Észak-Magyarország, 1991. március (47. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. március 9., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Aikilk újságírói stúdiumokat, reklámtanfolyamokat végezték, látogattak, már a második órán megtanulhatták: úgy ikell tördelni, hogy a íkülönböző címéket ne olvashassa össze senlká. Ment az összeolvasás veszélyes lehet. Ha például egymás mellé (alá, fölé) szedetjük azt a két címet — magyarázta hajdani mesterünk —, hogy: •.Éljen Rákosi Mátyás, a magyar nép nagy vezére”, meg azil hogy: „Elfogták a Veszedelmes. gonosztevőt”, ézit ugye összeolvashatják, s alkkor... Akikor bizony jöttek az áVH emberei, akik köte- lesiségtudó újságolvasók voltaik. De. ha nem lettek volttá azok, a szerlkesztőségeik- hen és a nyomdákban mindig voltaik „éber” kollégák... Dehát nem erről akarok beszélni. Bár az is megértté egy misét, hogy a diktatúráik hány szakembert foglalkoztatnak (a portásokitól áz akadémikusokig), akik ttem szakmai kvalitásaik miatt fontosak, hasznosak. Most azonban csak azt akarom elmondani, hogy én 's összeolvastam a 168 óra fedőlapján két címet. így hangzik: „Rossz stí- 'ús: rossz erkölcs — Megyeritek egy újságírót.” Vagyis, ha tetszik: Megvertek ®gy rossz erkölcsű, rossz stílusú újságírót. Természetesen nem erről van isizió. A két cím, két 'különböző publikáció fölött °lvashaltó. Miiért kerültek akkor egymás szomszédságába? Talán ezen is érdemes elgondolkodni, mint annyi máson. A Babiits-i tétel mindenesetre igaz: a rossz stílus, rossz, erikölcs. Amiből még nem következik, hogy meg kell verni a rossz stílusú itoillforgatólkat, de az *gen, hogy meg kell tanulni a közlés tisztességét. És ez nemcsak az írástudókra vonatkozik! Bár az ‘rótt és, az elektronikus s.ajtó képviselői mintha nem °sz.tönöznének bennünket az útóbbi időben -a közlés tisztességére. Vagy ők csak a tükröt (mikrofont) tartják, ugyebár soha nem a tükör a bűnös. Én mindenesetre viszoly- ?°k a nagyon rámenős stí- Ustól, a durva, alpári megnyilvánulásoktól, a mások kikészítésétől, Jerohanásáitól. valahogy úgy, mint a mo- smian 'pohártól, a pecsétes porosztól, a másnapos ingül és a piszkos' körömtől, hogy mást ne mondjak. ” ha fiizikailag nehezen vielem el ezeket a dolgokat, tkölcsileg még imíkább. y-miből persze nem ikövet- kezik, hogy afféle széplélek yttgyok, aki lenézi az élet közönséges dolgait. Legfeljebb az, hogy anyáimnak, . hámnak ép erkölcsi érzé- k?. s jó ízlése volt. Minden Iszonnyal ennek köszönhe- hogy velem már ötéves ..htomban — egy tanyai is- .°la konyhájában — meg- r_ezt ettek, m egt a n í tot tak j®hány olyan dolgot, ame- j hí a Parlamentben sem rtana gyakorolni. Például, hogy csak akkor ulaljon meg az ember, ha J,ri mondanivalója, s fogal- ttzza meg gondolatait; ne ^ osléklként zúdítsa ki. Mert Toslókoit csalk a disznók éretik. ^^lyikor azt érzem, hogy - ebben a fene nagy de- Qt^.yúciában — moslékkal egymást. Hogy már ttcsenek is gondolataink, indulatainik. Indulatra persze van itt s j'ttdig o;k, dehát akikor se ^'szegjünk, hőbörögjünk. ttfidalkozzunk. A már-már minden színházi városban fellángoló vitáik egyikéből — illusztrációul — hangképeket ad a rádió. Eközben egy önkormányzati tisztviselő ASSZONYOMNAK szólítja a népszerű színésznőt. A:z felháborodik, s rikácsolni kezd: NEM, ASSZONYOM, NEM! — hanem MŰVÉSZNŐ! Nem is tudok tovább figyelni az adásra, mert eszembe jut, egy hajdan volt magyar úri asszony. öreg kassai kereskedő mesélte nekem, hogy az első bécsi döntés után — miikor az anyaország lakossága megszállta a gazdag áru- készletű üzleteket — ő NAGYSÁGOS ASSZONYNAK szólított egy vevőt. (A csehszlovák demokráciában mindenkit így tituláltak.) A hölgy kikérte magának, mondván: MÉLTŐSÁGOS VAGYOK! Érdekes, dolgok ezek. Különösen, ha arra gondolunk, hogy volt egy világhírű asz- szon.y, akit csak Madame Coui.ielk-ént emlegetünk. És például Marina Vlady sem veszi rossznéven, ha ASZ- SZONYOM-na;k szólítják. Mellesleg az sem megy ki a fejemből, hogy a visszakapott Kassán. Rákóczi sírjához kevesebb magyar zarándokolt el, minit ahányan az üzletekben tülekedtek. Viszont az is — letagadhatatlan! — történelmi tény, hogy Kassa szlovák lakosságához a bevonuló Horthy Miklós szlovák nyelven szólt. Persze ebből se kell messzemenő következtetéseket levonni, de ennyi talán megengedhető: 1991-ben vegyenek engem a ikosicei boltosok, pincérek emberszámba. Annál is inkább. mert nem fehér lovon érikezem, s méltóságos úr sem vágyóik. Csupán azt a kevés emberi méltóságot szeretném (ott és itthon is) megőrizni, amit még meghagytak az ilyen-olyan lócsiszárok. Tudom, hogy ez rajtam is múlik. Legfőképpen közléseim tisztességén múlik. És ugye itt nemcsak az igazságtartamról van szó, hanem a hangnemről, a stílusról is. Tisztelettel kellene egymást megszólítani és türelemmel végighallgatni. Egy férfi hang a megvert újságíró üzenetrögzítőjéről: ...... te mocsok, büdös kurva, t e aljas, te szemét, te bérenc. te tolibérenc .. megállj, még utolérlek. A nyakadat kicsavarom, ite szemét, aljas, mocsok.” Miit mondjak, a szöveg nem túl nagy nyelvi fantáziára vall. Meg se közelíti egy hajdani huszárikáplár leleményét, virtuozitását. De gyűlölet az van benne. Vajon mit tett közzé az újságíró — a hang gazdájáról — és főleg hogyan? Mert a dolog soha nem ott kezdődik, hogy valaki visz- szaüt. Ámbár egy dologban biztosaik lehetünk: ököllel nem lehet érvelni! Szomorú vagyok, mert sok az ökölbeszorított kéz. s ikevés a munkálkodó, a dédelgető, a simogató. És sóik a sízöveg is. Hazánk, Európa — az emberiség magasztos szeretete hatja át szónoklatainkat. Pedig már Hölderlin megmondta: „Nem tudjuk szeretni az emberiséget, ha nincs bennünk szeretet a konkrét emberek iránt.” Ugye egyetért ezzel asszonyom, uram? Azaz Művésznő, Mester, Fő- kabitány úr, s tán még MAGA is Szerkesztőkéin I $ Oratórium a színházban Az átlagember nincs mindig tisztában a saját lehetőségeivel sem. Hogyan juthat résztulajdonhoz, hova fordulhat, segítségért ebben a fenenagy privatizációban. A címben jelzett alapítványról Lukács János ügyvezető tájékoztatott bennünket. — A „Rész-Vétel” Munkavállalói Résztulajdoniéit és Részvételt Támogató Alapítványt 1989. végén hozta létre néhány közismert jogász, közgazdász és szociológus. Kezdeményezői kívántak lenni egy olyan törvény megalkotásának, amely lehetővé teszi a lakosság széles rétegeinek — mindenekelőtt a munkavállalóknak — a bekapcsolását a gazdasági átalakulási folyamatba. ezen belül pedig a privatizációba. Ennek számos lehetséges formája közül az alapítvány munkatársai kiemelten a munkavállalóik tulajdonszerzését tekintik . támogatandónak, ezért kezdeményezői voltak a Munkavállalói Résztulajdonosi Program (MRP) törvény megalkotásánál;. Illetve. közreműködésükkel segíteni igyekeztek az ilyen irányú kormányzati törekvéseket. Ez a törvény az amerikai és a brit ESOP tapasztalatokat messzemenően figyelembe véve lehetőséget kíván adni a gazdasági társasággá átalakuló és a már átalakult állami vállalatok, illetve a magánkézben lévő vállalatok dolgozóinak, hogy viszonylag jelentős arányban és, egyénileg lehessenek résztulajdonosai az őket foglalkoztató vállalkozásnak. — Az alapítvány munkatársai, az elmúlt alig több, mint egy év alatt meghatározó szerepet játszottak az MRP tervezeteik megalkotásában, részt vetitek annak kormányzati vitáiban, előadásokon ismertették a nemzetközi tapasztalatokat és, a lehetséges hazat megoldások alapelveit a vállalatok vezetői, a munkavállalóik és az érdekképviseleteik körében. Igaz, a tör- vényelőlkészítési munka kezdetben hullámzó intenai lássál folyt, de nem az alapítvány munkatársainak a hibájából' 1990. októberétől ikezdve azonban a kormány részéről a Munkaügyi Minisztérium jelentős erőfeszítéseket tett az MRP koncepciójának Iki dolgoztatása és megértetése, elfogadtatása érdekében. A Munkaügyi Minisztérium a ,,Rész-Vétel” Alapítványt bízta meg a törvény elvi szabályozási koncepciójának és jogszabályi szövegének a kidolgozásával. A munkában az alapítvány munkatársain kívül külső — köztük kormányzati — szakértők is nagy számban vettek részt. A szabályozási koncepció szakértői vitái befejeződitek, és az a szükséges módosítások után rövidesen a kormány elé kerülhet. — Aiz, alapítvány munkatársai írásos anyagok és előadások formájában a lehető legszélesebb Ikörben kívánták és kívánják a munkavállalói tulajdonnal fcalpcsolatos ismereteket, külföldi tapasztalaitokat hozzáférhetővé tenni. A működés alig másfél éve alatt száznál több előadást ■tartottak, cikkeket jelentettek meg. Az alapítvány munkatársai több vállalatnál dolgoznak a gazdaságii társasággá átalakulás olyan 'megoldásainak a kidolgozásán, amelyek illeszkednek az MRP alapelveihez, illetve jelentős munkavállalói tulajdon megszerzését teszik lehetővé. A tulajdon- szerzés mellett azonban alapvetőnek tartják azoknak a szervezeti megoldásoknak az alkalmazását, azoknak részvételi rendszereknek a megteremtését is, amelyek a résztulajdonossá — és így a profit növelésében érdekeltté vált — dolgozó számára valóban lehetővé teszik nyereségének és vagyonának növelését. (bekecsi) A Téli bérlet hangverseny- sorozat következő előadása március 11-én este fél nyolckor kezdődik a Miskolci Nemzeti Színházban. A Miskolci Szimfonikus Zenekart a korábban .meghirdetett Horst Förster német karmester helyett Déri .András, a Magyar Állami Operaház karmestere vezényli. A hangversenyen a miskolci Bartók Kórus közreműködésével, Váradi Marianna szoprán és Kovács Annamária alt szólóját hallhatjuk Pergolesi: Stabat Mater című oratóriumát. A koncert műsorán szerepel még Cima- rosa G-dúr kettősversenye fuvolára Csetényi Gyula és Apró László előadásában, valamint Franceschini Kettős trombitaversenye Aranyosi György és Zobay Béla előadásában. Ä Bartók Vonósnégyes koncertje A Bartók Vonósnégyes március 13-án Miskolcon vendégszerepei. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dísztermében este 7 órakor kezdődő koncerten Mozart: D-dúr vonósnégyesét, Bartók: V. vonósnégyesét és Mendelssohn: D-dúr vonósnégyesét hallhatja a közönség. Hogyan szerezzünk munkavállalói tulajdont? Segít a ,,Rész-Vétel” Alapítvány Autós dilemmák Rosszul kezdődött az idei esztendő az autótulajdonosok számára. A liberalizált üzemanyagárak, a rubelről dollárelszámolásra történő átállás következeiében égbe- szökő autó- és alkatrészárak, valamint a még várható további fenntartási költségek egyre több autós számára azt jelentik, hogy az eddig is minimális Használatot méginkább visszafogja, vagy legvégső esetben kivonja autóját a forgalomból. Ha pedig a tulajdonosok tömegesen szerelik majd le járműveik rendszámát - melyre komoly esély mutatkozik — újabb patthelyzet alakulhat ki: az állam óriási pénzektől esik majd el (adó, stb.) a tulajdonos pedig rendszám nélkül eladhatatlanná teszi autóját. A dolgok jelenlegi állása szerint az elkövetkezendő évek minden bizonnyal az autóbontók fényes virágzásának jegyében telnek majd el. Azt mondják, igazán jó üzletbe fekteti ma az a pénzét, aki bontott autóalkatrészekkel kereskedik, hiszen az üzletekben, sok esetben nevetségesen magas összegeket kell kifizetni akár egy-egy apróbb alkatrészért is. Az autópiacok is álltak már jobb év előtt. Márcj gyakorlatilag egyoldalúvá vált a piac. A kínálat óriásinak mutatkozik még mindig, a kereslet azonban az év elején megtorpant. Mivel a magánkézben levő piacok nagyrésze készpénzért vásárol autót, most sokaknak főhet a feje, hogy mit tesz az autóival: rendez egy vásárt reklámáron, vagy a cég ajándékaként szétoszt néhány darabot a rászorulók körében. Rengeteg vita alapjául szolgál az új kötelező felelősségbiztosítási forma bevezetése. Akik a rendszerbeállítás mellett kardoskodnak, azzal érvelnek, hogy ez így van a nyugati országokban is. Azt azonban figyelmen kívül hagyják, hogy az ottani teljesítményfüggő, évi néhány száz márka kifizetése nem okozhat gondot a tulajdonosnak, hiszen egy havi keresetéből kényelmesen kifizeti, s ha kedve szottyan még bőségesen meg is tankol. A jelenlegi tervezet szerint ha összevetjük a külföldi adót és az itthoni tervezett összeget, gyakorlatilag semmivel sem fogunk kevesebbet fizetni egy Ladáért, vagy egy Skodáért, mint egy német úr egy Volkswagenért. A viták közepette egy olyan elképzelés került előtérbe, hogy az előző évek gyakorlatához hasonlóan maradjon a benzinárban a biztosítás dija. Egy nyugati ember szemében talán bohózatba illőnek tűnhet ez, de a hazai körülmények között sokan esküsznek arra, hogy ez lenne az egyetlen igazságos megoldás. Ha már Nyugat-Európánál tartunk, essen néhány szó a magánautók importjáról. A magyar autóparkra is ráférne egy legalább akkora méretű rendszerváltás, mint amilyenen most a társadalom megy keresztül. A szakemberek véleménye szerint erre vámengedmények formájában meg lett volna a lehetőség, az illetékesek azonban nem így látták. Félő, hogy megint későn kapcsolunk majd, s egyáltalán nem biztos, hogy a majdani feltételek tartalmaznak-e ránk nézve kedvező részleteket is. Az importból származó autók vámjának szigorítása a vámosok szerint teljesen leállította az ilyen irányú forgalmat. Mindamellett, hogy ez komoly kincstári veszteség, tovább erősödhet így határainkon belül az autókkal folytatott hiánygazdálkodás. Az irreálisan magas árak ellenére sokan megveszik az akár tiz év körüli nyugati képkocsikat is, hiszen ezek úgy a fogyasztás, mint a menettulajdonságok terén messze „verik" az általunk használt akár három-négy éves autókat is. Érdemes néhány szót szólni az utak állapotáról is. Jó érzésű autós tudja, hogy a sebességhatárokat nálunk nem igazán érdemes áthágni, hiszen ezek az utak mohón zabálják a gumiabroncsokat, s ha egy gödröt egy gyanútlan sofőr nem vesz .idejében észre, annak kárát az ő zsebén keresztül féltengelyei, futóművei láthatják. Mivel manapság semmire nincs pénz, látványos javulásra minden bizonnyal néhány éven belül nem számíthatunk. Addig pedig két lehetőségünk van: figyeljük a sebességjelző táblákat, hiszen azok sokesetben az utak minőségére is következtetni engednek, vagy cseréljük le drága keleti autóinkat biciklire. Már ha lesz olyan szerencsénk, hogy használt autónkért megkapjuk egy új bicikli árát. Kovács S.
