Észak-Magyarország, 1991. június (47. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-15 / 139. szám

1991. június 15., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

A rózsaszínű homály ellen

A Kék Ház küzdelmei

Baj van! Fiatailoik sokasága megy tönkre szemünk láttáira. Először lelki egyensúlyukat veszítik el, azltán az egészségüket, végül szabadságukéit, esetileg az életüket. Mi, felnőttek, szülők eszeveszetten rohangálunk, sírunk, átkozódumk, de tenni sajnos keveset tudunk, teljesítmény- centrikus táns'a- dalmunlk nem díjazza a könnyeiket. Elllienikeizűleg. Kilöki magéból az ellesettet, a gyöngébbet, a .síiikenteitent.. .

Két évvel ezelőtt, amikor létrejött az ifjúsági irafonmá- öiiós és tanácsadó irodák országos hálózata, még nem volt ekkora baj. Hitetve bajok akkor is volltaik, de nem jelentkeztek csőstül; és nem érintettek ilyen sóik fiatalt. A miskolci irodát, a Kelt Házat már ezreik ismerik. Alkalmi és rendszeres látogatói közül nagyon sokan nem utazási, nyaralási, szórakozási leiheitőségtek feílő'l ér- dekilődmiek, hanem magához az élethez kémeik tanácsokat.

Pszichológusok, jogászok, pedagógusok, népművelők, szociális munkások, laikus segítőik várják őket.

— Nagyon solle a létoga- tónik. Egyszer megszámoltuk, 'nyolcvanegyen szorongtunk ezen a. hatvani négyzetméteren. De itt soha sincs csendes délután. Jönnék, mennek az emberkék — mondja Szemdrák Dóra irodavezető.

— Milyen kéréssel, kérdéssel jönnek legtöbben?

— Tízből haltain, helyesebben most már, százból hait- vanan munkát keresnek. Májusi adataink szerint Miskolcon 23 ezer a munkanélküli. Azóta nyilván több. A munkanélküliek átlagéletkora 36 év, hatvain-hetven százalékuk fiatat. ;Nagy csoportjuk — ihiába vám szakmája, sok esetben diplomája — első munkahelyre sem lett. A másik csoportnak volt már ugyan munkahelye, de az első „'létszámkarcsúsításkor” természetesen őkét, a kezdőket tették utcára. A fogilalikoztatáisá törvény elfeledkezett az ifjúságról, a töhbséginelk segély, járadék sem adható. Sokan keresnek meg bennünket átképzési ■tanácsért. Mi mondjuk, amit hallunk, amit tudunk, ám vannak olyan fiatalok, akik három-négy átképzési tanfolyamot , kijártak már, munkájuk még sincs. Iszonyúan nehéz a sorsuk. Nagyon sajnáljuk azokat a naiv, jószándékú diákokat is, akik elmondják, a család megélhetésén akarnak könnyíteni a nyáron, keressünk szünidei munkát. Nos, •ilyen már régóta nincs Miskolcon.

— Mit tesznek azok, akiknek többszöri próbálkozás után sem sikerült munkahelyet találni?

— A többség kitartó, újra és újra visszajön, mert biztatjuk. Előfordul ugyanis, hogy egy órakor még nincs munka, három óraikor pedig már van. De, ha nincs; is, jobb, ha itt tölti az idejét. Kap egy csésze teát, beszélget ezzel, azzal. Akkor van már gond, ha végleg béle- fárad valaki a keresgélésibe. Mert mi van? A szülők ingerültek, hogy a gyertek csak hever, zenét hallgat, vagy egész nap a basáit sütteti a kertben. Hozzánk már nem jön, hasonszőrűeket, otthonról kdpi'SZ'káfl)táka.t pedig minidig talál az utcán. Ezek a szomorú gyerekeik aztán mámort keresnék valamiképpen. Belép az életükbe az alkohol és a drog.

— A Kék Ház tudomása szerint milyen mértékben van jelen megyénkben a drog?

— Az információim nem csupán a Kék Háziból vallók — mondja Szendrák Dóra. — Tavaly augusztusban ugyanis harmincegyne- hányan létrehoztunk egy nem hivatalos, laza1 közösséget, amelyet DrogműheLy- ntek neveztük el. Nos, a Drogműhely szerint akár ötezer drogfogyasztóval is számolhatunk. Ami biztos: a körzeti orvosok ,1000-at jeleztek. Biztosiak ebben niern lehetünk, hiszen a ljS—'17 éveseik között sok az úgynevezett kísérlett drogos;, az olyan lány és fiú, aki kíváncsiságból, kailandból ötször-itízszer szív, aztán abbahagyja. Mások krízisihely- zetskben — halál a környezetben, vizsgaidőszak, katonaság — nyúlnak a szereikhez. Többnyire ők is abbahagyják. Az alkut krízis, például a tartós munkainél- iküliiség teszi függővé a fiatalokat és persze a nem fiatalokat is. Zömmel ma még az úgynevezett szegény drogozás van jelen., ami a különféle oldószereikkel való manipulációra épül, de egyre több a gyógyszer—alkohol 'kombináció, ;és sajnos már megjelent a kemény drog is. A függőség, mindig pénzhiányhoz vezet, ebből következően lopáshoz, rabláshoz ...

— iMií tud tenni a Drogműhely?

— Adatokat gyűjtünk és javaslatokkal,, kérelmekkel bombázzulk az önkormányzatot, a minisztériumot, tehát azokat a helyeket, amelyék segítségével létre lehetne hozni Miskolcon is egy drog-ambulanciát.

— iTöbb helyen működik már ilyen.

— Az Állami Ifjúsági Bizottság 198'5-ben határozatban rendelkezett arról, hogy -Budapesten, Szegeden, Pécsett és Miskolcon, tehát a legveszélyeztetettebb városokban létesüljön olyan egészségügyi intézmény, amély minden mástól különbözük, tehát speciális, ily módon hatékony. Nos, a felsorolt városok közül csak nálunk nincs drog-ambulancia, ellenben van már Debrecenben és Győrben is. Különböző számításokat végeztünk, alternatívákat állítattunk fel és a pályázatunkat elllküldtűik .a Népjóléti Minisztériumba. A választ várják. Pályázatunk sikerében azért — is — bízhatunk, mert a miskolci önkormányzat is támogatja az ügyet. Adna helyiségeit, bizonyos státusokat is ...

— Addig?

— Addig pedig küszködünk az ifjúsági mentálhigiénés gondozóval, a családsegítővel, az alkoholgiondo- zóvál és másokkal' együtt. Küszködünk a fiatalokért és küzdünk a saját létünkért. A. Kék Ház költségeinek csak a 60 százalékát tudja fedezni az önkormányzat. Hogy miből teremtjük elő a többit? Pályázni .próbálunk. Most jelenít meg az Információs füzeteik első száma, amely a szociális szolgáltatásokkal foglalkozik. Ebből és a többi számból szeretnénk mind többet eladni. És gondolkodunk, gondolkodunk, mert most semmiképpen sem szabad bezárni a Kék Házat.

Lévay Györgyi

Tokaj-hegyaljai gazdanapok

Kiállítás és vásár lesz a szerencsi termelőszövetkezet ondi műszaki telepén június 19-én és 20-án. A Tokaj- hegyaljai Egyesület védnökségével és szervezésével, a Szerencs Termelőszövetkezet és az IKR Részvénytársaság közreműködésével itt rendezik meg a hegyaljai gazdanapokat.

Közismert, hogy a térségben élő emberek hagyományosan a szőlészettel, a borászattal, a gyümölcstermesztéssel foglalkoznak leginkább. Ezeknek a kultúráknak a művelése egyéni érdekeltségű üzemeltetési formában a leghatékonyabb. A kormány agrárprogramja is a farmergazdaságokat „célozza meg”. Ezért van különösen nagy jelentősége a

gazdanapok rendezvénysorozatának.

A kiállítást és vásárt Németh Miklós, a Tokaj-hegyaljai Egyesület elnöke nyitja meg 19-én, 10 órakor.

Ezután Kupa Mihály pénzügyminiszter tart előadást. Arra várnak választ tőle a szervezők, hogy milyen országos segítségre számíthatnak a régió fejlesztésében, hiszen adottak itt a lehetőségek. A halakban gazdag folyók, a vadakat nevelő erdők, a csodálatos tájak, a műemlékek, az itt fellelhető ásványi kincsek mind-mind csalogatják a külföldieket. Befektetési és üdülési lehetőségeket egyaránt kínálva. Megvalósításukhoz — többek között. — hiányzik az infrastruktúra.

Talán ezt is elősegítik a Tokaj-hegyaljai gazdanapok: a kiállítás és a vásár, amelyet az előadást követően 19-én, 10.30-tól tekinthetnek meg az érdeklődők. Bemutatnak itt szőlészeti és borászati berendezéseket, szőlőművelési gépeket, kertészeti és gyümölcstermesztési eszközöket, kis- és farmergazdasági gépeket, műtrágyákat és növényvédőszereket. Láthatnak az érdeklődők a gazdálkodáshoz használatos ügyviteli és számítástechnikai berendezéseket.

A kiállítók és eladók között — a hazai cégek mellett — külföldi (például olasz) vállalatok is bemutatják gépeiket.

A „levegőfelelősök” konferenciáján

Az üzemanyagok fogyasztási adója 1989-iben és 19.90-iben 53—64 milliárd forint volt, idén min tégy 104 milliárd forintra tesz szert ebiből a bevételiből a költségvetés. Ehhez hozzászámítható még évente mintegy 10 milliárd forint a gép jármű-adóból és az áfából. Ebből a nagy bevételből viszont a helyű és távolsági buszforgalom csak 4—5, illetve idén. 7 milliárd forint támogatásra számíthatott — hangzott el a Levegő Munkacsoport a Budapesti Műszaki Egyetemen megtartott környezetvédelmi konferenciáján. Ez a nagy aránytalanság is oka annak, hogy a buszközlekedés nem képes nagy óbb mértékben helyettesíteni a személygépkocsi-forgalmat. Ez lényegében oda vezet nagyvárosainkban, hogy az elavult úthálózathoz 'képest óriási gépkocsimennyiség

egyszerűen lehetetlenné teszi a közlekedést. Az alig haladó kocsik rendkívül nagy egészségkárosodást

okoznak a gyalogosoknak, de a kocsikban, ülőknek is. A tanácskozáson a résztvevőik a tömegközlekedés — főként nem is a busz-, hanem a villamos- és a trolibusz-közlekedés — erőteljesebb fejlesztését, vonzóbbá tétélét, vtataimint bizonyos területeken a személygépkocsi-forgalom korlátozását javasolták. Így számottevően javítható lenne városaink egyre elvi seihe tétlenebb levegője.

Egy év parlamenti munka

A szabadság korlátái között

Beszélgetés Balázsi Tibor országgyűlési képviselővel

A közeledést kölcsönösen kereső udvariassággal, ám kicsit mégis akadozva indult a beszélgetés Balázsi Tibor országgyűlési képviselővel. A megválasztása óta eltelt, eseményekben ugyancsak bővelkedő egy esztendő parlamenti tapasztalatairól ültünk le beszélgetni, ám nem kerülhettünk meg egy tényt, nevezetesen azt, hogy az elmúlt időszakban néhány hónapra a párbeszéd megszakadt megyénk országgyűlési képviselőinek többsége és lapunk között. A képviselő elmondta, hogy a tavaly őszi taxisblokád idején úgy érezte az Észak-Magyaror- szág véleményalkotásaiból: a lap nem olyan felelősséggel nyilvánult meg a válságról, ahogy azt a nyilvánosság súlya megköveteli hasonló helyzetben.

— Nem a kormányt ért bírálatok, kritikák érintettek érzékenyen, hiszen azt megtettem a sajtón keresztül magam is. A blokád a magyar demokrácia próbatétele volt, itehát jóval több forgott kockán, mint a kormány, vágj’ az MDF tekintélye, presztízse. Mi, a képviselők pedig azt nem vettük figyelembe, hogy a megyei lapok nemzeti médiaként definiálhatók mindaddig, amíg monopolhelyzetben vannak, vagyis nem mindegy, milyen a viszonyunk az újsággal. Ezt nekünk a választók szemszögéből kellett volna megítélnünk. Egyáltalán nem biztos, hogy konzekvensen nyilvánultunk meg ebben a kérdésben és eléggé végiggondoltuk-e, hogy ennek a bojkottnak mi lesz a következménye. Be kell látnunk, hogy egymásra vagyunk utalva és azt is érezni lehet, hogy megkezdődött egy szemléletmódbeli változás a lapnál. Tartozunk ennyivel az olvasónak, hogy erről indulatok nélkül, őszintén beszéljünk.

— Egyetemi oktatói munkád előtt újságíróként kerested a kenyered, ám a helyi értelmiség részeként nem tartoztál, nem tartozhattál a vezető politikai elithez. Első nyilvános szerepléseid idején érezhetően nehezen tudtad legyőzni belső nyugtalanságodat, talán még nem is indokolatlan félelmedet. Ez utóbbinak hangot is adtál, a rendszerváltással kiderül, mennyi maradt meg az emberekben a közéleti érdeklődésükből. Hogyan élted meg az azóta eltelt időt?

— Egy helyi kiadvány a történteket a beosztottak forradalmának nevezte, amiben én is a második vonalból vettem részt. Muszáj volt véleményt formálni, egy belső késztetésre hallgatva. Nagyon sok minden történt azóta. Naponta érezzük, az elmúlt negyvenöt év kiölte a közéleti aktivitás értelmét az emberekből, és ezt már a változások kezdetén látni lehetett. Ami az én szerepemet illeti, valóban a partvonalról kerültem a középpályára, tele feszültségekkel. Kortársaim, a környezetemhez tartozók hajtottak a radikalizmus felé.

— Ide sorolod a le- ninvárosi szereplésedet is, azt az emlékezetest, amikor Grósz Károly kocsijára támadtak?

— Igen, mert én voltam a szónok és élesen emlékszem arcokra, akik féltek tőlem. A tömeg hurrázott, ujjongott, de voltak olyanok is, akik megijedtek, mit akarnak ezek itt. Mármint mi. Ez vollt az a pont, amikor megéreztem, sokan akarják a radikális változásokat, de sokan vannak azok is, akik félnek tőle.

— A te akkori hevült- séged hogyan fér meg az MDF, a nyugodt erő frakció fegyelmével, a parlamenti képviselői és a bizottsági vezetői szereplések nyilvánvaló korlátáival?

— Ez az, aimliit nehéz értékelnem, .hiszen csupa szabályszerűséggel vagyunk körülvéve. A parlament, a bizottsági munka, a többpárti demokrácia tele van szabályozó korlátokkal, a szabadság korlátáival. Ezeket kénytelen vagyok tudomásul venni és ezekkel együttélve óriási változáson mentem át. Ám e korlátok között igyekszem radikális maradni, de nem olcsó népszerűségre hajtva napirend előtti beolvasásokkal, hadd dörzsölje a tenyerét a választó, ez aztán megmondta a magáét. A mi munkánk akkor eredményes, ha véleményünkkel meg tudunk másokat győzni. Az MDF-frakcióban is keményen kell harcolni a magunk, vagy egy csoport igazáért, a legjobb meggyőződésünk alapján.

— Ügy találod, hogy több ütközésed volt, mint más képviselőknek?

— Nem hiszem. Viszont elégedetlen vagyok még magammal, mert nem találtam meg a hatékony politizálás mikéntjét és ezzel a jelenlegi új politikusi gárdában nem vagyok egyedül. Ügy mutatkozik, hogy most szerveződnek egymás mellé az MDF-ben is az azonos, vagy hasonló látásmóddal bíró emberek.

— Sokféle megvilágításban találkozhatott az olvasó, a tévénéző, a rádióhallgató a parlament egyéves munkájával. Milyen a te ösz- szegzésed amit a padsorokból nézve készíthettél?

— Ezt a mai parlamenti munkát nagyon sok kritika éri és nagyon sok negatív vélemény kíséri a tevékenységét. Ahhoz képest, hogy milyen helyzetben van az ország és benne a lakosság egy része, ezt teljesen jogosnak itartom. Amikor milliók érkeztek el tűrőképességük határáig, akkor a politikus már nem kérhet sok türelmet. Az én legnagyobb bajom ezzel a parlamenttel, hogy nem mindig őszinte a viszony. Nem mindig veszik figyelembe a mai politikusok, hogy milyen türelmetlen közegben élünk, hogy mennyire szükség volna az őszinte szóra és a beleérző képességre.

— A képviseleti munka egy része nem az Országház falain belüli világhoz kötődik.

— Hónapok óta úgy alakul az életem, hogy hétfőn elmegyek a fővárosba, és csak pénteken kerülök haza, így nincs, vagy alig marad időm eljutni a választókhoz. Sajópálfalán, mert szükség volt rá, háromszor is jártam, de például Alsózsolcán még egyszer sem. Szerencsére jó a kapcsolatom a polgármesterekkel, és így is eljutnak hozzám .a legfontosabb kérések.

— Tudtommal az úgynevezett kijáró képviselőt a rendszerváltás kevésbé favorizálja.

— Ez nem így van. Nemrégiben francia példák is arról győztek meg, hogy a képviselőnek dolgozni kell, ha úgy tetszik, lobbizni a választói érdekekért. Az ötszáz-valahány fős nemzetgyűlésben egy csütörtöki napon még két tucatnyian sem voltak. „Nem azért küldik a vidéki honatyát Párizsba, hogy ott üljön, hanem hogy amíg ott van, kijárjon valamit a körzetének” — hallottuk. A választók nálunk sem gondolkodnak másként erről.

— Ügy érzed, a bizottságban teljesebb munkát lehet végezni?

— Nehéz olyan képviselőt találni, aki mindenhez ért. Én például a mezőgazdaság, az egészségügy témaköreihez semmit sem értek és még sorolhatnám, mihez nem. Ezért vetem bele magam a sajtó-, kulturális, sport-, tudományos bizottsági munkába, mert ez áll hozzám a legközelebb. Ez sem könnyű, sőt egyik képviselőtársammal úgy értékeljük, talán mi leszünk az a politikusi nemzedék, akik rámehetünk erre a változásra. Ha így lenne, akkor is olyan áldozatok leszünk, akik tudtak valamilyen perspektívát adni. Még akkor is érdemes volt élni ezzel az egyszeri, történelmi lehetőséggel. Az elmúlt egy évnek ez is egyik tanulsága egy ilyen mélyponton levő országban. Ezzel is számolni kell, de lehet a változás esélyével is és ezt nagyon fontosnak tartom. Hogy ez miként sikerül, arról szól majd a következő három év.

Nagy József fotó: Fojtán László