Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15 / 139. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. június 15., szombat Apáez&i-dílasaSnk Dr. Kováts Dániel Az idei pedagógusnapon a Magyar Köztársaság művelődési és közoktatási minisztere a pedagógiai munkában magas színvonalú felkészültséggel kifejtett, kimagasló tevékenysége elismeréséül, az Apáczai Csere János-díjat adományozta dr. Kováts Dánielnek, a sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola tanárának. Eddig á rövid hír, s most a részletes bemutatásnak kellene következnie. De azt hiszem, kevés olyan tanító, tanár, irodalombarát, hely- történész él a megyénkben, aki ne ismerné, vagy legalább ne hallotta volna Kováts Dániel nevét. Tanári munkája mellett évekig irányította a Hazafias Népfront honismereti munka- bizottságát, szerkesztette a Szülőföldünk című kiadványt, ezenkívül a Miskolcon megjelenő irodalmi lap, a Holnap, és a Honismeret című folyóirat munkatársa. 1985 óta a Kazinczy Ferenc Társaság elnöke, de találkozhattunk vele a pataki népfőiskolákon, szabadegyetemeken, az Édes anyanyelvűnk vetélkedőkön ... Rendszeresen jelennek meg írásai, gyakran szerepel a nyilvánosság előtt, több, vele készült interjút hallhattunk, olvashattunk már, viszont élet- történetéről alig tudunk valamit. — Abaújnádasdon születtem — kezdi a visszaemlékezést a tanár úr —, ha fölmegyek Lászlótanyára, onnan hazalátok. Szlovák iskolába jártam, emiatt nagyon sokáig voltak nyelvi, helyesírási nehézségeim. Harmadik elemista voltam, amikor bevonultak a magyar katonák. Még most is emlékszem a versre, amivel köszöntöttem őket. Édesapám a megyénél lett tisztviselő, így 1940-ben Miskolcra költözött a család. A negyedik osztályt a Palóczi utcai református elemi iskolában fejeztem be. Nagy sírások ellenére is a kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Nevelőintézetbe íratott be édesapám. Éreztem én, hogy nem nekem való a katonai pálya, de ennek az iskolának köszönhetem, hogy rendre, fegyelemre szoktattak. A negyedik osztály után, a háború miatt már nem engedtek vissza Kőszegre, így kerültem a Lévay Gimnáziumba. Itt aztán kiváló tanáraim voltak: Csorba Zoltán, Csatáry Imre, Gyárfás Imre, Árokszállássy Zoltán . .. Szabad bejárásom volt a könyvtárba. Ekkor kezdtem el olvasni a népi írókat, Illyés Gyulát, Tamási Áront, József Attilát.. . Hetedik-nyolcadik osztályban már önképzőkö- ri elnök voltam. Megjelentek az első írásaim, még a Szabad Szónak is dolgoztam. Igazán jelentős szakasza volt életemnek ez a négy év. Mivel jelesre érettségiztem, felvételi nélkül jutottam be a budapesti tudományegyetem magyar—angol szakára. A n^gybátyáméknál laktam, de minden szabadidőmet az Eötvös Kollégium könyvtárában töltöttem. Aztán a harmadik év után letartóztattak. Éppen negyven éve történt. . . — Mi bűnt követhet el egy harmadéves egyetemista? — A társaimmal elkészítettük az Eszme című lapot. Versek, elbeszélések, tulajdonképpen stílusgyakorlatok voltak benne. Írógépen sokszorosítottuk, és öt példányban „jelent meg’'. Izgatás vádjával kerültünk bíróság elé, először másfél évre ítéltek, de ügyészi fellebbezésre, nyolc hónapra csökkentették a büntetést. Dobogókőn építettük a belügyminisztérium üdülőjét. Jó levegőn voltunk, megerősödtünk. Nem is éreztük ezt büntetésnek. — Ezek után szó sem lehetett az egyetem folytatásáról. — Hazajöttem Miskolcra, de közben a szüléimét kitelepítették, apám a vilmá- nyi állami gazdaságba, anyám a két testvéremmel Tapolcára került. Aztán újabb családi tragédia következett: a húgom súlyos szívbeteg volt. A temetése után pedig elvittek bennünket a Hortobágyra. A történelem fintora, hogy állítólag az apám miatt telepítették ki a családot, csak ő éppen Vilmányban volt, így anyámmal és a nővéremmel kerültem a Borsós-tanyára. Anyám varrodát szervezett, én kocsis voltam. Egy hodályban ■ laktunk. Micsoda eredmény volt, amikor a család kapott egy önálló tyúkólat! De akkor még fiatal voltam, és lelkileg sem viselt meg a tizenöt hónap. Ahogy visszakerültem Miskolcra. Perecesen lettem nevelő. — Nem jelentett hátrányt a rovott múlt? — Nem volt könnyű. A szigorú káderezések korát éltük. De azt hiszem, szükség volt rám, óraadóként tanítottam is. Ez alatt a másfél év alatt a tanári pálya mélyét ismerhettem meg. Úgy szedtük össze a vájártanulókat a legeldugottabb települések iskoláiból. Közben újra jelentkeztem az egyetemre. Bóka professzor volt a dékán, még emlékezett rám, így felvettek levelező tagozatra. Perecesről azért kellett eljönnöm, mert a Munkaerő Tartalékok Hivatalából meglátogatott bennünket egy fontos ember, és pechemre, megkérdezte véleményemet Németh László Galilei című drámájáról. Mindjárt szólt is az igazgatónak, hogy jobb lenne, ha ilyen nézetekkel nem tanítanék magyart és történelmet. fgy kerültem a zemp- lénagárdi iskolába. Távol a várostól, a politikától, a tanítás mellett elkezdtem a néprajzi gyűjtőmunkát. Közeli kapcsolatba kerültem Patakkal, Űjszászi profesz- szorral, Balassa Ivánnal. Nagyon szép hat esztendő volt. Itt éreztem leginkább a munkám közvetlen sikerét. Önképzőkört szerveztünk az iskolában, Figyelő címmel újságot adtunk ki. Még villany sem volt, de színdarabot játszottunk, vetítettünk. A magánéletemben is jelentős volt Zemp- lénagárd: itt ismerkedtem meg a feleségemmel. — A következő állomás az újhelyi gimnázium volt. . . — Nagyon jó időszakban kerültem abba az iskolába. Az országban másodikként nyelvi laboratóriumot alakíthattunk ki, néprajzi szakkört indíthattam. Nagyon sok diák érkezett hozzánk az abaúji falvak osztatlan iskoláiból. Rendkívül tisztelettudók, szorgalmasak voltak. A szülőfalujukból hozták a sok értékes néprajzi anyagot. Krónika címmel újságot adtunk 'ki, négyszáz oldalas önálló kötetben jelentek . meg néprajzi gyűjtéseink. Erre az időszakra esik, hogy Benkóczy György szakfelügyelővel elindítottuk az Édes anyanyelvűnk megyei vetélkedőt, ebből fejlődött ki később az országos verseny. — Végigjárva valameny- nyi iskolatípust, elérkezett az idő, hogy tanítókat tanítson. — A sárospataki főiskolára eredetileg angolt hívtak tanítani, akkor még angol szaktanítókat is ké- j peztünk. Ez sajnos, a szakkollégiumi rendszer bevezetésével megszűnt. Ennek a döntésnek most érezzük igazán a következményeit. Én pedig, mivel mindig is szerettem, szívesen álltam át a magyar nyelvészet oktatására. Persze, itt is rövidesen megszerveztem a néprajzi speciálkollégiumot, a honismereti szakkörvezetők képzését. Közben megismerkedtem Sárospatak örökségével, ezen belül a népfőiskolái hagyományok' kai. Ez is megerősített abban a hitemben, amit már Zemplénagárdon is tudtam, hogy a tanítónak nem elegendő csak pedagógusnak lennie, felelősséggel tartozik az iskola falain túli világért is. — önálló kutatásaival, népszerűbb témaválasztással, esetleg közelebb a tudományos élet központjaihoz látványosabb sikereket érhetett volna el. .. — Mi lehet jobb, mint a pataki főiskola?! Mi hisz- szük, hogy Sárospatak újra szellemi központ lesz. Hátha egyszer sikerül! Minden reményünk megvan rá. De a tanítóképzésnél sem tudok szebb pedagógiai feladatot elképzelni. A tanító az, aki még tiszta lapra ír. Óriási lehetőségei vannak. Remélem, sikerült ebből valamit a hallgatóimmal is megéreztetni. Filip Gabriella KALÁSZ LÁSZLÓ Remeg fél a széltől szalad a széf fél az égtől dagad az ég kékült arca tüzes Napot szít haragja félelemmel kötözött meg porral fénnyel megvakított lábam leragad a sárba: mérföldes csizmám lerontja körém táncolnak a hegyek egyenesen se mehetek: mindig közel s kerüléssel sose messze s repüléssel nem juthatok se föl se le oldalra se semerre se vízbe hullnék víz elfutna szétporladna föld előlem X X X A X s.-A X X \ X X X X X X X £ X ä Tamási Áronra emlékezve Sípos Feri bácsi Farkaslakáról — Milyen ember volt, amikor már, mint író jött haza? — Eccer, mikor itthon vót, lementünk a zsidóhoz, a kocsmába. A sógor úr, Gáspár, meg én, s tán még egykét ösmerős. Lementünk, a sógor úr rendel egy liter bort, s beszélgetünk. Eccer Gáspár hoz egy üveg bort. Megfogja, hogy tőtse (Gáspár mindig hallgatott a liter borra). Az író rajtakap. Aszondja: — „Hó! Maga mit akar?" — Tőteni akarok! — Nem tőtheti, azt mondja az író! — Már hogyne tőthetném — aszondja — mikor én vettem ! — Maga vette? Hát tudja meg, amelyik asztalhoz én leülök — akárhó — ott nem rendelhet senki más, csak én. Inni ihatik akárki. Ki is cserélték neki, visszakapta a pénzt. De elfogyott az a liter bor. Többen vótunk, mi az egy székely embörnek, egy negyed liter bor, amikor fejenként kéne egy. Aztán meg meg vót mondva, hogy nem vehet senki, s az író nem vett. Gáspárt félrehívom, s mondom, sógor, itt baj van. — Miféle — kérdi. Nem hallotta, hogy mit mondott a bátyja? Nem megyen az, hogy ő kérjen egyet, vagy mondja nekünk, hogy hozzunk. Gáspár'elmegyen oda, s mondja a bátyjának. — Bátyám! Ma születési évfordulóm van, ha megengedi, hozok ezeknek az embereknek egy liter bort. — Hát ez kivételes - mondja a bátyja — ha mán így van. Aztán úgy vett Gáspár." — Szerette a népdalokat az író - biztatom további folytatásra Feri bácsit. — Az igen — kezd egy újabb történetbe. — Mi keresztapák vótunk a feleségemmel, s amikor a keresztleánykám ment férjhez, ott vót az író is. Odajön a lakodalomhívó, s azt mondja: Gyöjjenek el a lakodalomba, várjuk dz író urat is! Elmentünk együtt a lakodalomba. Leültünk szembe, ejsze, hát miügyán közel a menyasz- szonyhó, mer’ elsők vótunk, első helyre űtettek. Osztón én nem néztem, hogy ki van ott, s ki nincs ott. Mikor a bort én osztán megkóstútam, egy kicsit bőebben mértem, mint ahogy szokták. Reámgyött az ének. Elkezdtem énekőni, nem törődtem avval, hogy ki van ott, s ki nincs ott. Az asz- szony döfött. — Hallgass te! Nem látod a bátyámat? Mán hogyan látnám, azért éneköX X X X X X X X X X X X X X X X % X X X X lök, hogy ő is itt van, lássa, X hogy jó kedvem van. Nézett x engemet az író, erősen né- X zett. — No, letőtt a lakodalom, X s hazamentünk. Megjózanod- x tam, mikor egyet aludtam. X Gondolom magamban, vajon vétettem-e valamit az este? X Aztán minden reggel által szoktunk oda, beszélgetni x hozzuk. Aszondja az asszony X reggel: — Jösz-e, menjünk át a bátyámhoz! — Nem megyek én oda - Q mondom. — . Én ott tegnap X evesztettem a böcsületem, úgy gondolom. Ement ő egyedül, s egy- x szer fut. — Bátyám azt mondta, X gyere átall Nagy, lesütött fejjel el- X mentem átal, kezet fogtunk, ;) a padra leűtem, s hallgat- x tam. Azt mondja eccer: X — Sógor! Egyet énekeljön! X — Hát, sógor úr, bocsássa x meg, jó reggel nem szoktak X a székelyek énekőni. Jött, ment, sétált, egy bőr- § szivart cigarettázva. Megáll, \ X X X X X X X X X s mondja: — Éneköl-e? — Nem. — No, akkor diktálja le! Aszondja Ágnes: — Bátyám, hát előbb isz- X nak, aztán énekőnek! Lekű- ^ dött fenyővízért a botba. Ek- x kora két kicsi pohárral kitő- x tött, egyet neköm, s egyet X magának. Békaptuk, s akkor x bédugta. Aszondja: — Mostmár éneköl-e? — Hát mitől énekeljek - x mondom - azt észre se vet- X tem! Aztán elsétált, a másik i) szobába bé. Ágnes odaszö- x kött, két pohárral tőtött ne- ;) kém, olyanba, amibe víz vót. x Az író visszajön és azt mond- X jo: J — Énekel-e? — Én mán igen — mon- x dóm. X — Hát akkor leírom azt az X éneket, amit többször éne- \ kelt maga a lakodalomban. X Annak az vót a címe, hogy X Jó estét, jó estét, de nem x mindenkinek, csak annak a X barna lánynak, aki enaem >0 szeret.. . Sípos Ferenc bácsi énekel, X úgy mint akkor a lakodalom- 0 ban. öreg szemei megfénye- X sednek, arca kipirosodik, I.) Egészen megfiatalodott. Eltelt az idő, mennünk keik x Feri bácsi kikísér, majd visz- X szamegy őrizni a házat, a x hazának ezt a kicsi, s még- X is oly sokat jelentő szegeletét. y X Pécsváradi Botond X X Magasítják az egyetemet Zavartalan az élet a Miskolci Egyetem hatos kollégiumában, annak ellenére, hogy kivitelezők dolgoznak a itetőn. Az egyetemmel kötött megállapodás alapján ugyanis felvonult és hozzáfogott a bővítéshez a Pro- dack Rt., amelynek munkásai az eddig lapostetős épületet magastetősre alakítják át. A tetőtérben pedig kollégiumi szobákat alakítanak ki. Ezzel bővítik a kollégiumi férőhelyek számát. A kollégiumi férőhelyek bővítését a humán oktatás kiszélesítése tette szükségessé. Az olvasók lapunkból is tudomást szerezhettek róla. hogy szeptembertől az egyetemen megkezdődik az angol és a német nyelvtanár képzés. Mindkét tagozatra 30—30 hallgatót vesznek fel. A képzés nappali tagozaton három éves. A nyelvtanár-képzés sei bővül az egyetem humánoktatási skálája. A műszaki bányász-kohász-gépész karokon kívül már működik és diplomát ad a jogi kar, ugyancsak működik a közgazdász kar — s most az oktatók képzését is megkezdik. A tervek szerint ez az ágazat is tovább bővül majd, mint ahogy arra is vannak elképzelések, hogy a többi lapostetős kollégiumot is magastetősre alakítják át. így viszonylag olcsón jutnak újabb kollégiumi helyekhez. Emellett természetesen az sem utolsó, hogy megváltozik az egyetemváros megjelenésének képe is. A szerződés értelmiben — a kollégiumban lakók életének zavartalansága mellett — az építkezést szeptember elsejére be kell fejezni, így már az új tanévben megnövekedett számban tudnak majd hallgatókat kollégiumban elhelyezni. A hegyoldalról Farkaslaka olyan, mint egy kis mesebeli falu, mintha Benedek Elek valamelyik meséjének lenne a színhelye. Lentről a valóság egy kissé prózaibb, sárosabb. Nagy eső lehetett, de azért eltalálunk a kátyús, csúszós utcákon Tamási Áron szülőházához. Segítenek a kis, kézzel írott irányítótáblák is. A kapuban fogad bennünket Sípos Ferenc bácsi, az író sógora, Tamási Ágnes férje. Alacsony, szikár öregember. Rajta avítt székelyharisnya — gyanítom, nem sokkal fiatalabb, mint ő maga, pedig Feri bácsi már a nyolcvanhatodikat tapossa. Bakancsa sem fiatal, csakúgy, mint lajbija, kalapja. Arca, mintha baltával' formázták volna, fehér bajsza legényesen kunkorodik a két füle felé. S a szemei. Mintha állandóan tréfára csillognának. Végigmustrál bennünket, betessékel a házba, majd elmondja, amit tudni kell, tudni tehet Ábel atyjának szülőházáról. Körbenézelődünk, az öreg is néz bennünket. Gyanúsan csillog a szeme. Talán (mondani akar még valamit? Tegyünk próbát. — Hallom, kitüntette a magyar miniszterelnök, gratulálunk! — Az ki, — válaszolja - pedig nem is ösmerem! De- hát azért köszönöm. Azt írta, azért, mert vigyázok a sógor emlékére. — Sok emléke van Tamási Áronról', Feri bácsi? — vetem ki a horgot. — Az van bizony — harap rá az öreg. — Mondjon már egyet-kettőt! — Lássuk csak no — tolja hátra elgondolkodva kalapját. — Elmondom, hogyan került iskolába, s lett belüle író. Az úgy vót, hogy vót neki egy szomszédja, olyan rokonféle. Aztán nálunk az vót a szokás, hogy karácsonykor a férfiak mentek kántálni, megtisztelni a lányokat, s akkor pufogtattak ilyen pisz- tolyféíével, ami puskaporral vót megtöltve. Ez a rokon legény hazament hajnalban a mulatságból, aztán a pisztolyt az asztalra letette. A sógor úr gyermök vót még, bement, a pisztolyt fővette, babrálni kezdett vele. Elsült, s a hüvelykujját elvitte. Eztán azt mondták, hogy mezei munkára nem felel meg. Vót egy nagyprépost bátyja Gyulafehérváron, s az azt mondta, hogy kitaníttatja. Úgy is lett. így történt, így lett belüle író.
