, de most semmi. Süket csend. S akkor az utcai lámpa beszűrődő fényénél megláttam nevelőnket. Vagy inkább a falra vetülő árnyékát. Nem! szólalt meg. Kibírhatatlan hosszú ideig nem szólalt meg. Aztán hátat fordított az egész) hálónak, s csendben becsukta maga mögött az ajtót. Értett a lélektanhoz!- Véged van apafej! — mondta a botlábú Á. hosszú idő múlva. Többet nem is beszéltünk. Nem mertünk megnyikkanni sem. Akkoriban már jó néhány társunkat eltávolították a kolesz- ból. De nem lett végem, csakj a kollégiumi vizsgám (nekünk nemcsak az iskolában kellett vizsgázni) érdemjegyét szállították le; hetesről ötösre. Azóta van fülem a hirte-| len beálló csendekre a kínos elhallgatásokra, s na-* gyón utálom a fülelőket, a halk léptű, sima modorú megfigyelőket. Hát nem lesz ennek vége? Továbbra is úgy kell viselkedni, mint a külszolgálatban élő magyar családban a nagymama, aki az otthonról jött látogatónak vagy tízszer elmondta egymás után: Mj nagyon szeretjük Kádár elvtársat! A vendég azt hitte meg-; hibbant az öregasszony. Ezzel szemben a néni nagyon( is észnél volt, mert — szöveg; közben — kézzel lábbal jelezte, hogy a szobában mikro-! fonok vannak. Fülesek és téglák. Esetleg már új téglák is? Dehát nem is kell beépíteni az embre- ket. A túlbuzgók, a neofiták,) a törleszkedők, a karrieristák. Nekik is mondom: Én nagyon szeretem az orosz barátaimat. Nem a szovjeteket (még a magyarokat sem lehet úgy általában szeretni), nem egy széthulló birodalmat, nemi egy idejét múlt kurzust. És természetesen nem Zsdánov emlékét. De az a mérnök, aki naphosszat fuvarozott a saját kocsiján Moszkvában,, aki megosztotta velünk egyet- en szobáját és utolsó falatját, az az idős színésznő (mellesleg 8 évet töltött börtönben) aki kölcsönkért csíz-; mában jött el az estre és a legjobb falatokat rakta a tányéromra, miközben Bajor Gizit dicsérte — volt szeren^ cséje ’45-ben Pesten látni — s az a kis tatár színi nővén? dék (az 54 centis derekával, hogy mást ne is említsek) -f bizony ők valamennyien itt vannak a szívemben. A nyomorító hatalmaknak sok mindent meg lehet bocsátani, csak azt nem, ha azokat fordítják szembe egymással, akiket vérségi kapcsolatok — természeti törvények — a kölcsönös megbe-V csülés szálai, a butaság, a szeretett szakma, vagy a fellobbanó szerelem köt össze. „Barátaimmal akiktől (gyanakvás őrtüze tiltott, / ha találkozni akartam, / el kellett, bujdosnunk a hegyekbe . .." Ezek a verssorok Fodor András 1949-50-es kollégiumi emlékeit idézik. Ki kellene már oltani, el! kellene már taposni a gyanakvás őrtüzeit. Annál is in-, kább, mert úgy látszik mesz- szire világít. Most kaptam levelet Vologdából: Gondol-i koztam, merjek-e írni Neked? Talán ártok vele? De Te azt mondtad, akkor, hogy történjék bármi ..." Igen, azt mondtam, mert én sohasem tévesztettem össze az orosz emberek szíves, bartáságát, a hatalom ázsiai barbárságával. 4 < nye... —s
